Előző fejezet Következő fejezet

AZ EGÉSZSÉGHÁZ ÜGYE

 

Egy közösséget nemcsak az eredményei jellemeznek, hanem a tervei, sőt átmeneti kudarcai is.

Ilyen átmeneti kudarcnak tekintik Zsombó vezetői az orvosi rendelőt. Olyannyira fájdalmas pontja ez a község fejlődésének, hogy nem is az orvos szólt róla, hanem a tanácselnök, a tanácstitkár, a szakszövetkezet elnöke. Anélkül, hogy összebeszéltek volna.

Bevallom, jártam az orvosi rendelőben és nem tűnt fel az ottani állapotok tarthatatlansága. A váróteremben elég sokan üldögéltek, de hát tél volt, amikor a zsombóiak is ráérnek betegeskedni, no meg az influenza járványon sem estünk még túl. Csak olyan orvosi rendelőnek látszott, mint a többi.

Később tudtam meg, hogy az épület vályogból készült, abban az időben, amikor a falunak nem telt drágább építőanyagra. De hát nem ez ellene a fő kifogás, hanem, hogy szűk, 14,5 négyzetméter, osztozik rajta a körzeti orvos és a fogorvos, nincsenek vetkőző helyiségek, azonkívül a másik, ugyanilyen rendelőben felváltva tartják, a terhes tanácsadást, a gyermekorvosi és a nőgyógyászati rendelést.

Így valóban felháborodhatnánk a zsúfoltságon, ha nem tennénk mindjárt hozzá, hogy Zsombón nincs állandó szakorvosi rendelés, az úgynevezett mozgó szakorvosi szolgálat keretében havonta kétszer látogat a községbe gyerekgyógyász, egyszer nőgyógyász.

Mégis ... Azt a tényt, hogy eddig nem sikerült korszerű egészségházat nyitniuk, jelentős kudarcként emlegetik. A tanácstitkár, Lábas Józsefné dr. például így:

— Igaz, hogy sokat kezdeményezünk, de az is igaz, hogy sok mindenbe beletörik a bicskánk.

Hadd  fűzzem hozzá gyorsan a következőket:

Zsombón 1966 áprilisában telepedett le az első orvos, dr. Kiss István. Azelőtt két éven át másodállásban látta el a rendelést, még korábban a forráskút! orvos járt át esetenként megvizsgálni a betegeket. Hogy a betegek ezt az időnkénti rendelést nemigen tarthatták számon, azt bizonyítják a statisztikai adatok: a zsombói rendelő betegforgalmát 1964 előtt 2-3 ezer ember jelentette. Mostanában évenként mintegy 12 ezer beteg fordul meg az egészségházban. A számok eltéréséből pedig nem az következik, hogy régebben kevesebb beteg volt, hanem az a szokása a külterületi lakosoknak, hogy ki melyik szomszéd községet érte közelebb, annak az orvosához vitte a betegségét.

Ami tehát az egészségügyet illeti: pillanatnyilag állandó státuszban egy orvos, egy védőnő és egy körzeti ápolónő — valamint egy orvosírnok, dr. Kiss Istvánné — áll a lakosság rendelkezésére. Rajtuk kívül még havonta egyszer-kétszer megjelennek a fönt .említett szakorvosok.   

Az emberek megszokták, megszerették az orvosukat, meg segítőtársait is, akik nemcsak betegen igyekeznek segíteni rajtuk, de egyéb ügyes-bajos dolgaikban is részt vesznek. Hiszen együtt élnek velük, közösek a hétköznapjaik, az ünnepeik.

- A mi hivatásunkban csak úgy lehet rendesen dolgozni - mondta dr. Kiss István - ha a, ember hosszabb időt eltölt egy helyen. Hisz másfél-két év még ahhoz is kevés, hogy megismerjük az embereket.

Ő aztán tartja magát ehhez az elvhez, tizedik éve praktizál Zsombón.

És ennek a kitartásnak megvan az eredménye is.

Öt éven át nem volt csecsemőhalottjuk, az itt töltött tíz esztendő alatt négy csecsemő halt meg, közülük három súlyos fejlődési rendellenességgel született. Kisgyereket pedig, tehát egy évesnél idősebbet (bár ezt nem tartja számon a hivatalos statisztika) működésének tíz éve alatt egyszer sem kellett temetni.

A terhes anyák rendszeresen eljönnek a tanácsadásra, s ha vizsgálatra, oltásra, stb. hívják a gyerekeket, a legritkább esetben kell újabb idézést küldeni, vagy büntetést kiszabatni.

Az egészségügyiek összedolgoznak. A védőnő, a körzeti nővér látogatás közben nemcsak arra a csecsemőre, vagy betegre figyel, aki miatt hivatalosan megjelent. Körülnéz a családban, a szomszédságban, ha valahol gyanús tünetet észlel, mindjárt szól az orvosnak. Különösen hasznos" ez a figyelőszolgálat a tanyavidéken, ahol néha kilométernyire egymástól magányos öregek is élnek.

— Senkinek nem kívánok rosszabb munkatársakat — mosolyodott el Kiss doktor, amikor az összmunkáról beszélt.

Persze még így sem könnyű megfelelően ellátni a betegeket. Részben azért, mert elég sokan laknak külterületeken, kilométerekre a falu központjától. Pénzben pedig dr. Kiss István szavaival, a „szezonális jelleg" miatt. Ez az utóbbi szókapcsolat némi magyarázatra szorul.

Zsombón szakszövetkezetbe, vagyis 1. típusú termelőszövetkezetbe tömörültek az emberek. Ez annyit jelent, hogy az összes földi területből csak 500 hold a közös terület többit lényegében a hagyományos kisparaszti gazdálkodás metódusa szerint művelik. Amint Vass Zoltán, a Gyümölcsöskert Szakszövetkezet elnöke megmagyarázta: a földterület a kisebb parcellás gyümölcsösök miatt nem volt alkalmas a táblásításra, ezért itt jobban megfelelt a szakszövetkezeti, mint az elterjedtebb termelőszövetkezeti forma. A tagok hozzájárulnak a közös vagyonhoz, s ennek- fejében a szövetkezet különböző talajmunkákat (szántás, vetés stb.) vállal a háztájiban, szállítóeszközöket ad a piacozáshoz, ellátja a gazdálkodókat műtrágyával, növényvédő szerekkel, segít egyes termények értékesítésében és így tovább. Bár ez a fajta együttműködés sok szempontból előnyös, végeredményben konzerválja a régi kisparaszti életformát. Ezért olyan magas az aktív földművelők életkora — a fiatalok már nem szívesen vállalják szüleik látástól-vakulásig életét — és ezért szezonális jellegű az orvos munkája is. .

Mert nagyon sokan csak akkor hajlandók észrevenni, hogy betegek, amikor túl vannak a dologidőn. Vagyis télen. Ilyenkor aztán megkétszereződik a rendelő forgalma. Nyári napokon nemegyszer alig húsz beteg keresi fel az orvost, míg télen 70-80 (járványos hetekben 100-110) beteget kell ellátnia. - Még az sem ritkaság, hogy például nyáron beállít hozzá egy súlyos beteg, akit délután már a kertjében lát viszont ládaemelgetés, vagy más nehéz fizikai munka közben.

Gondot okoznak az otthon dolgozó terhes asszonyok. Nehéz velük, és a családdal megértetni, hogy a megerőltető munka alól mentesíteni kell őket.

Összegezve:

Zsombón nincs korszerű egészségház. De van korszerű betegellátás, terhes- és csecsemőgondozás.

Az orvos nem átmeneti kiránduló a faluban hanem feleségével és három gyerekével együtt megtelepedett itt. A gyógyításon kívül is részt vesz a falu társadalmi életében. Valamikor aktív sportoló volt, atletizált. Erre Zsombón nincs lehetőség, de nem nyugodott bele, hogy a gyerekek kimaradjanak a sport örömeiből. Tollaslabda csapatot szervezett, most már húsz állandó versenyzőjük van. A kisebb gyerekekkel a felesége, a nagyobbakkal ő foglalkozik.

- Épp a múltkor olvastam a Népszabadságban a kihasználatlan kultúrtermekről — mondta egy kis büszkeséggel. — Javasoltak benne, hogy ezeket a helyiségeket használják sportcélokra. Nahát, mi ezt már korábban kitaláltuk.

Nem sokkal később benéztem a művelődési házba. A nagyterem előre rajzolt pályáján éppen edzést tartottak a gyerekek.

Dr. Kiss István sok segítséget kap a Szegedről kijáró szakorvosoktól, de jó kapcsolatot alakított ki a szegedi egészségügyi intézményekkel is. Rendszeresen elmegy betegbemutatásokra, gyűjti az ismereteket, hogy biztos kézzel gyógyíthasson.

Azokban a napokban, amikor Zsombón jártam, az édesapját gyászolta. Gyógyszerész volt az egyik szomszédos községben. A fél falu a temetésére készülődött.

- Holnap kettő után már ne tessék jönni - figyelmeztettek a tanácsházán - úgyse talál meg senkit. Mindenki kint lesz a doktor úr édesapja temetésén.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet