|
|
Zsombó község története a török kiűzését követő újjáépítéstől 1719-től, Dorozsma benépesítésétől követhető nyomon. A török Dorozsmát is felégette és földig rombolta. Buda visszafoglalása után a bécsi kormány felállította az „újszerzeményi bizottságot”, amely a Jászkunságot is új szerzeménynek számította, és 500 ezer forintért örök áron eladta a Német Lovagrendnek. A jászkun összeírás Dorozsmát, mint lakatlan területet említi. A Lovagrend a Szeged környéki puszták teljhatalmú urának Orczy Istvánt nevezte ki, aki újra betelepítette a területet. Jászapátiból és Jászfényszaruból 23 jász család költözött a dorozsmai domb környékére, majd palócok követték őket a Bükkből és a Mátrából. A nyelvünk még őrzi a távoli vidékre jellemző „é” használatát „e” helyett, míg Szeged környéken az „ö” használata az elterjedt. A dorozsmaiak csak bérelték a földjeiket, mert az a Német Lovagrendé volt. Neve 1903-tól hivatalosan Kiskundorozsma.
Mivel a szántóföldek távol estek a lakott területektől, a gazdák kiköltöztek a tanyára, hogy könnyebben művelhessék földjeiket. Először csak pár napot, később az egész nyarat ott töltötték. Hamarosan követte őket a családjuk is, így kialakultak a lakott tanyák.
Kezdetben a területeket legelőként, kaszálóként használták, majd a Felvidékről hozott szőlő-gyümölcs kultúrát telepítették a Lápastó-, Zsombó-, Márták- és Bába dűlőbe, melyek a kiváló fehér és siller bort adták. A zamatos gyümölcsöket a Tiszántúli piacon értékesítették a gazdák. A terület nagy részén szarvasmarhákat, míg Ménesjárásban ménest legeltettek.
1. ábra: Rózsa Sándor csárda
Dorozsma környékén a tanyásodás kezdetét az 1800-as évekre teszik. A hatóságok azonban szigorúan tiltották a tanyára költözést, mert a lakosság így ki tudott bújni a közterhek alól (pl. katonák beszállásolása, közmunka). Országosan kétszer is megtiltották, először 1779-ben, majd 1850-ben. Az utóbbi rendelkezést főleg azzal indokolták, hogy betyárok búvóhelye a tanya. Ez Dorozsmán is gondot okozott. Rózsa Sándor, a híres alföldi betyár társaival többször bujkált a zsombói csárdában és a körülötte lévő erdőben.1 A legendás hírű betyár apja után 12 hold földet örökölt, tehát birtokos gazda volt. Fiatal korában a dorozsmai földeken csikóskodott. Róla nevezték el a zsombói csárdát. A csárda köré ültetett gyöngyvirágos tölgyesben 1950-es évek végéig élt az a hatalmas mocsár tölgy, melyhez a néphagyomány szerint Rózsa Sándor a lovát kötötte. A tölgyet utasításra kivágták.
Tiltásokkal azonban semmit sem értek el, a külterületi népesség folyamatosan nőtt. Az 1840-es évekre a tanyákon már lakóházak álltak.
Dorozsmának négy tanyaközpontja alakult ki a két törvényhatósági út mentén. A Halas felé vezető út mellett Kistemplomtanya és Árpádközpont, a majsai út mellett pedig Zsombó és Forráskút2. Minden tanyaközpont rendelkezett iskolával és templommal.
1886-tól működött az Arany János iskola, 1906-ra Királyszék és 1909-től a Petőfi és a Wesselényi iskola.
A zsombói tanyaközpont onnan kapta a nevét, hogy a Tisza a szabályozás előtt gyakran kiöntött erre a területre, ezért itt zsombékosak voltak a földek. Forró Zsombónak is nevezték a területet a meleg víz feltörések miatt.
1919-es Magyar Tanácsköztársaság idején a faluban már működött egy fűszerüzlet, a gőzmalom és a Maróti-féle kocsma.
A Nagyatádi-féle földreform keretében 1923-ban 26 db 3-400 négyszögöles házhelyet osztottak ki a község saját terhére az I. világháború sebesültjei és családtagjai számára. A kisajátítás költségét Kiskundorozsma fedezte.
2. ábra: a római katolikus templom
A római katolikus templom alapkövét 1923-ban rakták le és 1927-ben épült fel, neoromán stílusban. Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története c. könyvében a környék egyik legszebb templomának tartotta. Farkas Zoltánné a Zsombói iskola jelenlegi pedagógusa a következőket mondta el:„Nagyapa dorozsmai községi mérnök volt. Így kapta a megbízást a templom építésére. Ő először egy jóval nagyobbat tervezett, mert úgy vélte, hogy ez a kis tanyaközpont komoly fejlődés előtt áll. A döntéshozók viszont kisebbet kértek (állítólag nem volt rá elég pénz).
Az egy érdekesség, hogy a harang lezuhant a toronyba emelése során.”
Telefonvonalat 1923-ban kapott Zsombó központ.
3. ábra: „Egyszer egy királyfi” színi előadás, 1964
A közélet legfontosabb helye a Maróti-féle kocsma volt melyben a Gazdakör, a Legényegylet és a Kalászlányok egylete is otthont kapott. Dörmőné Vass Sarolta az 1950-es éveket felidézve mesélte, hogy „emlékeim között élénken él a régi Kultúrház épülete, az olajos padlójával, a hosszan elnyúló belső terével, a színpadával. Mint kisdiákok gyakran léptünk fel az iskolai énekkarral és a színjátszó csoporttal. Hétvégeken mozi műsor szórakoztatta az érdeklődőket”.
Mára ez az épület teljesen átalakult. A vegyes bolt és a kocsma épületével együtt vendéglővé vált és évtizedek óta ellátja az óvoda, az iskola tanulóit, valamint a lakosságot meleg étellel.
1929-ben a következő mesterségek voltak a faluban: 3 kőműves, 1 ács, 3 kovács, 1 szabó és 1 borbély. Az egyik kovács mestert, Faragó Jánost én is ismertem gyermek koromból. Kovácsműhelye a főút mellett volt, ahol gyakran nézhettük végig a lovak patkolását, vagy az izzó vas megmunkálását.
Négy vendéglő működött: a Maróti-féle, a Rácz-féle, a Csárda és a Molnár-féle vendéglő.
1949. aug. 19-én a Tanyai Tanács Zsombót tanyaközponttá nyilvánította.
Ekkor 32 lakóépülete volt. Zsombó közigazgatásilag Kiskundorozsmához tartozott.
A tanácsháza 1950-ben épült, az első tanácselnök Sztankovics Etelka volt. 1954-ben a belterületen felépült az új két tantermes iskola ( Móra Ferenc utca 8.sz.) és hozzá a két pedagógus szolgálati lakás (Béke utca 4-6. sz.). A belterület villamosítása 1958-ban történt meg. 1959-ben a Mária-tér 2.sz alatt kialakításra került két egészségügyi szolgálati lakás, valamint a körzeti orvosi rendelő.
A Gyümölcsös Szakszövetkezet a település lakóinak jelentős része számára munkahelyet teremtett. A Szakszövetkezet nemcsak a lakosság megélhetésében játszott jelentős szerepet, hanem az általa vásárolt autóbusszal hosszú éveken keresztül ingyen szállította a település lakóit színházba, kirándulásra. A szakszövetkezet az általános iskola tanulóinak versenyekre történő szállítását is rendszeresen segítette. Elnöke 1958-1982-ig Vass Zoltán, majd Maróti Antal 1982-1992-ig.
A belterületi általános iskola 1968-ban 4 tanteremmel bővült. Ekkor készült el a József Attila Művelődési Ház is. 1971-től épült ki a belterületi ivóvíz hálózat.
Az 1970-es években a lakótelepi városi lakásépítés után a városba áramlás megindult. A fiatalokat a munkahely és a városi életforma lehetősége csábította.
Az 1950-es lélekszám a 2900 főről, 1900-ra csökkent.
1971-es településfejlesztési koncepció szerint Zsombó Szatymazhoz csatlakozott volna, ezért az óvoda építését elvetették. A település lakói azonban társadalmi összefogással, a Zsombó Községi Tanács irányításával létrehozták az első óvodát.
1972-ben a régi egytantermes iskolában (Mária tér 1.) Kálmán Ferenc kezdeményezésére kialakították a 25 férőhelyes, napközi otthonos óvodát, mely 1976-ban egy foglalkoztatóval, melegítő konyhával és szociális helyiséggel bővült.
Az utolsó tanyai iskola 1982-ban szűnt meg. 1984-ben befejeződött a tanyák villamosítása és megkezdődött az első zártkert osztás.
Az ipar egy része Szegeden nehéz helyzetbe került, így munkahelyek szűntek meg. A szakszövetkezeti közös gazdaság is felbomlott. Ezek a tényezők hozzájárultak a település lakosságának bővüléséhez, mivel sokan a saját gazdaságukban próbáltak megélni.
1980-as évektől a gazdasági élet községünkben fellendült a kedvező telekáraknak, az olcsó és gyors közművesítésnek, a jó propagandának köszönhetően. A beköltözők más kultúrát hoztak magukkal (ipar, kereskedelem, műszaki értelmiség, stb).
Az általános iskola 1 tornateremmel, 4 tanteremmel, kiszolgáló helyiségekkel egészült ki 1985-ben. Ugyanebben az évben a településre bevezették a vezetékes földgázt, mely lehetővé tette a lakások korszerűsítését is. 1987-ben elkészült az új egészségház, ahol 1988-tól valamennyi rendelő egy helyen és korszerű körülmények közt üzemel. 1993-94-ben végre kiépült a régóta várt telefonvonal. A kedvező építési feltételek és a község földrajzi helyzete következtében megnőtt a kisgyermekes családok száma, ezért szükségessé vált az óvoda bővítése 1992-ben és 1994-ben. Ekkor újabb 3 csoportszobával nőtt az óvoda helyiségeinek száma.
Az általános iskola további bővítése 2000-ben történt. A Móra Ferenc utcai rész tetőterének beépítése révén 4 nagyméretű tanterem és két kisebb csoportszoba nyílt meg a tanítás számára. Az épület felső folyosóinak találkozásában egy esztétikus aula szolgálta a termen kívüli foglalkozásokat és helyet adott a művészeti iskola bemutatóinak.
Így lehetett megoldani, hogy az 1-4.osztályos tanulók szép, tágas termekben az új szárnyon, az 5-8.osztályos tanulók pedig az épület másik szárnyában, szaktantermekben tanulhattak.
2003-ban az iskolakörnyékét parkosították, parkolókat alakítottak ki. A belső udvart rendezték. Akkor bontották le az udvaron lévő ideiglenes épületet, mely a diákok visszaemlékezése szerint két tantermet és egy nevelői szobát tartalmazott. Ma már a növények java része szépen szegélyezi az épület előtti járdát. A belső udvar lomtalanítása három évig tartott. 2005-ben pályázaton sikerült a régi Tarzan Pályát átalakítani, kibővíteni mozgáskoordinációs játékokkal, eszközökkel. Ennek következtében bekerített, füvesített játszóudvar állt az 1-4.osztályos és napközis tanulók részére.
2009-ben KEOP pályázat segítségével megtörtént az intézmények nyílászáróinak cseréje és külső szigetelése. Ugyanebben az évben az iskola melletti játszóteret átalakították. Közoktatási Intézmények Infrastruktúrális Fejlesztése című pályázaton 2010-ben.lehetővé tette az akadálymentesítés megkezdését az iskolában és a vizesblokkok felújítását. 2011-ben DAOP pályázat keretében elkezdődött a bölcsöde építése. Az intézmények előtti parkolókban kerékpár tárolókat telepített az önkormányzat. 2011-ben készült el az iskola mellett a szelektív hulladék számára egy szilárd alapú nádtetős gyűjtősziget.
4. ábra: Zsombó látképe
Jegyzetek:
|
|