Előző fejezet Következő fejezet

AZ ISKOLÁTÓL AZ ÓVODÁIG

 

A községben 1938 óta van iskola. Persze csak olyan tanyai iskola, ahol hosszú ideig egy teremben tanult minden gyerek, akár elsőosztályos volt, akár hatodikos. Aztán ahogy már említettem - 54-ben kéttantermes új iskola épült, ami tovább bővült a föl-, vonulási épület két helyiségével. (Igaz, az utóbbi 1966-ban életveszélyessé vált, ki kellett belőle költöztetni a gyerekeket.

Az igazi iskola tulajdonképpen a 60-as években készült el egy négytantermes épületszárnynak a korábbi épülethez toldásával. S az oktatás színvonala is akkoriban érte utol a városi iskolákét. A tanulók zöme délelőtt jár iskolába, mindössze két csoport szorul délutánra. Az új iskolába új igazgató is került. Forráskútról helyezték ide Kálmán Ferencet, akit azóta is, mint törekvő, minden új iránt fogékony vezetőt tartanak számon a faluban. Nyilván azért választották a község párttitkárává.

Ő vezette be a járásban először a jelenleg legkorszerűbbnek elismert kabinet rendszerű oktatást. A rendszer lényege, hogy a különböző szemléltető eszközöket nem szertárakban zsúfolják össze, hanem szaktantermeket rendeznek be velük, s a gyerekek más teremben tanulják például a fizikát, mint a magyart, megint másikban töltik el a rajz vagy az orosz órát. A termeket az illető tantárgy szemléltető eszközei népesítik be olyan tárgyakkal, amelyek a fizika, vagy a kémia tanulmányozáshoz természetes környezetet teremtenek.

Később az iskola megnyitotta napközi otthonát, az ÁFÉSZ vendéglője pedig fejenként 4 forint 70 fillérért lehetővé tette a napközisek étkezését.

Jelenleg tehát a zsombói iskola ugyanúgy működik, mint bármelyik hasonló nagyvárosi intézmény. A két külterületi iskola nevelőit ideszámítva, összesen tizenöt pedagógus tanítja a zsombói gyerekeket.

Időrendben jóval később szervezték meg az óvodát. Először csak idényóvoda létesült, amelyik a legnagyobb dologidőben tehermentesítette az anyákat.

Hogy ki találta ki az állandó óvodát? Talán Becherer Mátyásné, a helyi népfrontbizottság titkára. Vagy Szakál Antal tanácselnök? Esetleg Maróti Sándorné védőnő? De hát nem is az számít, hogy kinek fordult meg először a fejében: lekelne Zsombón egy egész évben nyitva tartó óvoda is -, hanem az, hogy ki mindenki segítette a gondolat megvalósulását.

Először is helyiséget kellett keresni. Ezt megtalálták a régi iskola épületében. Egy nagyobb termet, ahol a gyerekek eltöltik a napot, játszanak, tanulnak, étkeznek és alszanak, és egy egészen kicsit, ahol legalább a kezüket megmoshatják. Elég lesz ez annak a tíz-tizenöt kisgyereknek, aki rászorul az óvodai felügyeletre. Így gondolhatták a zsombóiak. Becherer Mátyásnét még kinevették, amikor azt jósolta, hogy „várjatok csak, nemsokára annyian jönnek az óvodánkba, hogy nem lesz hova tenni őket". Hamarosan igaza lett a jóslatnak. Pillanatnyilag több mint 30 gyereket tartanak az egyetlen teremben. Az egyszem óvó néninek meg dajkának akad dolga velük,amíg megeteti, lefekteti, énekelni, verselni megtanítja őket. Mindössze háromesztendős az óvoda és máris kinőtték. Még egy terem kellene, hogy legalább két csoportba oszthassák a gyerekeket, az újabb csoporthoz pedig újabb óvónő. És bizony — bármilyen nagy szolgálatot tesz a vendéglő azzal, hogy meleg ételi ad az óvodásoknak — szükség lenne egy konyhára, saját konyhára, ahol a gyerekek igényei szerint állíthatnák össze az étrendet.

De ez már a jövő, és mi most a múltat kutatjuk. Mert ezt a hamar kinőtt óvodát sem volt könnyű megcsinálni.

Az udvari játékokat, a homokozót a Gyümölcsöskert Szakszövetkezet „szállította". A meszelés, takarítás a szülők szorgalmát dicséri. Hiszen ők vállalták társadalmi munkában. A szülői munkaközösség gondját-baját Maróti Sándorné, vagyis Valika védőnő vette magára. Az ebédet pedig — ahogy már írtam - a vendéglő biztosította.

Szóval meglett az óvoda is. A község kis pénzéből meg a zsombóiak jóakaratából.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet