Előző fejezet Következő fejezet

Előszó és ajánlás

 

Az ötlet felvillanásától a megvalósításig rögös az út, de járható és ez a legfontosabb. A gondolat nem igazán eredeti, de jól jellemzi e nagyszerű könyv megjelenésével kapcsolatos történéseket. Az ötlet pontosan 2003. október 10-én született, amikor is „A régi és az új Erzsébet híd évfordulói" címmel tudományos ülésszakot és kiállítást rendeztek az Erzsébet híd megnyitásának 100. évfordulójára. A kiállítás meghívottjai között szerényen meghúzódott Dr. Gáli Imre, aki pedig méltó lett volna arra, hogy a legfőbb vendég legyen, tekintettel arra, hogy majdnem egykorú a híddal - 1909-ben született - és élete, munkássága alapvetően a hidakhoz kapcsolódik. Ami a 100 évet illeti az egy létesítmény „életében" sem kevés, de egy ember életét tekintve maga a csoda. És Dr. Gáli Imre valóban egy csoda, hiszen Ő a ma élő legidősebb mérnök, rubindiplomát kapott az oklevele megszerzésének 70. évfordulója alkalmából. Gondolkodhat a Gazdasági és Műszaki Egyetem rektora, hogy 2006. februárjában milyen fokozatot adjon Dr. Gáli Imrének, mert a rubin fokozat után hivatalosan nincs lépcső. Mindezen túl az állam és jogtudományok doktora, előadásokat tart, a Közlekedéstudományi Egyesület örökös tagja, zongorázik, vitorlázik, hangversenyre jár, lépést tart a rohanó világunkkal. Jó kedélyét, szellemi frissességét mindmáig megőrizte. Fontos esemény az életében, hogy az 1980-as évek elején „A budapesti Duna- hidak" címen könyvet írt, amelyet 1984-ben jelentetett meg a Műszaki Könyvkiadó. A több ezer példányban kiadott mű ma már a könyvtárak féltett kincse és az érdeklődő közönség, a diákok számára már az antikváriumokban sem fellelhető. Mindezek együtt ötletnek, gondolatnak biztos, hogy elegendőek, csak meg kell nyerni a szerzőt müvének aktualizálására, és kell találni egy olyan szakma- és emberszerető támogatót, aki segíti az újabb kiadást. Az út innen kissé valóban rögössé vált, de szerencsére nem vált járhatatlanná, bizonyítja ezt a könyv, amelyet a tisztelt Olvasó a kezében tart. A szerző igent mondott és elkezdett dolgozni, ilyenek a 90 év felettiek ! Az előszó és ajánlás írója pedig kiadót keresett és szerencséjére, szerencsénkre találkozott az előzőekben már jelzett tulajdonságokkal megáldott emberrel Apáthy Endre személyében, aki különösebb rábeszélés, indoklás nélkül az ötletet kivitelezhetőnek minősítette, sőt szerkesztőbizottságot hívott össze, akik a könyv aktualizálását segítették és a függeléket is összeállították. Köszönet a nagyvonalú és konstruktív támogatásért, amely nélkül ez a hiányt is pótló könyv nem készülhetett volna el, minden bizonnyal nagy örömet okozva a Szerzőnek, remélhetően élményt adó, tárgyi tudást bővítő művet a szakértő és érdeklődő Olvasónak. E sorok írója és a kiadást segítők azt szeretnék, ha a Szerző még sokáig élvezhetné könyve várhatóan kedvező fogadtatását. Mivel a Hídépítő Rt. szakmai körén kívül kereskedelmi forgalomba is kerül a mű, így országosan jelentkezhet az érdeklődés. Végül kinek ajánlanám a könyvet?

Az első kiadás előszavát jegyző nagy mérnök-tanár elődünk Dr. Palotás László műszaki egyetemi tanár - aki barátjának nevezi Dr. Gáli Imrét - ekként foglalja össze a könyv lényegét:

„ Abudapesti Duna-hidak története elénk tárja múltunk, történelmünk egy kimagasló részét, jelenünk hatalmas erőfeszítéseit, az újjáépítésben elért eredményeit, vázolja a magyar műszaki társadalom hangsúlyozott szerepét hazánk életében, fejlődésében, a nemzeti vagyon létrehozásában, bemutatja a magyar műszaki gárda felkészültségét, lelkesedését korszakalkotó létesítmények tervezésében, megvalósításában. A magyar hídépítés történetét szemlélve, büszkén mondhatjuk, hogy a magyar hídépítők nem hiányoztak a különlegeset teljesítők soraiból, megvolt (s megvan) bennük is az alkotó műszaki ember nagy szakértelme, merészsége, kezdeményező készsége, felelősségérzete kimagaslót alkotni. Nemzetközileg is elismert, hogy a budapesti Duna-hidak nemcsak műszakilag kiváló, korszerű, de különös gonddal és érzékkel megoldott esztétikus - s ha szabad mérnöki létesítményekre így mondanom - művészi alkotások is. Olyanok, amelyekre nézve ismét Goethét idézem: a művésznek azt kell alkotnia, amit a nagyközönség majd később fog megszeretni, nem pedig azt, amit most szeret, ami ma előremutató és úttörő. Úgy gondolom, Budapestet joggal nevezik a „szép hidak" városának".

Ezek a meghatározások máig érvényesek és minden bizonnyal a jövőben is azok lesznek. Olvassák tehát a könyvet mindazok, akik naponta használják hídjainkat, akik szeretnék megismerni a történelmet a műszaki alkotásokon keresztül és azok, akik csak ismereteiket szeretnék bővíteni. Lelkemre mondom mindenki örömet és tudást meríthet ebből a könyvből úgy, hogy közben a Szerzőre is gondol, aki tanúbizonyságot adott az emberi tudásról, a kitartásról és a műszaki értelmiség nagyfokú haza- és szakmaszeretetéről. A könyv létrehozásában szerepet kapott együttes pedig reméli, hogy sikerült a Szerzőnek és a mérnök-társadalomnak is valamit visszaadni abból a sok jó szándékból, akaratból és áldozatkészségből, amely talán mindnyájunkban megvan, de a felgyorsult élet egyre kevesebbet hagy és ad ezekből.

 

Budapest, 2005. október

Dr. Katona András

főigazgató

Közlekedési Múzeum

 

  
Előző fejezet Következő fejezet