|
|
 |
| Görgey Artúr 1849-ben. Barabás Miklós festménye |
1849-1867. Tizennyolc év száműzetésben az ausztriai Klagenfurtban és Vikt-ringben, ahonnan nem volt könnyű a szabadulás. A „tiport hős", ahogyan Gyulai Pál nevezte, súlyos gondok között érte meg a Deák Ferenc által előkészítette kiegyezést és az azt követő amnesztiát. Amikor már számos kortársa szabadult a száműzetés szorításából, Görgeyt kétség gyötörte, mert nem tudta, hogy rá kiterjesztik e az amnesztiát. A tábornok francia feleségének lépése azonban hamar döntést érlelt. Görgeyné Andrássy Gyula miniszterelnök segítségét kérte férje sorsának rendezéséhez, akinek közbenjárására 1867. július 20-án a tábornok Budapestre érkezhetett. Hazatérése után felkereste Deák Ferencet, aki barátságosan fogadta, majd rövid tartózkodás után visszatért Viktring-be, ahol elrendezte maradék dolgait, mert ez volt másik fontos feltétele végleges visszatérésének.
Itthon hosszú időbe telt, amíg sikerült olyan polgári foglalkozást kapnia, amely biztosította feleségének és két gyermekének megélhetését. Először a Lánchídnál alkalmazták, mert diplomája szerint alkalmasnak találták őt ennek a munkakörnek az ellátására. Egy év sem telt el - Görgey szerencsétlenségére -, állami kézbe vették a Lánchidat, majd állását felmondták. Közben tisztelői a Kőszén- és Bányatársaságnál tudták kieszközölni alkalmazását, de ez sem tartott sokáig. A kiegyezés után Erdélyben is nagy lendülettel folytatták a vasút építését. Barátai azt ajánlották, hogy biztos kenyeret jelent, ha ebben vállal munkát. így került alkalmazásba a Alvinc-Bene között épülő alagút építésénél, ahol rendkívül primitív körülmények között hatezer ember dolgozott. Az innen keltezett leveleiben azt panaszolta, hogy alig várja itteni megbízatásának végét, mert nagyon nehezen tudja ellátni feladatát. Innen a közeli Lunkára került, ahol egy osztrák bank birtokán intézőként alkalmazták, de lényegében ő volt a bank mindenese. Ez a munkakör felüdülést jelentett előző munkájához képest. Itt mégis az a gond gyötörte, hogy egyszer ennek a munkának is vége szakad. Erre nem kellett sokáig várnia. Az osztrák bank vezetői egy év után eladták a birtokot, ezért Görgey családjával együtt távozni kényszerült.
A tábornok öccse, Görgey István, aki végigharcolta bátyjával a szabadságharcot Budapesten királyi közjegyzői állást kapott, és amikor értesült Görgey lunkai megbízatásának végéről, arra kérte bátyját, hogy vállaljon írnoki munkát nála. A tábornok nem tartotta lealá-zónak öccse kérését, de baráti köre mégis arra ösztönözte őt, hogy ne tartsa véglegesnek ezt a munkát. Hét év állandó bizonytalanságai után más módon keresték a család további sorsának rendezését. „Ahol nagy a szükség, ott hamar jön a segítség. " A tábornok ötvenhatodik évében a megélhetés és a további évek dolgát egy Visegrádra tervezett kirándulás terelte a megoldás felé. Görgey István már a korábbi években kisebb birtokot vásárolt Visegrádon, a mostani Szentgyörgypuszta területén. Részben ő, másrészt pedig Dr. Bakody Tivadar orvosprofesszor meghívásának tett eleget akkor, amikor 1874. május 8-án hajóval kiutaztak Visegrádra. Görgey Bakody professzort jól ismerte, mert nyargonctisztje volt a tábornoknak a szabadságharc alatt.
 |
| Görgey Artúr időskori képe Visegrádon |
 |
| Görgey Artúr fiával ausztriai száműzetésében, Viktríngben |
A gyönyörű tavaszi idő és a szíves vendéglátás meggyőzte a tábornokot arról, hogy további lakóhelyét Visegrádon alakítsa ki. Öccse pedig arra kérte Görgeyt, hogy a birtokán lévő házat tekintse lakóhelyéül és lássa el a szőlő és a kert gondozását. Ezt Lati-novits Frigyes azzal egészítette ki, hogy palotájában egy lakrészt biztosított a tábornok számára, ahol naponta találkozhat régi barátaival és az őt felkereső tisztelőivel. Görgey kedélyvilágának azért kedvezett ez az ajánlat, mert száműzetése idején, mikor felesége örökségének egy részéből telket és házat vásárolt Viktringben, már jártasságot szerzett a gazdálkodásban, és az irt-ványföldön kialakított kertből biztosította családjának az általa termelt zöldségeket és gyümölcsöket.
Részben a Visegrádról kelt levelekből, másrészt a birtokon dolgozó munkások vallomásából tudjuk, hogy átköltözése után valóságos mintagazdaságot alakított ki, és teljes igyekezettel vetette bele magát a gazdálkodás rejtelmeibe. Minthogy mindent a legmagasabb hőfokon szeretett csinálni, ebben a munkában is ez az igyekezet fűtötte. Az életmű utolsó harmadának kutatása közben olyan leveleket is találtam, amelyek ezt az igyekezetet tanúsították. A kertészet és a szőlészet területéről a legmodernebb könyveket és folyóiratokat rendszeresen járatta és tanulmányozta. A szerzett ismeretek gyakorlati alkalmazása kiváltotta ismerőseinek és barátainak csodálatát. Ezt bizonyítja az is, hogy szűkebb baráti köre több alkalommal meglátogatta munka közben, amikor is nem tudtak betelni a tapasztaltakkal. Dr. Szohner József, akinek szanatóriuma volt Visegrádon egyik látogatása alkalmával összecsapta a kezét, amikor felkiáltott: „Ez egy valóságos Bulgária!"
Aki nem ismerte az előzményeket, nem tudott mit kezdeni ezzel a kifejezéssel; miként függ össze Visegrád és Bulgária. Pedig csak arra utalt a professzor, hogy a bolgár kertészkedés legszebb hagyományait valósította meg a tábornok, mert ezek termékeivel látta el öccse feleségét és családját.
Arról nincsenek ismereteink, hogy miként vészelte át az általa vezetett gazdaság a nagy filoxérajárványt, pedig azt tudjuk, hogy 1882-ben jelent meg a vész Visegrád határában. Azt a szentgyörgypusztai szőlőben dolgozó napszámosok - köztük Baráth Lőrinc és Dömötör József- vallomásából ismerjük, hogy a tábornok még agg korában is a legjobb fajták meghonosításával foglalkozott öccse birtokán. Arról, hogy magas korában sem szűnt meg érdeklődése a korszerű gazdálkodás és az új fajták telepítése iránt, egy 1897. április 30-án kelt levél tanúskodik. (79 éves volt akkor. ) Ebben a levelében egy hölgyismerősétől kért elvetésre alkalmas magot az új fajta meghonosításához.
„Igen tisztelt Nagysád! Méltóztatott egyszer egekig dicsérni előttünk azt a bizonyos babot mely zölden sárga hüvelyű. Azóta csak azzal álmodom éjjel-nappal. Elragadó szép álmok azok, de mit érnek, ha nincs nyugtom tőlük? Könyörüljön meg rajtam édes Nagysám, s juttasson nekem konyha kertje e remekének magjából akár csak egy marékkal is. Ha nem szívesen teszi és mégis küld: a nemes önmegtagadásáért majd égető forrósággal fogja kezeit csókolni sírjáig hálás tisztelője Görgei Arthur. "
Találtam olyan levelet is, amely azt bizonyítja, hogy Görgey Artúr nemcsak a gazdálkodást vezette nagy gondossággal. Bár István öccse fenntartás nélkül megbízott benne, ő ennek ellenére pontos számadásokat vezetett a gazdaság minden bevételéről és kiadásáról. Már túl volt a nyolcvanötödik életévén, amikor arról panaszkodott, hogy reszketeg ujjaival nem tudja a kalligrafikus betűket és a számokat megformálni, így le kell tenni a pennát, és át kell térni a ceruzára.
Arról már korábban megemlékeztünk, hogy a tábornok nemcsak a csatamezőn tudott minden fontos mozzanatot felmérni és azonnal cselekedni. Ezt a tulajdonságát öregsége idején is megőrizte. Csaknem másfél évtizeden keresztül élvezte Latinovits Frigyes vendégszeretetét a Feszi Frigyes által tervezett palotában, amikor István öccse úgy határozott, hogy ő is rangos házat építtet Visegrád villanegyedében. (Ez a ház most is áll, Vár szálló a neve. ) A megbízott építész 1888-ban lett kész a ház tervével, s ennek alapján meg is indult az építkezes. A kivitelezésen dolgozó pallér azonban nem boldogult a tervvel, különösen a ház bonyolult tetőszerkezete okozott gondot. István öccse ekkor kérte meg bátyját, hogy vegye át a ház építésének művezetését. Görgey Artúr hibátlanul le is vezényelte a legnehezebb építési folyamatot, így Görgey István második felesége, három lánya és a tábornok is átköltözhetett ebbe az új házba.
Fényképek sorozata már ebben a házban készült. Ettől kezdve ezen a lakhelyen olyan társadalmi kör alakult, amely szeretettel vette körül az öregedő hőst. Ennek a körnek a gyarapítását István öccsének felesége és három lánya szorgalmazta, akik sok barátot, hódolót és tisztelőt teremtettek a nagy öreg köré. Ez híressé, vonzóvá, vidámmá és bensőségessé tudta varázsolni Görgey visegrádi remeteségét. Barátai, tisztelői között két miniszterelnök, gróf Tisza Kálmán és fia, Tisza István is többször felkereste ezt a házat, hogy tisztelegjenek az újkori történelem egyik legnagyobb hadvezére előtt. A tábornok Visegrádon töltött évtizedei alatt nemcsak az akkori ország vezető politikusai látogatták. Gyakori vendég volt az írók és költők sorából Gyulai Pál, aki a közeli Leányfaluból gyakran kereste fel a tábornokot. Rajta kívül Kozma Andor, Ábrányi Emil, Hatvány Lajos, Mikszáth Kálmán is felkereste az öccse villájában tartózkodó aggastyánt, aki egészséges humorával bensőségessé tette ezeket a találkozásokat. A neves publicisták közül ki kell emelni Pethő Sándor személyét, aki Görgey Artúr című könyvében a tábornok életútját a széppróza eszközeivel feldolgozta. Szívesen fogadott vendég volt a művészvilágból László Fülöp, a világszerte ismert és megbecsült arcképfestő, Than Mór, elismert festő, a Nemzeti Múzeum képtárának őre, Jászai Mari színművésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja, a legnagyobb magyar tragika. A kor híres orvosai közül a tábornok baráti köréhez kell sorolni báró Korányi Sándor professzort, aki tanácsaival fontos szerepet töltött be az öregedő hős ápolásában és Dr. Markusovszky Lajos, aki koponyasebe miatt a tábornokot száműzetésének kezdetén Klagenfurtba is elkísérte.
A tisztelők sorában azért kell külön szólni Móricz Zsigmondról, mert a több évtizedet felölelő visegrádi életszakasz során voltak olyan kemény telek, amikor Görgey a hideg hónapokat Pesten, Weiss Manfréd palotájának egyik lakosztályában töltötte. Egy ilyen alkalommal kereste fel Móricz Zsigmond feleségével, Jankával a tábornokot, és az író felesége azzal tisztelte meg a aggastyánt, hogy kezet csókolt neki. Később, amikor Móricz telket vásárolt és házat épített Leányfalun, egyre gyakoribbá váltak ezek a találkozások. Egyik ilyen alkalommal Móricz feleségén kívül három lányát is elhozta Visegrádra. Erről a látogatásról Mó ricz Virág Apám regénye című munkájában emlékezett.
Eddig csak a híres kortársakról emlékeztünk. Rajtuk kívül számos látogató - köztük egykori honvédéi - keresték fel a tábornokot, akiknek nevét csak az őt körülvevő családtagok ismerték. Arról is van adatunk, hogy Visegrád akkor élt lakosai is tisztelték és szerették a Görgey-ház udvarán naponként megjelent tábornokot. Miből táplálkozott ez a tisztelet és szeretet? Bizonyára abból a véleményből, hogy ő volt az 1848-49-es szabadságharc hadtörténelmének legkiemelkedőbb egyénisége. Meggyőződésük szerint nem hittek az árulás vádjában, mert tudták, hogy a különböző forrásokból táplálkozó koholt vádak, mint a tarajos tenger hullámai, egyszer elcsendesülnek. Még beszélgethettem olyan kedves emberekkel, akik vénülő korában mellette és érte dolgoztak; élelmiszereket szállítottak, vagy téli tüzelővel látták el a tábornokot, meg az őt körülvevő családtagokat (Fieszl Ferenc, Birkl József, Frőlich Hubert).
 |
| Görgey Artúr családi-baráti körben a visegrádi Latinovits villa kertjében |
 |
| Latinovits villa, Gerhard Alajos rajza, 1883 |
 |
| Görgey Artúr időskori képe |
Jelentős törést és pótolhatatlan veszteséget jelentett a tábornok agg korának vége felé István öccsének 1912-ben történt halála, mert életének legfőbb támaszát és a család anyagi jólétének szilárd alapját veszítette el gyors eltávozásával A élete utolsó évtizedében járó Görgey Artúr gondozását egy ideig öccse feleségének lányai látták el, de a birtok jövedelme - irányítás nélkül - elapadt, és a növekvő szükség miatt a tábornokot is a Duna-soron lévő kisebb házba vitték át, ahol inasával töltötte a nap jó részét. Görgey István özvegye segélyekkel próbálkozott, de a munkáspárti kormányzat válasz nélkül hagyta a kérelmeket. 1914-ben, az első világháború kitörése után különös esemény játszódott le Visegrádon. 1915 áprilisában német tisztek és katonák küldöttsége jelent meg a kis ház előtt, ahol a tábornok volt, hogy leróják tiszteletüket a magyar hadvezérnek, ,,aki dicsőséggel villogtatta kardját az orosz seregek ellen". Zárt rendben felsorakoztak a kis ház előtt, és elénekelték a Wacht am Rhein-t. Az utca emberei is velük énekeltek és tomboltak. Az agg tábornokot tolószéken tolták ki a német katonák elé. Szemében könny csillant, s megindultságtól reszkető hangon köszönte meg ezt az önkéntes tisztelgést.
Csodálatos életereje élete utolsó idejében is megmaradt. Halála előtt pár hónappal esett ágynak. 1916 áprilisában hurutos tüdőgyulladást kapott. Szekéren szállították Visegrádról Budapestre, ahol Weiss Manfréd palotájának részére felajánlott lakosztályában érte a halál.
A tábornok életét feldolgozó publikációkban többen Görgey eltávozását Visegrádra helyezik. Végignéztem a Budapest-Deák téri evangélikus eklézsia halotti anyakönyveit, és bizonyosságot szereztem arról, hogy a sokat szenvedett aggastyán 1916. május 21-én Budapesten lehelte ki lelkét. Eltávozásának okát a halotti anyakönyv így tünteti fel: „aggkor. " Végezetül ide csatolom Pethő Sándor írásának néhány gondolatát:
„. . . Nagy és borzasztó események üllőjén kalapált lélek volt, igazságának zordon habitusába burkolva, mint a tiltakozás élő szobra az emberek butasága és gonoszsága ellen. Utóbb a szenvedés, az öregség, a jövőhöz való folyamatos, hajthatatlan föllebbezés hallatlan módon átszűrte ezt a lelket. Lágy és megbocsátó, sőt minden megértő aggastyán lett, aki felhőtlen nyugalommal hallgatta az árulás egyre halkulóbb vaklármáját. . . Azután jött egy új történeti iskola, amely nem tudott maradni az ó iskola elfogultságától s az írói ne szenvedtek többé vórtolulásban. Revideálni kezdték a pert, jöttek a koronatanúk, a vértanú Leiningen, a külföldi hadtörténetírók, az ifjú nemzedék, amelynek határtalanul imponált az a tett-ember a szónokok hazájában.
Nagy csatáinak emléke, mindmegannyi fényszórók világították meg a dicső aggastyán rembrandti pályába veszett pályafutását. Kisütött a történeti igazság napja Görgeire nézve is anélkül, hogy ez Kossuthra nézve az Istenek alkonyát jelentette volna. Görgei neve több mint egy félszázad multán szintén bekerült a nagy magyarok Walhallájába, abba a nemzeti üdvleldébe, ahová egy Széchenyi nem tartotta magát méltónak. Kossuth ós Görgei neve nem fog annyi szenvedelmes vitát kelteni, mint apáink és nagyapáink idejében. Mi már tudjuk, hogy a szabadságharc egyik-másik mozzanatában egyik sem volt olyan nagy, aminő lehetett volna. Azt is tudjuk, hogy mindegyik a másik hivatásának aspirációitól áthatott lélek volt s ebben látjuk sorozatos tévedéseiknek és botlásainak rugóját. Csak épen akkorák voltak ők amekkorák. De így is kettejükben látjuk a magyarfaj nagyratermettségének és tenni tudásának revelálódását. Az ő teljesítményük, miként Görgei csöndes martiruma is átolvadt a magyar történelembe s részét teszi multunk amaz erkölcsi eredményeinek, amelyek Macaulay szerint a mi hatalmunk elemei. "
 |
 |
 |
| Visegrádon a Mátyás Király Múzeumban rendezett Görgey konferencia, Kosáry Domokos előadása, | ||
| mellette Katona Tamás, 1986. május | ||
A megrendült nemzetség tagjai ebben a rövid gyászjelentésben búcsúztatták a nemzet nagy halottját:
„A görgői és toporci Görgey nemzetség mély megilletődéssel jelenti, hogy nesztora és örök büszkesége, Görgey Artúr, magyar hazánk egykor nagy hadvezére, majd sokaktól méltatlanul félreismert, de mindig szerető, hűséges, önfeláldozó fia, folyó hó 21-ik napján, hajnali egy órakor, életénekkilencvenkilencedik évében hosszú szenvedés után elhunyt. . . Csodálatos hős volt a csatákban és tűrésben egyaránt. Sem az ellenségtől kapott súlyos seb, sem a fájdalmasabb lelki sebek miatt jajszóra soha nem fakadt. Magasztos nyugalmát és holtig töretlen, derült, bátorságát, tiszta lelkiismeretéből és Istenbe és a nemzet jövőjébe vetett rendületlen hitéből merítette. "
Az a ház (most Vár Szálló), amelyben életének negyvenegy esztendejét töltötte, akkor lenne méltó történelmi örökségéhez, ha legalább egy szobájában bemutatná a 41 év gazdag örökségét. Most csak a mellette felvezető széles lépcső közepén van egy szerény emléktábla, amely utal egykori lakójára.
 |
| Megemlékezés a Görgey bércnél az 1990-es években |
 |
| Megemlékezés a Görgey bércnél az 1990-es években |
|
|