Előző fejezet Következő fejezet

MINDEN ÖSSZEFÜGG

 

Valójában azért mentem Zsombóra, mert elterjedt a híre, hogy ott — ahogy idevágó közhellyel mondani szokták — „saját erőből sok ügyes dolgot csináltak a népesedéspolitika érdekében".

Amikor aztán faggatni kezdtem a zsombóiakat, ismét kiderült, hogy a közhely menynyire elszegényíti a valóságot. Mert Zsombón nem a népesedéspolitika érdekében építkeznek, terveznek és szerveznek, hanem azért,hogy az ott élő emberek életét kényelmesebbé, kulturáltabbá tegyék. Szóval, hogy a nemrég még tanyaközpont kis falu igazán otthona legyen a lakóinak.

S ami hasznos, jó a lakosságnak, az végeredményben használ a népesedés ügyének is. Az első társasház fölépítése idején az oda költöző tizenkét családban összesen három gyerek volt. Most, ahogy Becherer Irénke mondta: „Tizenkettő, meg két darab." (Mert azok még csak jelzik az érkezésüket.) Egyszerű számítás. A gyereknevelés legelső feltétele a lakás. Amíg nincs födél a fejünk fölött, nincs hova tenni a gyerekeket.

És ilyen egyszerű számításon alapszik a többi zsombói találmány is.

Hisz az építkezéshez — akár családi, akár társasházról van szó - a pénz csinál kedvet, a jó kereset. Márpedig a zsombóiak megtalálják a számításukat a szakszövetkezetben. A község lakóinak takarékbetét-állománya közel tízmillió forint. A kétezer lakosnak összesen 93 motorkerékpárja és   167   gépkocsija   van. Némelyik család két személyautót tart.

A hajdan szegény, rosszul termő tanyavidékből, ahonnan elvándoroltak munkát keresni az emberek, jómódú község lett.

Az új lakásokhoz, emeletes házakhoz magasnyomású víz. fürdőszoba dukál. Mert víz nélkül nem lehet két-háromszintes házat építeni. Megcsinálták tehát a magasnyomású vizet. És olyan színes csempés fürdőszobákat, amilyeneket a lakberendezési képeslapokban látni. Mennyivel könnyebb aztán az ilyen fürdőszobákban mosni a pelenkát, mint a régi teknőben, kútról hordott, üstben melegített - vízzel.

A gyereknevelés kezdeti gondjain segít a gyermekgondozási segély. (Ez azonban csak azokra a szülőkre vonatkozik, akik munkaviszonyban vannak.) Jelenleg is húsz fiatal mama veszi igénybe. De a gyerekeknek hároméves koruk után is felügyeletre, gondozásra van szükségük. Ezért kell az óvoda, később az iskolai napközi otthon. (S ebből azokat sem zárják ki, akiknek az édesanyja otthon, a háztáji földön dolgozik.) Megcsinálták tehát az óvodát és az iskolai napközi otthont. Hogy az óvoda még nem ér fel valamelyik lakótelepi modern óvodához? Az a fontos, hogy van. A meglevőt mindig könnyebb továbbfejleszteni, mint az újat létrehozni.

Hadd említsem még példaként az úgynevezett szexuális felvilágosítást. Lassan mindenütt elterjed, mert a pedagógusok kötelező feladatává teszik. De Zsombón nem várták meg, amíg kötelező lett. A fiatalok korán házasodnak, falun talán még korábban, mint városban. Természetes igényként merült fel, hogy serdülő korukban előkészítsék őket a családi életre.

- Meguntuk a felelősségelhárító háromszöget - mondta Kiss doktor. - Mert legtöbb helyen mi van? A szülő az iskolától, az iskola az orvostól várja a felvilágosítást. Szóval mindenki a másikra vár. Ezt szoktam én felelősségelhárító háromszögnek nevezni.

Ők viszont - tudniillik az orvos ős az iskolaigazgató - megbeszélték, hogy minden rendelkezéstől függetlenül egészségügyi tájékoztatót tartanak a nyolcadikosoknak. Most már bevett szokás, hogy év vége felé a védőnő összeül a lányokkal, az orvos a fiúkkal, és válaszolnak a gyerekek kérdéseire. Eleinte persze feszengenek, mondják a „sablonszöveget", de aztán alig győznek válaszolni a kérdésekre.

Nyilván az sem véletlen, összefügg az előbbiekkel, hogy a csecsemőgondozásban se hagyatkoznak ösztöneikre, vagy szüleik tanácsára az ifjú mamák. A védőnő — aki havonta , száz családot látogat meg, s ezeknek többsége tanyán él —, mondta el, hogy a legtöbb kisgyerekes családban megtalálható valamilyen csecsemőgondozási szakkönyv.

Amikor megkérdeztem, hogy mutatkoznak-e még nyomai a régi babonás nevelési szokásoknak, egyetlen családot említett, ahol a nagymama helyenként belopja a nevelésbe a maga előítéleteit. De általában mindenütt hallgatnak az orvos, a védőnő tanácsaira,' sőt hozzáolvasnak a tanácsokhoz.

Zsombón évente mintegy harminc gyerek született eddig. Az új lakások, a tanyáról való beköltözés, az életkörülmények állandó javulása mind több nőben ébreszti fel a szülési kedvet.

A dolgok összefüggnek. Egy ilyen kisközségben még áttekinthetőbbek az összefüggések, mint a nagyobb   városokban. Pontosan utána járhatunk, hogyan következik az egyik jó kezdeményezéséből a másik, s aztán, hogy ezek a kezdeményezések hogyan hatnak az emberek közérzetére.

Egyáltalán, itt mindenki felmérheti, hogyan válik körülötte egyre lakhatóbbá a világ.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet