|
|
|
A múlt század végén Zsombó és környéke egyre inkább befogadójává vált a Szegedről és Kiskundorozsmáról kiköltöző, gazdálkodni vágyóknak. A tanyák egyre csak szaporodtak, pedig Dorozsma ezt a folyamatot minden eszközzel tiltani próbálta. Érvei között szerepelt a tanyán élő gyermekek iskolázottságának megoldatlansága, az erkölcsi nevelés hiánya és a templom látogatás elmaradása. E problémákat a kint élő emberek is érezték és felmerült bennük az igény ezek megoldására.
5. ábra: Zsombó és környéke
A tanyai iskolák létrehozását 1851-ben határozták el a dorozsmai képviselők. A képviselők döntése szerint az iskolák nem egyházi hanem községi fenntartásúak voltak. Az iskolaszéket maguk közül választották. 1886-tól. működött az zsombói nagyerdő mellett lévő Arany János iskola, tanítója Gallovich István, aki 1-2. vegyes osztályt tanította. Az első vegyes osztályba 6-12 éves fiúk és lányok jártak, a 2. vegyes osztályt 13-15 éves tanulók alkották. Zsombón csak állami fenntartású iskola volt.
6. ábra: Wesselényi Miklós iskola
7. ábra: Arany János iskola
A tanítandó tantárgyakat az 1869-ben az Eötvös József által összeállított tanterv határozta meg. 1905-ben újítás volt a kézimunka-oktatás, a beszéd és értelemgyakorlat és a gazdasági- háztartási ismeretek bevezetése, és egyes tantárgyak óraszámainak megnövelése (a magyar nyelvét az énekét és a tornáét). Egészségtant az 1905-ös tanterv értelmében tanítottak, de nem külön tantárgyként, hanem egyes tárgyak keretein belül (pl. beszéd és értelemgyakorlatok, természetrajz). Falun fontosak voltak a gazdasági és háztartási ismeretek.. Más iskolákban is gazdálkodtak a gyerekek, szőlőt műveltek, méhészkedtek és kertészkedtek.. Különböző háztartási ismereteket is elsajátítottak, a tanító felesége a lányokat a saját konyhájában tanította főzni, sütni.
Ezen az iskolán kívül 1906-ban megindult a tanítás a község által épített Királyszéki Újhelyi András iskolában a majsai út mellett, a lakott terület másik végén. Első tanítója Radó Ferenc volt. Egy oktatási intézmény csak akkor képes az ismeretek megfelelő szintű átadására, ha biztonságos mentális hátteret biztosít tanulói és nevelői számára. Fontos az egyéni- és a közösségi higiéne is. Tiszta, esztétikus környezettel mindkettő megoldható. Megvalósításába feltétlenül be kell vonni a tanulókat és nevelőket egyaránt, hiszen azt érzik magunkénak, melynek alakításában aktívan részt vesznek.
8. ábra: Újhelyi András iskola
A Tanácsköztársaság idején nagyobb hangsúlyt kapott a természettudományok oktatása.
Ujhelyi András a Tanácsköztársaság idején fontos tisztséget töltött be, a Direktórium tagja lett és a Tanácsköztársaság leverése után kivégeztek. Azok ellen a tanítók ellen, akiket vélt vagy valós okok folytán összefüggésbe hoztak a Tanácsköztársasággal, fegyelmi eljárást indítottak, majd elbocsátották, és máshol sem alkalmazták őket.
1912-től van adatunk a Ménesjárási iskoláról ahol Czékus Frigyes 1926-ig tanított. A tanítás mellett népművelő tevékenységet folytatott, ő alakította meg 1911-ben a ménesjárási Gazdakört. 1 Ő ismerte fel Tombácz János (1901-1974) népi mesemondónk tehetségét. Legjobb népi mesemondóink közé tartozott. Meséinek gyűjteménye Bálint Sándor bevezetőjével jelent meg: Tombácz János meséi Bp.1975. címmel. Az ő emlékére szervezik meg az iskola magyar szakos tanárai évente a Tombácz János vers és prózamondó versenyt.
Czékus Frigyes több újságcikket írt az iskolán kívüli népművelésről, az Alföldi Népmívelés c. lapban tanyai rovatot vezetett, egyik dolgozatával pedig a Falu Szövetség pályázatán aranyérmet és oklevelet nyert. 1913-ban több hónapos tanulmányúton vett részt Oroszországban, Finnországban, Svédországban, Németországban, Norvégiában és Svájcban, hogy földrajztudását gyarapítsa. Az útról több tanulmánya is megjelent különböző folyóiratokban2.
Sági István, 1927-ben nevezték ki rendes tanítóvá a Petőfi iskolába. Feleségével és két lányával az iskolához tartozó tanítói lakásban lakott. Nevéhez a nemesített őszibarack termesztése fűződik. Diákjait megtanította az őszibarack termesztés fortélyaira, Ő kezdte el az őszibarack-termelésre tanítani az ismétlősöket, munkáját a tanfelügyelő többször elismerte. Sági István virágzó gyümölcsössé alakított azt a földet, ami sivár homok volt.
Szatymaz és Zsombó neve azóta is összekapcsolható országos szinten e zamatos gyümölcs termesztésével.
Adatok 1913-tól vannak a Bába dűlői iskoláról.
Horthy-korszak tantervei az 1905-öshöz tértek vissza. 1925-ben és 1932-ben előtérbe került a hazafias állampolgárrá nevelést.
Az órarendet a tanító készítette el, jóváhagyásra elküldte az igazgatónak, és a tanteremben kifüggesztette. 1925-ben az elsősöknek hetente 20, a hatodikosoknak pedig 30 órájuk volt. A legtöbb órát az anyanyelvi oktatásra fordították, utána a számtan, majd a hittan következett.
A legfontosabb tantárgy a hit- és erkölcstan volt. A 20-as években a vallástan azért volt fontos, mert alázatra nevelt, és engedelmességet tanított a gyerekeknek.
Magyar nyelvből a gyerekek írást, olvasást, fogalmazást és nyelvtant tanultak. Az első két osztályban a beszéd és értelemgyakorlatok nevű tantárgy játszott jelentős szerepet. Ebben több tantárgy alapismereteit foglalták össze, anyaga így meglehetősen nagy volt (pl. természetrajzból tanultak az ásványokról, növényekről, állatokról; természettanból az időjárásról; földrajzból a saját környezetükről, az égboltról stb.). Ez a tárgy azért volt fontos, mert megvetette a
későbbi tanítás alapjait, és figyelemre szoktatta a gyereket. Az 1925-ös tanterv szerint a tárgyat 3-4. osztályban is folytatni kellett, és utána kezdődhetett csak a történeti és természettudományos tárgyak tanítása.
A mennyiségtan körébe a számtan és a mértan tartoztak. A számtan volt a népiskola legfontosabb tantárgya, hiszen számolni mindenkinek tudnia kellett. A gyerekek természetesen tanultak történet-nemzeti tárgyakat is, ide a történelem, a földrajz és a polgári jogok és kötelességek nevű tantárgy tartozott. Történelmet külön csak 5-6. osztályban tanultak, addig a beszéd és értelemgyakorlatok keretében megalapozták az ismereteket (pl. legendák, mesék Szent István királyról). Később is csak magyar történelmet tanultak, főleg nevezetes személyek életén keresztül a legfontosabb eseményeket kiemelve. A földrajzot 4. osztálytól tanították. A legfontosabb cél a topográfiai és domborzati ismeretek elsajátítása volt, előbb a lakóhely, majd az ország tekintetében. Világföldrajzról itt sem volt szó, 6. osztályban az égről és a csillagokról tanultak a diákok. A polgári jogok és kötelességek tantárgy keretében az alkotmányról beszélt a tanító, a községek közigazgatásáról, az adózásról és az iskolaügyről. Történelemből a világháború eseményeit és a forradalmak hatásait is tanították, földrajzból pedig külön foglalkoztak az elszakított területekkel, majd összefoglalóan beszéltek Nagy-Magyarországról. Gyakran előfordult, hogy azt tanították a gyereknek, hogy Magyarországot északon a Kárpátok, délen az Adriai-tenger, nyugaton pedig az Alpok határolja, vagy hogy Magyarország lakossága 21 millió fő.3
Természettudományos ismeretek kevéssé érvényesültek a népiskolában. A természettant és a természetrajzot kevés óraszámban tanították 4-5. osztálytól kezdve. A természetrajz biológiai ismereteket tartalmazott, beszéltek a növények, állatok életéről, fejlődéséről, falun főleg házi és haszonállatokról, amelyeket a gyerekek jól ismertek. A természettan gazdasági és kémiai ismeretekből állt. Fizikai ismereteket a tárgy keretében 5. osztálytól tanítottak. A természettudományos tárgyak tanítását nagymértékben gátolta a vallásos világnézet is, hiszen a diákok minden természeti jelenséget Istentől származtattak.
A művészeti tárgyak közül rajzot és éneket tanítottak az elemi népiskolákban. Az énektanítás célja az volt, hogy felébressze a gyerekekben a zenei érzéket, de egyben eszköz volt a vallásos és hazafias érzés és a társas szellem ápolására is. A gyerekeket korcsoportok szerint az udvaron tornáztatták. Voltak rendgyakorlatok (pl. párokba fejlődés, kanyarodás stb.), szabadgyakorlatok (pl. törzshajlítás, karkörzés) és társas-gyakorlatok (pl. talicskázás, versenyfutás). Természetesen a Horthy-korszakban ennek nemcsak a test edzése volt a célja, hanem a nemzetnevelés is. Hekler Antalt idézve: „Ma minden ifjúnak százszorosan át kell éreznie, hogy testének nevelése nem puszta egyéni kedvtelés, hanem kötelesség hazájával és nemzetével szemben” 4 . A trianoni szerződés megtiltotta Magyarországnak az általános hadkötelezettséget, ezért vezették be a leventeintézményt, amiben azoknak a 12-21 év közötti fiúknak volt kötelező részt venni, akik már nem jártak iskolába. Az iskolai testnevelés tulajdonképpen ezt készítette elő.
A zsombói tanyaközpontban tehát már az I. világháború előtt kiépült az iskolahálózat. A kezdeti nehézségek után beindult oktatást megtörte ugyan az I. világháború, de az iskolahálózatot szétrombolni nem tudta. A háború után mind a négy helyen újraindult a tanítás, a zsombói, a királyszéki, a ménesjárási és a bábai iskolában. Nem sokkal később felépült az ötödik is, a Zsombó II-es iskola a Klebelsberg-féle program keretében. Az új iskolába csak a felsősök jártak (3-6. o.), az alsósokat továbbra is a zsombói iskolában tanították.
A ménesjárási és a bábai iskola a dűlőkről kapták a nevüket. A zsombói tanyaközponthoz tartozó tanyák öt dűlőben helyezkednek el. A Márták dűlőben lévő iskolának lett az utóda a Wesselényi iskola, mely a többi iskolához hasonlóan állami pénzből épült. Az 1930-as évek elején Kiskundorozsma minden iskolája új nevet kapott. Az iratokban az 1932/33-as tanévtől szerepelnek az új nevek: a zsombóit Arany Jánosról, a királyszékit Jerney Jánosról, a ménesjárásit Petőfi Sándorról, a bábait Wesselényi Miklósról, a Zsombó II-t pedig Klebelsberg Kunóról nevezték el. Igazgatója Nikolényi András volt, aki előbaz Arany János iskolában, majd a Klebelsberg iskolában tanította a felsősöket. Az Arany és a Wesselényi iskola Kiskundorozsma központjától 9 km-re, a Petőfi és a Jerney pedig 12 km-re épült.
9. ábra: Klebelsberg iskola
10. ábra: Petőfi Sándor iskola
Minden iskolaépületben egy tanterem volt, mellette pedig a tanítói lakás. A tantermek berendezése minden iskolában hasonló volt. A tanító asztala egy kb. 15-20 cm-es dobogón állt. Volt tábla, amire krétával írtak, és szekrény, amelyben a tanító a könyveit és a tanszereket tartotta. A padoknál egybe volt építve az asztal és a pad, általában ketten ültek benne. Az Arany János iskolában hárman ültek egy padban A falak fehérek voltak, minden nyáron újra kellett meszelni őket. A falakon képek és szemléltető táblák voltak. Minden tanteremben volt Magyarország térkép, amely még 1944-ben is a Nagy-Magyarországot ábrázolta. A tábla felett ki volt függesztve a kor legnépszerűbb imája a Magyar Hiszekegy5. Sehol sem volt gramofon, filmvetítő is csak a Wesselényi iskolában a korszak végén. A tanteremben vaskályhával fűtöttek és díszítésként gyakran helyeztek el virágokat is.
A dualizmus idején használt tankönyvek gyenge minőségűek voltak, ezen Klebelsberg is igyekezett változtatni. 1925-ben életre hívott egy Tankönyvügyi Bizottságot, amely összeállította azoknak a könyveknek a jegyzékét. Az egész korszakban csak a Minisztérium által engedélyezett könyvekből lehetett tanítani.
A tankönyvváltogatást a szociális helyzetre való tekintettel már 1925-ben megtiltották, 1932-ben pedig tovább szigorították, öt évig nem lehetett új tankönyvet bevezetni. A tankönyveket az igazgató javaslatára a tanító választotta ki, és a tanfelügyelőnek kellett jóváhagynia. A zsombói iskolákban a visszaemlékezések szerint kevés tankönyvet használtak. A legfontosabb az olvasókönyv volt. Miniszteri utasítás határozta meg, hogy milyen olvasmányokat tartalmazhatott. Fontos volt, hogy nemzeti irodalomból való történetek, népmesék, történeti mondák legyenek benne, és a gyerek számára könnyen érthetően legyen. Külön volt a hittankönyv és az imakönyv. Felsőbb osztályokban még használhattak néhány könyvet (pl. történelem-, számtan- vagy földrajzkönyvet), de ritkán kellett kettőnél több könyvet iskolába vinnie a gyerekeknek.
Zsombón is a Kalász tankönyveket vezették be. Osztatlan iskoláknak szánt tankönyvsorozata 1928-ban jelent meg. Az irredenta jelleg erősen megmutatkozott ezekben a könyvekben, pl. a tankönyv szerint az első világháború kitörésének oka az volt, hogy Magyarország felkeltette a szomszéd népek irigységét. Földrajzanyaga is kevés lexikális tényt tartalmazott, inkább a szomszéd országok ellen szított gyűlöletet.6 Nikolényi András az 1935. januári tantestületi ülésen már a Kalász tankönyvek használhatatlanságáról beszélt7, és arra kérte a tantestületet, hogy vezessenek be más tankönyveket. A tanfelügyelő kijelentette, hogy arra a tankönyvre, amire a miniszter azt mondta, hogy jó, egy tanító nem mondhatja azt, hogy rossz.8
A korszak tankönyvei kisméretűek voltak, egy-két rajzzal illusztrálva.
A tanszereket is csak miniszteri engedéllyel lehetett használni. Legfontosabbak az iskolai füzetek (irkák) voltak, amelyeket az 1930-as évek végén szabványosítottak. Első osztályban még nem füzeteteket használtak, hanem fakeretes palatáblákat, amire palavesszővel írtak. A tábla egyik fele vonalas volt, a másik fele kockás.
Zsombón is a Kalász irkákat használták, mert „kivitelben és árban is megfelelnek”9.
A zsombói iskolák a dorozsmai kereskedőktől szerezték be a tanszereket, akik 1939-ben panasszal fordultak az igazgatóhoz, mert egyes tanítók szegedi kereskedőktől vásároltak. Zádory figyelmeztette a tanítókat, hogy a jövőben ilyen ne forduljon elő.10
A gyerekek mártogatós tollat használtak, a tintatartó a padban e célra kialakított helyen volt. A tintát a tanító vásárolta, ezért takarékoskodni kellett vele. A gyerekek általában ceruzával írtak, mindenkinek volt kék és piros ceruzája és radírja is. Mőnich István szerint golyós számológépe is volt minden gyereknek. Mai értelemben vett iskolatáskájuk nem volt, mindenki abban vitte a tanszereit iskolába, amiben tudta. A korszak folyamán a gyerek jól el voltak látva tankönyvekkel és tanszerekkel.
A Horthy-korszakban is voltak iskolai szünetek, ünnepek. A gyerekek hétfőtől szombatig jártak iskolába, vasárnap pedig családjukkal együtt templomba mentek, ahol a tanító felügyelte őket.
A Horthy korszakban az elemi iskolai nevelésnek két fő pillére volt: a vallási és a hazafias nevelés.
Az ünnepek között voltak általános ünnepnapok és nemzeti ünnepek, amikor szünetelt a tanítás. Ilyen volt a február 1 (gyertyaszentelő)11, március 15 (1848-as forradalom ünnepe), október 6 (az aradi vértanúk emlékünnepe), október 31 (a reformáció napja) és november 1 (mindenszentek). Szünetet tartottak Horthy Miklós születés- és névnapján is (június 18, december 6.) és ki kellett tűzni a nemzeti lobogót. Ezt minden nemzeti ünnepen meg kellett tenni, a gyászünnepeken pedig a fekete zászlót kellett kirakni az iskola homlokzatára.
Március 15-ét hivatalosan csak 1926-ban tették nemzeti ünneppé12, de már 1922-ben elrendelték, hogy iskolai ünnepélyeket tartsanak ezen a napon 13 . Az ünnepségen Kossuth dalokat énekeltek és verseket szavaltak. A hősök emlékünnepélyét a május utolsó vasárnapját 14 megelőző tanítási órán kellett tartani. Ezen az ünnepségen a világháborúban elesett katonákra emlékeztek, a temetőben megkoszorúzták a sírokat, és a dorozsmai emlékműnél tartott gyászünnepségen vettek részt. Természetesen ezt az ünnepséget is felhasználták nemzetnevelési célokra.
Egyes tantárgyakból külön is rendeztek versenyeket, mint az Algyőn megrendezésre kerülő énekverseny. 1927-ben a dorozsmai járás iskoláinak sportversenyét Tápén rendezték június 19-én. A versenyek megnyitóval és tábori misével kezdődtek, aztán zászlószentelés és fogadalomtétel következett. A résztvevő csapatok előbb közösen, majd külön-külön mutatták be szabadgyakorlatukat. Utána atlétikai versenyek következtek, a gyerekek síkfutásban, távolugrásban, magasugrásban és egyéb számokban mérték össze erejüket korcsoportonként. Az ünnepség díjkiosztóval zárult. A versenyek nyilvánosak voltak. Belépődíjat nem szedtek, ki-ki lehetőségei szerint adakozhatott hazafias célokra.
Évzáró ünnepélyek után a külterületi iskolák gyakran rendeztek tornabemutatókat is, amelyet a zsombói erdőben tartottak. Ezeken az iskolák diákjai felvonultak, majd elénekelték a Magyar Hiszekegyet. A kötelezők után lehetett szabadon választott gyakorlatokat bemutatni zeneszóra vagy énekre. 15 Ezek a tornabemutatók is a leventeképzést készítették elő.
Az iskolához, akárcsak ma, az oktatást segítő könyvtárak tartoztak. Ezeknek három fajtája volt. A kölcsönkönyvtárba azok a tankönyvek kerültek, amelyeket szegény tanulóknak adtak kölcsön, ezzel segélyezve őket. Ezeket a könyveket év végén vissza kellett adni a tanítónak, aki a tanév során ellenőrizte, hogy a gyerek tisztán tartja-e. Minden tanítónak volt saját könyvtára, amelyet vagy a lakásában vagy a tanteremben egy kis szekrényben tartott. Ebben szakkönyveit tárolta, amelyek az oktatást segítették. A harmadik fajta az ifjúsági könyvtár volt, amelyet a tanulók használhattak. Ebbe természetesen csak miniszteri engedéllyel rendelkező könyvek kerülhettek.
Gyűszű Margit a Wesselényi iskolában tanított 1930 és 1944 között. Munkáját a nagy fegyelem jellemezte. Azzal lett népszerű, hogy sok zenés, citerás színdarabot adott elő a gyerekekkel, sőt maga is írt egy gyerekdarabot Madársors címmel.
Zsombón Gyűszű Margitnak volt köszönhető, hogy a Wesselényi iskolában a diákok is kölcsönözhettek könyvet. 1935-ben a tanítónő azt jelentette, hogy a könyvtári könyveket szorgalmasan olvassák a gyerekek16. Tudatosan gyűjtötte és bővítette az állományt.
A tanítók azonban rendszeresen tartottak ismeretterjesztő előadásokat a helyi lakosoknak. A Wesselényi iskolában a tanítónő vezetésével több darabot tanultak
meg a gyerekek és előadták a szülőknek, aki utána adakoztak az iskola javára. Máshol is rendeztek iskolai előadásokat, Arany János iskolában eljátszották a Hófehérke és a hét törpét. 1935 karácsonyán a Klebelsberg iskola növendékei nagy sikerű pásztorjátékot adtak elő a templomban 17 . Gyűszű Margit mesedélutánokat is tartott a gyerekeknek, amelyek szintén nagyon népszerűek voltak.
1938-ban a Felvidék visszacsatolásának megünneplésére november 10-én iskolai szünetet rendeltek el, 28-án pedig műsoros estet rendeztek a Felvidék magyarjainak megsegítésére. A külterületi iskolák diákjainak nevében öt darab zászlót küldtek a visszacsatolt területre, ahonnan hamarosan meleg hangú köszönőleveleket kaptak.18 1939-ben a Kárpátalja visszacsatolása után felvetődött az ötlet, hogy Kiskundorozsma testvérfaluvá fogadjon egy kárpátaljai ruszin falut. Azonnal elküldtek egy küldöttséget, melynek tagja volt Sági István is. A terv azonban nem valósult meg, az indoklás szerint a „politikai helyzet nem tette lehetővé”.19
A tanítói lakások is mindenütt ugyanolyanok voltak: két szoba, konyha, kamra, ól, istálló és fáskamra.
A diákok a tanító kertjében gazdálkodtak. A faiskola és a szőlő mellett konyhakert is volt. Az udvarból kihasított részen lévő virágoskertet a tanító felesége gondozta. Az iskolához tartoztak melléképületek is. Az 1932-ben a minisztérium fásítási programot indított be20, és az igazgatóknak évente számot kellett adniuk arról, hogy hány fát nevelnek iskoláik tanulói. Az Arany Jánosban 233 fa volt, ebből 167 gyümölcsfa. A Jerneyben 279 (79), a Wesselényiben 600 (222) fát számoltak össze. A Petőfi iskolában 4857 fából 2057 gyümölcsfa volt21. Ez az iskola kiemelkedik a többi közül, itt volt ugyanis a gazdasági továbbképző iskola, ahová a gyerekek 12-15 évesen jártak. Sági István tanító vezetésével főleg őszibarackkal foglalkoztak, megtanulták a termesztés alapjait, a csemeték egy részét pedig haza is vihették.
Zádory Ferenc 1927-től egészen 1944-ig vezette a külterületi iskolákat. Az igazgató egyik legfontosabb feladata volt, hogy havonta végiglátogatta a felügyelete alá tartozó iskolákat. A látogatás során ellenőrizte a tanítók munkáját, a gyerekek dolgozatait, rajzait és a rendtartási naplókat. Tapasztalatait az iskolalátogatási jelentésben foglalta össze, elküldte a tanfelügyelőnek. Az igazgató volt a tantestület elnöke, vezetésével havonta értekezletet tartottak mindig másik iskolában. Ezek az ülések mindig a hónap első napjaiban voltak. Az igazgató elmondta iskolalátogatási tapasztalatait, tanácsokat adott, ismertette a tanfelügyelő rendeleteit és más aktuális témákat. 1935-től már a tanítók tartották a havi értékelést, arról, hogy hogyan haladnak az osztályaikkal, mennyi a mulasztás és milyen problémájuk van. Az is hagyomány volt, hogy minden ülésen egy tanító gyakorló tanítást mutatott be. Az ülésről jegyzőkönyvet vezettek, amit a tanfelügyelő megjegyzésekkel látott el. Előfordult, hogy rendkívüli ülést is tartottak, pl. 1939. április 20-án, amikor elkészítették az új tananyagbeosztást.
Rendeletben határozták meg, hogy egy évben hány munkanapot kell tanítani: 1942-ben, alsóban ez a szám 209 nap volt, felsőben pedig 188 és 133 nap között, attól függően, hogy hány hónapig jártak iskolába22.
Iskolaorvos nem volt Zsombón, Kiskundorozsmán is csak egy körorvos teljesített szolgálatot. A gyerekeket azért rendszeresen beoltották a különböző betegségek ellen. 1939 áprilisában himlőoltási napokat tartottak a dorozsmai külterületi iskolákban. Az öt zsombói iskolában 1-1 tantermet kellett megfelelően kitakarítva, befűtve és elrendezve az orvos rendelkezésére bocsátani. Az orvos Dr. Szabó Szilárd volt.
A korszak utolsó tanterve, az 1941-es tanterv, 8 osztályos iskoláknak készült. A tantervekhez tartozott utasítás is, amelynek első része a nevelés alapelveivel és az iskolai élet rendjével foglalkozott, a második része pedig egyes tantárgyak céljait és módszereit jelölte meg.
Az iskolaév a maihoz hasonlóan szeptembertől június közepéig tartott. 1941-től minden év a beíratással kezdődött, amely a gondviselő kötelessége volt. Aki nem íratta be tanköteles gyerekét, kihágást követett el, és ez büntetést vont maga után, amely 1941-ben akár 600 pengő és elzárás is lehetett. 1941-ig hat osztályt végeztek a gyerekek, ami után három évismétlő, továbbképző iskola következett, így a tankötelezettség 15 éves korig tartott. 1943-től már nyolc osztály elemit kellett végezni, amit 1 év gazdasági oktatás követett A zsombói iskolákat 1940 után fokozatosan szervezték nyolc osztályossá, a mezőgazdasági továbbképző iskola pedig megszűnt. Zsombón általában a Kisasszony-napi búcsú (szeptember 8.) után kezdődött az iskola és Péter Pál napjáig (június 29.) tartott.
1941-ben minden természettudományi tárgyat a természeti, gazdasági és egészségi ismeretek tantárgy kereteibe zsúfoltak össze, ezzel az óraszámuk még tovább csökkent.23
A korszak végén két új tantárggyal bővült a tananyag, az egyik a légoltalmi nevelés, a másik a honvédelmi nevelés volt. Természetesen mindkettő a háborús felkészüléshez kapcsolódott. Anyagában szerepelt a légitámadás elleni védekezés, a bombák fajtáinak megismerése és a repülőgépek tulajdonságai is. 24 A honvédelmi ismeretek nevű tantárgyat 1942 végén vezették be az 5-8. osztályban25. Egyúttal bevezették felsőben a mindennapi tornaórát26.
A tanítás minden iskolában egyhuzamban folyt, tehát reggel 8-tól délig27. Ahol több gyerek volt, ott délelőtt az alsósokat, délután pedig a felsősöket tanították (pl. Wesselényi). A tanteremben együtt tanult minden osztály. Fiúk és lányok együtt voltak, a tanító kb. 40-50 gyerekkel foglalkozott egyszerre. Amikor 70 fölé emelkedett a létszám, akkor általában alkalmaztak még egy tanítót (pl. a Petőfi iskola 1933-ban kapott 2. tanítót)
Óra elején a gyerekek felállva üdvözölték a tanítót, majd imádkoztak, és hangosan elmondták az egyszeregyet. A tanító utána minden osztálynak kiosztotta a feladatokat. Amíg egy osztállyal foglalkozott, addig a többinek csendes órája volt. Ezeken a foglalkozásokon a gyerekek begyakorolták az írást, olvasást, számolást. Az osztályok munkáját össze is lehetett kapcsolni, pl. amíg a tanító az 1. és 2. osztállyal a háziállatokról beszélgetett, addig a 3. osztály a tojásról, a 4. a háziállatok hasznáról, az 5-6. pedig a tenyésztésükről írt dolgozatot. A munka közben a nagyobb gyerekek fél füllel figyelhették a tanítót, így összefoglaló képet kaphattak a témáról. A gyerekek az osztatlan vagy részben osztott iskolákban28 többször hallhattak egy dologról, így az jobban rögzült bennük. Ez volt az osztatlan iskolák nagy előnye.
Az órák általában 50 percig tartottak. Akkor engedélyeztek szünetet a diákoknak, amikor befejeztek egy témát. 10 óra körül volt egy nagyszünet, akkor a gyerekek fogócskáztak vagy körjátékot játszottak az udvaron.
Házi feladatot minden alkalommal kaptak a gyerekek, de nem mindig volt idejük megcsinálni. Amikor hazaértek az iskolából, megebédeltek, utána vagy a mezőgazdasági munkában segítettek, vagy az állatokat legeltették. A tanulásra csak este maradt idő. Sági István gyakran megkérte a nagyobb jól tanuló diákokat, hogy kérdezzék ki a kisebb gyerekeket. Ilyenkor a tanító kiment dolgozni, ők pedig kikérdezték a leckét.
Télen az időjárás is befolyásolta az iskolába járást. A hideg és a tüzelőhiány miatt gyakran rendkívüli szünetet kellett elrendelni. Néha járványok miatt is szünetelt a tanítás.
Fegyelmezetlenség esetén a büntetési fokozatok a szóbeli intéstől az iskolából való kitiltásig terjedtek. A zsombói iskolákban, ha valaki többször egymás után nem tudott válaszolni egy kérdésre, akkor „körmös” volt a büntetése: a tanító vagy a vonalzó élével vagy a lapjával sújtott le a gyerek körmére. Verekedésért vagy hisztizésért „fenekelés” járt: a diák fenekére háromszor vagy ötször ütött nádpálcával a tanító.
11. ábra: Értesítő könyvecske 1924.
Minden tanév évzáró vizsgával végződött, amelyre meghívták a szülőket és a helyi képviselőket is. A vizsgát nem lehetett június 15-e előtt tartani. A gondnokság elnöke vagy a tanfelügyelő megbízottja elnökölt. Ő állapította meg a tantárgyak sorrendjét, ő szólította feleletre a diákokat, de a kérdéseket a tanító tette fel. Zsombón általában az igazgató volt a vizsga elnöke. Hittanból külön vizsgáztak a diákok. A vizsga ünnepélyes alkalom volt, a gyerekek ünneplő ruhában jelentek meg, azonban nem vették szigorúan, senki sem bukott meg, csak az év ünnepi lezárását jelentette. A tanulók év végi érdemjegyeit már a vizsga előtt lezárták. A Petőfi iskolában nem minden tárgyból vizsgáztak a diákok. Sági István tudta, hogy ki miből jó, és abból a tárgyból kérdezte a vizsgázót. A vizsga után az igazgató elmondta tapasztalatait a tanítónak, az általános hiányosságokat pedig az évzáró tantestületi ülésen beszélték meg.
Alsóban, aki egy vagy két tárgyból, felsőben legfeljebb három tárgyból bukott meg, javítóvizsgát tehetett. Ezt a tanító tartotta, meg kellett győződnie arról, hogy a diák tudása elegendő, hogy felsőbb osztályba lépjen. Ha a vizsga nem sikerült, akkor osztályismétlésre kényszerült a tanuló. Ha egy alsós kettőnél több tárgyból, egy felsős pedig háromnál több tárgyból bukott meg, akkor javítóvizsga nélkül osztályt kellett ismételnie.
Lehetett tenni magánvizsgát is, de egyszerre csak egy osztály anyagából. Erre akkor volt szükség, ha valaki nem fejezett be egy osztályt. Zsombón szinte mindenki elvégezte a hat osztályt. A nyári szünetben az iskolát bezárták, a térképet és a képeket leszedték a falról, hogy ne porosodjanak. A tanító gyakran elutazott. A diákok nyáron dolgoztak, libapásztorként vagy napszámosként kerestek pénzt.
12. ábra: Évvégi értesítő
Az iskolákat Zsombón nem használták más célra, csak oktatásra. Ez alól kivételt csak az 1944-es év jelentett, amikor az Arany János iskolába katonákat szállásoltak be.
A vallási ünnepek közé tartozott a karácsony és a húsvét, ilyenkor hosszabb szünetet kaptak a tanulók. A karácsonyi szünet általában december 23-tól január 2-ig tartott, de volt olyan eset, hogy meg kellett hosszabbítani. 1942-ben takarékossági okokból a szünet december 20 – január 24. között volt29. A húsvéti szünet nagyhét hétfőjétől húsvét utáni keddig tartott. Pünkösdkor a vasárnap és a hétfő volt szünnap. Bizonyos alkalmakkor iskolai ünnepélyeket kellett tartani. A két legfontosabb ünnepség a tanévnyitó és a tanévzáró volt. Mindkettő misével kezdődött, majd az iskolában kis ünnepséggel folyatódott. A tanévnyitó egyik fontos része volt, hogy a diákok elvonultak az iskola zászlója előtt, és fejet hajtva tisztelegtek neki. Az évzáróra az év végi vizsgát követő első vasárnap került sor. A hálaadó istentisztelet után az osztályok külön tartottak ünnepséget, amelyen a tanító kiosztotta a bizonyítványokat, és a jutalmakat azoknak a gyerekeknek, akik kiemelkedően teljesítettek a tanév folyamán. Az utolsó években a háborús helyzetre való tekintettel a tanévzárók rendszeresen elmaradtak. 1943-ban június 2-ig tartott a tanév, a bizonyítványokat pedig június 9-én osztották ki, de évzárót nem rendeztek30. 1944-ben pedig olyan hirtelen kellett befejezni a tanévet31, hogy nem volt idő évzárót tartani.
Iskolai ünnepélyt kellett tartani március 15-én, a hősök emlékünnepén, és anyák napján. Ezek az ünnepségek nyilvánosak voltak, meghívták a község vezetőit és a szülőket is. A gyerekek verset szavaltak, jeleneteket játszottak el, énekeltek. A népiskolai utasítás kikötötte, hogy ezeken az ünnepélyeken el kell hangoznia vagy a Himnusznak vagy a Szózatnak vagy a Magyar Hiszekegynek. Az iskolai ünnepélyeket is mindig mise előzte meg, és nem eshetett egybe a helyi társadalom azonos témájú ünnepségeivel. 32 Tanyán nem tartottak más ünnepségeket az iskolain kívül, de belterületen rendeztek koszorúzásokat és megemlékezéseket. Karácsonykor, húsvétkor és más vallási ünnepeken nem tartottak iskolai ünnepélyeket. Ezeket mindenki otthon és a templomban ünnepelte.
Az anyák napját 1940-ben honosították meg Magyarországon. Hivatalosan 1906 óta rendezték meg a madarak és fák napját, ami április végén vagy májusban volt. 1932-ben felújították ezt az ünnepséget, és felszólították a tanítókat, hogy ne hanyagolják el. 33 Ilyenkor a zsombói iskolák tanulói és tanárai kivonultak a zsombói erdőbe. A gyerekek játszottak, a tanárok pedig bográcsost főztek. 1942-ben június 6-án tartották az ünnepséget. Az iskolások reggel 8-kor gyülekeztek a zsombói erdőben. Az Arany János és a Wesselényi iskola diákjai tornabemutatót tartottak, a többi iskola pedig versekkel készült.34 Ezt a napot néha összekötötték a gyereknappal. A madarak és a természet védelme egyébként is nagy hangsúlyt kapott az elemi oktatásban főleg a falusi iskolákban. A tanfelügyelő minden tavasszal rendeletet adott ki, mely szerint a tanítók buzdítsák a gyerekeket, hogy a kártékony madarak (pl. szarka, varjú) fészkeit verjék le, lehetőleg olyankor, amikor költenek. De figyeljenek oda, hogy a verebek, a fecskék és egyéb hasznos madarak fészkeit megkíméljék.35 1935-ben arra is felhívta a figyelmet, hogy a cserebogárirtásra jobban ügyeljenek, mert ez közös gazdasági érdekünk36.
Néha rendeztek iskolai kirándulásokat is, amelyekre az igazgató adott engedélyt. A kirándulások célja a tanulmányi ismeretek kibővítése volt. A kirándulások elsődleges célpontja a zsombói erdő volt.
13. ábra: Szükséges tudnivalók
Voltak tanulmányi és sportversenyek is, ahol a zsombói iskolák diákjai részt vettek. Ezeket mindig májusban és júniusban tartották. A tanulmányi versenyeket járásonként37 rendezték 4-6. osztályos tanulók számára. A verseny szóbeli és írásbeli részből állt. A versenyszámokat osztályonként jelölték ki, a tanuló az osztályához tartozó minden tantárgyban versenyzett. A 4. osztályosoknak helyesírásban, olvasásban és földrajzban kellett helytállniuk, az 5-6. osztályosok pedig fogalmazásban, rajzban, földrajzban, történelemben, szavalásban és énekben versenyeztek. Szavaláskor mindenki ugyanazt a verset mondta el, énekből pedig a Himnuszt énekelték szólóban. Minden osztály első három helyezettje jutalomban részesült. Minden iskola 3-3 negyedikest, 2-2 ötödikest és 1-1 hatodikost küldött a versenyre, amely néha 5-6 órás volt. Mindig az egyik iskola igazgatója rendezte a versenyt, jegyzőkönyvet készített róla, és azt beterjesztette a tanfelügyelőnek.38
Az állami iskolák elsőfokú hatósága a gondnokság volt. Kiskundorozsmán a belterületi és a külterületi iskoláknak egy gondnoksága volt, ennek 26 tagjából öt kinevezett, 21 választott. Hivatalból tagja volt a község vezetője, a plébános, az igazgató és a tantestületi tagok küldöttei. Megbiztatásuk hat évre szólt, havonta egy ülést tartottak. Ők felügyelték az iskola vagyonát, belső ügyeit, épületének és berendezésének állapotát. Ellenőrzési jogkörük kiterjedt a tanítás menetére és a szorgalmi időszak betartására is.
Az állami iskolák másodfokú hatósága a tankerületi tanfelügyelő és a törvényhatósági Közigazgatási Bizottság népiskolai albizottsága volt. Feladatuk a népoktatás igazgatása, a rendeletek végrehajtása és ellenőrzése volt. Félévente jelentést tettek a legfelsőbb hatóságuknak, a mindenkori vallás és közoktatási miniszternek. A zsombói iskolákban 1937. május 25-én volt együttes iskolalátogatáson a királyi tanfelügyelő és a tankerületi királyi főigazgató. A Petőfi iskolában Csobay Emma óráját tekintették meg, majd megszemlélték Sági István gyümölcsösét. Mindennel meg voltak elégedve. Utána a Klebelsberg iskolában jártak, ahol úgy találták, hogy Nikolényi András „kifogástalanul vezeti az iskolát, igazi nevelő egyéniség”.39
Az igazgatói jelentések szerint a tanítók legtöbbje szorgalmasan, lelkiismeretesen végezte munkáját. Persze Zsombón is akadtak kivételek. A Wesselényi iskolában tanító Urbánné Sipos Ilona az 1929. januári iskolalátogatási jelentés szerint nem tartózkodott az osztályban, amikor a diákok megérkeztek, pedig erre az igazgató korábban már többször figyelmeztette. Nem voltak rendben a rendtartási naplók, az első osztályosoknak pedig még mindig nem volt értesítője.
A tanyai tanítók élete nem volt könnyű, sokan nem is szerették. A közlekedési nehézségek mellett a kultúra és az orvos távolsága is riasztotta a tanítókat a tanyai munkától. Voltak, akik nem is bírták.
A zsombói tanyaközpontban 1927-ben szentelték fel a római katolikus templomot. A hittant a tanító tanította, de a pap időnként ellenőrizte a gyerekek tudását. Nikolényi András tanító volt a kántor, a gyerekek körülötte álltak és énekeltek. 1944 októberében mindenüket hátrahagyva elmenekültek az oroszok elől.
Lakásukat és az iskolát a német, majd az orosz csapatok foglalták el, kiraboltak és feldúltak mindent. Amikor Nikolényiék 1945 áprilisában visszatértek, szinte semmijük sem maradt.40
1944 szeptemberében még megindult az oktatás a zsombói iskolákban, az oroszok közeledtével azonban eluralkodott a pánik. A férfiak nagy részét behívták katonának, így Zádory Ferenc igazgatót is. Utóda Czékus Frigyes lett. A zsombói iskolákból a legtöbb tanító elmenekült, csak a Jerney János iskolában tanító Gátfalvi házaspár és a Petőfi iskolában tanító Grofcsikné maradt a helyén. Utóbbi Nikolényi András távozása után a Klebelsberg iskolához ment át, és ott tanította együttesen az alsósokat és a felsősöket. A többi iskolában vándortanítókkal próbálták folytatni az oktatást, a Petőfi iskolában és a Wesselényiben György Lászlóné tanított. Az Arany János iskolában tanító Hegedűs Etelkát átosztották két másik külterületi iskolához, ahol vándortanítóként működött. A Gátfalvi házaspár is átjárt a közeli Eötvös iskolába helyettesíteni.41 Így vészelték a zsombói tanyai iskolák a világháború utolsó évét.
A népiskola csekély műveltséget adott a diákoknak, kevés ismeretet kaptak a társadalomról és a nagyvilágról. Annyit nyújtott csak, ami elég volt azoknak, akik középiskolába mentek vagy termelőmunkát végeztek. Így jelentősen tágult a szakadék a középiskolát és a népiskolát végzettek tudásszintje között, és ebben a Zsombón 1943-tól működő 8 osztályos iskola sem tudott minőségi változást hozni.42
1945-46-ban tanítandó tantárgyak az 5. osztályban: hittan, magyar, földrajz, néprajz, természetismeret, számtan, rajz, testgyakorlás, ének valamint a 30 órába még a mindennapi kérdések és a szabad foglalkozás is beletartozott.
Gróf Klebelsberg Kunóról elnevezett belterületi iskola és a tanyai iskolák igazgatását Veres Károly látta el 1951- 1967-ig, akinek a nevéhez fűződik a szakrendszerű oktatás kiépítése, mivel a felsősöket képzett szaktanárok tanították. 1954-ben két új tantermet és egy igazgatói irodát építettek a már meglévő két tanterem közelébe. Magasabb szintű oktatást tudtak nyújtani, mint a tanyai iskolák, ezért egyre többen választották a központi iskolát. Ez vezetett a tanyai iskolák elnéptelenedéséhez. Az autóbusz-közlekedés lehetővé tette, hogy a tanyai diákok is a központi iskolába járjanak.
A fejlődés első áldozata az Arany János iskola volt, amelyet 1952-ben zártak be, területét és épületét átadták a Béke Termelőszövetkezetnek. Utolsó évfolyamában 69 diák tanult, akiket utána átirányítottak a Klebelsberg iskolába, amit akkor már zsombói iskolának hívtak. 1953-ban az alsósokkal együtt 132 tanuló tanult a központban.
A Klebelsberg iskola a nyári szünetben a nyári óvodának adott helyet, ahová a szülők szívesen adták be a gyermekeiket, mert tudták, hogy jó kezekben vannak. Az óvoda tanította a gyerekeket sok szép mondókára, a közösségi élet elemi szabályaira, és a kulturált étkezésre. Az óvónői feladatokat Rónai Gizella tanítónő vállalta fel.
Az 1-4 osztályt egy tanító tanította. A Klebelsberg iskolához tartozó szolgálati lakásban lakott Veres Károly igazgató a feleségével és három gyermekével. Veres Károlyné tanítónő volt, a lányai tanári végzettséget szereztek. Veres Katalin 1967-ig tanította a magyar nyelvet, az éneket valamint zongorát az iskolában. A családnak fontos szerepe volt a fiatalok zenei nevelésében, mivel hegedű és zongoraórákat adtak a zene iránt érdeklődőknek. Az énekkari tevékenységüknek köszönhető a színvonalas ünnepségek sora ebben az időszakban.
Az 5-8 osztály a közelben lévő két tantermes iskolába járt, melyhez egy gyakorló kert is tartozott. A kertben elsajátíthatták a tanulók a növénytermesztés alapvető feladatait.
A tornaórák az udvaron zajlottak, az ünnepségek és sorakozó helyszíne a köves udvari rész volt.
A hatalmas udvar kiváló lehetőséget biztosított a szünetek kellemes eltöltéséhez.
A szaktárgyakat többnyire Szegedi szaktanárok tanították. Szemléltető eszközökkel megfelelően el volt látva az iskola. A középiskolában tovább tanulók száma egyre nőtt az évek során. Legkevesebben gimnáziumban, legtöbben szakmunkásképzőben folytatták a tanulmányaikat, ahol az érdemjegyekben némi visszaesés mindig mutatkozott.
Az ünnepségek helyszíne leggyakrabban a Kultúrházvolt, ahol a szülők láthatták gyermekeik produkcióit.
A május 1-i felvonulások az egész falu lakosságának élményt jelentettek. Hajnalban már zenés ébresztővel indult a falu fúvós zenekara lovas kocsin, hívogatni az ünnepi programra. A tavaszi ébredező természet és a kikapcsolódás lehetősége a falu apraját-nagyját kicsalta az erdei tisztásra, ahol a hivatalos ünnepi beszéd és műsor nyitotta meg a programot. A műsort a diákok adták, majd atűzoltó bemutató következett. A tűzoltó csapat tagjai Molnár Sándor tűzoltóparancsnok vezetésével több alkalommal is szép eredményeket értek el az országos versenyeken.
14. ábra: Május 1-jei felvonulás
Az ebédidő közeledtével már a finom pörkölt illata csalogatta a vendégeket a bográcsok közelébe. Délután a sportversenyek, játékok kötötték le a nézők figyelmét. Évtizedeken keresztül az erdei tisztás volt a helyszíne a május elsejei programoknak.
Kirándulások, vándortáborok szervezésére is sor került, a zsombói diákok így jutottak el iskolai szervezésben a Mátra és a Balaton környékére. A vándortáborok nomád élete örökre bevésődött a résztvevők emlékezetébe.
15. ábra: Vándortábor, 1965
Visszaemlékezésem: 1965-ben. Az Északi középhelység volt az úti célunk. Húztuk magunkkal a csomagjainkat, mivel olyan hátizsákjaink még nem voltak, melyet ma már megkönnyítik a túrázást. Sátrainknak csak oldala és teteje volt. A fiúk és a lányok egy kis válaszfallal voltak egymástól elkülönítve, így nem jelentett akadályt a bogarak átdobálása egymás térfelére. Ekkor láttam először a hatalmas sziklákat, ekkor tanultuk meg a lejtő veszélyeit. Az egyik fiú a másikkal versenyezve futott lefelé a lejtőn és egy sziklának szaladt, mely komoly sérüléseket okozott. Az izgalmak, veszélyek ellenére felejthetetlen élményben volt részünk.
A diákok nehezen tudták kezelni a korra jellemző kettős nevelés következményeit. A családok templomba jártak, gyermekeiket megkeresztelték, hittanra járatták és természetesnek vették, hogy bérmálkoznak is. Ugyanakkor a tanárok között volt aki ezért a diákokat elmarasztalta. A fiatalok nem tudták eldönteni, hogy kinek van igaza, mert a propaganda jó volt.
16. ábra: Ünnepélyes zászlóátadás a ballagáson
17. ábra: Elsőáldozás 1960
1967- 2000-ig az iskola igazgatója Kálmán Ferenc lett.
1968-ban az iskola régi épülete életveszélyessé vált, ezért új iskolát kellett építeni. Ez az iskola majdnem a régi épület mellett épült és 4 új tanteremmel rendelkezett. Ennek építésével függ össze a Petőfi iskola bezárása. Annak területét ugyanis megvásárolta a Gyümölcsöskert Szakszövetkezet, és ebből a pénzből építették a négy új tantermet. Az iskolába akkor már nagyon kevés diák járt, utolsó évfolyamában 11 diák végzett.
43Az általános iskola fejlesztésében az államosítástól kezdve egészen a nyolcvanas évek közepéig meghatározó hálózati politika volt a nagy, központi iskolák létrehozása falvas és tanyás térségekben is. Ez törvényszerűen azzal járt, hogy tömegesen zárták be kapuikat a falusi és tanyai iskolák. Az iskolák bezárása kampányszerűvé az 1971-es településhálózat-fejlesztési koncepció elfogadása után vált. Ez a kisebb falvakat, tanyákat pusztulásra ítélte. Negyven év alatt az iskoláknak több mint egyharmada szűnt meg.
Nemzetközi összehasonlítások és itthoni vizsgálataink azt bizonyították, hogy az iskolák alacsony tanulólétszáma önmagában előnyös lehet, mivel (különösen a kisebbek számára) fontos az otthonos légkör, a személyes kontaktusok lehetősége. Az osztatlanság, az évfolyam szerinti csoportbontás elmaradása, a testvérhelyzet nyújtotta előnyök sok modern pedagógiai irányzat kulcsmozzanatait képezik.
A hetvenes évek fordulóján végzett nemzetközi tudásszintmérés (IEA) azt az eredményt hozta, hogy Magyarországon az osztatlan iskolák alsó tagozatosai jobb eredményt értek el olvasásból, számolásból, mint a nagyobb községek iskolásai, sőt eredményeik azon a szinten voltak, mint - a településhierarchiában jóval magasabb szinten álló - városi iskolások (Nagy, 1974).
1975-ben zárták be a Jerney János iskolát, amelyet előbb Majsai úti iskolaként emlegettek, majd Ujhelyi András nevét vette fel. A bezárás oka itt is az elnéptelenedés volt.
A tanyai iskolák közül legtovább a Wesselényi iskola maradt életképes, ahol 1982-ben fejezték be az elemi iskolai oktatást. Utoljára 13 tanuló végezte el az iskolát, tehát a bezárás oka itt is egyértelmű. Ennek ellenére a Wesselényi iskola, mint népfőiskola, ma is létezik. Kovács Álmos igazgató 1969-től növényvédő előadássorozatokat szervezett, amelyek a falu lakosainak körében hamar népszerűvé váltak. Később Horváth Dezső újságírónak köszönhetően más előadásokat tartottak az iskolában, amelyek a bezárás után is folytatódtak. A népfőiskolán ma főleg mezőgazdasági és orvosi témájú előadások hangzanak el. Több egyetemi oktatót, tudományos kutatót és szabadfoglalkozású értelmiségit látott már vendégül az iskola. A hallgatók ma is a környék lakói, akik ismereteiket szeretnék bővíteni, és kíváncsiságukat kielégíteni.
Ma egyetlen általános iskolája van Zsombónak. A négy tantermes iskola több felújításon esett át.
Az első bővítésre 1968-ban került sor, amikor 4 tanteremmel, a folyosókon 10 db kézmosó hellyel, egy nevelői szobával, valamint egy úttörő és könyvtár helyiséggel egészült ki a régi épület. Az iskola mellett volt egy homokaszfalt pálya, melyen elfért a kézilabda,- és a röplabda pálya is az ehhez kapcsolódó távolugró,- és magasugró gödörrel, valamint a hintákkal.
Ilyen feltételek mellett tanult 8 osztott általános iskolai csoport az épületben. A négy felsős osztály csak délelőtt tanult, míg a 4 alsós osztály váltásban, 2 osztály délelőtt, 2 osztály délután. A 4 napközis csoportból egy vagy két csoport állandóan a művelődési házban volt. Szintén itt a művelődési házban tartották a rossz idő beálltával a testnevelés és a sportköri órákat.
A Zsombó Községi Tanács 1972 szept. 1-től létrehozta az általános iskolai napközi otthont. A gyerekek étkeztetését a vendéglő biztosította. A tízórait és az uzsonnát, melyet a pedagógiai asszisztensek szállítottak a vendéglőből az iskolába, az iskolában kapták meg az érintett tanulók. Az ebédet a vendéglőben fogyaszthatták el kulturált körülmények között. A tanulók kísérése az étkezőbe a pedagógiai asszisztensek feladata volt. A napköziben a tanulók a házi feladat elvégzése után a szabadidejüket játékkal, művészeti órákkal, bábozással sportkörökkel, olvasással, mesefilm nézéssel, egyéb szabadidős tevékenységgel tölthették el.
1973-ban az iskola területévé vált a mellette lévő piactér, így sor kerülhetett a parkosításra, udvari láncos hinták és billenő hinták felállítására. Ekkorra vált teljes körűvé a továbbtanulás.
1980-81-es tanévben egy összevont 1-4.osztályos csoport működött a Wesselényi Miklós általános iskolában 13 fővel. A gyerek létszám csökkenése miatt 1982-ben a Zsombó Községi Tanács megszüntette az iskolát, a tanítót pedig a belterületi iskolába helyezte.
Kálmán Ferenc a község vezetőivel, a szülőkkel a nevelőtestülettel összefogva mindent meg tett, hogy az oktatás-nevelés színvonalát emelje. Széleskörű kapcsolatai, az igazgatói tanulmányi kirándulások, az igazgatói tanfolyamok, a nyári pedagógiai egyetem és a felnőttoktatási továbbképzés kellő alapot adott a pedagógiai újítások, törekvések megvalósításához.
1979-80-as tanévtől kezdődően, 12 éven át a Szegedi Radnóti Miklós Gimnázium kihelyezett tagozata működött az iskolánkban. A tanórák megtartását részben a helyi pedagógusok, részben a Radnóti Gimnázium tanárai vállalták. A vizsgáztatás mindig a szegedi gimnázium feladata volt. Zsombón három gimnáziumi osztály tett érettségi vizsgát.
A Zsombó Községi Tanács 1982. szeptember 23-i határozatával (15/1982) Th. számú, az oktatási és közművelődési intézmények összevonása révén létrehozta az új intézményt, amelynek neve, Általános Művelődési Központ Zsombó. Az eddig is összevontan működő intézményekhez (általános iskola, általános iskolai napközi otthon és napköziotthonos óvoda) hozzákapcsolta a községi könyvtárat és a József Attila Művelődési Házat.
Az összevonás indoklásához tartoztak a következők:
1. A művelődési ház vezetői munkakörét nem szakképzett személy látta el, a rendezvények ráfizetésesek lettek, anyagi támogatásra szorultak.
2. Az általános iskola termei nem tudták befogadni a megnövekedett gyereklétszámot, ezért a művelődési ház két kistermében folyt az oktatás és a délutáni napközi otthonos foglalkozás.
3. Ezekhez a helyi adottságokhoz hozzájárult az a magyarországi tendencia, amely indítványozta a közművelődési intézmények összevonását a hatékonyabb munka érdekében.
18. ábra: Népdalkör 1982
Az egyes intézmények szervezeti önállóságukat a szakmai kérdésekben továbbra is megtarthatták. Az intézmény vezetők címét és pótlékait meghagyták. A lényegi változás, hogy az intézmények között tartalmi együttműködés valósult meg. Közös volt a bér- és dologi gazdálkodás. A költségeket külön könyvelték, de egy-egy intézmény többet is költhetett, ha ezt a többi lehetővé tette. Az Általános Művelődési Központ vezetősége kéthetente ülésezett. A dolgozók számára továbbképzéseket szerveztek, mely lehetővé tette egymás munkájának jobb megismerését. Az Országos Pedagógiai Intézet, a Népművelési Intézet, a Testnevelési és Sporthivatal pályázatot hirdetett az ÁMK-k testületeinek továbbképzésére. A sikeres pályázatnak köszönhetően a továbbképzés beindulhatott.
1987-ben ápr. 13-17-ig felmérést végzett Zsombón az ÁMK kutató csoportja. A kutató csoport mellett a szakfelügyelet is részese volt a felmérésnek.
A még jobb zsombói iskola megteremtése iránti igény megvalósításának lehetőségét a Zsolnai-féle értékközvetítő és képességfejlesztő programban látta a tantestület.
A Zsombó Községi Tanács/1981../II.25. Th. sz. határozatával elhatározta a tornaterem építését és az iskola bővítését. Az új emeletes iskolai épületszárny építése 1982-ben indult.
Az iskola bővítése az alábbiak miatt vált szükségessé:
Mindezen célok elérése érdekében a Zsombó Községi Tanács iskolát, tornatermet épített, kiszolgáló helyiségekkel együtt. A tervek megvalósítása csak nagyon jelentős társadalmi összefogással valósulhatott meg. A szülők segítségével épületeket bontottak. A bontott téglából épült az iskola és a tornaterem.
A terveket Kálmán Ferenc és Kiss Piroska igazgatóhelyettes elképzelései nyomán készítették el a tervezők.
dr. Faragó M. Vilmos polgármester a községi társadalmi munkaverseny eredményét fordította az iskola építésre. A lebontásra kerülő 26 szegedi épületek feltérképezése is az ő érdeme. 1979-től dr.Faragó M. Vilmos került a település élére, aki sokat tett azért, hogy Zsombó nevét megismerje a szűkebb és tágabb környezetünk.
19. ábra: Kálmán Ferenc és dr. Faragó M. Vilmos
28 évig volt polgármester. Az 1979-ben 1700 fős település elhalásra volt ítélve. A Szakszövetkezet olcsó telkek felajánlásával lehetővé tette, hogy a lakosság száma rohamosan emelkedjen. A sok felajánlás, támogatás, társadalmi munka meghozta az eredményét. Zsombó épült, szépült és ez által egyre vonzóbbá vált. Lakossága hamarosan elérte a 3000 főt. Munkája elismeréséül 2010-ben megkapta a Zsombó díszpolgára címet.
A bontási munkálatok megszervezését, lebonyolítást Kálmán Ferenc vállalta fel. A nagy társadalmi összefogás eredményeként 1985-ben az új épületszárny átadásra került. A József Attila Művelődési Ház, mely 1968-69-ben épült fel, közel az iskola és óvoda épületéhez, fennállása óta számtalan programmal várta és várja a település apraját-nagyját. Az épületben működik a községi könyvtár, a kistermei gyakran adtak és adnak helyet kiállításoknak, előadásoknak.
A nagyterem az 1970-80-as években biztosította az edzés lehetőségét a rendkívül sikeresen működő tollaslabda szakosztály számára. Mivel ekkor még tornatermünk nem volt, ezért különböző sportprogramok, vetélkedők lebonyolítására is itt került sor, a kulturális és családi programok (esküvők, ballagás) mellett.
Mivel az épület sokféle funkciót töltött be, így gyorsan elhasználódott, ezért időnként az újra festéshez szükség volt a lakosok segítségére is.
Az iskola bővítése előtt tanterem hiánnyal küzdöttünk, ezért a Művelődési Ház kistermeit is igénybe kellett vennünk oktatási célra, illetve napközis foglalkozásokra. Ez a tény még szorosabb fűzte a Művelődési Ház és az iskola kapcsolatát.
A könyvtári órák megszervezése kézenfekvő volt. Gyakran került sor író-olvasótalálkozóra. A két napközis csoport vezetője összehangoltan dolgozott a gyerekek érdekében. A tanulási idő végén az egyik pedagógus összevonta a két csoportból a feladataival készen lévőket, akik játékkal, sporttal tölthették a szabadidejüket a nagyteremben vagy Művelődési Ház udvarán. A másik pedagógus még bent maradt a teremben tanulni a lassabban haladókkal. Ez ösztönzőleg hatott a gyerekekre, mivel játszani jobban szerettek, mint tanulni.
A tornaterem és az iskola bővítése után a tanulás visszakerült az iskola területére, de a jó kapcsolat a Művelődési Házzal folyamatosan megmaradt. A két intézmény dolgozói között szoros kapcsolat volt.
20. ábra: Tornaterem építése
A legnagyobb vállalkozás a nagy tornaterem felépítése és a korszerű gázkazános fűtés megvalósítása volt. Az 1968-as épületrészben alakították ki az 1-4 osztály termeit, a videós termet és a könyvtárat. Az új részben a szaktantermek kaptak helyet, mint a biológia-földrajz- kémia, a matematika-fizika, a magyar-történelem, rajz és ének-zene, a technika terem és az ehhez kapcsolódó konyha, valamint az informatika terem. Az új épületszárnyban készült el a háztartás technikai terem, a jól felszerelt konyha. A tágas konyhában a csoportok kényelmesen el tudtak helyezkedni az asztaloknál. A tálaló szekrények, tűzhelyek, mosogatók, az ételkészítéshez szükséges eszközök, mikrohullámú sütők otthonossá tették a termet. Az itt közösen elkészített ételt megfelelő tálalás után, az ízlésesen megterített asztalok mellett fogyasztották el a diákok. A konyha rendbe tétele, a mosogatás hozzátartozott a feladat teljes ellátásához.
21. ábra: A szaktantermek alapozása
A szaktantermekhez jól felszerelt szertárak tartoztak. Egy kis terem a diákok mozgalmi terme volt, mely a sakk és a báb foglalkozások helyét is biztosította. A nagyméretű tornateremhez sportszertár, öltözők és konditerem kapcsolódik.
A létesítmény az iskolai feladatain kívül kiszolgálta és jelenleg is kiszolgálja a település lakosságának az igényét is. A megépült tornaterem kihasználtsága folyamatos. Jó felszereltsége lehetővé tette, hogy a tollaslabdások és más sportolók még jobb eredményeket érjenek el. 1973-ban indult a tollaslabda edzés Dr. Kiss István és felesége Dr. Kiss Istvánné vezetésével. Odaadó, és kitartó munkájuknak köszönhetően az ország megismerte Zsombó nevét. 1974- 1991-ig rendszeresen volt országos bajnoka a zsombói csapatnak. 1986-ban Banga Ágnes országos bajnok lett a tollaslabda bajnokságon. Az iskolai tornaterem, a kondicionáló terem, a szabadtéri sportpályák oktatási időben a tanulók rendelkezésére álltak. 1987-88-as tanévtől kezdődően bevezették a mindennapos testnevelést. Ennek keretében minden reggel 7-7.45-ig játékos sport programok voltak az érdeklődő tanulók számára.
Az új iskolarész és tornaterem átadásával az iskola nyitottabbá vált, a falu lakói bátrabban léptek be az intézménybe. Így lett főző tanfolyam, asszonytorna, férfiaknak foci, karate, aerobic, kosárlabda.
Az 1985-86-os tanévben 8 általános iskolai csoport és 5 napközis csoport működött ebből 3 iskolaotthonos, 2 klubnapközis csoport volt. Az iskolaotthonos csoportok személyi feltételeit megteremtették. A szakos ellátás 87 %-ról 95 %-ra javult. A fakultációt elsők között vezették be az 1984-85-ös tanévtől. A második idegen nyelvet iskolai tanfolyamként 1986-87-től oktatták. A választható két nyelv a német és az angol volt. Ugyanebben az évben a III. osztályban 22 fős angol tagozat indult.
1989/90-től az 1-2. osztályban bevezették a Zsolnai féle nyelvi-, irodalmi-, kommunikációs nevelést. Ennek kapcsán elismert kísérleti iskolaként éveken keresztül működött. Alapja a nyelvi, irodalmi, kommunikációs képzés – egy jó magyar tanítás, a tanulók csoportokban tanultak. Lényege, mindenki jusson sikerhez minden órán. A 3. év végén nem volt buktatás, így lehetősége volt a kisdiáknak a felzárkózásra. A program az önálló tanulásra készített fel. A helyes légzés, a helyes kiejtés minden óra szerves része volt. Kiegészítő anyagként szerepelt a magyar néptánc, a báb, a színjátszás és a népművészet is. Idegen nyelvet, német, angol, már az első osztály második félévétől tanulhattak a tanulók, ha a magyar nyelvből jól haladtak, ha nem akkor harmadik osztálytól kezdődően. 1989/90-től fél osztályban beindult angol nyelvből az emelt óraszámú oktatás.
Az énekhez járult a furulya oktatás, a matematikához a sakk és a rejtvény fejtés. Harmadik osztálytól lépett be új tantárgyként a számítástechnika.
1989. június 19-én Kálmán Ferenc elkészített egy programot, melynek címe: A helyi nevelési rendszerkiépítése és a szükséges tantervi módosítások kimunkálása a Zsombói Általános Művelődési Központ Általános Iskolájában az 1989/90-es tanévtől. A program bevezetésére az iskola az engedélyt megkapta a Művelődési Minisztériumtól. Ennek köszönhetően az 1989/90-es tanévtől bevezetésre kerülhetett az önkéntes, belső bizottság előtti szóbeli vizsga megszervezése a 3-8. osztályosok számára.
Az önkéntes belsőbizottság előtti vizsgára félévkor és tanév végén került sor. A megajánlott jegy alapján a tanuló eldönthette, hogy kíván-e vizsgán javítani. A vizsga két tanítás nélküli napon zajlott a 3 tagú szakmai bizottság előtt. A vizsgán a tanuló szülei is részt vehettek. A tanulók átlagosan 60 %-a vette igénybe ezt a lehetőséget és közülük 70-80 % javított.
Kálmán Ferenc a zsombói önkéntes belsőbizottság előtti félévi és tanévvégi vizsgarendszerről a következőket írta visszaemlékezése kapcsán.
„Iskolánkban 1973-tól általánossá vált a 8. osztály elvégzése után a tanulók középiskolai és szakmunkásképzőkben való továbbtanulása. Sajnos ezt nem követte a tanulók és a családok tanulással kapcsolatos igénye.
Sokféle megoldással kísérleteztünk: csoportfoglalkoztatás, járási tanulmányi versenyeken való tömeges részvétel, szaktantermi rendszer, zárt televíziós rendszer, iskolaotthonos és klub napközis foglalkozások.
Úgy éreztem, hogy igazán nem sikerült a család egészét megnyerni. A szülők számára nem elsőrendű volt a gyermekük tudása. Hajszolták az anyagiakat. A tudásalapú munkakörök alul fizetettek voltak. Sok esetben a szülök, sem tudtak segíteni. Úgy gondolták, hogy a továbbtanulásra való felkészítés az iskola dolga.
Jó kapcsolatunk volt az Országos Pedagógiai Intézet Iskolafejlesztési Központjával és segítségükkel a minisztériumtól kísérleti engedélyt kértünk egy belső vizsgára és helyi tantervi megvalósításra. A nevelőtestület mellett a tanulók véleményét is megkértük, s ami a legfontosabb a szülők részletekbe menő egyetértését. A tantestület legfontosabb elképzelése volt, hogy a tanuló képességei szerint tanuljon, ezt segítse, de legalább ellenőrizze a szülő. A tanuló tanulása, tanulmányi eredménye legyen fontos a családban.
A nevelőtestület felelőssége volt, hogy ezt a megállapodást rendszerbe foglaltuk az éves munkaterv során. Ezek voltak a legfontosabb teendők:
Utóhatások:
1987-ben a II. gimnáziumi magánvizsgára felkészítő tanfolyami csoport tett sikeres érettségi vizsgát.
1987-88-tól pedagógiai asszisztenst alkalmaztak az iskolában. Ez minőségi változást hozott az iskolaotthonos osztályok tanulmányi munkájának hatékonyságában. A pedagógiai asszisztens több feladatot is átvállalt a nevelőtől az eredményesebb nevelés és oktatás érdekében. Később szükségessé vált egy másik pedagógiai asszisztens alkalmazása is, aki elsősorban az oktatás technikai feladatokat látta el az iskolában. A korszerű technika térhódítása, a zártláncú TV rendszer, a számítástechnika tette ezt szükségessé. A mintegy 700 db videókazetta kezelése, a kívánt tanórákon történő zökkenőmentes beüzemelése a pedagógiai asszisztens munkaköréhez tartozott. Pályázati pénzből tudták megvalósítani a zártláncú TV kiépítését, és új televíziók vásárlását.
1988-ban megkezdődött a számítógéppark kialakítása a C 16-os és a Videoton készülékekkel. Ezzel egyidőben megindultak a képzések is. 1997-ben a Sulinet program keretében 1 db Server és 8 db Pentium számítógépet kapott az iskola melyekkel már elérhetővé vált az internet is. 1988-2011-ig segítette az iskola informatikai parkjának fejlesztését, Zsiros Pál programtervező matematikus. Szervezett nyári informatikai táborokat, részt vett informatikai pályázatok írásában, a számítógéppark megújításában.
Az épületen új főbejáratot létesítettek, emellett kialakították a parkolási lehetőséget, parkosították az iskola környékét, új pihenő és játszó helyeket, valamint kerékpártárolót alakítottak ki. Megkezdődött a védett játékudvar építése, ekkor állították fel a közkedvelt Tarzan pályát a drótkötél csúszdával, a körforgót, a tekét, és műanyag mászókát. Az iskola melletti szabadtéri színpadot társadalmi erőből építették meg. Az iskolai aszfaltpályán kialakították a sátorépítés vázát, a mobil kerítéseket és a megfelelő világítást.
A művelődési ház 1984-től 1986-ig a felújítás időszakára bezárt. Rendezvényei az iskolában és a sportpályán voltak. Az aszfalt pályára állították fel a sátrat, amelyben több hagyományőrző bálat rendeztek. A hagyományőrző rendezvények felelevenítését Kálmán Ferenc kezdeményezte és szervezte éveken keresztül.
Az iskolai berendezés bővítéséhez 1986-ban 1,6 MFt-ot biztosított a Csongrád Megyei Tanács a nagy társadalmi munka elismeréséért. 1987-ben a harmadik gimnáziumi kihelyezett tagozat kezdte meg tanulmányait, majd tett érettségi vizsgát. 1990-91-es tanévben bevezették a hittan oktatás fakultatív tantárgyként.
Az 1990-es évek közepétől a tanulók nagy száma miatt egy évfolyamban már két osztályt kellett indítani.
Visszaemlékezésem: Mint kezdő pedagógus két álló táborban is részt vettem Bélapátfalván, melyet az iskola igazgatója, Kálmán Ferenc szervezett. Szállásunk sátrakban volt, az étkező sátorban készült a sok finom ételt, melyet szülői segítőink készítettek a diákok által összeadott nyersanyagból. Innen bejártuk a Bükk szép túra útvonalait, üzemlátogatásra mentünk a cementgyárba és sokat játszottunk a gyerekekkel. A reggeli napi parancs és sátorszemle után a tervek megvalósítása következett. Sok-sok különleges virágot, rovart, gyönyörű madárhangokat, kopár mészkősziklákat fotóztunk, láttunk és véstünk örökre az emlékezetünkbe.
22. ábra: Bélapátfalvi állótábor
Az állótáborokat a vándortáborok követték. A 17 vándortábori út során Magyarország valamennyi hegységét volt lehetőségünk bejárni. Ez a táborozási forma még izgalmasabbnak bizonyult, mivel naponta tovább kellett mennünk hátizsákjainkkal együtt a következő bázisra. Ez folyamatosan új és új csodákban, programokat jelentett a számunkra. A 6-12 napos vándortábor alatt átlagosan 60-100 km-t gyalogoltunk hátizsákjainkkal. A túra útvonal kiválasztását segítette a Gyermekek Táborozásáért Alapítvány kiadványa. A gyerekekkel közösen döntöttük el, hogy melyik útvonalat válasszuk. Ez a táborozási forma viszonylag olcsónak számított, de azért az útiköltség, a jó hátizsák beszerzése, a megfelelő sportcipő, túrabakancs megemelte a költségeket. A tábor előtti szülői tájékoztatón a résztvevők megkapták a részletes programot és a szülők felajánlották támogatásukat az étkezésünkhöz. Indulás előtti nap már érkeztek a finom friss zöldségek, gyümölcsök. Mindezek az olcsón megvásárolt konzervekkel együtt bekerültek a kísérő autóba, az autót Zsíros Pál vezette és kísért bennünket 17 éven keresztül. Az indulás napján már hajnalban az iskola előtt gyülekeztünk, jöttek a szülők az autókkal és szállítottak bennünket a szegedi nagyállomásra. Innen utaztunk vonattal a hegyekbe. A vonaton kiosztottuk a számokat, melyek segítették a gyors létszám ellenőrzést és kialakítottuk az ügyeletes csoportokat. Az első bázisra érve már az autós kísérőnk fogadott bennünket a bázis gondnokkal együtt. Az évek során visszatérő „öreg” táborosoknak lehetőségük volt választani a sátrak és ágyak közül. Egy kis pihenő után elindult a játék és a környék feltérképezése. Az ügyeletesek segítettek a vacsora készítésében, mosogattak, vizet hordtak, fát vágtak és feleltek a bázis rendjéért. Valamennyi útvonalon kiváló szakácsaink voltak, mint Kovács Zsoltné, Móra Éva és Pancza István. Szerepük és jelentőségük óriási volt, mivel nemcsak a hozott alapanyaggal való gazdálkodás volt a feladatuk, hanem a táborosok soha nem szűnő éhségének a kielégítése is. Mind emellett a higiénia megtartása is nélkülözhetetlen volt.
A természet közelsége a gyönyörű tájaink felfedezése, a versenyek, táborzáró vetélkedők, a tábortűz melletti közös éneklés valóban feledhetetlenné teszi ezeket a nyarakat.
23. ábra: Krasznahorkai vándortábor
Táborosaink közül sokan éveken keresztül visszatértek, és felnőttként sem tudtak lemondani a természetjárásnak erről a formájáról. Többen közülük teljesítették az Országos Kék Túrát, az Országos Kerékpáros Körtúrát, bejárták Erdély hegyeit és az Alpok 3000-es csúcsait.
24. ábra: Kós Károly Általános és Alapfokú Művészeti iskola
2000-2011-ig a Zsombói Iskola igazgatója Maróti Antalné.
2000-ben gazdaságossági és áttekinthetőségi okokra hivatkozva szerkezeti átalakulást hajtott végre a községi önkormányzat. Megszüntette az Általános Művelődési Központot. Így lett szakmailag önálló intézmény a József Attila Művelődési Ház és tagja a Wesselényi Népfőiskola, a Zsombói Általános és Alapfokú Művészeti Iskola, a Zsombói Óvoda. Az intézmények gazdaságilag rész önállóak lettek, szakmai autonómiájukat viszont megtartották. Az általános iskola és művészeti iskola élére ekkor került Maróti Antalné , aki 2011-ig, nyugdíjba vonulásáig látta el a vezetői feladatot.
Számára fontos volt, hogy a hagyományokra építve, az értékek megőrzése mellett új értékekkel színesíteni az iskola életét. Ennek köszönhetően 2001 novemberében a nevelőtestülettel és a fenntartó támogatásával Monori Gyula művelődési ház igazgatója javaslatára az iskola felvette Kós Károly polihisztor, építész, néprajzkutató, iskolateremtő nevét. Az igényt a régi, névvel rendelkező zsombói iskolák említése hozta elő. Azóta minden tanév egyik fontos eseménye lett a névadóról elnevezett Kós Károly emlék nap. (először november 4-e a születés napja, később január 18-a, Károly napja). Ezen a napon minden tanuló komplex tudásról tett tanúbizonyságot. Ehhez a naphoz már előzetes feladatokat is kaptak a tanulók és ezeket a megadott időpontig le kellett adni. A verseny napján vegyes csapatok 1-8. osztályig küzdöttek egymással. A feladatok egy része a névadóhoz kapcsolódott, a többi vidám, tréfás, illetve ügyességi feladatokból állt. A verseny végén a szűri értékelte a csapatokat és kiosztotta a jutalmakat. A program fő szervezője Maróti Antalné, Nyári Lászlóné és Nógrádiné Szabó Ildikó volt.
A vezető elképzelése egy szolgáltató, gyermekmegtartó és más településekről gyermekeket idecsábító intézmény elképzelése. Nehezítő körülmény a város földrajzi közelsége és a környező települések vonzása. Ebben a versenyvilágban ez a vonzóerő igen nagy. A saját program, arculat kialakítását csak lépésről-lépésre lehetett végrehajtani. Ennek oka a 2000-ben történt szerkezeti átalakulás. Fontos elemző, feltáró munka eredményeként az iskola hagyományaiból, szokásaiból a hatékony, továbbvihető értékeket kiegészítettük a változást, haladást jelentő értékekkel, s ezek segítségével fogalmaztuk meg kollégákkal és a szülőkkel együtt hitvallásunkat. Vezetői elképzelései közös gondolkodást indítottak el a tantestület tagjaival és a szülőkkel egyaránt. Ennek fórumai a havi munkaértekezletek és a szülői választmányi értekezletek voltak. Ezeken az értekezleteken kezdetben nehezen nyilvánítottak véleményt mind a pedagógusok, mind a szülők, de megtapasztalva a demokratikus vezetés előnyeit, egyre nyíltabb vitákra, megbeszélésekre került sor.
Meghatároztuk a tanítandó tantárgyak körét, preferálva köztük az idegen nyelv, az informatika tanítását. Kiemeltük a sportolási lehetőségeket: iskolai szinten szervezetten és szabadidőben történő mozgásként. A tantárgyak melletti tevékenységek megválasztását mindig befolyásolta az aktuális tanulói létszám. A létszám alakulása az országos demográfiai helyzetnek megfelelő volt. 2000/2001-es tanévi létszám 370 fő volt. 2001-től a kimenő 8.osztályos tanulók helyére mindig kevesebb tanuló jött. Az elemzett 10 év alatt 30-33 tanuló iratkozott be iskolánkba. A tanulók többsége a helyi óvodásokból, egy kisebb része a településre költözött családok gyermekeiből tevődött és ma is ugyanígy tevődik össze. A létszámot ezért mindig alapvetően a helyi óvodások létszáma határozta és határozza meg. Fontos mérőszám az óvodából más település iskolájába beiratkozott tanulói létszám, mely elenyésző volt. Az évek alatt évente mindösszesen 4-5 fő. Tanév közben egy-két eset kivételével, csak az elköltözés , vagy a szülők más településre munkába járása miatt kellett tanulói jogviszonyt megszüntetni. (Megjegyzés: A városból történő nagyarányú kiköltözés nem mindig járt együtt az iskolai létszám növekedésével. Érthetően azok a gyerekek, akik már iskolás korúak voltak, maradtak régi, megszokott iskolájukban.) Ennek ellenére 2009/2010-es tanév tanulói létszáma 256 fő volt.
2006. decemberében a Képviselő Testület átvilágította az intézmény működését. Célja az intézmény gazdaságosabb működtetése volt. Az egyre csökkenő gyermeklétszám, az oktatási törvény tanulócsoport-létszám előírásai miatt csoportösszevonásokat kellett tenni. Ennek következtében a 16 tanulócsoport helyett 2007-ben 13, 2008-ban 11 csoportban folyt az oktatás. Az így megnövekedett osztálylétszámok nehezítették az új koncepció szerinti tanítást. Ezért több tantárgyból csoportbontás történt. Így sikerült az önkormányzat segítségével továbbra is megoldani a pedagógiai és helyi tantervben vállalt kötelezettségeket.
Minden tanévben négy napközis csoportot szerveztünk, majd 2007-ben fenntartói segítséggel családi napközit. Évente átlag 82 tanuló volt a délutáni szervezett tanulásban.
Az iskolavezetés törekedett arra, hogy a szülők és a diákok elégedettek legyenek az iskola által nyújtott lehetőségekkel, a diákok 8. osztály befejeztével felkészülten, képességeinek megfelelő középfokú oktatási intézményben tanulhassanak tovább. A tehetséggondozást segítették a szakkörök, sportkörök, szaktárgyi levelező versenyeken való részvétel, a továbbtanulásra felkészítő előkészítők magyarból és matematikából, és a versenyekre felkészítő foglalkozások. A tehetséggondozáshoz hozzátartozott a tanulók fellépése, bemutatkozása. A színvonalas ünnepi műsorokon és a művészeti iskola hangversenyein kiállításain folyamatosan nyílt erre lehetőség. Bár a művészetoktatás minden gyermek számára elérhető volt, azért a tehetség gondozásnak ez volt a legnagyobb színtere. Fontos része volt oktató-nevelő munkánknak a tanulásban akadályozott tanulók folyamatos felzárkóztatása. A fejlesztő foglalkozásokat fejlesztő pedagógusok tartották, ezzel segítve a tanulási nehézségekkel küzdő diákokat a megfelelő módszerek elsajátításában. Ehhez segítette hozzá a pedagógusokat és az iskolát a Homokháti Iskolaszövetséggel együtt nyert Phare pályázat, mely felkészítette a pedagógusokat az egyéni fejlesztő munkára, a kooperatív módszer alkalmazására, és hozzá tartozó taneszköz tárat hozott létre. Ehhez minden iskolaszövetségi tag hozzáférhetett. Ezen pályázat keretében kezdődött a szülők tréningszerű bevonása azzal a céllal, hogy minél hatékonyabban tudjanak segíteni otthon gyermeküknek. A gyengébb képességű (sajátos nevelési igényű, felzárkóztatásra szoruló…) gyermekek segítése kiemelt helyen volt minden tanév tervezésekor. Évek óta központi cél volt az integráció. Ezen a téren mindig körültekintően, a szülőkkel és a fenntartóval együttműködve járt el az intézmény vezetése, szem előtt tartva a tanulók esélyegyenlőségét, képzett pedagógusok végezték kiscsoportban a fejlesztő foglalkozásokat, később a fenntartó és a Szegedi Kistérségi Társulás segítségével gyógypedagógus járt a tanulók felzárkóztatásának segítésére. Ma már továbbképzés keretében szakvizsgázott saját gyógypedagógusa van az iskolának.
2005-ben követő iskolaként pályáztunk a HEFOP 3.1.3. kompetencia alapú oktatás bevezetésére. A megvalósítás kissé későn 2006 februárjában kezdődött el. A digitális táblák, személyi számítógépek, projektorok s egyéb számítástechnikai eszközök megvásárlására az önkormányzat nem tudott volna pénzt fordítani. Aki nem lép, lemarad, ezért Maróti Antalné, mindig is támogatta a jó és új kezdeményezéseket és azokat a kollégákat, akik innovatívak voltak, mertek új dolgokat kipróbálni.
A pályázat tulajdonképpen arra adott lehetőséget, sőt azt várta el, hogy a tananyagot más módszerrel - a gyereket állítva a középpontba - adjuk át tanítványainknak.
Mit láthatott ebből a kívülálló?
Spencer Kagan módszerének rendszerébe be van építve a segítés, az együttműködés, a segítő egymásra utaltság. A pedagógus úgy állítja össze a csoportok számára a feladatokat, hogy egymás nélkül ne tudják megoldani őket, együttműködésre kényszeríti a gyerekeket.
Tananyagot, feladatlapokat, segédanyagot, szemléltetőeszközöket kaptunk, és persze digitális technikát, ami rendkívül színessé tette a tanítási órákat.
Ami a legnehezebb volt, az a pályázat adminisztrálása. A tanmenetek megírása mindig kihívás volt, mert el kellett hagyni a berögzült szokásainkat, s saját magunkat is más üzemmódba kellett helyezni. Meg kellett tanulni a számítógépet úgy használni, ahogy azt eddig nem tettük, s igazán kreatívvá kellett válni, mert akkor működött jól a program.
Ezen a sikeren felbátorodva vágtunk bele a következő TÁMOP 3.1.4 pályázatba ahol folytatni lehetett az új módszereket, alkalmazni kellett új tanulásszervezési eljárásokat ( témahét, tömbösített órák, projektszemléletű agyagfeldolgozások)
A kooperatív technikát valamennyi pedagógus alkalmazta, de legsikeresebben Kovácsné Zsoltné, Gáborné Puskás Julianna és Kerekes Judit.
Az „új” pedagógiai program alapelvei lettek:
A kompetencia fogalmának gyakorlati megközelítése Elfogadjuk azt a felfogást, mely szerint:
Amikor valakinek a kompetenciáját szeretnénk fejleszteni, az a célunk, hogy cselekvőképessé tegyük egy olyan világban, amelyről nem tudjuk előre, milyen konkrét, specifikus cselekvéseket fog igényelni. A kompetens ember nem ezt vagy azt képes megtenni, azaz nem a cselekvések egy előre rögzített listáját tudja végrehajtani, hanem – egy-egy területen – az előre nem látható cselekvések végtelen sorának megtételéhez szükséges képességekkel rendelkezik.
A jövő nyitottsága – a technológia, a kultúra és a társadalom alakulásának előre nem láthatósága – nemcsak egzisztenciális kényszerré, de morális kötelességgé is tette az emberi tanulás felértékelését. A tanulás többé nem azonosítható azzal, amit iskolás korunkban az iskolákban teszünk, hanem azt az élet egészét horizontálisan és vertikálisan átíveli emberi tevékenységnek kell tekintenünk. A legfontosabb kompetenciánk éppen a tanulásra, a tanulás megtanulására és a tanulás folyamatos fenntartására való képességünk. A kompetencia fogalma közvetlen és szoros kapcsolatban áll az egész életen át tartó tanulás fogalmával.
A kompetenciafejlesztés nem áll távol attól, amit korábban képességfejlesztésnek neveztünk. A kompetencia alapú vagy kompetencia orientált követelmények, az ilyen irányultságú tanítási programok, pedagógiai gyakorlatok vagy az erre felkészíti pedagógusképzés ismerős azoknak, akik már korábban is képességfejlesztő logikában gondolkodtak. Innen azonban egy lépéssel tovább kell lépnünk nemcsak a komplexitás és a nyitottság imént jelzett irányába, hanem az autonómia, a felelősség és az elkötelezettség irányába is. A kompetens ember nemcsak képes valamire, hanem egyúttal elkötelezett a cselekvésre, felelősnek érzi magát saját cselekvéséért, és cselekvőhelyzetbe akarja hozni magát. A kompetencia ilyen értelemben jóval több, mint az, amit képességnek vagy készségnek nevezünk. Képességeknek és készségeknek a passzív ember is birtokában lehet, a kompetens ember azonban szükségképpen cselekvő embert is jelent.
Megteremtődjenek a későbbi tanulás előfeltételei.
Pedagógiai, metodikai alapok
A tanár feladata: a gyerekek előzetes értelmező kereteinek feltárása és a konceptuális váltásokat segítő, megfelelő tanulási környezet kialakítása.
Alapelveink
A diákok meglévő tudására építés. A konceptuális váltások kidolgozásának szükségessége. A differenciálás szükségessége. A tudás becsülete. A tanulói tevékenység fontossága. A valós kontextusba ágyazottság fontossága.
Az az ismeretanyag, amit a tanulók az oktatás folyamatában el tudnak sajátítani, csak igen kis hányadát jelenti annak az információmennyiségnek, amelyet az egyetemes emberi ismeretek összességének tekinthetünk. S az információrobbanással még inkább igaz ez az állítás. Éppen ezért, a rohamosan bővülő és változó tudományos eredmények miatt szükséges az ismeretszerzés módjának megváltoztatása. A központi tartalmi szabályozás (NAT, kerettantervek) az iskolai helyi tantervek szerves részévé tette a tanulási technikák, módszerek megtanítását. Ennek a változásnak való megfelelés egyik lépcsője volt a kompetenciaalapú oktatás bevezetése iskolánkban.
Rendkívül leegyszerűsített módon, a kompetenciaalapú oktatás bevezetése ennek a pedagógiai kultúrának az alkalmazásáról szól, arról, hogy a pedagógusnak fel kell hagynia a régi beidegződéssel. A ma jellemző frontális és zömmel lexikális ismeretközlő eljárásokat fokozatosan fel kell váltania az iskolarendszer egészére kiterjedő, kompetenciaalapú nevelési, oktatási módszertannak. Elsősorban a tanulási folyamatot megkönnyíti alapképességek és -készségek: szövegértésiszövegalkotási, matematikai-logikai, infokommunikációs technológia (IKT), stb. fejlesztését kívánjuk előtérbe helyezni.
A képzések eredményeképpen pedagógusaink elsajátították a különbségekre figyelő, hatékony tanulásszervezési módokat:
Differenciált tanulásszervezés. Tevékenységközpontú tanulásszervezés. Projektmódszer. Kooperatív tanulás.
Kiemelten kezeltük a következő kompetenciaterületeket:
Talán a legfontosabb feladatunk a szülői szemléletformálás lett.
Feladataink közül ez volt a legáltalánosabb és legintenzívebb, hiszen folyamatos munkát és odafigyelést igényelt a pedagógusoktól. A program sikerének kulcsa, ha nem csupán a pedagógusok és a gyerekek, de a szülők is képesek a szemléletváltásra. Nyilvánvaló, hogy csak ebben az esetben tudnak partnerként együttműködni az iskolával. A szemléletváltás elengedhetetlen előfeltétele a megfelelő mértékű tájékoztatás volt. Ezért is igyekeztünk minél nagyobb mértékben informálni (meghívók, plakátok, prospektusok, e-mail, nyilvános fórumok) a szülőket, érdeklődőket az ilyen jellegű eseményekről. Csakúgy, mint a gyerekek esetében, a szülőknél is eredményesebbnek bizonyult, ha a fontosabb fogalmakkal, változásokkal tapasztalati úton ismerkedhettek meg. Ezért is volt szükséges – a program elején megtartott szülői értekezleteken elhangzott átfogó ismertető mellett – még közelebb hozni a szülőkhöz a kompetencia-alapú oktatást.
A szülői szemléletformálás egyik példája a már hagyománnyá vált „Nyitott Kapuk” program, amely során a szülők (vagy akár érdeklődők) tanórákat látogathatnak egy héten keresztül. A hagyományos tanítási órák mellett a látogatók betekintést nyerhettek az újfajta módszerekkel, taneszközökkel, programcsomagokkal, illetve digitális eszközökkel színesített oktatásba is. A tanórákat megelőzően (és azt követően is) volt lehetőség a pedagógusokkal való konzultációra, a tapasztalatok megvitatására, a felmerülő kérdések megválaszolására.
A legsikeresebb programok egyike volt – az eredetileg alsó tagozatban kezdeményezett – a Családi Nap. A 2007/2008-as tanévtől már a felső tagozat is bekapcsolódott, és színesebbnél színesebb programokkal készültek mind a pedagógusok, mind a gyerekek. A szervező tanárok visszajelzései alapján elmondható, hogy ezek a programok rendkívül látogatottak voltak: testvérek, szülők, nagyszülők, rokonok is szívesen jöttek el, sőt, többen jelezték, hogy gyakrabban is igényt tartanának ilyen jellegű rendezvényre. A családi nap keretein belül maguk a szülők is tevékeny részesei lehettek az új módszerek, technikák kipróbálásának. Ezáltal nagyobb mértékben elfogadták azokat.
A cél minden esetben – egymás jobb megismerésén túl – az új módszerek, a megváltozott szemlélet megismertetése, továbbítása és elfogadtatása volt. A HEFOP 3.1.3 kompetencia alapú oktatás jegyében két napos konferenciát szerveztünk kistérségi pedagógusok, szülők számára. A konferencia szervezését, lebonyolítását a HEFOP pályázatban részt vevő indikátor pedagógusok végezték. A színvonalas bemutató órákat Gábor Dóra, Nagymihály Tímea kollégák tartották. Négy pedagógus – Ráczné Bálint Hajnalka matematikai-logika, Kovács Zsoltné szociális-életviteli,Gábor Dóra szövegértés, Nagymihály Tímea szövegértés kompetencia területekben a Homokháti Iskolaszövetség mórahalmi konferenciáján vezetett szakmai szekciót.
Az általános iskola legfontosabb feladatai közé tartozik ma már az informatikai alaptudás. A gép nem egy „játszótárs”, hanem kommunikációs eszköz, mellyel hamar jutunk információhoz, s utazás nélkül eljutunk más földrészekre. De ahhoz, hogy az ott élő emberekkel beszélni tudjunk, ismerni kell nyelvüket. Ezért az idegen nyelvek tanulása elengedhetetlenné vált. A tanévek folyamán az angol és német nyelvtanáraink mindkét nyelvterülettel felvették a kapcsolatot annak érdekében, hogy tanulóink számítógép segítségével az anyanyelven tudókkal gyakorolhassák a nyelvet. Sikerült német nyelvterületen személyes találkozások keretében is anyanyelven tudókkal együtt gyakorolni a tanult nyelvet. Németországban járt iskolánk 12 tanulója egy hetes tanulással egybekötött nyelvi táborban. Azt iskola hagyományaihoz híven az angol és a német nyelvet tanítottuk. Mindkét idegen nyelvből megszerveztük évfolyamonként egy- egy csoportnak az emelt szintű nyelvoktatást. Ennek eredményeként több éven keresztül tanulóink angol nyelvből 4-8. osztályig próba nyelvvizsgán voltak, mely egyben nyelvi tehetségkutató is volt. Az utóbbi években tanulói és szülői kérésre önköltséges tanfolyamon spanyol és francia nyelvet is lehetett tanulni. A motivációt az iskola nyelvtanárainak, Varga Krisztina, Dr. Tandariné Dömötör Katalin, Kovács Mariann, Becherer Anikó korszerű, innovatív gondolkodása és szakmai rátermettsége adta. Külföldi partnerkapcsolatok, idegen nyelvi levelezések , bekapcsolódás on-line módon Brüsszelbe az EU központjába, ahol konferencia beszélgetés keretében tehették fel diákjaink kérdéseiket képviselőknek. partnerkapcsolatok kiépítésére. Az idegen nyelv és az informatika szoros kapcsolata szükséges a Comenius nemzetközi projektek megvalósulásához. A nemzetközi kapcsolatok évek óta színes és tartalmas projektek megszületését és megvalósulását segítik elő. A külföldi tanulmányutak, az idegen nyelvű kommunikálás lehetősége, más országok kultúrájának megismerése óriási lehetőség mind a pedagógusoknak mind a projektben részt vevő gyerekeknek. A Comenius program szervezője Iskolánkban Varga Krisztina tanárnő.
Kifelé nyitni az új szakmai kutatások, ismeretek felé. A nemzetközi kapcsolatok A projekt célja megegyezik az iskola pedagógiai programjában megfogalmazott magas szintű idegen nyelv tanulás lehetőségének megteremtésével.
A COMENIUS program keretében 2007-től Franciaországgal, Olaszországgal egy makói iskolával együtt, 2009-től pedig Lengyelországgal, Írországgal kibővülve pedagógusok és diákok építettek fel olyan szakmai együttműködést, melynek keretében bemutatták egymás kultúráját, mindennapi életüket, szokásaikat. Lehetőség nyílt pedagógusoknak és a végén tanulóknak is elutazni a partner településekre, ahonnan felejthetetlen élmények birtokában érkeztek haza kollégák és gyerekek. Közben olyan tudásra tettek szert, melyet az iskola falain belül képtelenség lett volna megszerezni. Varga Krisztina angol-számítástechnika szakos kolléganő ösztöndíjat nyert Finnországba a MELT nyári iskola kurzusára (MELT Learning Resources for Schools). Az iskola célja, hogy a különböző országokból érkezett angol szakos pedagógusok közösen dolgozzanak ki nemzetközileg is használható tananyagokat, melyet digitálisan az SDT-n keresztül mindenki elérhet. Varga Krisztina kolléganő az EDUCATIO Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság által szervezett MELT programban hírét vitte oktatásunknak és tanulóink IKT tudásának. COMENIUS projekt keretében 4 pedagógus volt tanulmányúton Olaszországban. 2009 októberében a projekt elnyerte az Európai Minősített Projekt címet. 2010.március 24-én eTwinning projektbemutató előadáson Budapesten képviseltette magát iskolánk 4 tanulóval, két pedagógussal. A bemutatóról készült riportot láthatták a DUNA TV-n, melyben kiemelték a tanulók által készített prezentációkat.
Az informatikai kompetencia kialakítását elősegítette a pedagógusok számára kiírt számítógépes pályázat. A hét főből egy kivételével mindenki letette a nemzetközi ECDL Start vizsgát. Következő évben nyolc pedagógus végezte ( pályázati forrásból finanszírozva ) a számítógépes alapfelhasználói szintű tanfolyamot. A tanfolyamot tartó pedagógust is pályázat segítségével képeztük ki vezetővé. Alapfeltétele volt, hogy megfelelő felszereltségű informatika terem álljon rendelkezésre.2006-ban sikerült megvalósítani. A HEFOP 3.1.3. pályázat és a kiegészítője a HEFOP 3.1.3.B hozzásegítette az intézményt új, digitális eszközökhöz, melyek elengedhetetlenül szükségesek az újszerű tanítási módszerek alkalmazásához. megvalósítani. Jelentősen bővült eszközparkunk, a pályázat következtében 5 interaktív tábla (3 fix és 2 mobil), 5 projektor, 3 multimédiás számítógép, 8 laptop illetve további kis értékű eszközök biztosítják a megfelelő szintű készség- és képességfejlesztés feltételeit. Nagy hangsúlyt fektettünk a digitális adatkezelésre való fokozatos áttérésre, ezért pendrive-okat, CD-ket bocsátottunk pedagógusaink rendelkezésére, akik ezáltal elsajátíthatták a megfelelő szintű adatkezelést.
Terveink közt továbbra is szerepelt az informatikai eszköztár folyamatos bővítése, hogy minél több tanuló férhessen hozzá a számítógépekhez. Ehhez pályáztunk a TIOP 1.1.1 Informatikai eszköztár bővítése, korszerűsítése, tanulói tantermi gépek beszerzése. Másik célunk, hogy kapcsolódási pontot találjunk a különféle tantárgyak, a digitális kultúra és az idegen-nyelvek között.
Az ISZE szervezésében iskolánk adott helyet az SDT (Sulinet Digitális Tudásbázis) tanár továbbképzési tanfolyamnak. Eredményeként 10 pedagógus szerzett 30 órás akkreditált képzésről tanúsítványt.
Miután a tantestület valamennyi tagja rendelkezik alapfokú számítógép-kezelői ismeretekkel, a helyi továbbképzéseknek fontos célja lett a számítógép alkalmazási lehetőségeinek bővítése a tanítás-tanulás folyamatában. Így a fent említett célunk is teljesülni látszott.
25. ábra: Életkép, 8. osztály
Az Európai Unio HEFOP pályázata és az önkormányzat segítségével 2008-ban kiépítettük az internet végpontokat az iskola minden termében.
2008-ban takarékossági intézkedés miatt ki kellett bővíteni az informatika termet. Fenntartói támogatással sikerült kicserélni a tanulói, tanári asztalokat, székeket. A gépparkot ismét korszerűsíteni, bővíteni kellett. Ismét a fenntartó segítsége és megfelelő kapcsolatokkal és egyéb társadalmi forrás segítségével sikerült megvalósítani. Négy új szerver gép beállítása és az internet végpontok kiépítése lehetővé teszi, hogy minden teremben fel lehet csatlakozni a világhálóra. A Sulinet Digitális Tudásbázis minden pedagógus és tanuló számára elérhetővé vált tanítási órán is. Másik fontos következménye az informatikai fejlesztésnek az elektronikus napló bevezetése és működtetése.
Az AROMO adminisztrációs rendszer fejlesztői Ghira Olivér és Zsiros Pál volt.
Az ő közös kitartó munkájuk eredményeként a tanulók és szülők részére is elérhetővé váltak a fontos információk otthoni környezetükben is. Az AROMO iskolaadminisztrációs rendszer lehetővé tett, hogy a precízen feltöltött tanulói, szülői és pedagógus adatokból az igényeknek megfelelő lekérdezéseket lehessen gyorsan végrehajtani. Az elektronikus napló vezetése kezdetben ellenállásba ütközött a pedagógusok részéről, de a megfelelő lépések begyakorlása után már rutinszerűen ment az adminisztráció. A tananyagbeírását pillanatok alatt lehetett ellenőrizni, nem kellett már végig lapozni a papíralapú naplókat. A félévi és év végi értekezletekhez mind osztályszintű, mind iskolaszintű statisztikákat, kimutatásokat lehetett készíteni. A 2005-ben tesztelés szintjén elindított AROMO lassan csiszolódott, formálódott a két informatikus elkötelezettségének, újító, jobbító, segítő szándékának köszönhetően. Ekkor még alig volt a környékünkön iskola mely hasonló eredményeket tudott volna felmutatni, mint a Zsombói iskola. A szülők felé 2009/2010-es tanévtől nyitottuk meg a rendszert. Mint minden új kezdeményezés ez is némi ellenállásba ütközött. Egyértelműen kiderült, hogy az informatikában járatos családok könnyedén kezelték az AROMO otthonról megnyitható felületeit, ahol tájékozódhattak a gyermekük érdemjegyeiről, a tanult tananyagról feladatokról is. A számítógépet kevésbé kedvelők nem szerették ezt a lehetőséget. Ezek a szélsőséges válaszok jelennek meg a kérdőívek kitöltése során is.
A sikeres külső- ( a Homokháti Iskolaszövetség szervezésében szakmai képzések, HEFOP- és TÁMOP pályázat keretében szervezett képzések ) és belső továbbképzéseknek és szemléletformálásnak köszönhetően ma már minden pedagógusnak belső igénnyé vált az új ismeretek iránti kíváncsiság.
Az 1998-as Pedagógiai Programot komoly munkával 2004-ben váltotta le az iskola „oktatási kínálata”. Így az új elvárásokkal egyezően az iskola oktató-nevelő munkájának már volt egy stabilnak mondható dokumentált alapja. A pedagógiai programot 2005 után még 2007-ben kellett szerkezetében megváltoztatni a törvényi változások és a HEFOP 3.1.3. kompetencia alapú oktatás bevezetése miatt. A kompetencia alapú oktatás folyamatos bevezetése miatt a Pedagógiai Programunkat módosítani kell. A pályázatban 2007.november végéig vállaltuk, hogy a Pedagógiai Programban a helyi tantervet az új szemléletmódnak és a kipróbált taneszközöknek megfelelően módosítjuk. A tartalmi megvalósítás tapasztalatait és a NAT követelményeit szem előtt tartva készítette el a munkacsoport a Helyi tantervet, melynek alapelveit a Nevelési Program tartalmazza.
Az önkéntes belső bizottság előtti vizsga hagyományát megőriztük, mert fontosnak tartottuk, hogy a jobb osztályzatot akaró diáknak legyen lehetősége a javításra. A vizsgázók elmondták, hogy a felkészülés végére másként látták a tananyagot, látták az összefüggést és megértették a lényeget. A szóbeli vizsga során rutint szereztek a bizottság előtti szereplésben, mely hozzásegítette őket a felvételi elbeszélgetések sikeréhez is.
A Pedagógiai Program következő módosítását a nem-szakrendszerű oktatás bevezetése és az 1-3. osztályban való szöveges értékelés bevezetése miatt kellett megtenni. Ez mutatta azt, hogy a helyi program és arculat kialakítása folyamatos elemző és dokumentum karbantartó munkát igényelt. Ennek érdekében is több pedagógus képezte magát, hogy részt vehessen a helyi tanterv összeállításában.
A következő mérföldkő 2008-2009-es tanév volt.
Intézményi társulás közoktatási feladatok ellátására
A változó gazdasági élet, az egyre csökkenő központi normatíva megnehezítette a kisebb település önkormányzatainak életét. Nehéz volt a kötelező intézmény fenntartási kötelezettségnek eleget tenni. Ezért fogott össze két település, Zsombó és Csólyospálos, és létre hozott egy intézményi társulást. Az új iskola neve: Zsombó-Csólyospálos Községek Általános Iskolája, Óvodája, Alapfokú Művészetoktatási Intézménye és utána minden tagiskola neve került. Székhelye Zsombó lett. A társult intézmények vezetésével Maróti Antalnét bízták meg. Általános helyettese Máté Sándor, a csólyospálosi tagiskola vezetője lett. Két tagiskola, két tagóvoda és egy közös alapfokú művészetoktatási intézmény működött 2011-ig. A társult intézmények átdolgozták Pedagógiai Programjukat, Helyi Tantervüket, létrehozták közös szakmai csoportjaikat. Az együttműködés lényeges része volta TÁMOP 3.1.4 pályázat. A társulás mindkét településnek meghagyta a szakmai autonómiáját. Az intézmények dolgozói, pedagógusai jó munkakapcsolatot alakítottak ki. Kihasználták egymás tudását, tapasztalatát.
26. ábra: Maróti Antalné és Zsirosné Vass Judit képzőművészeti csoportja
Az iskolával egységes szerkezetben alapfokú művészetoktatási intézmény is működött. Megalakítója 1996-ban Nyári Lászlóné igazgató helyettes, művésztanár és Kálmán Ferenc igazgató volt. Maróti Antalné, aki egyben művészetoktatási szakértő is volt, szívügyének tekintette a művészetoktatást. Szerinte a teljes személyiség fejlődéshez a legmegfelelőbb módszer a művészeti eszköztár bevezetése az oktatásba.
27. ábra: Nyári Lászlóné Böbe és furulyás csoportja
A művészetoktatás széles skálán nyújtott lehetőséget a tanulók számára: zeneművészet terén zongora, hegedű, furulya, népi ének, magán ének, a képző- és iparművészet területén: kézművesség, rajz-festés-mintázás, kerámia tanszakon ismerkedhettek a művészetekkel. Egyértelműen meghatározó szerepe van művészetoktatásunknak az iskola arculatának kialakításában és a tehetséggondozásban. Nagy eredmény, hogy a régióban és országosan is jegyzik tanulóink magas szintű művészeti teljesítményét. Ennek eredményeként nyertük el a „Kiváló Művészetoktatási Intézmény” minősítést. A művészeti órákat az iskola tanulóinak közel fele választja. Az órák az iskola épületében a délutáni időszakban művésztanárok vezetésével zajlanak. Versenyeredményeik, fellépéseik igazolják a művészetoktatás évek óta magas színvonalát.
Hosszú évek óta a templom a helyszíne a művészeti iskolánk „Adventi Gyertyagyújtás” c. karácsonyi koncertjének. Szervezője minden évben Nyári Lászlóné volt. A koncertnek és az ünnepvárásnak köszönhetően a templom ilyenkor megtelik hallgatósággal. A művészeti iskola tanulóinak és a tanárainak koncertje után közös karácsonyi éneklés zárja a meghitt ünneplést.
A templom felújítására 2010-ben került sor. A templomi harmónium helyébe Gábor Tamás kezdeményezésére 2011 decemberébe Kispéter Gábor segítségével megérkezett a 620 sípból álló orgona. A költségek előteremtéséhez a lakosság adakozása valamint jótékonysági koncertek bevétele is hozzásegített. A koncerteket Bátki - Fazekas Zoltán opera énekes, művésztanár szervezte.
Az iskolai évek kezdése, szervezése
Az elmúlt 11 évben a tanév befejezése előtt a pedagógusok a munkaközösségen belül egyeztették a következő évi tantárgy felosztást. Ennek köszönhetően a nyári szünetben mindenki nyugodtan pihenhetett, ill. készülhetett a következő évi feladatokra.
A tanév kezdete előtt lezajlottak a javító vizsgák, melyet a szaktanárokkal történő konzultáció előzött meg.
Az első osztályosoknak 3 napos, tájékos foglalkozást szervezett a tanító néni. Ez segített a kicsi gyerekeknek megismerni az iskola épületét, az osztályt és a pedagógust.
Iskolai programjaink a tanév során a Kirajzással kezdődtek. A célunk a nyári szünet után az osztályközösséget ismét összerázni egy kellemes kirándulás, játék, sport versenyek segítségével. Uti célunk a Sziksós-tó, vagy a Vadaspark, illetve a sportpálya volt. A diákok nagy része mindig vállalta a kerékpáros közlekedést, a többiek külön buszokkal érkeztek a kirándulás helyszínére. A kerékpárosok biztonságos közlekedését rendőri kíséret biztosította.
Az Egészség hét keretén belül az évek óta versenyre készülő mindenkori elsősegélynyújtó csapat tartott bemutatót az iskola diákjai számára. A területi versenyeken diákjaink második-harmadik-negyedik helyezéseket hoztak el. Többen közülük elkötelezettek maradtak a biológia tantárgy iránt. A versenyeken élethű szituációkban kellett a feladatokat megoldaniuk.
Közlekedési nap
Ez a jó gyakorlat 10 éve működik iskolánkban. Megelőzve a kompetencia alapú oktatás bevezetését, kezdettől fogva a tevékenység-központúság jellemezte. A kooperatív technikák megismerésével még színesebbé tudtuk tenni a feladatokat.
A tevékenység központú pedagógia alapvető célja, hogy a tanulók társaikkal együttműködve, tevékenységeiken keresztül jussanak megfelelő ismeretekhez, tudják azt alkalmazni, s közben fejlődjenek szociális kompetenciáik. A kooperatív tanulásszervezésnek a tanórán kívül is nagy jelentősége van – kooperatív kiscsoportok. Az IKT eszközök alkalmazása is hatékonyabbá, színesebbé teszi ezt a jó gyakorlatot.
A vegyes életkorú csapatok, valójában egy heterogén csoportként oldják meg a feladatokat.
Játékosság, sokszínűség, változatosság jellemzi mind a feladatokat, mind a helyszíneket, illetve a felnőtteket /pedagógusok, szülők, közlekedési szakemberek, egészségügyi dolgozók, stb./ is.
Településünkön nagyon magas a kerékpárral közlekedők száma. A nagy távolságok miatt ez már a kisgyermekekre is jellemző. Elsősorban gyermekeink, illetve valamennyi „közlekedő” biztonsága érdekében jött létre ez a jó gyakorlat.
Ez a jó gyakorlat bármilyen általános iskolában alkalmazható.
A tanulók számára ez egy előre kijelölt, várva várt nap. A csoportok, illetve a csapatok névsora, összetétele, az esemény előtt két nappal kerül ki az iskolai faliújságra. A szervező által kijelölt csapatvezető feladata, hogy a csapat valamennyi tagját felkeresse, megismerkedjen vele.
Az iskola valamennyi pedagógusa részt vesz a közlekedési nap egy-egy helyszínén. Ahány csapat, annyi állomás.
A verseny napján a szülők révén az egész település támogató figyelemmel követi a kicsiket óvó, bátorító csapatok állomástól, állomásig vonulását.
Egy-egy állomáson szülők, helyi vállalkozók, vagy éppen közlekedési szakemberek is szívesen feladatot vállalnak.
Újszerűsége részben a csapatok összetételéből, illetve a kulcskompetenciák szerepe egy játékos „akadályversenyen”.
Mivel erre az eseményre viszonylag a tanév elején kerül sor, ez jó alkalom a tanulók egymás jobb megismerésére. Az elsősök hosszútávra szóló kapcsolatot alakíthatnak ki idősebb társaikkal, ami egyfajta biztonságérzetet adhat nekik. A nagyobbakban a kisebbek iránti megbecsülés, elismerés alakulhat ki a csapatot segítő megoldásaik láttán. A program fő szervezői: Farkas Zoltánné és Becherer Anikó tanítónők A DÖK munkáját segítő pedagógusként 2000 őszétől 2011 júniusáig Farkas Zoltánné látta el. Ez alatt az idő alatt sikerült olyan hagyományokat kialakítani, ami már szervesen a község életéhez tartozott.
28. ábra: DÖK nap
A DÖK munkáját minden évben az osztályok diák képviselőinek megválasztásával kezdtük. Ezt osztálykeretben tették meg, osztályfőnöki órákon. A Diáktanácsban 4-8. osztályosok vettek részt. Az első közös gyűlésünkön beszéltük meg az éves Munkatervet. Minden hónapra igyekeztünk programokat, feladatokat kitalálni. Ezek természetesen kapcsolódtak az iskolai rendezvényekhez, ünnepekhez.
Minden évben állandó program volt, szeptembertől kezdve:
Papírgyűjtés - a bevétel, a Diáktanács által javasolt százalékában került kifizetésre az osztályok számára, más része a DÖK „vagyonát” képezte.
Konyhaavatás: az Egészséges Településekért Alapítvány támogatásával az Egészséges Zsombóért Alapítvánnyal ( dr.Szabó Ágnes, Csányiné Barna Klára ) és szülői segítséggel felújítottuk az iskola tankonyháját. A megnyitót 2006 június 19-én ünnepélyes keretek között tartottuk meg. Díszvendég volt Dobrev Klára az alapítvány elnöke. A felújításban nagy részt vállalt Pozsár Mátyás karbantartó és Nagy János önkormányzati dolgozó. Kálmán Renáta szülő azonnal bemutatót tartott az ott elkészíthető egészséges falatokból.
Évről - évre tanulóinkat. Ez a hagyomány is a 2010-11. tanévben került utoljára megrendezésre.
A DÖK igazán jó lehetőség volt a demokráciára, az őszinte véleménynyilvánításra, a felnőttek iránti bizalom kialakítására.
A 2007-es tanév végére nagyrészt DÖK és kis részben szülői segítséggel megújult és kibővült az intézmény teljes egészét behálózó iskolarádió. Két nagy teljesítményű hangfallal, erősítővel, cd lejátszóval. A beszerzést, az összeállítást és szerelést Fekete István végezte.
29. ábra: Gerlitzeni sítábor, 2009
Sítábor
Iskolánkban közel 15 éve kezdődött a sítáborok szervezése. Éveken keresztül Móczán Jánosné vállalta fel ezt a feladatot és vitte el a diákokat Szlovákiába a Talei sípályákra. Sok próbálkozás és kitartó munka után a tábor végére a gyerekek és felnőttek boldogan síeltek a kezdő- és haladó pályákon. Móczán Jánosné nyugdíjba vonulása után én vettem át ezt a feladatot. Síelőink szerették volna az ausztriai pályákon is kipróbálni tudásukat, így Ausztriába szerveztem a síutakat.
Föld Napja
Iskolánkban a természet és környezet védelme mindig fontos szerepet töltött be. Ehhez a naphoz kapcsolódtak a takarítási, fásítási, virágültetési akciók ill. a kirándulások a közeli természetvédelmi területekre. Kirándulásaink során mindig felkértük a táj szakavatott vezetőit. Így jutottunk el a szegedi Fehér-tóra, hajóztunk a Tiszán a szegedi program keretében és kirándultunk Bugacra ill Tőserdőre. Ezek a kirándulások ráébresztették a gyerekeket a tanult és megtapasztalt ismeretek szoros kapcsolatára. Megláttatták velük környezetük értékeit, szépségeit és sérülékenységét. Ezeknek a programoknak a szervezője én voltam.
30. ábra: Bugac 2005
Anyák Napja
Az anyák napi készülődés a mi iskolánkban osztályszinten történt. A gyerekek a szokásos énekek és versek mellett olykor kis jelenetekkel, tánccal, zenével, saját ajándékokkal, valamint általuk készített süteményekkel, szendvicsekkel kedveskedtek szüleiknek. Gyakran a nagyszülők és az apa is eljött az ünnepségre. A 7.-8. osztályosok már egy grill-partival egybekötött kellemes délutánt szerveztek a szüleiknek, ahol az apukák és anyukák sportolhattak vagy játszhattak gyermekeikkel tetszésük szerint. Ezt a típusú anyák napi ünnepséget az én osztályom kezdte 2002-ben, akik nagyon kreatívak voltak.
Tanítóinknak köszönhetően a Családi Napok ma már fontos eseményei az éves programunknak. A szülők és nagyszülők nagy számba vesznek részt ezeken a játékos foglalkozásokkal színesített családi programokon. Kimagasló létszámmal jelentek meg a szülők Kovács Zsoltné, Gáborné Puskás Julianna, Kerekes Judit családi napi programjain, ahol az apukák a bográcsos étel elkészítésében, az anyukák a desszertek készítésében segédkeztek.
Éveken át megszervezte az iskola tantestülete a testnevelők segítségével a Challange Day-t. Ezt a sportnapot óriási érdeklődés övezte, mivel a programok éjfélkor kezdődtek és másnap este 9 óráig tartottak. A cél a sportra, mozgásra bevonni a falu apraját-nagyját, ahol ők a számtalan program közül válogatva örömmel gyűjtik a pontokat. Az országos versenyben ugyan nem értünk el helyezést, de az ajándékok, pólók kisorsolását, a helyezettek értékelését mégis mindenki érdeklődve várta. A program fő szervezője Kovács Zsoltné testnevelőszakos tanár volt. A részfeladatok lebonyolításában az iskola pedagógusaira, az edzőkre, sportszerető szülőkre egyaránt lehetett számítani.
Az iskola nyitott volt a tehetséggondozás és annak speciális területei felé. Segítő támogatást nyújtott a kevésbé tehetséges gyermekeknek A tehetséggondozás fő célja elsősorban a továbbtanulás elősegítése volt. Hozzásegítette őket a képességeiknek megfelelő szakirányú gimnáziumi, szakközépiskolai és szakmunkásképzőben történő továbbtanuláshoz. Ennek köszönhetően 2009-re széles skálán mozgott a speciális tagozatú gimnáziumokba felvételt nyert tanulók tanórán kívüli tevékenységek. Volt diákokat hívtunk meg beszélgetésekre, hogy segítsenek a továbbtanulásnál fontos iskola választásban. 2008-ra már a végzős tanulók 86%-a az elsőnek megjelölt helyre nyert felvételt. Azóta a „nyomkövetésnek” köszönhetően tudomásunk van arról, hogy többségüknél törésmentes volt az átmenet.
Igény lépett fel egy gimnáziumi osztály indítására levelező szinten. Több felnőtt szeretett volna leérettségizni. Az első évben 33 fős vegyes évfolyamot indítottunk részben helyi és részben utazó pedagógusokkal. Ennek már régi hagyománya volt itt. A képzést két évig tudtuk megszervezni, mert 10 főre esett vissza a létszám.
A szülői közösség minden tanévben meghitt ünnepséggel köszöntötte az aktív és a nyugdíjas pedagógusokat és az iskola minden dolgozóját a Pedagógusnap alkalmából. Csak megköszönni lehet ezt a gesztust, amely főként a nyugállományban lévő pedagógusoknak lelki feltöltődést és a velük való törődést jelentette. Ezek a kis ünnepségek Csótiné Pálszabó Rozáliának és Maróti Dezsőné Szúnyogné Székesi Beátának, Török Gáborné SzM választmányi vezetőknek a segítőkész munkája eredményeként jöttek létre.
A József Attila Művelődési Ház, mely 1968-69-ben épült fel, közel az iskola és óvoda épületéhez, fennállása óta számtalan programmal várta és várja a település apraját-nagyját. Az épületben működik a községi könyvtár, a kistermei gyakran adtak és adnak helyet kiállításoknak, előadásoknak.
A két intézmény dolgozói között szoros kapcsolat volt.
A Művelődési Ház színházterme méltó keretet tudott biztosítani a nemzeti ünnepeink megtartásához, az iskolai farsangokhoz, a mikulás disco-hoz, az iskola bálhoz és a ballagáshoz egyaránt.
Nemzeti ünnepeink méltó megünneplését egy-egy osztály vállalta és vállalja fel a magyar szakos pedagógus vezetésével. Egy ünnepség megtartása team munka, melyben kiválóan összedolgoztak az informatika, ének, magyar és rajz szakok kollégák a művészeti iskola zenetanáraival.
Az ünnepségre átvonuló diákoknak kialakult ülésrendje van. Elől ülnek a legfiatalabbak, hogy jól lássák az előadást, majd hátrafelé haladva sorban egymás követik az egyre nagyobb osztályok. Az utolsó sorokat a szülőknek tartjuk fenn, hogy megnézhessék a szereplő gyermekeiket. A kialakult rendnek és műsoraink magas színvonalának köszönhető, hogy tanulóink kulturáltan kísérik figyelemmel az eseményeket.
A műsor végén az iskola igazgatója bemutatja a műsor megálmodóit és segítőit és egy-egy szál virággal megköszöni a munkájukat. A szereplő gyerekeket csokival jutalmazza. Ünnepségeinkre meghívást kapnak a település vezetői is.
Az iskola farsang helyszíne ugyancsak a Művelődési Ház volt mindig. A régi farsangokon az 1980-as években sok-sok ötletes, munkaigényes egyéni jelmezt értékelhetett a zsűri. A gyermekek bemutatójának lényege a jelmez volt. A legjobbak jutalma pedig a torta.
31. ábra: Farsang 1984
A zsűrizés után következett a tombola és a disco.
Az 1990-es években egyre inkább a zenés csoportos jelmezek és produkciók kerültek előtérbe. Az 1-4 osztályban pedig az osztályszintű produkciók domináltak számtalan ötlettel fűszerezve.
A farsangjainkat a szülők körében is nagy érdeklődés kísérte. Közkívánatra megszüntettük a zsűrizést, ám a legjobbak meghívást kaptak a falu farsangra, illetve az iskola báli műsorba.
A farsangi program elmaradhatatlan része a farsangi fánk és a sok finomság, mely az osztályok asztalát díszíti. A tapasztalatunk szerint a verseny ösztönzőleg hat a gyerekekre, így volt ez a terítési versennyel is.
A feladat az volt, hogy az asztalokon lévő finomságok, és dekoráció farsangi hangulatot árasszon. A sok-sok finom fánk, sütemény, saláta, szendvics látványa is szemet gyönyörködtető volt. A zsűri azokat az asztalokat emelte ki, amelyek valóban gyerek munkák voltak és nem a szülők alkotásai.
A Mikulás disco a felső tagozatosoknak szóló program, ahol az osztályoknak lehetőségük volt öltözetükben megjelentetni a Mikulás jelleg elemeit. Sok-sok mókás öltözet és bemutató tette vidámmá ezt a napot.
A hosszú évek jól működő iskola bál ötlete az 1996. őszén megalakult szülői választmány két vezetőjétől Bezdán Béláné Móra Máriától és Tóthné Kisapáti Irénkétől indult el. Már a kezdeteknél két tenni akaró, szülőket összefogó, segítőkész és kreatív anyukákat ismerhettünk meg személyükben. A megoldásra váró feladatokra mindig volt jó ötletük, melyekre mozgósítani, lelkesíteni tudták a környezetüket.
A tanév egyik legjelentősebb rendezvénye az iskola bál. Már hónapokkal a bál előtt megindult a közös gondolkodás az iskola vezetés és a szülői munkaközösség tagjai között. Az iskola vezetés és a szülői választmány döntéséről tájékoztatást kaptak a szülők, a diákok és a pedagógusok is. Ezek után a feladatok önként vállalása következett. Osztályszinten lehetett vállalni süteménysütéseket, tombola tárgyak vásárlását, a bál reklámozását. A mindenkori 8. osztály a nyitótáncot vállalta. Az osztály döntésének megfelelően keringőt vagy palotást táncoltak. A tánc betanítását éveken keresztül Monoriné Karsai Adrienn vállalta. A próbák a délutáni órákban zajlottak. Fellépésüket kölcsönzött ruhákkal tették még színvonalasabbá. Az iskola diákjai közül azok kaptak meghívást a báli műsorba, akik előzőleg a különböző versenyeken kimagasló eredményt értek el. Ők a bálon kb. 300 fős vendégsereg előtt bemutatkozhattak a produkciójukkal. Énekelhettek, táncolhattak, verset, prózát adhattak elő, gyönyörködhettünk a ritmikus gimnasztikások produkcióiban, vagy rövid jeleneteket láthattunk. A diákok fellépése ösztönzőleg hatott a szülőkre, így a jegyek eladása nem okozott problémát.
A pedagógusok szintén éveken át készültek valamilyen táncos produkcióval, melyet Monori Gyula, illetve Monoriné Karsai Adrienn, majd az utóbbi években Ménesi Gabriella balett mester tanított be. Ezeket a próbákat mindvégig a közös gondolkodás, a számtalan jó ötlet csiszolta igazi jó produkcióvá. Az öltözetünk megvalósításában az ötletnek nagyobb szerepe volt, mint a pénznek. Éveken keresztül különböző nemzetek táncaiból válogattunk és ezekhez terveztük a fellépő ruháinkat. A dekorációt minden évben a pedagógusok vállalták fel mind a tervezést, mind a megvalósítást. Az ötletek az iskola igazgatójának, Marótiné Pannikának és Farkasné Nellikének köszönhetőek. A madarakat, leveleket, kockákat, hajókat, virágokat a rajz, technika, ill. osztályfőnöki órákon készítettük a gyerekekkel és tanítás után a pedagógusokkal.
A szülők szintén minden évben készültek valami vidám, táncos fellépéssel. A bál előtt már nagy volt a sürgés-forgás a Művelődési Házban, ahol a dekoráció felrakása, a főpróba, az evőeszközök előkészítése, a terítés, a sütemények rendezése zajlott. Mindenki tette a dolgát a forgatókönyv szerint, szülő, gyerek, pedagógus, miközben a közös cél és élmény öröme észrevétlenül összekovácsolta őket. A szülői munkaközösség elnöke és helyettese fáradhatatlanul koordinálta az eseményeket. A bál estéjén folyamatosan érkeztek a vendégek szebbnél szebb alkalmi öltözetükben. A vendégfogadó rövidital elfogyasztása után beléptek az ízlésesen dekorált bálterembe. A jobbnál jobb produkciók és a bőséges vacsora után kisorsolásra került az a rengeteg tombola tárgy, melyet a szülők, az osztályok, a pedagógusok és vállalkozók ajánlottak fel.
A bál hajnalig tartott, kitűnő hangulatban, melyet a jó zene és a sok-sok tánc csak tovább fokozott. A szülők a bál utáni takarításban, mosogatásban, pakolásba is minden évben maximálisan kivették a részüket. A báli bevétel sorsáról a szülők és a pedagógusok közösen döntöttek. Mindenkit ugyanaz a cél vezérelt, a diákok iskolai körülményeinek javítása, így sikerült évek alatt ping-pong asztalokat felállítani az udvaron, gyarapítani a játszóteret, könyveket, kottákat vásárolni, beszerezni új magnókat, CD-ket, videő kamerát, tantermeket berendezni, tanulókat jutalmazni, tanulmányi kirándulásokat finanszírozni, versenyeket, sportnapokat támogatni.
Eddig két alkalommal köszönte meg a Kós Károly Általános és Alapfokú Művészeti Iskola a szülői munkaközösség vezetőjének az éveken át tartó szorgalmas munkáját a Kós Károly emlékplakettel. A plakettet Szabó Géza ötvös mester készíti.
32. ábra: Ritmikus sportgimnasztika 2009.
33. ábra: Ballagás 2005
A 8. osztályosok ballagása szintén egy olyan nagyszabású rendezvénye volt mindig a zsombói iskolának, mely igazi ünnepi lezárása az általános iskolai éveknek. A 8. osztályosok számára a felvételire készülés feszültségei, izgalmai után a II. félév utolsó hónapjai már a ballagásra készülődést is magukba foglalják. A ballagási dalok tanulása közben kezdenek rádöbbenni, hogy közeledik a vége az általános iskolai éveknek. Ez a tudat elmélyíti a barátságokat. Tervezik a diákok a tanáraik és a szülők a ballagási ruhákat, a tablót, a bankettet, a ballagási meghívókat és az ünnepi műsorukat. A családok megbeszélik a meghívott vendégek névsorát, kiválasztják a ballagási ebéd helyszínét, mert ez a nap igazi családi esemény Zsombón. A ballagást megelőző napon van a bohém „bolond ballagás”, ahol kedvük szerint festik ki magukat a nyolcadikosok és öltözetüknek is csak a képzeletük szab határt. Ebben az öltözetben ballagnak végig azon az útvonalon, ahol másnap is haladni fognak. Az alsóbb osztályok óriási örömmel fogadják az osztályukba belépő, vidám ballagókat. Ezen a napon délután a 8. osztályosok meghívják a ballagtató osztály, a 7. osztályt a bankettra, ahol vendégül látják őket és együtt szórakoznak, táncolnak. A ballagás napján már kora reggel szorgos kezek díszítik az iskola bejáratát, a termeket és a folyosót. A díszítéshez a diákok és a szülők hordják a virágot, felkerülnek az útravalónak szánt bölcs gondolatok a táblákra. Megadott időre feldíszítve várja az iskola a ballagókat és a vendégeket. Megérkeznek a gyerekekből felnőtté varázsolt diákok az ünnepnek megfelelő öltözetükben és a termükben elbúcsúznak az osztályfőnöküktől és egymástól, bár gyakran ekkor már életre szóló barátságok kötődnek. Csengő szóra az aulába vonulnak, ahol búcsút vesznek tanáraiktól és a 7. osztálytól. Itt kapják meg a ballagtató diákok kezéből a tarisznyájukat, majd visszavonulnak az osztálytermükbe. Ideérkeznek a szülők, rokonok, barátok átadni virágaikat a ballagóknak.
Az újra és számukra ebben az iskolában utoljára felhangzó csengőszóra indul a ballagás. Kattognak a fényképező gépek és a filmfelvevők és ki-ki érzelmi állapotának és kötődésének megfelelően, könnyezve vagy nevetve végigvonul a jól ismert termeken, majd az igazgató és az osztályfőnök vezetésével átvonulnak a Művelődési Házban. A 8. osztályosok szülei a számukra fenntartott első sorokban foglalnak helyet. A nagyterem zsúfolásig teli vendégekkel. A 8. osztályosok búcsúzó műsora után az iskola igazgatója köszön el a diákoktól. Ekkor kerül átadásra a Kós Károly emlékérem és a kiváló sportolóknak járó serleg. A Kós Károly emlékérmet az a diák kaphatja meg, aki tanulmányait kitünően végezte, magatartása példamutató és versenyeredményei öregbítik az iskola hírnevét. Ez az érem egy ezüstözött emlékplakett, melyen a tanuló neve és az iskola emblémája szerepel. Az érem odaítéléséről a tantestület dönt, maximum négy 4-es engedélyezett a tanulmányok során. Az érem átadásakor az iskola igazgatója egy csokor virággal a szülőket is megajándékozza.
34. ábra: Ballagás
Gáborné Madácsi Ildikó 1998. óta tart iskolánkban ritmikus sportgimnasztika edzéseket. Azokat a diákokat, aki 8 éven keresztül országos versenyeken rendszeresen érmet nyertek, ezen az ünnepen serleggel jutalmazza. A serlegen a sportoló neve és eddigi verseny eredményei olvashatók. Zsíros Vanda, aki megkapta a Kós Károly emlékérmet is, meg a sport eredményeiért a serleget is a következőket mondta: Számomra a serleg elnyerése sokkal nagyobb örömöt jelentett, mint az emlékplakett, mert többet kellett tennem azért, hogy bekerüljek a jobb csapatba és elérjem ezeket az eredményeket”.
Átlagosan két-három diák kapta meg évente az emlékérmet és egy-két diák a serleget. Az ünnepség zárásaként egy diavetítés keretében emlékezhetnek a ballagók és a vendégek az elmúlt 8 év szép pillanataira. Ezek után az iskola igazgatója átadja a diákokat a szülőknek, onnan, ahol az elmúlt 8 év alatt a tudás, a rend, a fegyelem mellett sok-sok öröm is érte őket.
Egy oktatási intézmény csak akkor képes az ismeretek megfelelő szintű átadására, ha biztonságos mentális hátteret biztosít tanulói és nevelői számára. Fontos az egyéni- és a közösségi higiéne is. Tiszta, esztétikus környezettel mindkettő megoldható. Sikerült fenntartói, szülői és nevelői összefogással az épület környékét és belsejét folyamatosan esztétikussá alakítani. A sportudvar és az utcafront pusztuló félben lévő szegélynövényzetét még 2003-ban eltávolítottuk, majd a parkolók kialakítása után parkosítottunk. Ma már a növények java része szépen szegélyezi az épület előtti járdát. A belső udvar lomtalanítása három évig tartott. 2005-ben pályázaton sikerült a régi Tarzan Pályát átalakítani, kibővíteni mozgáskoordinációs játékokkal, eszközökkel. Ennek következtében bekerített, füvesített játszóudvar áll az 1-4.osztályos és napközis tanulók részére.
A nevelői közösség mentálhigiénéért az intézmény vezetői a felelősek. Az egymásra figyelő, egy célért küzdő csapat képes örülni egymás és a közösség sikereinek . Ennek elérése, de főként megtartása folyamatos, komoly vezetői feladat .Jól mutatja, hogy eredményes lehetett, mert elenyésző volt a pedagógusok fluktuációja. Az elmúlt10 év alatt csak nyugdíjba vonuló pedagógus távozott, két pedagógus elköltözött, a szülési szabadságon lévő pedagógusok is visszatértek munkájukhoz .. Így stabil maradt a tantestület. Mozgás csak a művészeti oktatásban a minősítési eljárás alatt megkövetelt szigorított szakképzettségek hiánya miatt volt.
Jegyzetek:
|
|
|