A történeti Magyarországot magába foglaló Habsburg Birodalom túlélte a vallásháborúkat, az európai örökösödési konfliktusokat, az 1848-as forradalom megrázkódtatásait. Megőrizte integritását, és ezzel együtt európai különlegességnek számító etnikai szerkezetét. A Habsburg-monarchia emiatt alapvetően különbözött a nyugati nemzetállamoktól, amelyek léte a területét lakó népesség etnikai közösségén alapult. A kapitalizmus fejlődése a Habsburg-monarchiában is a gazdasági integráció irányába mutatott, de a soknemzetiségű összetétel mit sem változott, s a birodalom létére ellentmondásos hatást gyakorolt. A magyar nacionalizmus eszmei megalapozói látták, hogy a magyar nemzeti célokért a Habsburg – monarchia keretei között kell küzdeni. Az 1867-i kiegyezés azért fontos határkő Magyarország életében, mert a birodalmon belüli elhelyezkedésünknek az addigi legkedvezőbb föltételeit vívta ki: alkotmányos különállást, Magyarország területi integritását, és a magyar szupremáciát. A soknemzetiségű államalakulat azonban a XIX. századi nacionalizmus szélsőséges jellege miatt nem elégíthette ki egyszerre valamennyi nemzeti törekvést. Azonban életképessége mellett éppúgy szóltak érvek, mint ahogy széthullás irányába is hatottak tényezők. A Monarchia belső kohézióját erősítő folyamatok közül kettő volt meghatározó. Egyik a közjogi szerkezet, amely a két uralkodó nemzetet (osztrák-német, magyar) a kiegyezési alap védelmében tette érdekeltté. A másik a gazdasági előrehaladás. A Monarchia Európa első valódi közös piacává vált a kereskedelmi forgalom, a termelési-technológiai, és kulturális-egzisztenciális szintkülönbségek kiegyenlítődése révén.
A dezintegrációt erősítette viszont a Monarchia etnikai sokszínűsége, amelynek nem felelt meg a dualista politikai berendezkedés. 1867 nemzetközi és monarchiai erőviszonyai magyar politikai nemzet érvényesülését tették lehetővé, a többi nemzeti igény rovására. A kérdés súlyát jelzi, hogy a történelmi magyar állam területén élő nemzetiségek 1867-ben az összlakosság 60%-át tették ki. A századelő megnőtt politikai aktivitásában egyre fontosabbá vált az itt élő népek anyaországukkal, határon túli nemzettársaikkal fönnálló kapcsolata, amely a Habsburg-monarchián belüli dezintegrációs folyamatot összefüggésbe hozta az európai folyamatokkal.
A külpolitika az a másik tényező, amely ugyancsak a dezintegráció irányába hatott. Fő oka, hogy a Habsburg Birodalom már nem volt képes a közép-európai egyensúlyfunkció betöltésére. Helyét az antant virulens nacionalizmusok által vezérelt utódallamokkal képzelte betölteni. Így Magyarország sorskérdései a világhatalmi vetélkedés keretei közé helyeződtek. 1918 őszére a hosszú háború gazdasági és szociális következményeiként a hazai nemzetiségek körében is kialakult az önálló nemzeti állammá válás tudata. A nagyhatalmi érdekek megváltozása, a Monarchia belső nemzetiségi ellentéteinek logikája a Habsburg Birodalom földarabolási szándékát eredményező közös nevezőt teremtett. Első világháborús katonai vereségünk e szándék realizálását tette lehetővé.
|
Forrás: https://www.u-szeged.hu/oktatas/xiv-szemeszter/boldog-bekeidok-osztrak