A megye hídállománya

Országos közutak hídjai

A megyében 437 közúti híd van a Zala Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társaság kezelésében 5608 m szerkezeti hosszal és 49 589 m2 pályafelülettel. Összehasonlításul az országos közutakon 6059 darab híd van (Zala megye ebből 7,2 %) összesen 1101 991 m2 pályafelülettel (Zala megye ebből 4,5 %). A megye hídállománya 1945 óta alapvetően megváltozott. A háborús pusztítás előtt 209 boltozat, 210 fahíd, 101 vasbeton műtárgy és 22 acél (rácsos acélszerkezeten kívül viszonylag kisnyílású acéltartós hidak voltak). A háborús pusztítás közel 200 hidat érintett, ezeket újjá kellett építeni, gyakran az előzőtől eltérő szerkezettel. A vízrendezések, a kishidak korszerűsítése és az útkorszerűsítések eredményeként a boltozatok száma 21-re csökkent, fahíd pedig nincs, így az 1945-ben 77 %-ot kitevő állomány mára 5% alá csökkent.

A hidak átlagéletkora az országos 47 év körülihez képest kedvezőbb, a megyei átlagéletkor 45 év. A II. világháború után épült a hídállomány 92 %-a. 14 híd épült 1920 előtt. A legöregebb híd az 1825-ben épült nemesbüki boltozat. A hídállomány megoszlása, paraméterei a megye dombvidéki viszonyainak megfelelőek.

Igen sok a kis- és közepes nyílású híd. A többségénél a legnagyobb szabad nyílás nem éri el a 10 métert (79%). A 10-30 méter szabad nyílás tartományába 91 híd tartozik a 30 m-nél nagyobb nyílású hidak száma pedig három. Többnyílású híd 53 van, ebből a leggyakoribb a háromnyílású, 33 darab. A legtöbb nyílású a kerkaszentkirályi Kerka-híd (9 nyílású) és a pethőhenyei Zala-híd (8 nyílású).

A legnagyobb nyílású és szerkezeti hosszú híd a letenyei Mura-híd 44,5 m hosszú középső nyílásával és 141 m szerkezeti hosszával. A megye jelentékenyebb műtárgyai a Zala folyót keresztezik. A Zala-hidak száma 21, a Zala árterén 6 híd található, továbbá a Kerkán 9, a Kerka árterén 7, a Kiskerkán 2 híd, a Válicka főágán 12, árterén 2, a Csertán 8, a Principális-csatornán 8 híd van az országos közúthálózaton.

A letenyei Mura-híd (fotó: Mészáros T. László

A leghosszabb Zala-híd a pethőhenyei 124,4 rn szerkezeti hosszával, a legnagyobb szabad nyílású pedig a zalaapáti 44,2 m nyílással.

A vasút fölötti hidak közül a zalaegerszegi vasút feletti híd a leghosszabb a 76,3 m szerkezeti hosszával, a legnagyobb nyílású pedig a türjei vasút feletti híd a 24,9 m nyílásával, mindkettő híd a Budapest-Zalaegerszeg vasútvonal fölött helyezkedik el

A Mura- és Zala-hidak adják a megyei állomány hídfelületének 30 %-át. Főutakon 103 híd van ez a teljes állomány 24%-a, de felületük a teljes megyei állomány 89 %-a. Összekötő úton 245, bekötőúton pedig 89 híd található. Összesen 19 hídon van korlátozás (két magasságkorlátozás, tizenegy súlykorlátozás hét db 32 tonnás és négy db 22 tonnás -, hat útszűkület). Főúton egy hídon van csak korlátozás: a lenti Kerka-hídon 32 tonnás súlykorlátozás. A hidak szélesség szerinti megoszlása viszonylag kedvező, 5 híd szélessége nem éri el a 4,8 métert ( 1,1%), 6 méter alatt pedig 11 híd van ( 2,5%).

Vasút feletti híd Türjén (fotó: Mészáros T. László

A megyében 34 híd tartozik a kiemelt híd kategóriába (8 %), de a hídfelület (41 %) tekintetében ezek a hidak adják a megyei értékek jelentős hányadát. (Ide tartozik a Mura-, 20 Zala-, 6 Kerka-híd, 5 vasút fölötti híd, valamint 2 egyéb patakhíd).

A hidakkal részletesebben az Egyedi hídleírások c. fejezet foglalkozik. A kiemelt hidak méretük, koruk, építési technológiájuk miatt különleges kezelést és figyelmet élveznek 5 vagy 10 évente fővizsgálatokat készítünk róluk.

A hidak felszerkezete meglehetősen színes képet mutat. Darabszám szerint a monolit vasbeton (245 db) és az FT tartós szerkezet (107 db) adja az állomány több, mint 80 %-át. A többi híd közül 47 előregyártott feszített vasbeton, 8 utófeszített vasbeton, 9 öszvér és acél felszerkezetű, valamint 21 boltozat. Klasszikus acélszerkezet a Zalát áthidaló balatonmagyaródi merevítőgerendás ívhíd.

Alibánfai Zala-híd (ép.: 1930) (fotó: Mészáros T. László

Keszthely Csókakői-patak hídja (fotó: Mészáros T. László

Balatonmagyaródi Zala-hid mosás közben (fotó: Höjfer József)

A megye Zala-hídjai folyásirány szerinti sorrendben (Hajós Bence rajzai)

Zala megyei kiemelt hidak és boltozatok (Közútkezelő, Biri Gábor)

Autópálya hidak építése a megyében

Autópálya hidak Becsehely Letenye térségében (M7, M70)

Az M7 autópálya Becsehely és országhatár közötti szakaszán 12 híd építésére van szükség. Ezek közül öt az autópályát vezeti át akadályok felett, öt az autópálya felett épül, kettő pedig az M7-M70 elválási csomópont része.

A 2. sz. híd építés közben (fotó: Hídépítő Rt.)

Az öt autópályahíd közül négy egynyílású és egy háromnyílású, előregyártott tartós felszerkezettel épül. Az pálya felettiek közül három előregyártott gerendás felszerkezet és két monolit vasbeton felszerkezetű híd, egyikük vadátjáróként épül. Néhány jellemző munkamennyiség: cölöpözés 3600 fm, szerkezeti beton 8350 m3, alkalmazott előregyártott tartó 292 db, szigetelendő felület 9708 m2 [1].

Az 5. sz. monolit alulbordás műtárgy betonozása (fotó: Hídépítő Rt.)

Ezen a szakaszon épül az első magyarországi, idegen nevén extradosed típusú hídfelszerkezet. Ennek lényege, hogy pilon felett átvezetett kábelekkel, mintegy kiemelt magasságú feszítő kábelekkel biztosítják a híd megfelelő teherbírását. Az M7 autópálya 230,254 km szelvényében épülő hidat eredetileg négynyílásúra tervezték (20,9+23,5+33,6+27,3 m), ehelyett azonos szerkezeti magassággal, kétnyílású (56,6+62,0 m), 39,56° ferdeségű újszerű hidat tervezett a Hídépítő Rt. A feladat újszerűségén kívül azért volt bonyolult, mert a szerkezeti magasságot nem lehetett növelni [2].

A kivitelezési munka jó ütemben halad, az előregyártott gerendás hidak készültsége jó, szerkezetkész állapotuk (egy híd kivételével) április, illetve május hónapban várható, a monolit szerkezetűek természetesen kissé lassabban készültek, de május végén ezek szerkezete is készen lesz [3].

A 7. sz. extradosed híd látványterve

...és építés közben (terv és fotó: Hídépítő Rt)

Az M7 építés közben(fotók:Mészáros T.László)

Irodalom:

[1] Rapkay Kálmán: Autópályák és hídjaik, Hídépítők 2003. 4. sz.

[2] Wellner Péter: Amit terveztünk, építjük, Hídépítők 2004. 1.

[3] Lukács Zsolt: Becsehely-Letenye szakasz (Beszámoló az építési munkákról), Hídépítők 2004. 1. sz.

A Zala megyei önkormányzati hidak

A Zala megyei önkormányzati hidak száma a megye közigazgatási határaival, valamint hídleadásokkal és -felvételekkel (országos, illetve saját használatú) együtt folyamatosan változott. 1945 előtt a törvényhatósági és vicinális utak általában önkormányzati kezelésben voltak. 1936 decemberében 1800 km önkormányzati kezelésű út volt 470 híddal és 2409 áteresszel [1].

A II. világháború után többször és jelentősen változott a közutak tulajdonjoga és kezelése. Többszöri módosítás után stabilizálódott a közutak országos és tanácsi kezelésbe történő tartozása. 1965-ben a tanácsi utakon 357 híd volt: 236 fahíd, 44 boltozott és 77 vasbeton híd [2]

732. sz.főút 11,360 km felhagyott szakasza ma önkormányzati kezelésben (Közlekedési Felügyelet archívuma)

Az ország egészére kiterjedő felmérés szerint Zala megyében 1980-ban 249 tanácsi híd volt. Lényegesen kisebb és más összetételű volt ekkor az állomány: 79 fahíd, 12 boltozat, 12 acéltartós és 127 vasbeton híd volt [3]. Fennmaradt az 1981-84 között készített csoportos nyilvántartás járásonkénti bontásban. Ezt a kézi nyilvántartást számítógépre vittük. Ebben a nyilvántartásban nem szerepeltek a tsz-ek hídjai [4].

A hidak kb. 40 %-áról van hídlap, fotó, terv vagy egyéb adat. A nyilvántartások és tervek a megyei Közlekedési Felügyeletnél találhatók.

Zalatárnok hídnyilvántartása (Közlekedési Felügyelet archívuma

Az 1981-84-es nyilvántartásból kiolvasható fontosabb következtetések. Ebben az időben 440 tanácsi kezelésű híd volt, közülük 148 db (34 %) gyaloghíd. Az összes hídfelület 12 586 ni2, az öszszes hídhossz 4488 m volt, tehát a megye önkormányzati hídállományát a nagyszámú és viszonylag kis hidak jellemezték. 10 m vagy ennél nagyobb nyílású híd csak 52 volt. Az átlagos hídfelület 28,6 m2, az átlagos hídhossz 10,2 m volt.

A felszerkezetek anyagát tekintve: 109 fahíd (25 %), 54 acéltartós híd (12 %), 36 téglaboltozatos híd (8 %), 12 beton- vagy kőboltozatos híd (3 %), 219 vasbeton híd (50 %) és 10 hullámlemezes acélcső (2 %) volt a megyében.

A hidak korára vonatkozó adatok nem teljes körűek, a rendelkezésre álló információ szerint 34 híd épült 1945 előtt. A hidak teherbírását tekintve megállapítható, hogy a teherbírások jelölése nem egyértelmű (üzemi, tervezett), a nyilvántartott teherbírások viszonylag csekélyek: legfeljebb 15t 59 %, 20t vagy „C" 23 %, és legalább 40t 18 %.

A megye jelentősebb vízfolyásait, a Zalát öt, a Kerkát és holtágait nyolc önkormányzati híd ívelte át.

Egy hídlap rajzzal és fotóval (Közlekedési Felügyelet archívuma)

Szép vonalú téglaboltozat Pórszombaton (Közlekedési Felügyelet archívuma

Galambok gerbencei híd (Közlekedési Felügyelet archívuma)

Szentkozmadombja boltozata (Közlekedési Felügyelet archívuma)

Zalabaksa Kerka-hídja a végi országos híd alépítményén (Közlekedési Felügyelet archívuma

Öszvérszerkezetű gyalogos és kerékpáros híd (ép.: 1995) napjainkban (fotó: Mészáros T. László)

A városokban volt a hidak 17,7 %-a (78 db), a községekben a hidak 82,3 %-a (362 db). A városi hidak eloszlása az alábbiak szerint alakult: Keszthelyen 37, Nagykanizsán 15, Lentiben 14, Zalaegerszegen 12 híd volt.

Az önkormányzati hídvagyon fejlődése az utóbbi 10 évben.

Jelenleg a hidak számbavételét nehezíti, hogy a kezelők száma megsokasodott. A városi önkormányzatok saját nyilvántartást vezetnek. A községi önkormányzatok 1993-ban létrehozták a Zala Megyei Települési Önkormányzatok Útkezelői Társulatát, amely 191 taggal a megyei településeknek 76 %-át fedi le, a többi település önálló nyilvántartást vezet. A fenti társulat egyik célja, hogy 2005-ig nyilvántartásba vegye az összes önkormányzati kezelésű hidat.

Kerkabarabás hídja (Közlekedési Felügyelet archívuma

Iklódbördöcei többnyílású híd (Közlekedési Felügyelet archívuma)

Murakeresztúr külterületi hídja (Közlekedési Felügyelet archívuma)

2000. december 31-i kimutatás szerint ma 410 önkormányzati kezelésű híd van a megyében, ezek összhossza 3056 m, területe 13 237 m2. Sok figyelemre méltó adat található ebben a kimutatásban, pl. gyaloghíd csak 47, kerékpárhíd 18 van. A részletes elemzéstől eltekintünk, mert szúrópróbaszerű vizsgálattal hiányosságok fedezhetők fel ebben a felmérésben.

Érdekes gyaloghíd Csesztregen (fotó: Mészáros T. László)

Kerékpáros híd Lentiben (fotó: Mészáros T. László)

Egyfelől a fenntartásra kevés pénz és energia jut, így az önkormányzati hidak állapota tovább romlik, és a megyei hídállomány értéke csökken. Másfelől az utóbbi évek pályázati lehetőségeit kihasználva jelentős közúti hídépítések történtek főleg 1998-ig, azután pedig főleg a kerékpárút-építések hídjai épültek ugyancsak pályázati pénzből. Új szerkezetek jelentek meg, 10 ilyen híd épült a megyében [6]: KHVM Céltartalék Bizottság német hadihídjai, Tubosider hidak, előregyártott feszített főtartós hidak, a közműszolgáltatók különböző, a Zalát keresztező csőhídjai.

Sármellék hadihidból készült műtárgya (fotó: Mészáros T. László)

A megye jelentősebb önkormányzati hídjai, jellemző hídcsoportok. A legidősebb a zalaszentgróti téglaboltozatos híd, 1846-ban épült, műemléki védettséget élvez. Jelenleg nincs funkciója, tervek szerint a városi kerékpárúti rendszer kiemelt hídja lesz.

Említésre méltó a nagykanizsai vasút feletti rácsos felszerkezetű híd volt (36,3 m), amelyet aztán a főtartó korróziója miatt a vasút fölül 1995-ben el kellett bontani. Helyére monolit felsőpályás vasbeton ívhíd épült. Az egyik legérdekesebb szerkezetű híd a Kányavári szigetre vezető ragasztott fatartós ívhíd, melyet utóbb szélnyomásra merevíteni kellett

Önkormányzati kezelésbe került a volt közúti, vasbeton ívszerkezetű fenékpusztai Zalahíd, amely jelenleg közművezetékeket tartó hídként működik. A gyaloghidak külön kategóriáját képezik a sodronyköteles függő gyaloghidak. Ezeket a szerkezeteket a MOL nagykanizsai Fúrási Vállalata terjesztette el a kőolajfúrási területeken, ezekből még található egy-egy szépen kivitelezett példány.

Sármellék hadihidból készült műtárgya (fotó: Mészáros T. László)

A kányavári szigetre vezető híd (fotó: Biri Gábor)

Gyalogos függőhíd Pórszombaton (fotó: Biri Gábor)

Liszó egyik boltozott hídja (fotó: Bm uaoorj

A zalai erdők kiváló faanyagára és a fejlett ácsipari szaktudásra támaszkodóan sok fahíd épült főleg a múltban, a fa járópallóként, korlátként mind a mai napig használatos, kedvelt építőanyag. Több érdekes gyaloghíd, illetve kerékpárhíd is épült az utóbbi években. Említést kell tenni még a saját használatú utak hídjairól. Ipari és mezőgazdasági üzemek kezelésében is jelentős számú híd volt egyes években, pl. 1988-ban 113, zömében termelőszövetkezetek és állami gazdaság kezelésében. E hidak összhossza 752 m, területe 4523 m2 volt [7]. Ezek között a két legnagyobb - a Kőolaj és Földgáz Vállalat kezelésében volt - Kerka-híd (40-40 m összhosszal).

A saját használatú utak kezelése változott, részben ez lehet a magyarázat arra, hogy különböző évekből származó önkormányzati hídadatok nagy szórást mutatnak.

Nagymúltú hídszerkezet Hévízen (Göcseji Múzeum, képeslap)

A zalaegerszegi Skanzen hangulatos hídja (fotó: Mészáros T. László)

Bókaházi Alsó-patak híd, korábban országos közúton (fotó: Biri Gábor)

Irodalom:

[1] Úthálózati kimutatás Zala vármegye törvényhatósága kezelésében álló közutakról, 1936., Zala Megyei Levéltár.

[2] Békefi István: Zalai utak, KPM Zalaegerszegi Közúti Igazgatóság, 1978.

[3]   Tanácsi utak hídjainak kimutatása, 1980., UTORG.

[4] Csoportos hídnyilvántartás az 1980-84-es évekből, Zala Megyei Közlekedési Felügyelet archívuma.

[5] Önkormányzati hidak adatai, 2000. december 31., ÁKMI Kht. adatbank.

[6] Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Tartalékgazdálko- dási Kht. kiadványa, 2003.

[7] Saját használatú hidak nyilvántartása, 1988., Zala Megyei Tanács Közlekedési Osztálya jelentése, ÜKIG archívum.

Vasúti hidak

Zala megyét viszonylag hamar, már 1860-ban elérte az első vasútvonal. A megyét átszelő két vonal után (Budapest-Murakeresztúr 1860-61 és Sopron-Nagykanizsa 1865) további helyi érdekű vasutak épültek (Balatonszentgyörgy-Keszthely 1888, Ukk-Rédics 1890, Türje-Balatonszentgyörgy 1892-95, Keszthely-Tapolca 1903, majd legvégül a Dunántúli HÉV vonalai a Zala felső szakaszán 1913). Későbbi jelentős változást a hálózatban az 1968. évi koncepcióval induló vonalbezárások okoztak. Ekkor két vonalszakaszt számoltak fel (Zalaszentgrót-Sármellék és Zalalövő-Őriszentpéter)

Az elmúlt években a Zalalövő-Őriszentpéter vonalat új nyomvonalon újjáépítették és a vonal ma már a nemzetközi forgalmat szolgálja.

A megye közforgalmú, normál nyomtávú vasúti műtárgyállománya jelenleg 409 műtárgy, 427 db nyílással, összesen 1577 vágányfolyóméter hosszal. A műtárgyaknak 25 %-a híd (2 méternél nagyobb nyílású), azonban az áthidalt hossz alapján a hidak adják a nyílások 77 %-át. A terület valamennyi vonala egyvágányú, így az állomási, illetve állomáshoz csatla kozó szakaszok kivételével nincsenek többvágányú hidak.

A hídnyílások mérete  szerint  készített összesítés szerint a hidak darabszáma 103 (25 %). A műtárgyak közel fele egy méternél kisebb nyílású. A 10 méter szabad nyílásméret fölött van 19 híd. A 10 méter nyílás fölötti hidak tételes kimutatását táblázatba foglaltuk. Az állományban összesen 14 db 20 méternél nagyobb nyílás van, 715 méter öszszes nyílással, ami a teljes nyíláshossznak 45 %-a-

Kehidakustány elbontott hídmaradványa

A műtárgyállomány szerkezeti rendszerét tekintve, darabszám szerint a csőáteresz dominál (26 %). Kedvezőnek mondható, hogy átépült már valamennyi faszerkezet. Ma már csak négy nyílt áteresz van üzemben. Több öreg boltozat található a vonalakon (20 db), ebből hét műtárgy nyílása 2 méter fölötti. A terület jelentős nagy hídjait a Mura és a Zala fölötti acélszerkezetek adják. Szerkezeti rendszer tekintetében a nagy hidak rácsos vagy gerinclemezes rendszerűek. A régióban két provizórium van forgalomban, összesen 27,46 m szabad nyílással.

A hidak kor szerinti megoszlása kedvező képet mutat. A II. világháború előtti hidak száma 15 (14 %). A legidősebb műtárgyak a vonalépítésekkel egyidősek. Ma is áll 13 boltozat, melyeket még 1860-61-ben építettek. Szabad nyílását tekintve jelentős közülük a Bakónaki-patakot áthidaló három szerkezet 3,80,4,76 és 5,50 m szabad nyílással. 1900 előtt épült 7 híd és 26 áteresz. Az acélszerkezetű hídnyílások átlagos életkora 51 év. A műtárgyak korát tekintve azonban megállapítható, hogy aránytalanul kevés a fiatal építésű szerkezet. 1991 óta csupán öt híd és tíz áteresz épült [1].

A megye folyó feletti hídjait természetesen többször átépítették. Külön kiemelésre méltó az 1860-ban épített ötnyílású murakeresztúri Mura-híd, melynek teljes hossza 154 m volt. A legfiatalabb és egyben legérdekesebb híd a 2003-ban átadott zalaegerszegi deltavágány Zala-hídja. A fontosabb vasúti hidakat a következőkben röviden ismertetjük.

Alibánfai Zala-híd

A híd a Szombathely-Nagykanizsa w. 1474+96 hm. szelvényében épült 5x15,00+22,50+15,00 m nyílással, hat nyílásban vasbeton teknőhíd, a VI. nyílásban felsőpályás gerinclemezes vashíd beépítésével.

Az új zalaszentiváni állomás építése és a térség rendezése kapcsán a vasútvonal is új nyomvonalra került, így a régi hídtól kb. 3 kmre építették a jelenlegi műtárgyat.

Az alibánfai Zala-híd.. (fotó: Hídkezelő)

... és híd környezetének helyszínrajza [6]

Zalaegerszegi Zala-híd

Az Ukk-Rédics w. 392+12 hm. szelvényében lévő műtárgy a Zala folyó felett biztosítja a vonatforgalom lebonyolítását. 15,00+30,00+15,00 m nyílású - a két szélső nyílásban felsőpályás, gerinclemezes, középső nyílásában süllyesztett pályás, gerinclemezes, hegesztett acélszerkezet.

Az eredeti híd 7x8,30 m támaszközű fahíd volt, melyet 1926-ban - a jelenlegi nyílásméretekkel - acélhíddá építettek át. 1945-ben a hidat felrobbantották.

ZalaegerszegiZala-híd medci-nyílása (fotó: Hídkezelő)

A mintegy 3,00 m vastag megmaradt betonalapokra épültek a felmenő falazatok. 1945-ben ékelt fagerendás provizórium épült, majd 1947ben a szélső nyílásokba a Budapest-Hegyeshalom vasútvonalból kikerült két acélszerkezetet építettek be azok megerősítése után. A szerkezetek folytacél anyagúak, az 1951. évi Vasúti Hídszabályzat szerinti „C" jelű, 5x18 t ideális terhelésre megfelelőek. A középső nyílásban lévő szerkezet az eredeti acélhídból származott. Mindhárom szerkezet megerősítése után a műtárgyat 1948. március 19-én adták át a forgalomnak [2]. 1999-ben a pillérek lőttbetonos megerősítést kaptak.

2002 szeptemberében a középső szerkezet bal oldali főtartóját űrszelvényen túlnyúló rakomány súlyosan megrongálta,  emiatt annak átépítése szükségessé vált. Az új műtárgy az 1976. évi Vasúti Hídszabályzat szerinti „U"jelű 4x251 ideális terhelésre épült, a forgalomnak 2003. március 27-én adták át.

Az új medernyílás (2003) (fotók: MSC)

Ortaházai Cserta-híd

A híd az Ukk-Rédics w. 726+53 hm. szelvényében a Cserta-patak felett épült. 18,00 m nyílású hegesztett szekrény keresztmetszetű szerkezet, melyet 1982-ben adtak át a forgalomnak.

Ortaházi Cserta-híd (fotó: Hídkezelő)

Az eredeti 2x10,00 m nyílású vashidat 1945ben felrobbantották. Háromnyílású fatartós provizórium építése után - a fajármok tönkremenetele miatt - 1954-ben 2x10,00 m nyílású hegeszvas provizóriummá építették át a műtárgyat. A Zalaegerszeg-Lenti vonal korszerűsítésének keretében került sor a jelenlegi híd kivitelezésére.

Az alátámasztások vasbetonnal bélelt vascső cölöpalapozással készültek. A híd az 1976. évi Vasúti Hídszabályzat szerinti „U"-jelű, 4x25 t ideális terhelésre épült. Utolsó mázolása: 1994.

Zalaegerszegi delta Zala-hídja

A műtárgy a zalaegerszegi deltavágány részét képezi, annak 17+84 hm. szelvényében. Alsópályás, folytatólagos, rácsos, ortotróp pályalemezes szerkezet, 28,37+37,98+23,99 m merőleges nyílásméretekkel. A hídfők és pillérek fúrt vasbeton cölöpalapozásokkal készültek.

A 131,00 m hosszú felszerkezet a csatlakozó vasúti pályának megfelelően tört alaprajzú. A műtárgy R=6oo m sugarú jobbos ívben fekszik. A felszerkezet a pillérek felett zárt (2-2 mezőben a főtartók felső övei keresztkötésekkel és szélráccsal merevítettek). A jobb oldali főtartó magassága a nyitott szakaszokon 4,50 m, míg a közbenső alátámasztásoknál 7,00 m. A hídon lévő felépítmény EDILON rendszerű. A híd az 1976. évi Vasúti Hídszabályzat szerinti „U"-jelű 4x251 ideális terhelésre épült. A műtárgy ideiglenes forgalomba helyezése 2003. május 14-én, míg a teljes deltavágány használatba vételi bejárása 2003. december 4-én történt meg [3, 4].

A 10 méter nyílás fölötti vasúti hidak tételes kimutatása

A zalaegerszegi delta Zala-hídja építés közben... (fotó: Mészáros T. László)

... és forgalom alatt (fotó: MSC)

Andráshidai Zala-híd A híd a Zalalövő-Zalaegerszeg w. 158+68 hm. szelvényében eredetileg 1913-ban épült 4x15,00 m nyílással, de azt a háborús események során felrobbantották.

1946-ban ideiglenes műtárgy épült, melyet 1954-55-ben építettek át a jelenlegi 3x15,00 m nyílásúra. Az eredetileg a Zala folyó ártéri hídjaként épült műtárgyat az 1965. évi árvízkárosodások után a mederpilléreknél cementhabarcsba rakott kőfalazatokkal és kőszórásokkal védték meg a további károktól. 1966-ban vízrendezés keretében a Zala folyót a középső nyílásba terelték. A felszerkezet folytvas anyagú, felsőpályás, gerinclemezes kialakítású. A műtárgyat 1955. június 22-én adták át a forgalomnak. A híd az 1951. évi Vasúti Hídszabályzat szerinti „C"-jelű 5x18 t ideális terhelésre épült, mely jövőbeni sebesség- és teherbírás-növelésre már nem alkalmas [5]. Utolsó felújításos mázolása 1993ban történt.

Az andráshidai Zala-híd (fotó: Hídkezelő)

Andráshidai Teskánd-híd A híd a Zalalövő-Zalaegerszeg w. 173+51 hm. szelvényében épült 15,00 m nyílással. Keresztezési szöge: 5O°22°. Az 1913-ban épült eredeti hidat a háborús cselekmények során felrobbantották, ezt követően a régi téglaalapokra építették a jelenlegi hídfőket és a vasszerkezetet. A felszerkezet folytvas anyagú, felsőpályás, gerinclemezes kialakítású.

A műtárgyat, mely a Teskánd-patak feletti közlekedést biztosítja, 1948. július 16-án adták át a forgalomnak.

Az andráshidai Teskánd-híd (fotó: Hídkezelő)

A híd az 1925. évi Vasúti Hídszabályzat szerinti 5x181 ideális mozdonyteherre épült, mely jövőbeni sebesség- és teherbírás-növelésre már nem alkalmas. Utolsó felújításos mázolása 1987ben volt.

Fenékpusztai Zala-híd

A híd a Tapolca-Balatonszentgyörgy w. 315+15 hm. szelvényében van. Eredetileg fahíd épült a Zalán, az 5x10 m nyílású híd mellett a zalavölgyi vasút is ugyanilyen nyílásbeosztású fahidat épített 1895-ben. A keszthely-balatonszentgyörgyi vonal hídja 1921 végére annyira tönkrement, hogy a forgalmat le kellett állítani. A hidat ekkor még üzemben tartották, de döntöttek arról, hogy a keszthelyi ágat bekötik a zalavölgyibe és állandó hidat építenek [9]. 1925-ben készült el az alsópályás-csonkaszegmens alakú rácsos acélszerkezet.

Ezt a hidat is felrobbantották 1945-ben, 1946-ban háromnyílású provizórium épült. A 40,00 m nyílású alsópályás rácsos acélszerkezetet 1950. június 2-án adták át a forgalomnak. A hídfők felmenőfalait a régi, 1925-ben megépített cölöpalapokra helyezték. A szerkezet az 1951. évi Vasúti Hídszabályzat szerint „A" jelű, 7x25 t teherbírású [6, 7].

Az 1945-ben elpusztult Zala-híd (háttérben a közúti híd) (Balaton Múzeum, Castelli album)

Fenékpusztai Zala-híd (fotó: Hídkezelő)

A szerkezet teljes felújítására, hídgerenda cseréjére, 2200 mz felület mázolására 1995-ben került sor.

Murakeresztúri Mura-híd

A murakeresztúri Mura-híd 1860-ban épült: ötnyílású, cölöpalapozású, folytatólagos, párhuzamos övű, többszörös rácsozású (Etzelféle) hegeszvas anyagú szerkezet volt. Ezt a hidat 1894-ben 4x14 tonnás mozdonyterhelésre erősítették meg, 1905-ben pedig a kiszélesített alépítményre folytacél anyagú, csonkaszegmens alakú, kéttámaszú rácsos tartókat építettekbe (26,8+3x31,9+26,8 m).

1941-ben a híd két nyílását felrobbantották, a helyreállított és 1943-ban 5x17 tonnás terhelésre erősített hidat 1945 áprilisában totálisan lerombolták. Az elpusztított híd mellett 1945-ben ideiglenes jellegű 11 nyílású provizóriumot építettek, a meder felett Roth-Waagner csavarozott, rácsos hídszerkezetekkel. A vasúti forgalmat 1951-ben leállították, a fenntartás elmaradása miatt a faszerkezetű cölöpjármok olyan rossz állapotba kerültek, hogy a provizórium felújítására volt szükség, ez 1955-ben megtörtént.

Állandó szerkezet 1972-75-ben épült. A háromnyílású híd cölöpalapozású, párhuzamos övű, hegesztett rácsos felszerkezetű [8].

A mai országhatáron kívül Varasdon 1886-ban készült el a háromnyílású vasúti Dráva-híd, Muraszerdahelynél pedig 1905ben épült meg az ugyancsak háromnyílású (31,9+36,8+31,9 m) Mura-híd [9].

Különszintű keresztezéseket is épített a MÁV Nagykanizsánál, Nagyrécsénél és

Ötvösnél, a nagyrécseit elbontották, a másik két műtárgy átépítve az önkormányzat, illetve a Vas Megyei Állami Közútkezelő Kht. kezelésében van

A murakeresztúri Mura-híd 1860-ban és az 1905-ben épült szerkezeti terve [8]

Az ideiglenes híd (1945-75) [9]

A végleges szerkezet építés közben [10]

Felüljáró Nagyrécsénél bontás előtt (1981) (Mélyépítő archívum)

A pillér elbontása (Zalaegerszegi KÉV albuma)

Irodalom:

[1] MÁV Rt. hídnyilvántartása, 2003.

[2] A zalaegerszegi vasúti Zala-híd felülvizsgálati jegyzőkönyv 1995., MÁV Rt. Szombathelyi Üzletigazgatóság.

[3] Gál András: A zalaegerszegi deltavágány Zala-hídja, Sínek világa, 2003. különszám.

[4] Markó Péter: Új vasúti híd Zalaegerszegen, VIII. Acélfeldolgozási és acélépítési Konferencia, 2003. május 8-9., Balatonvilágos kiadványa.

[5] Az andráshidai Zala-híd próbaterhelése 1973., MÁV Rt. Szombathelyi Üzletigazgatóság.

[6] Pammer László: Fejezetek az Északnyugat-magyarországi vasúti hídépítés történetéből, a MÁV Rt. Szombathelyi Üzletigazgatóság területén, 1846-1946, Vasúti Hidak Alapítvány.

[7] A fenékpusztai Zala-híd hatósági felülvizsgálata, MÁV Rt. Szombathelyi Üzletigazgatóság irattára.

[8] Forgó Sándor - dr. Nemeskéri-Kiss Géza: A murakeresztúri Mura-híd újjáépítése, MSz. 1975. 6. sz.

[9] Holnapy László: Szétszedhető rácsos vasúti hidak története, Vasúthistóriai Évkönyv 1994. [10] A 125 éves MÁV (szerk: Mezei István), MÁV Rt., 1993-

A Zalaerdő Rt. erdei kisvasút hídjai

A Zalaerdő Rt. 10. sz. vasútüzem Csömödér székhellyel üzemelteti az alapvetően erdészeti célokat szolgáló keskeny nyomtávú iparvasutat. Az utóbbi időben a vasutat a turisztika is felfedezte a maga számára.

A 760 mm nyomtávú kisvasutat a mai formájában gyakorlatilag még az Eszterházyak építették ki 1918-tól folyamatosan, 1945-ben azonban államosították és a MÁLERD kezelésébe került. A csömödéri erdei vasút az erdei szállítás, a Töröszneken 1923-ban épített fűrészüzem kiszolgálására épült ki, illetve bővült. Az Eszterházy hitbizomány 1922-ben vette saját kezelésbe az addig megépült erdei vasutat. Az 1938-ban megindult olajfúrások miatt megdrágult a közúti szállítás, ezért építették meg a Kerettye-Tolmács szakaszt, majd 1944ig további szakaszokat: Kövecsesi szárnyvonal, Bucsuta-Bánkürtös, Feketeberki vonal. Az államosításkor 60 km volt a leltárban szereplő hossz [1].

A Lenti-Szilvágy erdei vasút kiépítését a Lentiben és Csömödéren 1922-23-ban felépült két fűrészüzem tette fontossá. 1927-28-ban a Szilvágyi erdőbe továbbépítették a vasutat és elkészült a sárdipusztai szárnyvonal is [1, 2].

A 60-as évek elejétől az Észak- és Dél-Zalai Állami Erdőgazdaság (1970-től Zalai Erdő- és fafeldolgozó Gazdaság, 1993-tól a Zala Erdészeti és Faipari Rt.) a gazdája a kisvasútnak. Zalában a vasút a szilvágy-lenti-kistolmácsoltárc-csömödéri területet fedi le. A vasút 10 szárnyvonalból áll, ebből 7 szárnyvonalon öszszesen 25 híd van. A szárnyvonalak összhossza 108,8 km, ebből a turizmus számára 32 km áll rendelkezésre. A két vasútvonalat 1996-2000-ben kötötték össze egy 6600 m-es új vonallal és delta vágánnyal.

Az erdei vasutaknak Lentinél van kapcsolata a MÁV zalaegerszegi-rédicsi vonalával [1, 3].

A Lenti-Szilvágy erdei uusul Lcntiucl (JuLú: Biri Gábor)

A Kerka-híd Lentinél [2]

Az erdei kisvasút hálózata (Zalaerdő Rt.)

Hidak (nyílás >2 m) 2004. január

Megjegyzés: Teherbírás 24 t összsúly, 6 t tegelyterhelterhelésű mozdony

A 2 m-nél nagyobb nyílású hidak összhossza a mellékelt 2004-es kimutatás sze- rint: 207,7 m. (A kisvasútnál az 1 m nyílású műtárgyakat is hídnak tekintik.) A 25 hídból három vasbeton, 17 fa és négy acél felszerkezetű. A lenti Ker- ka-híd össznyílása 57 m (1954- ben épült). A legidősebb hidak fahidak, koruk 60-70 év, természetesen nem eredeti, hanem átépített állapotukban. Ezen fahidak folyamatos fenntartása sohasem okozott problémát, mert gyakorlati- lag korlátlanul rendelkezésre álltak a kiváló minőségű faanyagok és a kiváló zalai mesteremberek. A híd- nyilvántartást folyamatosan vezetik és az éves szemrevételezéses hídvizs- gálatokat dokumentálják.

A Lenti Kerka-lúd (képeslap fotó: Tusnádi Csaba Károly)

Csömödér száraz híd (képeslap fotó: Tusnádi Csaba Károly)

Fahíd terve (Zalaerdő Rt.)

A Kerka-híd átépítési terve (Zalaerdő Rt.)

Irodalom:

[1] Varga Gellért: Zalaerdő Rt. Csömödéri és Lenti kisvasút, 1996.

[2] Tantalics Béla: Lenti története II. 1848- 1945, Lenti Honismereti Füzetek 5., 1996.

[3] Vonattal Magyarországon, Well-PRess ki adó, Miskolc, 2002.

A zalai utak, hidak és az olajipar

Az olajbányászat által érintett térségek közlekedési feltételeinek, utaknak, hidaknak az 1930as évekbeli állapotáról számos korabeli írás ad képet. Ezekből is tudható, hogy a megye belsőbb részei jó utaknak híján voltak. Az évtized második felében azonban megjelenik egy, a térség életét döntő mértékben befolyásoló tényező: az olajbányászat.

Az 1920-as évek eredménytelen kőolajkutatásai után szinte reménytelennek kikiáltott Dunántúl területére 1933-ban az European Gas and Electric Company (Eurogasco) kért és kapott kutatási és bányászati jogot. Már 1933ban elkezdődtek a geológiai, majd a következő évben a geofizikai kutatások. A Zala megyei Budafapuszta mellett az első fúrás lemélyítése 1936. július 13-án kezdődött és 1937. március 13-án fejeződött be. Ez a kút 1937. február 9. után már termelt, gázt szolgáltatott a 2. és 3. számú fúrás gőzkazánjainak fűtéséhez. 1937. április 14-én kezdték mélyíteni és szeptember 29-én fejezték be a budafapusztai 2. sz. fúrást, mely feltárta a budafapusztai szénhidrogénmezőt.

Az Eurogasco által feltárt budafapusztai olaj mező termeltetésére és a kutatások folytatására alakult meg 1938. július 15-én a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT). i937-!944 között két nagyobb és két kisebb olaj mezőt tárt fel. Szép sikereinek sorozatát előbb a háború, majd a háború után kialakult belpolitikai helyzet törte meg. A MAORT-ot, miután vezetői ellen koholt vádakkal pert indítottak, 1949-ben államosították.

Zala megyei olajmezők (Magyar Olajipari Múzeum)

Az 1949 után erőteljesen fokozódó kutatási tevékenység 1951-ben hozott kiemelkedő eredményt a Dunántúlon: felfedezték a nagylengyeli olajmezőt, melynek termelése 1955ben már 1,2 millió tonna volt. 1952-54. között a Dunántúlon is a Magyar-Szovjet Olaj Rt., majd 1957-től az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT), 1991-től a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. (MOL Rt.) szervezeti keretei közt folyt a kutatás és termelés [1].

Az iparág saját közlekedési, szállítási szükségletei a megye úthálózatában jelentős változást hoztak. Új utak és hidak épültek, meglévők állapotát javították, korszerűsítették. 1937-38-ban a munkálatok Budafapuszta (Bázakerettye) környékére korlátozódtak. Az első útépítések, hídmegerősítések 1939-ben történtek ebben a térségben, de csak a legszükségesebb mértékig [2]. Az olajkutatás bizonytalansága miatt a MAORT a kutatófúrások megindításakor nagy kockázattal és befektetéssel járó építkezéseket még nem kezdhetett.

Amint a fúrások eredménnyel jártak és az olajtermelés hosszabb időre biztosítottnak látszott, a MAORT azonnal megkezdte a legfontosabb üzemi épületeken kívül korszerű lakások, sőt lakótelepek építését is Bázakerettyén, Lovásziban, majd Pusztaszentlászlón és Nagykanizsán.

A kisebb építkezésekkel, átalakításokkal, továbbá az üzem által végzett műhely- és raktár-építkezésekkel együtt az 1941. év folyamán építkezésekre összesen 1.281.738,00 pengőt költöttek [3].

Az üzemi építkezéseket házilag végezték, üzemi munkásokkal, így tudták csak biztosítani az építkezések zavartalan menetét.

A szállításokat elsősorban az üzemi gépjárművek bonyolították le, így nem volt hatással az építkezésekre a lófogatú fuvarozási költségek jelentős emelkedése.

A budafapusztai kőolaj- és földgázmező termelésbe állítása, majd a MAORT megalakulása (1938) után kezdődtek el az útépítések, melyek az üzemi létesítmények megközelíthetőségét és az országos úthálózathoz kapcsolását hivatottak megoldani. Az utak építésekor a kisebbnagyobb vízfolyásokkal sűrűn behálózott területen számos új híd építése vagy meglévők megerősítése vált szükségessé.

Üzemi makadámút építése 1938 körül (MOIM archívum)

Az üzemi építkezések, lakóházak, lakótelepek tervezése és építése, utak, hidak létesítése érdekében a MAORT saját építési és tervezési csoportot, majd osztályt hozott létre a Gyulay Zoltán bányamérnök vezette műszaki osztály keretében. A csoport, majd osztály vezetője a kezdetektől Bősze Kálmán erdőmérnök volt. Helyettese Pora Ferenc mérnökiéit, aki az 1940-es években folyó nagyszabású útés hídépítési munkákat is irányította, felügyelte [4].

A csoport már elkülöníthető a MAORT 1939. évi szervezetén belül [5], szervezete 1941-42ben vált teljessé.

Az útépítési munkások száma 55 fő körül mozgott [6].

A tervezési és építési osztályon dolgozók többsége magasépítések tervezésével és kivitelezésének szervezésével foglalkozott, az út- és hídépítések, megerősítések terveit 1942-ben két mérnök és négy műszaki tisztviselő végezte [7].

A MAORT számára első feladatként jelentkezett, hogy az olajtermelés első központját, Bázakerettyét az országos közúthálózatba bekapcsolja. A Borsfa-Kerettye közti út terveit a zalaegerszegi Államépítészeti Hivatalnál rendelték meg, de a tervek gyorsabb elkészítése érdekében MAORT-mérnökök is közreműködtek elkészítésében. A kivitelezés lehetőségét versenytárgyalás útján Kalmár Zoltán, nagykanizsai mérnök-vállalkozó nyerte el. A makadámút 1939-ben készült el.

Ezt követően, egészen az államosításig, az út- és hídépítési munkákat a MAORT saját tervezésben és kivitelezésben végezte. Ennek érdekében a vállalat 1940-től alkalmazott mélyépítésben jártas szakembereket. Az elsők közt volt Hegyi István, aki 1940ben került a MAORT-hoz a zalaegerszegi Államépítészeti Hivataltól [8].

Út- és hídépítések az 1941. évben [9]

A budafapusztai mezőn 2,735 km alapozott makadámút, 8,362 km kavicsolt út és 13,790 km földút épült.

A lovászi makadámutak építésénél a vízfolyások és árterek áthidalására 1 db 2,00 m, 1 db 10,00 m, 2 db 16,00 m és 1 db 40,00 m hosszú, 30 tonna teherbírású, gerendatartós híd építése vált szükségessé. 1941-42-ben alakult ki Bázakerettye és ezt követően Lovászi községek települési úthálózata is.

Az építési osztály 1941. évi jelentéséből ismerjük az építési költségeket: 1 km makadámút építési költsége átlag 50.000 P, 1 km kavicsolt út építési költsége átlag 20.000 P, 1 fm híd építési költsége átlag 800 P, 2,00 m nyílású fahíd építési költsége 1.200 P/fm, 10,00 m hosszú fahíd építési költsége 650 P/fm, 16,00 m hosszú fahíd építési költsége 600 P/fm, 40,00 m hosszú fahíd építési költsége 500 P/fm.

A lovászi telep helyszínrajza (MOIM archívum)

MAORT telep helyszínrajza (MOIM archívum)

Közúti hidak megerősítése

Új fúrások létesítésekor a fúróberendezés nagy súlyú gépegységeinek gyors átszállítását a MAORT egy különleges tehergépkocsival, az amerikai gyártmányú, 30 tonna összterhelésű Mack teherautóval bonyolította le. Mivel az elsőrendű műutakon is a műtárgyak csak 20 t terhelésre voltak méretezve, a Mack teherautó által használni kívánt útvonalak műtárgyait statikai számítással ellenőrizték és egyes hidakat a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter által jóváhagyott módon meg kellett erősíteni. Ezért a MAORT mérnökei 72 Zala vármegyei híd statikai számítását végezték el és adták be 1941. január 16-án a Mack gépjármű közúti forgalomba helyezésének engedélyezése érdekében. A m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter erre vonatkozó előzetes hozzájárulását 1941. május hó 8-án közölte a vállalattal [10].

Térkép a felülvizsgált hidakról (MOIM archívum)

A MACK tehergépkocsi (ÜKIG archívum)

Ilyen előzmények után az 1941. év folyamán hét közúti hidat megerősítettek, három hidat pedig teljesen újraépítettek, összesen 19.000 P költséggel. Ezzel a Mack teherautó által teljes terheléssel használható közutak hossza 58 km lett [11]. A hídépítési és -erősítési munka szervezése Baumerth Gyula kohómérnök feladata volt.

Az építési és tervezési osztály 1942. évi költségvetésében szereplő ötmillió pengő összegből kétmillió pengő esett út-, illetve hídépítésre. A tervek közt három 8 m nyílású vasbeton híd, húsz 4-16 m nyílású, 301 teherbírású - részben vasbeton cölöppel készült - fahíd, több meglévő híd 301 teherbírásúvá megerősítése, valamint 26 km makadámút, 22 km kavicsolt út építése szerepelt [12]. E program megfelelő színvonalú végrehajtásához szükséges létszámnöveléshez Bősze Kálmán, az osztály vezetője kérte az MAORT-igazgatóság hozzájárulását. A részletes összefoglalás szerint a kétmilliós építkezéshez négy mérnök kellett az egész építési szezonra [13]. Újabb utak építését, hidak megerősítését igényelte a Pusztaszentlászló és Hahót környéki kutatás, majd a pusztaszentlászlói olajmező felfedezése, termelésbe állítása.

A lovászi olajmező felfedezése, majd termelésbe állítása után, 1941-ben napirendre került a két olaj mezőt összekötő út létesítése. A munkálatokról a MAORT heti jelentései részletesen beszámolnak, melyekből az útépítések fázisai, egyes műszaki részletek is kiolvashatók [14]. 1942 után egyetlen jelentősebb - később fontos közúttá vált - út építése történt. Az 19431944. évek folyamán készült el a Kiscsehi-Tormafölde közti 11,5 km-es makadámút [15].

A tormafóldi fahíd (MOIM archívum)

A háború végén az utakban és hidakban keletkezett károk helyreállítása volt a fő feladat. A bombázások főként a bázakerettyei utakban okoztak károkat. Leégett a tormaföldi fahíd is. Újjáépítése 1945 júliusában történt meg [16].

1946-tól a MAORT gazdasági nehézségei akadályozták az újabb építkezéseket. Az építéssel, tervezéssel foglalkozók létszáma 20 főre csökkent. Az építési és tervezési osztály a MAORT államosítása után elvesztette önálló osztály jellegét, majd 1951. október l-jével megszűnt [17].

A MAORT államosítása után az út- és hídépítések egy időre leálltak, az 1950-es évek elejéről a Lovászi és Tormafölde közti összekötő úton lévő két híd - a Kerka-patak főága és ártéri hídja - újraépítéséről tudunk a régi kőolajmezők területén. Ekkor az út vonalvezetésének megváltoztatásával a MAORT által épített két híd helyett a korban szokásos technológiával és kivitelben vasbeton hidak épültek. Ekkor első ízben a hidakat a KPM építtette [18].

A nagylengyeli kőolajmező felfedezése (1951) után Gellénháza és Nagylengyel térségében újabb utak építése vált szükségessé, de ekkor már az üzemi létesítményekhez vezető bekötőutak kivételével az útépítés legfeljebb vállalati támogatással, de nem vállalati keretek közt folyt [19]. Az 1950-es évek első felében (a későbbi fúrópontokhoz ezt követően) megépültek a gellénházi üzemi és lakótelepi utak, majd a Gellénházát Sárhidával összekötő út. Az út- és hídépítések - bár lehet, hogy ipari célokat szolgáltak - már nem az iparon belüli építési szervezet kivitelezésében valósultak meg.

Kerka-híd (12+16+12 m) (fotó: Mészáros T. László)

Válicka-híd Kányavár-Lispeszentadorján között (fotó: Srágli Lajos)

Az 1940-es évek olajipari út- és hídépítései hozzájárultak a megye közlekedésénekjavításához.

Irodalom:

[I]   Részleteket lásd: Srágli Lajos: A MAORT. Útmutató Kiadó, Bp. 1998. Ötvenéves a magyar kőolaj- és földgázbányászat 1937-1987. Szerk.: Buda Ernő, dr. Kovács József, Nagykanizsa, 1987.

[2] Berkes József, Hegyi István: A MAORT építési osztályának története. Kézirat. Magyar Olajipari Múzeum (MOIM) Adattára 254-77.

[3] Az 1940. és 1941. évi adatok: MAORT Tervezési és Építési Osztály 1941. évi jelentése. MOIM Archívuma, Gyulay-iratok XXXV. 2.

[4] Berkes József, Hegyi István: A MAORT építési osztályának története. Kézirat. Magyar Olajipari Múzeum (MOIM) Adattára 254-77.

[5]   Dr. Kovács József: Olajbányászat. Nagykanizsa, 1991.

[6] MAORT Tervezési és Építési Osztály 1941. évi jelentése. MOIM Archívuma, Gyulay-iratok XXXV. 2.

[7]   MOIM Archívuma, Papp Simon iratai 46/4.

[8] Berkes József, Hegyi István: A MAORT építési osztályának története. Kézirat. Magyar Olajipari Múzeum (MOIM) Adattára 254-77.

[9] MAORT Tervezési és Építési Osztály 1941. évi jelentése. MOIM Archívuma, Gyulay-iratok XXXV. 2.

[10] Uo. [II]  Uo.

[12] MOIM Archívuma, Papp Simon iratai 46/4.

[13] MOIM Archívuma, Papp Simon iratai 46/4. [14] MAORT heti jelentései 1942, 1943, 1944-

MOIM Archívuma, Papp Simon iratai.

[15] MAORT heti jelentései 1943, 1944. MOIM Archívuma, Papp Simon iratai.

[16] MAORT heti jelentések 1945. MOIM Archívuma Papp Simon iratai.

[17] Berkes József, Hegyi István: A MAORT építési osztályának története. Kézirat. Magyar Olajipari Múzeum (MOIM) Adattára 254-77.

[18] A Kerka-hidak hídtörzskönyvei.

[19] Ötvenéves a magyar kőolaj- és földgázbányászat 1937-1987. Szerk.: Buda Ernő, Dr. Kovács József. Nagykanizsa, 1987.

Hídnevek, emléktáblák

Meglepően sok hídnév maradt fenn a 13. századtól a megyében: Kehida (1232), Mánhida (1358), Hídvég (1374), Sárhida (1382), Barlahida (1394), Zágorhida (1402), Ormánhida (1412), Andráshida (1426), Óhid (1483) [1, 2]. A híd ezekben az esetekben a település névadója lett. Említésre méltó, hogy általában nem kis hidak, hanem a Zalát, Csertát átívelő korai alkotások voltak ezek. A Hunyadiak korában Zala megyében volt a legtöbb hídnevet őrző település, szám szerint tíz [2]. A későbbi évszázadokban már ilyen településnevek nem képződtek, sőt néhány esetben a híd szó elmaradt pl. Mándhida és Ormándhida esetében (Mándpuszta, Ormándpuszta).

A megye legnagyobb, legjelentősebb állandó hídja Zalalövőn állt már 1830-ban, az ősi római úton lévő hídra emlékezve: Római, illetve Rabok hídja néven szerepelt képeslapokon és a népnyelvben is. Az ötnyílású monumentális kőboltozat a római nevet nem, a rabok hídja megjelölést méltán viselte, mert építésénél jelentős létszámú rabot foglalkoztattak [3]. A népnyelv az 1964-ben, illetve 1986-ban megjelent felmérések szerint 186 településen összesen 381 hídnevet őrzött meg [4, 5].

Nyolc vagy annál több hídnevet rögzítettek a kérdezőbiztosok Galambokon, Szentlászlón, Mihályfán, Szécsiszigeten, Kiscsében és Nagykanizsán. Leggyakrabban az áthidalt akadály: Zala, Kerka, árok, Tóha (Szentgyörgyvár, Salomvár) és a híd helye adja a hídnevet: Iskola, Templomi, Posta, Csapási, Határ, Alsó, Felső, Vaskereszti, Postaúti (Tornyiszentmiklós), illetve a közelben lakó személy Kernén Mari (Salomvár), Dékán, Harangozó (Dióskál). A híd mérete és kora is gyakori névadó: Kis, Nagy, Öreg, Új, Púpos stb.

A hidak használói: Csorda híd (Korpavár), Tehén (Rédics), Birka (Pusztaapáti), Mosó (ahol mostak, Dobri) gyakran hídnevek adói. A híd anyaga: Kő/Kű, Cement (így), Vas, Ág (Kerkakutas), Tüskés (Kemendollár), Bürü (kis híd vagy deszka), Fahíd (ritka), Dobogó (Kisvásárhely, Mihályfa), Fődhíd (Bagolasánc, Miklósfa, Zalakaros) is sok hídnévben megjelenik.

Egyedi hídnév legtöbbször történelmi eseményhez fűződik: Király (Zalaigrice), Császár (Sormás), Tatár (Vindornyaszőlős), Gráb (Rezi). Különleges hídnevek, emléktáblák csak néhány hídnál voltak, vannak. Zalaszentgróton a négynyílású boltozott Zala-hidat 1945. március 28-án, élete feláldozásával Hatamov Havdam törzsőrmester mentette meg, tettét 1965-ben a Zalaszentgróti Járási és Községi Tanács emléktáblával őriztette meg [3, 6].

Zalalövő „Római hídja" képeslapon (Göcseji Múzeum)

Egyedülálló a hazai hídnevek között a híd megmentőjéről való elnevezés (Hidasnémetinél emléktábla készült, a megmentő nevének kérdése azonban bizonytalan volt) [7]. A máig Hatamov-hídként ismert Zala-hidat a megmentő emléke óvta meg az elbontástól. Erről az egyedi hídleírások között még lesz szó.

A Balaton hídja név nem közismert, pedig a név találó, elég régi- és emléktábla is hirdette azt a tényt, hogy 1839-ben megtörtént a csoda: híd épült a Balatonon, a beszűkített fenékpusztai részen. Az akkor épült fahíd máig álló késői utódán, az alsópályás vasbeton ívhídon állt a márványtábla, a képen látható felirattal. Ez a híd funkcióját vesztette, amikor megépült helyette a 76. sz. út új hídja, ezért az emléktábla ma „múzeumi tárgy" [8].

Kevés emléktábla van a megye hídjain, pedig érdemes lenne az idős, egyes esetekben eredeti formában álló hidakon az építés évét, a tervező, kivitelező nevét is feltüntetni, pl. alibánfai, kustányi Zala-hidak.

A zalaszentgróti Zala-híd (1963) (fotó: Dr. Gall Imre)

A híd megmentőjének emléktáblája... [6]

... és az újjáépített híd emléktáblája (fotó: Biri Gábor)

A kaszaházi Zala-híd építésének emléktáblája (fotó: Biri Gábor)

Balatonmagyaród, Zala-híd építési éve (fotó: Biri Gábor)

Az építést nem, a pusztítást azonban Zalaszentgróton még egy emléktábla megörökítette, nevezetesen azt a tényt, hogy a Batthyánykastély hátsó bejáratához vezető Malomárokhíd elpusztítása után - 1945. március 29-én 11 polgári személy és 6 szovjet katona szükséghidat épített és a német tüzérség ágyújának aknatalálata következtében életét vesztette [1, 6].

Hadihídból épített Zrínyi Miklós híd Beleznán (fotó: Mészáros T. László)

Az elpusztított murakeresztúri vasúti híd emlékműve és az új híd (fotó: Mészáros T. László)

Irodalom:

[1]   Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.

[2]   Dr. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, Budapest, 1897. MTA.

[3]   Dr. Gáli Imre: Régi magyar hidak, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970.

[4]   Zala megye földrajzi nevei 1964.

Hidak a művészetben

A hidak különleges mérnöki alkotások, melyeknek tájkép/városképformáló hatásuk is van.

A jól, igényesen megtervezett hidak önmagukban is lehetnek művészi alkotások, ezt bizonyítják Zala megye hídjai is. A legnagyobb múltú és építésekor a legnagyobb boltozott híd volt az ötnyílású zalalövői Zala-híd, melynek impozáns méretei mellett a pillérkialakítása is egyedülálló volt. Kár, hogy ma már csak archív fotón látható ez az alkotás.

A zalaszentgróti Zala-híd későbbi, kisebb nyílású és kisebb összhosszúságú is. A kastély adta háttérrel - még mai csonka és átépített állapotában is — őrzi a régi mesterek művészetét. A híd mai rajzát hidász mérnök készítette, jelezve, hogy a jó mérnök nemcsak a számok embere.Nem véletlen, hogy erről a hídról több festmény is készült, jelezve, hogy többeket megihletett már. Feltétlenül szólni kell értékes hídjaink műemléki védelméről. Nagyon kevés a híd műemlék (országosan 35), s önmagában ez sem elég mindig ahhoz, hogy régi, érdekes, értékes hídjaink ne tűnjenek el valamilyen okból. Szomorú példa erre a zalalövői híd, mely a védettség ellenére - igaz, a második világháborúban két nyílása elpusztult - korszerűsítéskor lebontásra került. A zalaszentgróti boltozott híd pedig csak név szerint ismert megmentőjének köszönhetően maradt meg emlékül.

A zalalövői híd különleges architektúrája (ép.: 1830) (Hídlap 1938-ból)

Zalaszentgrót a Zala-hidakkal (részlet, ismeretlen festő műve) (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága)

A zalaszentgróti Zala-híd (részlet, Harkai festménye) (Zalaszentgrót Polgármesteri Hivatal)

A zalaszentgróti Zala-híd (Dr. Imre Lajos ecsetrajza)

a híd műemlék (országosan 35), s önmagában ez sem elég mindig ahhoz, hogy régi, érdekes, értékes hídjaink ne tűnjenek el valamilyen okból. Szomorú példa erre a zalalövői híd, mely a védettség ellenére - igaz, a második világháborúban két nyílása elpusztult - korszerűsítéskor lebontásra került. A zalaszentgróti boltozott híd pedig csak név szerint ismert megmentőjének köszönhetően maradt meg emlékül.

Több szép boltozott híd volt Zala megyében, egészen az 1950-ben történt drasztikus területmódosításig, mely ma is műemlékileg védett: pl. a kétnyílású, szoborfülkés hegyesdi és az ötnyílású, valamikor ugyancsak szoborral díszített diszeli boltozat. Ezekre és a jogi védelem alatt nem állókra is ügyelni kell; Zala megyében a nemesbüki, kétnyílású, igen magas öreg kőhíd (1825-ben épült) érdemel kiemelt figyelmet. E könyv boltozott hidakról szóló fejezete igyekszik emléket állítani a boltozott hidakban még 1945-ben igen gazdag megye (210 híd) szép műtárgyainak, felhíva a figyelmet, hogy e téren van ma is teendő.

Hozzátartozott az öreg hidakhoz a Nepomuki Szent János-szobor is, hisz ő a hidak védőszentje. Valamikor a hídon vagy a híd közvetlen közelében állt szobra, ma már nem mindig ez a helyzet, pl. Zalaegerszegen ház falában áll a védőszent, vagy biztonságos helyre került a szobor.

Az 1990. évi műemlékjegyzék szerint Andráshidán, Csatáron, Dióskálon, Mihályfán, Vöcköndön és Zalalövőn található Nepomuki-szobor.

A kustányi Zala-híd eredeti... (Közútkezelő felvétele)

... és mai képe (Fotó: Mészáros T. László)

Nepumuki Szent János szobra (fotó: Mészáros

A vasbeton hidak „egyszerűbbek", leggyakrabban gerenda szerkezetek, általában kevésbé látványosak, ám az igényes részletkialakítások a Zielinski Szilárd tervezte - a háború pusztítását elkerült kustányi Zala-hídon figyelmet érdemelnek.

Említést érdemel a szépvonalú zalaapáti vasbeton ívhíd is.Fahidak ma már az országos közutakon Zala megyében sincsenek, a fahidaknak azonban szép és érdekes példái találhatók csónakázótavakon, kerékpárutakon. Az ötletes, egyes esetekben meghökkentő formák jól mutatják, hogy milyen nagy lehetőség van a fának a hídépítésben való alkalmazására.

A hidak a művészetekben sokféleképpen jelennek meg. A már említett festmények, rajzok mellett a 16-17. században több metszet (veduta) jelent meg a megye számos váráról. Ezek a művészi ábrázolások sok esetben ábrázolnak hidakat is, hisz a várak védelmét a legtöbb esetben vizesárok, mocsár segítette, ezen pedig valahogy a várban élőknek is át kellett kelni. Bélyegek, érmek és más művészeti alkotások is megörökítik hídjainkat. Általában a folyami (Duna-, Tisza-) hidak ihletik meg a művészeket, szorgos kutatással biztosan lehet Zala megyei példákat is találni.

Több településnek a címerében is megjelenik a híd: Kustány, Muraszemenye, Sárhida, Zalalövő. Érdekes, hogy mind olyan boltozott hidat ábrázol, mely ma már nincs is, a hagyomány azonban őrzi ezek emlékét. (Zalalövő pecsétjébe is bekerült a Zala-híd.)

Jó fotók, képeslapok is őrzik hídjaink történetét, ezek között van művészi színvonalú is. Meglepően sok jó fotó jelent meg a Zalai Hírlapban az utolsó 40 évben (250), ezek gyűjtése, katalogizálása is fontos.

Az irodalomban is - főleg versekben - gyakori a híd; általában mint jelkép, mely összeköt. Nagy múltú, történelmileg nevezetes hidak egyediként is megjelennek: a 1848-as forradalom (Perczel Mór) emlékét őrzi a megyében például a letenyei Mura-híd.

Háborúban a hidak pusztulása értelmetlen, de megszokott. Zala megyében pusztult el szám szerint a legtöbb (192) híd 1945 márciusában, s már korábban a Mura-hidak. Rájuk emlékeztet a fennmaradt sok-sok fotón, rajzon kívül Illyés Gyula pár sora: „A legszomorúbb látvány ez volt: a betörött gerincű néma hidak."

Köszönet a művészeknek, hogy figyelmeztetnek a rosszra és gyönyörködtetnek az alkotások megörökítésével.

Deák Ferenc szülőháza a bejáróhíddal (19. századi ismeretlen festő műve) (Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok)

Kehidakustány

Sárhida

A kanyavári híd a fotoművész szemével (fotó:Mészáros T. László)