| |
Szeged újjáépítésének megszervezésére és irányítására Tisza Lajos kapott királyi biztos minőségben megbízást. Működését 1879. június 12-én kezdte meg. Munkáját 12 tagú tanács segítette, biztosi hivatalát szakemberekből állította össze. A hivatal műszaki ügyekkel foglalkozó osztályának élére Lechner Lajost hívta meg. Az emigrációban élő Kossuth Lajos leveleiben fejtette ki javaslatait a város újjáépítésére. Figyelemre méltó, hogy Kossuth is sürgette a terep feltöltését és a csatornázást. A házak és csatornák építéséhez az akkor még újdonságnak számító betont ajánlotta tégla helyett, és a földszintes házak helyett emeleteseknek építését javasolta. A végleges újjáépítési tervet Lechner Lajos tervező csoportja dolgozta ki.
A későbbi árvízkárok megelőzésére a közvéleménnyel összhangban az újjáépítési terv is a város terep-feltöltését irányozta elő. Ehhez a terv a Tisza vízmércéjének ma is érvényes 0-ponti szintje fölötti, egységesen 822 cm-ig való talajszint emelést javasolt. Ezt az elgondolást rövidesen módosították. Létrehozták a 0-pont fölötti 10,00 m koronamagasságú körtöltést és a Tisza parti új fővédvonalat. Kialakították a 700 cm-es szinten a nagykörutat - amelynek részeit később a Szeged újjáépítésére adakozó európai fővárosokról neveztek el Bécsi-, Berlini-, Londoni-, Párizsi-, Brüsszeli- és Római körútnak - továbbá a 820 cm-es szinten a kiskörutat, amelyet utóbb Tisza Lajosról neveztek el. A körutakat összekötő és a városba bevezető sugárutak is kiemelt szintűek, és a város szélétől — a körtöltéstől — befelé haladva a körutaknak megfelelően emelkedő magasságúak. Mindezt az az elgondolás támogatta, hogy az esetleges újabb árvíz-katasztrófa esetén legyen mód és idő a magasságilag kiemelt fő útvonalakon a lakosság elszállítására.
A régi város az egykori vár közelében képződött belvárosból, és a köré csoportosult, akkor még külvárosnak számító városrészekből állott. Az árvíz előtti idők házépítői a város területén gyakori mélyedéseket és mocsaras helyeket kikerülték, innen magyarázható a régi Szeged zavart, girbe-gurba úthálózata. Az árvizet követően ezeket a zavart háztömböket nem állították helyre, hanem a körutak és sugárutak rendjéhez, és magassági viszonyaihoz igazodva új és tág utcákat, háztelkeket létesítettek. A vár lebontásával a belváros mai kialakítására nyílt lehetőség. Az új építési rendszabályok megkívánták a házak szilárd alapozását, tartós falazatát és tűzbiztonságát. A vályogházak építését csak a Nagykörúton kívül engedélyezték, s azt is csak úgy, hogy tégla- vagy kő alapzatúak legyenek, és az addigi legmagasabb árvízszint (806 cm) feletti 16 cm-ig téglából, vagy kőből épüljenek. A város csatornázását annak négy szennyvíz-gyűjtő körzetre osztásával tervezték meg, s a körzeteket - az árvízi biztonság érdekében elhatárolták egymástól. Kezdetben csak a Nagykörúton belüli vizeket vezették el felszín alatti csatornahálózaton, a Tisza magas vízállásai esetén szivattyús folyóba emeléssel. A Nagykörúton kívül nyílt árkos vízelvezetés létesült, amely egészen a XX. század második feléig fennállt.
 |
| 32. Hodina István: Lechner Lajos |
Szeged árvíz előtti terepszintjének feltöltése 16,1 millió m3 jó minőségű földanyag városba szállításával valósult meg. A feltöltő anyagot főleg Szőregről vitték a már meglévő vasúti hídon át, de Szentmihálytelekről és a város közvetlen környékéről is sokat termeltek ki. A munkálatokat a norvég származású budapesti Gregersen Guilbrand vállalkozó 180 munkanap alatt végezte el. A körtöltés övezte város-területnek mintegy felét takarja mesterséges földtömeg. A feltöltés vastagsága a belvárosban a közúti híd környékén a 6 m-t is meghaladja. A Nagykörúton belül a feltöltés 3 m-nél általában magasabb. Ha azonban az 1970. évi árvíz Adria feletti 83,98 m-es szintjét tekintjük, ma sincsen Szeged városának olyan tereppontja, amely ne az alatt feküdne. A feltöltés utáni térszín magassága ugyanis a belvárosi hídfő táján 83,5 m, a Tisza Lajos körúton 82,5 m, a Nagykörúton 81,4 m, az azon kívüli városrészekben 78,8-80,3 m, egyes beépítetlen területeken 78,5-81,5 m. Ha 1970-ben, vagy 2000-ben nem falazzák el a Tisza parti tégla mellvédfal lejáróit, a folyó vize szabadon a városba folyhatott volna.
Az 1970-es évtizedben, éppen az akkor elhárított árvízveszedelem tapasztalatai alapján megújult Szeged árvízvédelmi rendszere. A várost védő Tisza-parti tégla mellvédfalat vasbeton szögtámfal váltotta fel, amely a helyi Vízügyi Igazgatóság városképileg is jelentős alkotása.
Lechner Lajos városépítési elgondolásainak végrehajtása lényeges és tanulságos változásokat hozott létre a város térszínében, helyszínrajzában, épületeiben. Mindez igazodott a megelőző árvízvédelem szempontjaihoz, amely az újjáépített város kialakításának lényeges meghatározója volt, és évszázados időtávlatban járult hozzá a lakosság árvízi biztonság-érzetéhez. Kevesen vannak ma már tisztában azzal, hogy napjaikat a Tisza árvízszintje alatt élik, s életüket, lakó- és munkahelyüket az árvízvédelmi töltésrendszer, illetve az árvízi biztonság feltételeit megteremtőén rendezett város is védi.
 |
| 33. Az épülő Városháza a színház tetejéről |
Irodalom:
BOTÁR I. - Károlyi Zs.: A Tisza szabályozása. (Vízügyi Történeti Füzetek, 3-4.). Vízdok, Budapest, 1969.
DÉGEN I. - LÁSZLÓFFY W. - KÁROLYI Zs.: A szegedi árvíz, 1879- (Vízügyi Történeti Füzetek, 1.). Vízdok, Bp, 1969.
Dunka S. - Fejér L. - Vágás I.: A verítékes honfoglalás. Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Bp., 1996.
Hidrológiai Közlöny, 1979. évi 6. sz. (Emlékszám az 1879- évi szegedi árvíz centenáriumán. Szerk.: VÁGÁS I.) kialakításának lényeges meghatározója volt, és évszázados időtávlatban járult hozzá a lakosság árvízi biztonság-érzetéhez. Kevesen vannak ma már tisztában azzal, hogy napjaikat a Tisza árvízszintje alatt élik, s életüket, lakó- és munkahelyüket az árvízvédelmi töltésrendszer, illetve az árvízi biztonság feltételeit megteremtőén rendezett város is védi.
Kardos I. (szerk.): Szeged árvízvédelmi rendszere. Vízdok, Budapest, 1975.
LÁSZLÓFFY W.: A Tisza. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.
VÁGÁS I.: A Tisza árvizei. Vízdok, Budapest, 1982.
Vásárhelyi P.: A Tisza folyó általános szabályozása. (Buda, 1846. márc. 25.) Megjelent: Hidrológiai Közlöny, 1995.6. 323-335 o.
ISTVÁN VAGAS
SZEGED AND THE RE-BUILDING
István Vágás is a well-known expert of this issue. By listing objective facts and factors he makes the causes of the river's flood ing and he also mentions what was the fate of the flood control system in the future.
Az árvíz elől menekülni kényszerült szegediekben föl sem merült, hogy máshol települjenek le. Amint a lehetőségek adottak voltak visszatértek és hozzáláttak városuk újjáépítéséhez. A király teljhatalmú megbízatással június 4.-én Tisza Lajost (1832-1898) nevezte ki királyi biztossá.
A hosszú hónapokig elhúzódó áradás után Szeged csak 1879. augusztusában vált ismét száraz területté, ahol az egykori utcák helyén alig 300 ház árválkodott. A feladat rendkívüli volt. Nem házakat kellett ismét fölépíteni, hanem egy teljesen új várost teremteni. Az egyedülálló vállalkozás politikai és adminisztratív vezetője Tisza Lajos volt. A rendkívül szigorú és nagytekintélyű politikusnak döntő része volt abban, hogy alig négy év alatt, 1881-1883 között megszületett az új Szeged. Minőségileg is más volt ez a mérnöki asztalon tervezett, a kor legmodernebb városrendezési elveit megvalósító település.
 |
| 34. Gabara Vince: gr. Tisza Lajos |
A kormány kedvezményes kölcsönnel és építőanyag szállítással segített. Tisza Lajosnak sikerült megtörni az egymással torzsalkodó, saját érdekeiket előtérbe helyező városi vezetőség ügyeskedéseit és megvalósította az elkészített tervet. A terv kidolgozója Lechner Lajos (1833-1897) európai hírű városrendező szaktekintély volt.
A munka során feltöltötték a város mélyebb részeit, modern eljárással új fölmérést, várostérképet és új telekkönyvet készítettek. Az egykori girbe-gurba középkori utcákat a Tiszától kiinduló és félkörívben oda visszatérő két körutas, valamint abból kifelé vezető, sugárutakkal szabdalt szabályos úthálózat váltotta fel. A Nagykörút szélességét 38 méterben, a Kiskörútét és a sugárutakét 30 méterben, a kisebb utakét 20 méterben határozták meg.
Egyúttal elrendelték a főutak szilárd burkolatának elkészítését is. Előírták az úttest és a járdák szélességét, de azt is meghatározták, hogy az egész városban a járda és az úttest közti sávba fákat kell ültetni. Ezzel együtt megtervezték a csatornahálózatot. Meghatározták a Belvárosban és külvárosban építhető házak magasságát, típusát és építőanyagát. Megtervezték az új tiszai partfal kiépítését és a várost körülvevő töltésrendszert. A Belvároson belül tilos volt vályogból építeni, és egész Szegeden betiltották a nád- és zsindelytetőt.
Külön figyelmet szenteltek a közműveknek és középületeknek. Korszerű vágóhidat, malmokat, vízművet építettek. Szóba került, hogy villamosítással oldják meg a közvilágítást, de végül is anyagi megfontolásokból a gázlámpák mellett maradtak. A kor igényeinek megfelelő modern középület hálózatot terveztek: új városháza, református templom, színház, bíróság-törvényszék, állami fegyház, Csillagbörtön, főposta és távirda, honvéd tiszti lakóház, Kálvária kápolna, városi lányiskola, szegények háza, kisdedóvó, alsóvárosi elemi iskola, Mars téri kaszárnya, kórház stb. Természetesen számos nagy magánpalotát is emeltek.
Lechner Lajos megkülönböztetett figyelmet fordított a parkokra. A hajdani sivár, kopár város terein, utcáin mindenütt fákat telepítettek. Ekkor készült el az újszegedi park és a Széchenyi tér számos virágágyása. Lebontották a Tisza partján álló Várat, helyén szintén fás-virágos sétányt létesítettek. Megszépítették a Dugonics- és az Egyház-teret (a mai Dóm- és Aradi vértanúk tere).
A Vár 1686 óta a katonaság székhelye volt és közvetlenül Bécs alá tartozott. Szegedet igen érzékenyen érintette, hogy a Belváros szívében, a legjobb helyen olyan létesítmény volt, amelyre semmi befolyással nem rendelkezett. Ezért kérték a város vezetői a királytól március 17.-i látogatása alkalmából, hogy bocsássa rendelkezésükre a Várat. Amikor ez megtörtént és Szeged város tulajdonosként járhatott el - biztos ami biztos alapon - azonnal lebontották. Fontos volt az innen nyert tégla, de a politikai indíték sokkal jelentősebb volt. Kicsit olyan intézmény volt a Vár a szegedieknek, mint a Bastille a párizsiaknak.
 |
| 35. Az új közúti híd (1883) |
A március 17.-i király látogatás Szeged sorsára döntő hatással volt. Nemcsak azért, mert a pusztulás látványától megrendült uralkodó valóban számos olyan intézkedést foganatosított, amely túllépett az ilyenkor szokásos protokoll segítség szintjén, de az ezt követő időszakban is oda figyelt a Szegeden történtekre. Ennél is fontosabb volt azonban, hogy a király ide utazása igazi európai szenzációvá emelte az itt történteket. Az ekkor már bőséges nyugat-európai sajtó terjedelmes írásokban számolt be a király látogatásról számos képpel, rajzzal illusztrálva a felséges személy és a földönfutóvá vált szegedi lakosok megrendítő találkozását. Ezek a sajtó híradások őszinte sajnálatot, részvétet és igen jelentős adakozást indítottak el. Sok pénzadomány érkezett az európai országokból. Hálából a Nagykörút egyes szakaszait ezek fővárosairól nevezték el. így keletkezett a Bécsi, Londoni, Brüsszeli, Párizsi, Római és Berlini körút.
Szeged fontosságát a magyar gazdasági életben nemcsak mezőgazdasági termékei és kereskedelme indokolta, hanem fekvése is. A Dél-Európa felé tartó közlekedés fontos góca volt város, különösen, hogy 1858ban megépült a Tiszán átvezető vasúti híd. Két fontos vasút, az Alföld—Fiume és a Budapest-Temesvár vonalai keresztezték itt egymást. De a város nem rendelkezett állandó közúti kapcsolattal a folyó másik partjával. Ezért az újjáépítés egyik fő előirányzata az állandó közúti híd felépítése volt. Tervezésében és kivitelezésében újra bebizonyosodott, hogy „senki sem lehet próféta a saját hazájában".
1880 elején közigazgatásilag Szegedhez
csatolták az addig Torontál vármegyéhez
tartozó Újszegedet. Ez méginkább szükségessé tette az új híd megépítését. A kellő
pénzösszeg előteremtése után 1880 első felében meghirdették a pályázatot. Az első díjat a párizsi Eiffel cég nyerte el, két pályaműve közül a másodikkal. A szerződés
aláírására Gustave Eiffel személyesen utazott Szegedre, majd elkezdődtek a munkálatok és 1883-ban át is adták - bátran mondhatjuk - Európa egyik legszebb hídját.
(Sajnos, 1944-ben felrobbantották). Még a
hazai szakmai közvélemény körében sem
közismert a tény, hogy az Eiffel cég díjnyertes tervét egy kitűnő magyar szakember,
Feketeházy János (1842-1927) magyar királyi államvasúti mérnök készítette.
A legfontosabb középületek (városháza, színház stb.) igazolják a tervezési és kivitelezési munkáinak magas szakmai színvonalát és a korabeli építési gyakorlat igényességének szintjét. A családi házak építésére kidolgozták a kor - valószínűleg első - húsz típustervét. Közöttük szerepeltek „napsugaras" házak tervei is. Igen alapos műleírás és anyagkivonat könnyítette a terveknél az anyagbeszerzést és az elszámolást. Egységesebb színvonalat képviseltek az egy és kétemeletes lakóépületek tervei, túlnyomó részt iskolázott kézre valló homlokzati rajzaik segítették elérni a megvalósult épületek összhangját, alázatos egymás mellettiségét, illeszkedését.
 |
| 36. Az épülő Széchenyi tér |
Szeged városa, mivel lakosságának java része katolikus vallású volt az újjáépítés során elhatározta, hogy az árvízből történt megmenekülés emlékére, hálából templomot emel és ezt a fogadalomra való tekintettel Fogadalmi templomnak fogja hívni. 1914. június 7.-én helyezték el az alapkövet. Az itt készült okirat így fogalmaz: „Az 1879.évi március 12.-én bekövetkezett árvízkatasztrófa után beállott rekonstrukcionális kornak biztató sikerei, Apostoli Királyunk történelmi jelentőségre emelkedett reménykeltő szavai s a nemzetnek és a nagyvilágnak megnyilatkozott részvétele és áldozatkészsége a város szebb arányokban való újjáépítését biztosítván, a város közönsége az isteni Gondviselés iránt érzett hálából, de a város fejlődésének kívánalmaiként is, többrendbeli előtanácskozások után 1880. évi november hó 28. -án 491. sz. alatt hozott határozatával kimondotta: - azon cél lebeg szeme előtt, hogy ez újonnan megalapított városnak egy oly emlékszerű és kiválóan nagy alkotású temploma legyen, mely egyrészt a város igazi dísze, egyik legfőbb jelessége legyen, másrészt pedig ezen egyház a város katolikus híveinek a nagyobb számát kiváló alkalmakkor és nemzeti ünnepek alkalmával befogadni képes,- és emellett ugyanazon határozattal dr. Tóth János törvényhatósági tag indítványára kijelentette, hogy '-az új templomot a város közönségének az 1879. évi árvíz és emlékezetes szerencsétlenség megörökítésére FOGADALMI TEMPLOM-ul óhajtja fölemelni.'
 |
| 37. A közúti híd építése |
Az 1880-83 között mindössze négy év alatt végbement újjáépítés - Európa segítségével és uralkodói jóindulattal — Szegedből egy modern szerkezetű, közművekkel, közintézményekkel, parkokkal árvízi védművekkel ellátott új várost teremtett. Ezt követően Szeged építése folytatódott. Különösen a milleneumra (1896) időzítve kiemelkedően sok épület készült, de a folyamat tovább terjedt az I. világháborúig.
Trianon alapvetően megrendítette a város helyzetét. Lőw Imánuelt idézve: „Ide tolták Szeged alá a déli határt, s a lecsonkolt föld végvárosává lettünk". A város azonban ezt is kiheverte, egyetemet, klinikákat, Dóm teret, Fogadalmi templomot, Hősök kapuját építettek. 1945 után a Rákosi korszakban (politikai okokból) megtorpant a bővülés, a határ mentiség negatív következményei egy évtizeden át sújtották Szegedet. Az 1960-as években azután megindult a lakótelepek építése és az 1980-as évek végére a város „belakta" a körtöltés által határolt területet.
Megindult a terjeszkedés kifele, beolvasztva a telepeket (Klebelsberg, Kecskés, Fodor, Aigner, Gyula-püspök, Szent Mihály stb.) és a környező falvakat (Szőreg, Tápé), továbbá Újszeged különböző részeit. De mindezek csak azt bizonyították, hogy az 1880-ban fölvázolt és kialakított városszerkezet megfelelt a 20. századi, követelményeknek és további fejlődést biztosít ahhoz, hogy Szeged modern, 21. századi európai város legyen.
 |
| 38. Az épülő Belváros |
Irodalom:
LECHNER LAJOS: Szeged újjáépítése, 1891- Szeged, 2000. (hasonmás)
KULINYI ZSIGMOND: Szeged újkora. Szeged, 1901.
Bakonyi Tibor - Zombori István: Szegedárviz utáni (1879) rekonstrukciójának tervei, in: Műemlékvédelem, 1980.3. 132-140.
Ábrahám István - Zombori István (szerk.): A szegedi székesegyház. Szeged, 2001.
ISTVÁN ZOMBORI:
THE RE-BUILDING OF THE CITY
It was obvious that the re-building of a city with 70.000 inhabitants, which was almost completely destroyed by the flood, would not be an easy task. In a political and administrative sense the situation was made even more difficult by corruption that in these cases inevitable appears. Therefore the King appointed a royal commissioner from Budapest, Lajos Tisza who took very strong and strict steps. The re-building works were carried out with the participation of the Royal Commissioner Office led by him.
Basically a completely new city was planned, the works of which were done by Lajos Lechner (1833-1897). This meant a plan of a modern city, completely reconstructing the original structure of the city that was established in the Middle Ages. He designed two boulevards (a small and a big one), starting from the banks of the Tisza, in a semicircle-shape. From these two boulevards led the avenues out of the city. The same structure was a decade later realised in Budapest and Paris, too.
Besides the new structure of streets, the re-building also determined canalization, the wideness of the streets, as well as the height and type of the buildings. At the same time the city received a new system of public buildings: post office, bridge, prison, theatre, new city hall, schools etc. that are still the determining and outstanding elements of the city of Szeged.
As a result of the reconstruction, the structure of Szeged became so modern that it made further development of the city possible in the 20th century into a modern, European city and it also secures the development in 21st century circumstances.
Szeged megyei jogú város a Tisza védett árterén terül el.
A város közigazgatási területe három ártéri öblözetre terjed ki, melyek a következők:
- Szeged ártéri öblözet (Szeged Tisza jobb parti területe)
- Körös-Tisza-Maros közi ártéri öblözet (Szeged Tápai rét)
- Torontáli ártéri öblözet (Újszeged, Szeged-Szőreg)
Az ártéri öblözetek a töltésrendszerek mögött kialakuló olyan területek, melyek egy-egy esetleges fővédvonali töltésszakadás esetén elöntés alá kerülhetnek. Az ártéri öblözeteket a domborzat, árteret keresztező utak, vasúti töltések választják el egymástól úgy, hogy az egyik öblözetből a kiömlött víz nem juthat át a másikba.
A város körüli ártéri öblözeteket alapvetően az jellemzi, hogy ha a szakadás az öblözet felső részén következik be, a kiömlő víz a folyóval párhuzamosan, az ártéren esés irányban levonul és általában az öblözet alsó részén tárózódik, vagy esetleg a folyóba visszafolyik. Alsó szakadás esetén pedig a kiömlő víz visszaduzzad.
Szeged árvízvédelmi biztonságát napjainkban összefüggő fővédvonal rendszer teremti meg, az esetlegesen kiömlő vizek visszatartására, terelésére régi töltésmaradványok, kiépített töltések, út-vasúti töltések adnak lehetőséget. A teljesség igénye nélkül ilyen ún. „lokalizációs töltés" a Szeged városi körtöltés, a Kamara töltés vagy a Szeged-Békéscsaba vasútvonal.
A fővédvonali és lokalizációs rendszerek együttesen határozzák meg egy-egy térség, település védelmi biztonságát, természetesen az árvizek kizárásában meghatározó szerepe a főműveknek van.
 |
| Szeged árvízvédelmi rendszere |
A Tisza szabályozás és árvízmentesítés munkája a kor követelményeinek és gazdasági lehetőségeinek megfelelően a XX. század első évtizedére befejeződött.
Ennek utolsó elemeiként Szeged városa az árvízi védelmi rendszer teljes nyomvonalú kiépítésére, Újszeged területének védelme érdekében, a társulat marosi töltéseiből kiindulva és a Tisza bal parti töltésbe bekötve 11 km hosszú töltést épített. A Marostői és Kamarai töltés alvó gáttá lett.
Szeged térségében a Tisza jobb parton a töltések vonalvezetése a gyálai átmetszés torkolatainak lezárása után az átvágás töltésének kiépítésével az 1910-es években vált véglegessé.
A XX. század elejére kialakuló egységes árvízvédelmi rendszer töltései az 1895-ös nagyvíz kivédésére alkalmas magassági és szelvény méretben épültek ki, a nagyvíz felett ~ 1 m-es biztonsági magassággal, 1; 2 víz és mentett oldali rézsűkkel, padkás megtámasztással.
A folyó emelkedő árvízszintjei - az 1919-es, a további töltésmagasítást és erősítést meghatározó 1932-es és 1970-es vízállások - a tiszai védelmi rendszer, ezzel együtt Szeged városát védő fővédvonali rendszerének erősítését eredményezték.
Az 1932-es árvizet követően magassági értelemben a LNV-et megközelítő vízállásszintet vették a kiépítés szempontjából mértékadónak. A töltés koronaszintet általában a magasság fölé 1,5 m-es biztonsággal tervezték, illetve építették ki. A koronaszélessége 5-6 m között változott, a mentett oldalon a nagyvíz magasságában és a töltéslábnál nyomópadkák kerültek kialakításra. Ezek a kétpadkás töltésszelvények egyes védelmi vonalakon, így az Újszeged alatti töltésszakaszon ma is fellelhetők.
Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz Szegednél az eddig mért legnagyobb vízállást, +960 cm-t eredményezett. A nagyvizek tartományában több hónapon keresztül terhelte a víz a töltéseket. Az árvíz kitörését csak jelentős védelmi erők és technikai eszközök mozgósításával sikerült megakadályozni.
Az árvíz levonulása után jelentős védvonal fejlesztések (töltéserősítés, partfalépítés) történtek Szeged térségében, melynek eredményeként az ezideig második legnagyobb vízszinttel tetőző 2000-es árvízkor rendkívüli beavatkozás nélkül sikerült az árt a töltések között tartani.
A töltésfejlesztések az 1970-es LNV, majd a matematikai statisztika módszerével meghatározott 1 %-os mértékadó árvízszint figyelembevételével kerültek megvalósításra. Szeged térségében a 1,5 m-es, kiemelt biztonsági magassággal, az árvízi gyakorlati tapasztalatokon alapuló állékonysági méretezési eljárással tervezett töltések építése további jelentős szelvénybővítéssel járt.
Napjainkig:
- kiépült a Tápé-Algyői töltésszakasz,
- újjáépült a Szegedi partfal,
- magasításra, majd erősítésre került a Szegedtől délre fekvő Tisza jobb parti töltésszakasz,
- erősítésre került a Tisza bal parti töltés határközeli szakasza,
- kiépült a Maros bal parti védvonal,
- az újszegedi töltésszakaszt magasítottuk, megépült az újszegedi kistámfal.
 |
| Árvízi töltéskeresztszelvény fejlődése |
A Tisza Szeged város „főutcája", amelynek arculatát a korábbi időkben az 1879-es árvíz utáni rekonstrukciós munkák legköltségesebb létesítménye a Szegedi Partfal határozta meg. A Lechner Lajos a Wein Aurél irányítása mellett tervezett, 1880-1886. között épített mellvédfalas védelmi rendszer egyes szakaszokon előforduló megcsúszásainak helyreállításával - hosszú évtizedekig védte a várost.
Az 1970-es tiszai árvíz után városi, állami döntés született a partfal felújításáról és fejlesztéséről, amely három ütemben valósult meg.
Az első ütemet a volt vasúti híd és a Tisza Lajos körút északi vége közötti partszakaszán a súlytámfalak átépítése képezte. A felújítás során a tégla anyagú támfalat visszabontották, az új támfalrendszer építésénél vasbeton zsaluzó paneleket használtak, melyek egyben a védmű látható felületét is alkotják. A folyami művek építése után gyakorlatilag 1974-ben megkezdődő első ütem átadására 1979-ben került sor. A második és harmadik ütemben a Tisza Lajos körúttól északra levő korábbi földanyagú töltésre került vasbeton szögtámfal.
Az „új" Szegedi partfal napjainkban is meghatározója a város védelmének és arculatának. Feladatunk 25 év elteltével a szükségessé váló rekonstrukciós javítások elvégzése, a főutca szépítése (Rondella újjáépítése, Árvízi emlékmű helyreállítása). Magyarország legmélyebb területeit hazai viszonylatban a legmagasabb és legnagyobb szelvényű töltésekkel és a Szegedi partfallal — védő árvízvédelmi rendszer azonos biztonsági szintű kiépítése alapfeladat. Ezért kiemelkedően fontosak a védelmi rendszer leggyengébb, magassági hiányos szakaszán a Szeged alatti Tisza bal parton megkezdett töltésmagasítási és erősítési munkák.
Igaz ez különösen akkor, ha tudjuk, hogy a 2000-ben levonuló vizek egy marosi 70-es árvízhozam esetén 10 m felett tetőztek volna Szegednél.
A beruházás gyorsítása és mielőbbi befejezése alapkiindulása a napjainkban megkezdett, árvízi biztonságot növelő egyben területfejlesztést biztosító új Vásárhelyi terveknek.
 |
| 39- Árvízvédelmi szakasz töltéséről |
The River Tisza is the "main street" of the city of Szeged, the shape of which was previously determined by the most expensive constructive projects of the reconstruction works following the flood of 1879, the River Wall of Szeged. The parapet-wall protection system that was designed under the leadership of Lajos Lechner and Aurél Wein and built between 1880 and 1886, with the renovation of its slipping that occurred at some parts, had protected the city for long decades.
After the flood on the Tisza of 1970 a decision was made on a city and a national level on the renovation and development of the river wall that was realised in three stages.
The rebuilding of the retaining wall between the ex-railway bridge and the southern end of the Lajos Tisza boulevard constituted the first stage.
During the reconstruction works the retaining brick-wall was pulled down and at the building of the new retaining wall they used ferroconcrete stripping blocks, which are at the same time the visible surface of the protecting structure. Following the building of the river works the building of the first stage practically started in 1974 and was inaugurated in 1979- In the second and third stages a ferroconcrete nail retaining wall was placed on the one-time earth-dike south to the Lajos Tisza boulevard.
 |
| 40. Szegedi partfal |
The "new" River Wall of Szeged is even today determining the protection as well as the image of the city. After 25 years our task is to do the necessary reconstruction works and the improvement of the look of the main street (rebuilding of the Rondella, the restoring of the Flood monument).
The establishment of the protection system that protects the lowest parts of Hungary - in the domestic sense with the highest and longest-sectioned dikes and with the river wall of Szeged - on the same security level is a basic task. Therefore the hightening and strengthening works on the dikes that started at the weakest, height-defective parts of the protection system, on the left bank of the Tisza under Szeged are of great importance. It is especially true at a time, when we know the floods that passed in 2000, in case of a flood runoff of 70 would have culminated at Szeged above 10 meters.
 |
| 41. Szegedi partfal |
1878. december: A szegedi vasúti hídnál keletkezett jégtorlódás elhárítására városi Vízvédelmi Bizottság kezdi meg munkáját TascblerJózsef főkapitány vezetésével. A bizottság folyamatosan együtt marad.
1879. január: A Vízvédelmi Bizottság kiküldi Novák József főügyészt a várossal összefüggő Percsora-Szeged Árvízvédelmi Bizottság élére. Előrelátóan megkezdik a Szillér-Baktó töltés erősítését, és Boros Frigyes főmérnök kezdeményezésére a Szeged-Hódmezővásárhely vasútvonal, az „Alföldi Vasút" töltéseinek magasítását (a vasúti üzem fenntartásával). A halászok, majd a torna- és csónakázó egylet mozgósított tagjai csónakokat és pontonokat helyeznek el a város egyes veszélyeztetett helyein
1879. február:.A Tisza magas vízállása Szegednél és a környéken állandósulni látszik, s a folyó felsőbb szakaszairól további áradásokról érkeznek hírek. A város lakosságát közmunkára igyekeznek mozgósítani. A kubikosok és vasúti pályafenntartók mellett mind több embert irányítanak a töltések erősítésére.
1879. március 4.: Helyszínre érkezik Pulz Lajos altábornagy, temesvári parancsnok az árvízvédekezéshez kirendelt katonai erők élén.
1879. március 5.: Pillich Kálmán, a Védelmi Bizottság tagja kezdeményezésére a jégtáblák elvonultával hajóhíddal kötik össze a szegedi és az újszegedi partot. Ezen a hídon menekülhettek el a lakosság tízezrei.
1879. március 5.: A városi tanács segítségért fordul a képviselőházhoz. Katonaságot kér a város melletti töltések erősítésére. A képviselőház a kérés sürgősségét elismerte ugyan, de azt március 8-án kérvényi bizottságához utalta.
1879. március 5., 19 óra: Novak József március 6-án Szegedre érkezett távirata szerint: „Petresben töltés átszakadt. Részleteket még nem kaptam. Minisztériumnak sürgönyöztem. Zala Hugó helyszínen van. Algyőiek kívánságára várkerti töltés védelmét elrendeltem, egész lakosság oda vonul. Híre jár, hogy Hármasértónál is elment a víz Vásárhely felé'. A Tisza maximális vízállása Szegednél 806 cm volt.
1879. március 6.: A reggeli órákban a petresi töltésen kiömlött, dél felé haladó víz feltöltötte a sövényházi töltéssel lezárt medencét, és átbukott a sövényházi keresztgáton.
1879- március 7.:.Kora hajnalban átszakadt a következő „medencét" lezáró Macskási-töltés és az Alföldi Vasút töltése. A víz elöntötte Kiskundorozsmát. Szeged városát onnan az Alföldi Vasút töltése még külső oldalán védte.
1879. március 8.: A víz egy része átbukott a MÁV Budapest-Szeged vasúti fővonalának töltésén, s déli irányban elérte az Alföldi Vasút Szeged-Horgos töltésén a Maty-ér hídját. A híd szelvénye elégtelennek bizonyult, ezért a víz Tisza felé vezetésére 9-én és 10-én két átvágást is nyitottak a vasúti töltésen.
1879. március 8.: A víztömeg másik része a Szillér-Baktói töltésnek feküdt neki, Tápé irányába húzódva. Amikor ez a víztömeg Felsőváros és Tápé közt kívülről elérte a Tisza védelmi vonalát, lebocsátása érdekében 8-án délután Boros Frigyes utasítására átvágták a Tisza töltését.
1879. március 9.: A Tisza átmenetileg a március 6-i szolnoki tetőzés ideértéig apadni kezdett, s vízállása 731 cm-re süllyedt. A város háta mögött kiterült vizek viszont annál inkább fenyegették a gyenge, másodrendű védvonalakat. A petresi gátszakadás elzárását annak megközelíthetetlensége miatt nem lehetett megkísérelni.
1879- március 10-11.: A város védelmét szolgáló, a már kiterült vizek elleni erőfeszítések átmenetileg reménykeltőknek tűntek. 11-én este azonban vihar tört ki, és az északnyugati szél az Alföldi vasút töltésének hajtotta a vizet.
1879. március 12., 2 óra 30 perc: A szél korbácsolta hullámok az Alföldi Vasút töltését átszakították, s az árvíz Szeged városára zúdult.
1879. március 12.: A Makkos-erdő közelében betört vízáradat elönti a Rókus-városrészt, röviddel ezután a Felsővárost. A budapesti országút meghágása után a Belváros és az Alsóváros is víz alá kerül. Az elöntés után a terepnél valamivel magasabb országutak vonalán, majd a hajóhídon Űjszeged felé lehetett rövid időn át megkísérelni a menekülést. A házaikba szorult lakosság csónakokkal való mentését csak 12-én, virradatkor lehetett megkezdeni. A városban maradt emberek egyes magasabb kőépületekben, a Vár és a belváros magasabb pontjain, a Tisza töltésén és a vasútállomás töltésén kereshettek menedéket. A városi közigazgatás egy percig sem hagyta el helyét, s igyekezett gondoskodni a lakosság elhelyezéséről és ellátásáról. Több mint két hónapon át 3-4 méternél mélyebb víz borította Szeged nagy részét. A Tisza csak 186 nap múlva, augusztusban húzódott vissza medrébe.
1879. március 17.: I. Ferenc József, az ország királya Tisza Kálmán miniszterelnök kíséretében meglátogatja Szegedet.
1879. március 18.: A Dani Ferenc főispán által összehívott törvényhatósági gyűlésen Reizner János főjegyző és Szluha Ágoston tanácsos javaslata alapján kérték a kormányt, hogy gondoskodjék a víz elvezetéséről, építtesse fel a várost védő körtöltést, adjon államsegélyt és kölcsönt, biztosítsa az árvízkárosultak és az építések adómentességét. Egyúttal felvetették a várost övező körtöltés létesítésének, a városi terepszint feltöltésének javaslatát
1879. május 21.: A király szentesíti az Országgyűlés által meghozott 1879. évi XIX. és XX. törvénycikkeket Szeged újjáépítéséről és az azt irányító királyi biztos és a mellette működő 12 tagú tanács megbízásáról.
1879. június 1.: Tisza Lajos királyi biztos, a biztosi tanács, a hozzá rendelt műszaki és közigazgatási szakemberekből álló hivatal megkezdi működését.
1879. június 11.: Szegedre érkezik Tisza Lajos, a város újjáépítésének királyi biztosa. Ezen a napon még csak a várterület, a Széchenyi-tér, a Budai országút, a Felső- és Alsó-Tisza part, a vasútállomáshoz vezető út és néhány magasabb pont vált víztelenné a városban.
1879. június 14.: Befejeződött a szádfal-rendszerű ideiglenes körgát építése, és megkezdődhetett a vizek átszivattyúzása azon kívülre.
1879. augusztus 25.: A szivattyúzás befejeztével csak néhány helyen mutatkoztak még nagyobb vízborította foltok a városban.
1879. szeptember 29.: A királyi biztosság megküldi a városi tanácsnak a jövendő Szeged térképét, a tiszai hídépítés tervével, a műszaki leírásokkal.
1880. április 16.: A képviselőház törvényt fogad el Szeged újjáépítéséről. Ugyanazon napokban Somogyi Károly esztergomi nagyprépost és kanonok 60 ezer kötetes könyvtárát átengedi a városnak, és évi 1000 forintot hagyományoz annak gyarapítására.
1880. június: Megkezdődik a város terepszintjének feltöltése összesen 16,1 millió m3 föld Szentmihálytelekről és Szőregről történt beszállításával. A munkálatokat a norvég származású budapesti Gregersen Guilbrand vállalkozó 180 munkanap alatt végeztette el. Ugyanekkor kezdték meg a kereken 12 km hosszú, 10 m-es tiszai vízállás kivédésére alkalmas magasságú, 6 m koronaszélességű, várost övező körtöltés építését, amelynek külső oldalait hullámverés ellen 40 cm vastag tégla- és kőburkolattal erősítették meg.
1880. november 13.: A városi közgyűlés bizottságot hoz létre az árvíz emlékére emelendő fogadalmi templom telkének kijelölésére.
1882. április 10-15.: Újabb árhullám a Tiszán. A még be nem fejezett, alacsony, és viszonylag gyenge töltések az 1879-ben katasztrófát hozó 806 cm vízállásnál magasabb, 845 cm tetőzést nehézségekkel bár, de kivédik. A kormány belátja a Tisza töltései megerősítésének további szükségét, és ehhez terveket készíttet.
1882. május 28.: A közlekedési minisztérium a belvízrendezés műszaki terveinek készítését rendeli el.
1882. augusztus 28.: Az új városháza alapkő-letétele.
1882. szeptember 19.: Az állandó közúti Tisza-híd alapkövének letétele.
1883. október 14.: A király és a miniszterelnök látogatása az újjáépült városban. A színház és a Somogyi-könyvtár megnyitása.
1883. december 27.: A királyi biztosi megbízatás lejártával a király a „borosjenőf előnév mellett „szegedi' előnév használatának engedélyezésével magyar grófi méltóságot adományoz Tisza Lajosrak, (aki ezt áthagyományozza unokaöccse, a későbbi miniszterelnök, Tisza István számára).
1883- december 31-' A város újjáépítésének befejeztével a királyi biztosság is befejezi azóta mindenki által ismert eredményes tevékenységét.
1888. április 6-18.: A Tisza teljes hosszában minden addigit felülmúló magasságú, számos gátszakadást okozó, Szegeden 847 cm-rel újra csúcsértékkel tetőző, két héten át szinte állandósult vízszintű árhullám. A várost védő töltésrendszer kitartott.
1889. április 24.: 805 cm-rel tetőző árhullám. A város a hasonló, 1879-i árhullámhoz képest már biztonságban érezhette magát. Ez évben volt Csongrád megyében máig (2004-ig) számíthatóan az utolsó tiszai töltésszakadás a hódmezővásárhelyi kistiszai zsilipnél. Azóta a Tisza Szamos torkolat alatti szakaszain sem hagyta cserben töltéseink rendszere árvízvédelmünket.
1895. április 9-12.: Az 1888. évit is felülmúló tiszai árhullám, amely a Tisza-szabályozás sikeres végrehajtása következtében már sehol, így Szegeden, 884 cm-es tetőzésével sem okozhatott gátszakadást, katasztrófát.
1919. május 11.: A Tisza hatalmas tavaszi árhulláma a Maros hathatós együttműködésével először haladta meg Szegednél 916 cm-es tetőzésével a 900 cm-t. A töltés szivárgó-rendszerének eliszaposodása miatt az egykori pénzügyi palota környékén 1917-ben mintegy 150 m hosszon megroskadt a partfal alsó, s részben a felső támfala. 1928-ig sikerült a hibák kijavítása.
1924. április 11.: 870 cm-es tiszai tetőzés Szegednél, szintén a Maros közreműködésével.
1932. április 15.: A Tiszán lényegében megismétlődik az 1919- évi árhullám: Szegeden most ennél is magasabb, 923 cm-es tetőzéssel. A töltésrendszer minden baj nélkül helytállt, bár az áradás sem volt hosszú.
1940. április 11.: 847 cm tetőzés Szegeden, baj nélkül.
1941. május 12.: 855 cm tetőzés, ismét eseménytelenül.
1970. június 2.: Szegeden minden eddigit - és egyelőre későbbit - felülmúló 961 cm-es tetőzés, majd ugyanennél, az egyébként május 15-től július 4-ig tartó árvízvédekezésnél június 18-án bekövetkezett 924 cm-es második tetőzés mellett a 900 cm-t meghaladó vízállások 23 napon át terhelték a töltéseket.
1979. március 12.: Az 1879- évi árvízkatasztrófa századik évfordulójára elkészül a belvárost védő vasbeton szögtámfal (Kuzmann Gábor tervei, Fajka László házgyári panel elemekkel megoldott borítása, Kováts Gábor vezette kivitelezés alapján). A vízügyi igazgatóság kő- és rőzse burkolással meder-biztosítást épít.
2000. április 21-23.: 929 cm-rel bekövetkezik a második legmagasabb tetőzés Szegeden. Szolnokon 1041 cm-rel, Mindszenten 1000 cm-rel valószínűtlenül magas csúcs-vízállások alakulnak ki.
| |