Előző fejezet  

VEZETŐK EGYMÁSRÓL

 

- Túl szép ez a menyasszony - mondtam beszélgetésünk végén Szakál Antal tanácselnöknek. Még azt hihetné a vőlegény, hogy valami titkolnivaló, rejtett hibája van.

Erre Szakál Antal megint az egészségházat kezdte emlegetni, mintha attól egyszeriben megcsúnyulna a menyasszony. Mert úgy érzi, ez az ő szépséghibájuk.

Míg szavait jegyeztem, egyre törtem a fejem: miért sikerül a zsombóiaknak, ami annyi más helyen kudarcba fullad? Mivel különb az itteni nép a többinél?

Előbb arra gyanakodtam, hogy jártomban-keltemben egyszer csak elém toppan a Nagy Kombinátor. Valami fúrt agyú, különös képességű vezető, aki a zsombói újdonságokat kitalálja, és ki tudja milyen kapcsolatai révén végbe viszi. De hát semmiféle Nagy Kombinátor nem akadt az utamba. Az óvoda ennek jutott eszébe, a társasház annak, nem is igen jegyzik, hogy mikor, ki, mit talál ki a falu érdekében.

De azért, mire kirándulásom végére értem kezdtem gyanítani, hogy rossz felé kutatok. Zsombón nem az. egyéni teljesítményekben, " hanem az összjátékban kell keresni a sikerek okát. Akárkivel szót váltottam, mindenki a másikat dicsérte. Hogy őt kérdezzem, neki van a dologban a legtöbb érdeme. Az is föltűnt, hogy a vezetők úgy beszélnek egymásról, mint barátokról szokás. Őszinte megbecsüléssel.

Vass Zoltán, a Gyümölcsöskert Szakszövetkezet elnöke meg is fogalmazta a gondolatomat:

- Nálunk a vezetők nem marják egymást. Idemásolok a jegyzetfüzetemből néhány példát:

Dr. Kiss István így beszélt Kálmán Ferenc iskolaigazgatóról:

— Aki vele nem tud együtt dolgozni, az aztán senkivel. Olyan színvonalas iskolánk van, hogy a mi gyerekeink még a rettegett Radnóti gimnáziumban is megállják a helyüket Szegeden. Nekünk nem kell azon törni a fejünket, hova vigyük a gyereket nyolcadikban, hogy aztán bejusson a középiskolába. Aki nálunk jeles, az a gimnáziumban is megtartja a jelesét.

Az orvosról szólva egyetlen beszélgető partnerem se mulasztotta el kijelenteni:

— Nagyon becsületes, lelkiismeretes doktorunk van.

A tanácselnök nem hibáztatta a párttitkárt, vagy a szakszövetkezet elnökét, a népfront-titkár nem szalajtott ki a száján sanda félmondatokat a tanácselnökre. Egyszóval úgy számoltak be minden eredményükről, mint a közös munka természetes következményéről.

A nyugodt, józan légkörről árulkodnak az egyes tisztségekben eltöltött szolgálati évek is.

Szakál Antal 1953 óta dolgozik a tanácsapparátusban, 1954 óta felelős vezetőként. Vass Zoltán — eredetileg a szomszéd Dorozsmára való, de 1951 óta zsombói lakos — 1961, tehát megalakulása pillanatától vezeti a Gyümölcsöskert Szövetkezetet.

Dr. Kiss István tizedik éve praktizál Zsombón, és még eszébe se jutott munkahelyet változtatni.

Maróti Sándorné védőnő ugyancsak tíz éve el Zsombón. Itt ment férjhez, szült két gyereket, szorongott velük az egyszobás szolgálati lakásban, és itt vár - a most készülő társasházban - végleges lakásra is.

Tehát nemcsak a „bennszülöttek",   Szakál Antal, ragaszkodnak a községhez  ha nem a „telepesek" is.

Sőt, nem egy azok közül a fiatalok közül akik egyelőre Szegeden dolgoznak (elég sokan járnak be a városi üzemekbe), Zsombón építkezik. Vass Zoltán lányai házasságuk küszöbén erősen latolgatják, hogy talán inkább Zsombón kellene megtelepedniük, mint Szegeden.

Nem azt akarom persze bizonygatni, hogy Zsombó versenytársa lehet a közeli városnak. A város vonzása — mindenekelőtt a munkalehetőségek választékával — megmutatkozik a korareggeli autóbuszok zsúfoltságában. De hát éppen ezek a zsúfolt autóbuszok, no meg az évről évre szaporodó személyautók teszik, hogy a zsombói lakos nem érzi magát a világ szélén, s ezért az sem riasztja meg, hogy ebben a kétezer lelkes kis faluban töltse el az életét. Még akkor se, ha nem a földje láncolja ide, mint még a szüleit, és tulajdonképpen nyakába köthetné a vándortarisznyát.

Egy dologban pedig a jól vezetett kis községnek behozhatatlan előnye van a várossal szemben. Itt ugyanis az átlagember szinte naponta konstatálhatja a róla való gondoskodás eredményeit. Hisz a villany, a magasnyomású víz, az új önkiszolgáló bolt és majdan az új egészségház, mind őt gazdagítja.

Ugyanakkor azt is érzékelheti, hogy a közösségnek az ő részvételére, javaslatára,munkájára is szüksége van. Érdemes a fejét törni, idejét, erejét áldozni a köz javáért, hisz okos ötleteit együttes erővel megvalósítják, s ezzel megintcsak neki lesz jobb az élete.

S az már a mindenkori vezetőkön múlik, hogy ezt a kettős kötődést a falujukhoz mind többen érezzék. Nyilván Zsombón érzik is. Ezért dolgozik például a szövetkezet építő brigádja a KISZ társasházak építésén. Ezért ássák ki zsombóiak a vízvezetékhez szükséges árkokat. Ezért meszelik, takarítják a mamák az óvodát, s ezért szervez az orvos tollaslabdacsapatot a községnek.

Jól áttekinthető kölcsönösség alakult ki az emberek öntevékenysége és az életük minősége között. Amit a nagyvárosban sokszor eltakar a bürokrácia, a rossz munkaszervezés és az emberek közönye, az itt világosan megmutatja körvonalait. Azt ugyanis, hogy a közös gondolkodás és az együttesen" vállalt feladat végén ott az eredmény. Ezt az eredményt néha aszfaltútnak nevezik, máskor iskolának, megint máskor lakásnak. De mindig ott van. Letagadhatatlanul  van.

És ezért a váltakozó elnevezésű, de mindig az életet szolgáló eredményért bizonyára még sok okos tettre lesznek képesek a zsombóiak.

 

 

   
Előző fejezet