(Biológia III. 122-124., 130-141., Biológia IV. 34-38., 77-85. old.)
|
Definíció: |
Magyarázat:
A kiválasztószervek általában 3 fő funkcióval rendelkeznek: a szűrletképzéssel, valamint bizonyos anyagok kiválasztásának (értsd: a szervezetből való eltávolításának) illetve visszaszívásának képességével. A kiválasztás és visszaszívás szinte mindig a hosszú, kanyargós elvezető csatornák feladata, míg a szűrletképzés változatos módokon történhet.
A laposférgekben például (és általában azokban a férgekben, ahol nincs még keringési rendszer) a testfolyadék megszűrésének (azaz a szűrletképzésnek) a feladata teljes egészében a kiválasztószervre (az elővesécskére) hárul. Azokban az állatokban, ahol már kialakult, a keringési rendszer segíti ezt a műveletet.
Az elővesécske terminális sejtjére is lényegében mint szűrőkészülékre van szükség. Ez a sejt leggyakrabban ún. lángzósejt típusú, ugyanis van egy beöblösödése, amelyben imbolygó gyertyalánghoz hasonlatos csillóköteg mozog (ezt a Biológia III. tankönyv 122. ábrája is szemlélteti). A csillók mozgása folyadékáramlást okoz, ami a sejt öblében kisebb nyomást eredményez, s ez arra készteti a testüregben lévő folyadékot, hogy a lángzósejten átszűrődjön.
Elővesécske található a laposférgekben (valamint a tankönyvben nem szereplő kerekes-, buzogányfejű és villásférgekben és még néhány soksertéjű gyűrűsféregben is).
| Definíció: A testüregbe csillós tölcsérrel nyíló elvezetőcsőből álló, ősszájú állatokban található kiválasztószerv. |
Magyarázat:
A vesécske (néhány soksertéjű fajt kivéve) minden gyűrűsféregben megtalálható kiválasztószerv. Mivel a gyűrűsférgeknek már van keringési rendszerük (méghozzá zárt típusú!), annak vékony falú hajszálerei el tudják végezni a szűrletképzést, ezért az elővesécskénél megismert terminális sejtre itt nincs szükség.
A Biológia III. tankönyv 123. ábrája szemlélteti a vesécskék felépítését és elhelyezkedését (sajnálatos módon azonban lemaradt róla a tölcsér csillózata).
|
Definíció: |
Magyarázat:
A módosult vesécske azokban az ősszájú állatokra jellemző, amelyekben van már keringési rendszer, de az nyitott. S mivel a nyitott keringési rendszerben nincsenek hajszálerek, a szűrletképzést erre szakosodott tokok, zsákok (a definícióban ezek azok a bizonyos "elzárt részek") fala kell hogy elvégezze. Az elvezetőcső (néha még csillós tölcsérrel a végén!) pedig ezekbe nyílik.
Módosult vesécske alakult ki a puhatestűekben és a rákokban (alacsonyabbrendű rákokban héjmirigynek, magasabbrendűekben csápmirigynek is nevezik), de kiegészítő kiválasztószervként néhány rovarban ("fejvese") és pókszabásúban (csípőmirigy) is megtalálható. Tudnunk kell azonban, hogy ez utóbbi állatok és általában a rovarok fő kiválasztószervei a Malpighi-edények.
 A
puhatestűekben a szűrletképzést a szív fala végzi, s a képződő szűrlet a
szívburokban (itt ez funkcionál mint "lezárt rész") gyűlik össze.
Innen egy rövid vezeték (az ún. renopericardialis vezeték) viszi a szűrletet
a vesezsákká tágult elvezetőcső üregébe.Az ábra az éti csiga módosult vesécskéjének példáján mutatja be mindezeket (a pericardium a szívburok tudományos neve): |
|
|
A gerincesek kültakarója - így a békák bőre is - három rétegű bőr. Általános
gerinces vonás, hogy a bőr külső rétege mindig ektodermális eredetű, többrétegű
laphám (epidermis), a középső és az alsó pedig a mezodermális irha (cutis) és
a bőralja (subcutis). A békák bőrében mindezek a következőképpen szerveződnek:
Az már viszont speciális kétéltű-jellegzetesség, hogy az epidermiszben (amelyet többrétegű, gyengén elszarusodó laphám alkot) kivételesen hajszálerek is lehetnek (vélhetően a bőrlégzést segítendő).
Az epidermis származékai az irhába benyomuló mirigyek is, amelyek nyálkát, illetve méreganyagokat termelnek (ez utóbbi, méregtermelő mirigyet az ábrán "fehérjetermelő mirigy" elnevezéssel találjuk).
Az irha jellegzetes képződményei a színsejtek, amelyek lehetővé teszik, hogy az állat bizonyos határok között felvegye az őt körülvevő környezet színét és mintázatát (rejtőzködés és hőszabályozás céljából). A színváltozásokat a színsejtek egymáshoz viszonyított helyzetének megváltozása okozza, ami hormonálisan irányított folyamat.
A többi gerincestől eltérően a kétéltűek bőrében nincs zsírlerakódás. A bőralja is csak egy vékony kötőszövetes réteg, ami az alatta fekvő izomszövethez vékony vonalak mentén hozzánő.
A kétéltűek bőre nemcsak határoló- és légzési funkciókat lát el, hanem a kiválasztással kapcsolatos életfolyamatokban is szerepet játszik: ne feledjük, hogy a békák nemcsak veszíthetik a vizet a bőrükön, hanem azon keresztül fel is vehetik! Így például a szó klasszikus értelmében a békák nem szoktak inni: a szükséges vízmennyiséget a bőrükön át veszik fel. Ez azonban gondot is jelenthet, hiszen mivel a békák édesvizekben élnek, a sejtjeikbe túl sok víz áramolhat be ozmózissal a közegből. Emiatt nagy mennyiségű, híg vizeletük képződik, s ez nagymérvű sóvesztéssel járhat. Ezt megelőzendő a békák bőre aktív ionfelvételre is képes: megfigyelték, hogy - akár kipreparált állapotban is - a kétéltűek bőre nátriumionokat képes felhalmozni a belső oldalán (így pótolva az elvesztett sót).
A békák bőre tehát nemcsak a tüdő, hanem a vesék munkáját is segíti, kiegészíti.
A szűznemzés az a folyamat, amikor az egyedfejlődés csak a petesejtből indul meg, a hímivarsejtek részvétele nélkül.
Szűznemzés - különösen alacsonyabbrendű állatokon - meglehetősen könnyen kiváltható. Ha például tengeri sün petéket megnövelt töménységű tengervízbe helyeznek néhány percre, utána a normál koncentrációjú vízben életképes lárvák fejlődnek ki belőlük, hímivarsejtek "közreműködése" nélkül is.
Sok gerinctelen állatnál (pl. kerekesférgek, botsáskák, levéltetvek, darazsak, méhek), de ritkábban néhány gerincesnél is (pl. ezüstkárász, fogaspontyok, egyes hüllők) a szűznemzés természetes folyamatként is jelen van. Meg kell említenünk, hogy szűznemzéssel fejlődő petékből mindig hím állatok fejlődnek, de az nem általános, hogy az ilyen állatok haploidok lesznek. Az embrió szűznemzés esetén is általában diploiddá válik a fejlődés korai szakaszában (kivételt jelentenek ez alól például a hím méhek, ők haploidok).
Mindezek azt bizonyítják, hogy a petesejt - különösen alacsonyabbrendűekben - lényegében minden információt tartalmaz, ami a fejlődéshez szükséges, a hímivarsejt csak egy indítólökést ad a folyamathoz. Annak, hogy mindezek ellenére a szűznemzés mégiscsak szórványjelenség, evolúciógenetikai okai vannak: az az állatcsoport, amelyik a szűznemzés egyszerűségéért cserébe "lemondana" a két szülő genetikai anyagának keveredése miatt előálló változatos utódokról, hosszú távon nem lenne túl sikeres a természetes szelekció viharaiban.
A rovarok szeméről:
- feladatok -
- versenyfeladatok -
A
már említett héj-, csáp-, és csípőmirigyek, valamint a fejvese is egy
lezárt zsákkal (sacculus) kezdődnek, ezek falán préselődik át a testfolyadék.
A folyamatot időnként a zsákhoz kapcsolódó izmocskák is segíthetik, mint
ahogy ez az alábbi pókszabású-csípőmirigyen is látható: