(Biológia III. 67-70., 79-82., 90-93., 106-109. oldal)
| Definíció: Mezodermális eredetű, jelentős sejtközötti állománnyal rendelkező szövetféleségek. |
Magyarázat:
A kötő- és támasztószöveteket - bár nagyon eltérő felépítésűek és funkciójúak lehetnek - azért soroljuk mégis egyetlen nagy gyűjtőcsoportba, mert sokféleségük ellenére egységesen a középső csíralemezből származnak (a hámszövetek például eredhetnek az ekto-, mezo- és entodermából is!) valamint szembetűnő, hogy igen jelentős a sejtközötti állományuk (többek között ez is elkülöníti őket a szintén mezodermális eredetű izomszövetektől).
Sejtközötti állományuk alapállományból és (a vér kivételével) rostokból áll.
Az alapállomány halmazállapota a kötőszövetek esetében a folyékonytól a gél állapotig terjedhet, míg a támasztószöveteknél inkább szilárd.
A rostok háromfélék lehetnek:
A továbbiakban a kötő- és támasztószöveteket foglaljuk össze rosttípusok szerinti csoportosításban:
| KÖTŐSZÖVETEK |
| Még rost nélküli kötőszövetek |
| 1. EMBRIONÁLIS KÖTŐSZÖVET Nagy turgorú alapállománnyal rendelkező szövetféleség, amely az embrionális fejlődés során a test jelentős részét alkotja, és amelyből később az összes kötő- és támasztószövet kifejlődik. Kezdetben rostokat még egyáltalán nem tartalmaz (azok csak a differenciálódás során fejlődnek ki), viszont sejtjeinek nyúlványai térhálózatos szerkezetet hoznak létre. |
| Rácsrostos kötőszövetek |
| 2. RECÉS KÖTŐSZÖVET Még meglehetősen hasonlít az embrionális kötőszövethez (sejtjei szintén nyúlványokkal rendelkeznek), de rosttartalma miatt nagyobb szilárdságú annál. Elsősorban a lépben, a nyirokcsomókban és a csontvelőben található. |
| 3. ZSÍRSZÖVET Lényegében zsírraktározásra módosult recés kötőszövet (egymásba alakulási képességük pl. a vörös és sárga csontvelő példáján jól megfigyelhető). Fajtái: a) Fehér zsírszövet: sejtjei egy nagy zsírcseppet tartalmaznak. A bőraljában és a hashártya mögött figyelhető meg. b) Barna zsírszövet: sejtjeiben több apró zsírcsepp és sok mitokondrium látható. A hónaljárokban, a nyaktájékon és a vesék körül található. Funkciója elsősorban hőtermelés a születés után illetve a téli álomból való ébredéskor. |
| Kollagén és rugalmas rost dominanciájú kötőszövetek |
| 4. LAZAROSTOS KÖTŐSZÖVET Gyakorlatilag minden szerv felépítésében részt vevő általános szövetféleség. Lemezeket, válaszfalakat alakít ki, hézagokat tölt ki. Időnként rácsrost is előfordulhat bennük, de a másik két rostféleség dominál. |
| 5. TÖMÖTTROSTOS KÖTŐSZÖVET a) Kollagénrostos változata lehet fonatos szerkezetű (ez látható pl. az irhában, az ínhártyában és a kemény agyhártyában), illetve lehet párhuzamos rostszerkezetű (ilyen az inak belső szövete). b) Rugalmas rostos változata az ún. sárga ízületi szalagok felépítésében vesz részt. |
|
|
|
6. A VÉR |
| TÁMASZTÓSZÖVETEK |
| Kollagén és rugalmas rostos támasztószövetek |
| 1. CHORDASZÖVET A gerinchúros állatokban és a gerincesek embrióiban fejlődikki. Nagy turgorú, szorosan illeszkedő sejteket tartalmaz, amelyeket egy rostos hüvely burkol. |
| 2. PORCSZÖVET a) Kollagén rostos változata lehet ún. üvegporc, amelyben a viszonylag kevesebb rostot az alapállomány átitatja, ezért fénymikroszkóppal nem látható, áttetsző. Üvegporcból van a porcoshalak váza, emberben pedig az ízületi csontvégeken, a bordák végén és a légutakban található. Ha a kollagén rostok sűrűbben helyezkednek el, akkor kollagén rostos porcról beszélünk, ilyen pl. a csigolyák közötti porckorong. b) Rugalmas rostos porcból van a fülkagyló és néhány kisebb hörgőág. |
| 3. CSONTSZÖVET Szervetlen sókban gazdag alapállománya ellenére korántsem élettelen szövet: nyúlványos csontsejteket, ereket és idegeket is tartalmaz. |
|
4. DENTIN |
A krokodilok testfelépítésében számos olyan vonás fedezhető fel, ami előremutató bélyeg a többi hüllőhöz képest. Ennek oka valószínűleg a krokodilok származásában keresendő: jelenlegi ősállattani ismereteink szerint a krokodilok a madarakkal és a dinoszauruszokkal közös őstől, az Archosauria csoporttól származnak. Ezeknek az állatoknak a fejlődése már korábban elkülönült a pikkelyes hüllőkétől és még korábban a teknősökétől. Az Archosauriák között szárazföldi, két lábon járó hüllők voltak, így feltételezhetően a krokodilok négylábúsága is csak másodlagos jelleg, a vízi életmódra való áttérés folyományaként alakulhatott ki (ezt támasztja alá az is, hogy a krokodilok embrionális fejlődése során a hátsó lábak előbb és erőteljesebben fejlődnek, és a kifejlett állat is szinte kizárólag a hátulsó lábait használja bonyolultabb műveletek elvégzéséhez).
Legszembetűnőbb progresszív bélyeg a krokodilok négyüregű szíve, ami jelentős előrelépés az állandó testhőmérséklet felé, de ez utóbbi a krokodiloknál mégsem valósult még meg. Ennek oka, hogy az elkülönült szívüregek ellenére mégis keveredhet a kétféle vér: a krokodil szívéből ugyanis két aorta indul ki, egyik a jobb kamrából (ebbe elhasznált vér kerül), a másik pedig a bal kamrából (ebbe pedig friss vér), de e két aorta ürege nyomban a kilépés után egy apró nyíláson (ez az ún. foramen Panizzae) át közlekedik egymással.
Érdekes, hogy nyugalmi helyzetben ez a keveredés nem túl jelentős, ugyanis a jobb kamra - lévén, hogy az kisebb ellenállású - gyakorlatilag csak a kis vérkörbe löki a vért, így a jobb oldali aorta vérellátását is lényegében a bal kamra biztosítja (éppen a foramen Panizzae-n keresztül). Ha azonban az állat víz alá merül, a kisvérkör (a tüdő) ellenállása megnő, s ilyenkor elhasznált vér kerülhet a nagyvérkörbe, anaerob anyagcserére kényszerítve a zsigeri szerveket.
A másik előremutató vonás a mell- és hasüreg között kialakuló kötőszövetes válaszfal (amelyet rekesznek szokás hívni, de nem rekeszizomnak, mivel izomrostokat még nem tartalmaz). Érdekes, hogy a rekesz ennek ellenére mégis részt vesz a tüdő mozgatásában: az alulról hozzánőtt májat ugyanis a hashártya izomzata mozgatni tudja s így az mintegy rángatva a rekeszt, segíti a ki- és belégzés folyamatát.
Végezetül megemlítjük, hogy a többi hüllő ránőtt, gyökértelen fogával ellentétben a krokodiloknak fogmederben ülő, gyökeres fogaik vannak.
A békáknak nincsen sem rekeszizmuk, sem valódi mellkasuk, így tüdejüket nem tudják ezek segítségével mozgatni (ellentétben pl. az emlősökkel). Az igen jelentős bőrlégzésüket az ún. torokoszcillációval egészítik ki. Ennek lényege, hogy zárt szájnyílás és gégerés mellett a szájfenék izomzatának mozgatásával az orrnyílásokon át levegőt szívnak ki-be (ld. A és B ábra), ezáltal a szájüreg hámján át jelentős gázcserét bonyolítanak le.
Időnként a gégerést megnyitják (ilyenkor a tüdőben lévő elhasznált levegő összekeveredik a szájüreg levegőjével), majd zárt orrnyílások mellett szájfenék-izomzatukkal lepréselik a tüdőbe, ahol további gázcsere történhet (ez az ún. nyelő légzés, ld. B - C ábra). A kilégzés a tüdő és a környező szövetek rugalmassága miatt megy végbe.
Mivel ez a kilégzést biztosító préselőerő nem túl erős, a béka könnyen állatkínzók áldozatává válhat: ha ugyanis égő cigarettát helyeznek a szájüregébe, és ezzel eltömik a belső orrnyílásokat, az állat csak a cigarettán át tudja beszíni a levegőt. A kilégzéshez azonban a tüdő és a szájfenék préselőereje gyenge (illetve a cigaretta légellenállása nagy), ezért a fokozódó oxigénhiány miatt a béka kétségbeesetten nyeli tovább a levegőt, míg végül a túlnyomás végez vele.
- feladatok -
- versenyfeladatok -