11. NÉPESSÉGFÖLDRAJZ
Sárfalvi_- Tóth: Földrajz I. 252-267. o.
Bernek - Sárfalvi: Általános társadalomföldrajz 14-33. o. és 49-54. o.
Alapfogalmak
- Népességtudomány (demográfia): A népességre vonatkozó jellemzők egy-egy
meghatározott területen belüli alkalmazásával foglalkozó tudomány.
- Népességföldrajz: A társadalomföldrajz egyik ága, amely a népesség
mennyiségi alakulásával, annak időbeli és térbeli változásaival, mozgásaival,
életkori, foglalkozási, nemzetiségi, nyelvi, vallási összetételével foglalkozik.
I. A Föld népességének növekedése
A Föld népessége a kezdetektől gyarapszik és a növekedés üteme is gyorsul.
A történelmi demográfiai adatok számításokon és becsléseken alapulnak, a világ
népességének számáról viszonylag pontos adatok csak a XX. század második felétől
állnak rendelkezésre. A becslések szerint az újkőkor (neolitikum) kezdetén (Kr.e.
10000 körül) a világ népessége kb. 5 millió fő lehetett. Jelenleg kb. 6,2 milliárd
ember él a Földön. A kezdetektől 1985-ig a Föld népessége tízszer duplázódott
meg és az egyes kétszereződések között egyre rövidebb idő telt el. Míg az első
megduplázódáshoz még kb. 3000 év kellett (Kr.e. 10000 - Kr.e. 7000), az utolsóhoz
már csak 35 év volt szükséges (1950 - 1985). A XX. század második felében a
világ népességének átlagos évi növekedési üteme 1,7-2,0 %.
időszakasz dátuma |
időszakasz hossza
(év) |
népességszám a szakasz elején
(millió fő) |
népességszám a szakasz végén
(millió fő) |
népességnövekedés
(millió fő) |
Kr.e. 10000-Kr.e. 7000 |
3000 |
5 |
10 |
5 |
Kr.e. 7000-Kr.e. 4500 |
2500 |
10 |
20 |
10 |
Kr.e. 4500-Kr.e. 2500 |
2000 |
20 |
40 |
20 |
Kr.e. 2500-Kr.e. 1000 |
1500 |
40 |
80 |
40 |
Kr.e. 1000- Kr. születése |
1000 |
80 |
160 |
80 |
Kr. születése- 900 |
900 |
160 |
320 |
160 |
900-1700 |
800 |
320 |
600 |
280 |
1700-1850 |
150 |
600 |
1200 |
600 |
1850-1950 |
100 |
1200 |
2500 |
1300 |
1950-1985 |
35 |
2500 |
5000 |
2500 |
1. táblázat: A világnépesség megkétszereződési szakaszai
év |
1950 |
1955 |
1960 |
1965 |
1970 |
1975 |
1980 |
1985 |
1990 |
1995 |
2000 |
népesség (millió fő) |
2516 |
2751 |
3019 |
3336 |
3698 |
4079 |
4448 |
4851 |
5292 |
5770 |
6200 |
2. táblázat: A világ népességének alakulása 1950-2000
A népességszám mutatói:
- Természetes szaporodás: az élveszületések és halálozások számának különbsége.
Ezeket az adatokat ezrelékben (‰) szokták megadni, ami az 1000 főre jutó értékeket
jelenti.
Pl: Ha az ország népessége 18 millió fő, az élveszületések száma 450 ezer
fő, a halálozások száma 120 ezer fő, akkor:
- természetes szaporodás = 450.000 - 120.000 = 330.000 fő
ezrelékben kifejezve:
- élveszületések aránya: 18.000.000 fő 1000‰
450.000 fő X‰
X = 25‰
az előző mintájára:
- halálozások aránya: 6,6‰
- természetes szaporodás: 18,3‰
Az emberiség történelme során három olyan fontosabb időszak volt, amikor a
népesség intenzívebben nőtt:
- Kr.e. 10000 körül, a neolit forradalom idején, amikor a gyűjtögető-vadászó
életmódot felváltotta a mezőgazdasági termelés és ezzel összefüggésben megkezdődött
a letelepedés. Az állandó települések kialakulása és a mezőgazdasági termelésből
adódó biztonságosabb megélhetés a népesség intenzív növekedését eredményezte.
- A XVIII. század közepétől az ipari forradalom nyomán javuló életfeltételek,
közegészségügyi ellátás, a visszaszoruló gyermekhalandóság, a növekvő várható
élettartam Nyugat-Európában a népességszám ugrásszerű emelkedését eredményezte
(első demográfiai forradalom).
- A XX. század második felében az ipari forradalom vívmányai a fejlődő országokban
is elterjedtek, így itt is javultak az életkörülmények, a közegészségügyi
ellátás, ezáltal a halálozások jelentős mértékben csökkentek, viszont a születések
száma továbbra is magas maradt. Mindezek következtében egy addig nem tapasztalt
mértékű népességnövekedés zajlott (zajlik) le ezeken a területeken, például
Kelet-Ázsiában, Afrikában (második demográfiai forradalom). Ez a világ népességének
robbanásszerű növekedését eredményezte, amit népességrobbanásnak nevezünk.
A népességnövekedés történelmi szakaszai:
(Az évszámok a fejlett országokra, elsősorban Nyugat-Európára vonatkoznak)
- Átmenet előtti szakasz (a XVIII. századig): születési arány magas, halálozási
arány magas, várható élettartam alacsony
lassú növekedés.
- Demográfiai átmenet első szakasza (1780-1880): születési arány magas, halálozási
arány csökken, várható élettartam növekszik
gyorsuló népességnövekedés.
- Demográfiai átmenet második szakasza (1880-1950): születési arány csökken,
halálozási arány tovább csökken, várható élettartam tovább növekszik
a népesség gyarapodása mérséklődik.
- Átmenet utáni szakasz (1950-2000): születési arány alacsony, halálozási
arány alacsony, várható élettartam magas
a népesség növekedése lelassul, esetleg csökkenésbe vált át.
A fejlődő országokban a demográfiai átmenet időszaka később következett be,
a XX. század második felében még mindig magas a születések száma és ez csak
lassan mérséklődik, ugyanakkor a halálozási arány lecsökkent. Ez okozza a népességrobbanást.
A világ népessége így csak később jut majd el az alacsony születési és halálozási
arányú stagnálás állapotába. A prognózisok szerint a XXI. század végén 10 milliárd
körül fog stagnálni a világ népessége.
II. A népesség földrajzi eloszlása és mozgásai
1. A népesség földrajzi eloszlása:
Népsűrűség: Az 1 km2-re jutó átlagos népességszám (fő/km2).
- A szárazulatok átlagos népsűrűsége 38-40 fő/km2.
- A szárazföldek kb. 80%-a az emberiség településteréhez tartozik.
A világnépesség elhelyezkedése a Földön rendkívül egyenlőtlen:
- A népesség 88%-a az északi, 12 %-a a déli félgömbön él.
- Az Óvilágban (Európa, Ázsia, Afrika) 86 %-a, az Újvilágban (Amerika, Ausztrália,
Óceánia) 14%-a él az emberiségnek.
Az egyenlőtlen megoszlás okai:
- Földrajzi tényezők: az Óvilág kontinensei közötti szárazföldi kapcsolat,
az Újvilág óceánokkal való elszigeteltsége az Óvilágtól.
- Történelmi tényezők: az emberiség kialakulásának és az első civilizációk
megjelenésének színtere az Óvilág.
A legsűrűbben lakott területek:
- tengerpartok (a világnépesség 25%-a lakik itt)
- folyóvölgyek (a világnépesség 25%-a lakik itt)
A legsűrűbben lakott ország: Bangladesh (760 fő/km2)
A legsűrűbben lakott kontinens: Ázsia (80 fő/km2)
A legritkábban lakott területek:
- sarkköri területek
- sivatagi területek
- esőerdők
- magashegységek ( az emberiség 80%-a 500 m-nél alacsonyabban él)
A legritkábban lakott ország: Mongólia (1fő/km2)
A legritkábban lakott kontinens: Ausztrália (3fő/km2)
A benépesültség foka |
Fő/km2 |
A Föld felszínének %-a |
Nagyon sűrűn lakott térségek
|
200 fő felett
|
1
|
Sűrűn lakott térségek |
100-200 fő
|
2
|
Jelentősen lakott térségek |
50-100 fő
|
9
|
Mérsékelten lakott térségek |
10-50 fő
|
9
|
Ritkán lakott térségek |
1-10 fő |
78 |
Alig lakott és lakatlan térségek |
1 fő alatt 1 |
|
A szárazulatok átlagos népsűrűsége |
38 |
100 |
3. táblázat: A Föld felszínének megoszlása a népsűrűség fokozatai szerint, 1995
A világ népességtömörülései:
- Ázsiai kettős góc:
- Kelet-Kína, Korea, Japán
- India, Bangladesh, Indonézia
- Európai koncentráció: (magterülete Nyugat- és Közép-Európa)
- Észak-Amerikai koncentráció (az USA észak-keleti része, az Atlanti-part
és a Nagy-tavak vidéke)
Ezek átlagos népsűrűsége 250-300 fő/km2, de Ázsiában helyenként
1000 fő/km2 is előfordulhat.
2. A népesség mozgásai:
Egy adott terület népességét a természetes szaporodás, a bevándorlás (immigráció)
és a kivándorlás (emigráció) szabályozza. A népesség vándorlása (migráció) a
népesség területi elhelyezkedésének megváltozásával jár. A vándorlások társadalmi
szerepe általában a kiegyenlítésre való törekvés.
- kontinensek közötti (interkontinentális) vándorlások:
nagyobbak:
- népvándorlás Ázsiából Európa felé (4-9. század);
- kivándorlás Európából Amerikába (15-16. századtól napjainkig, a legintenzívebb
időszak 1800-1950)
kisebbek:
- a gyarmatosítás során Európából Afrikába (angolok, franciák, németek, olaszok)
Európából Ázsiába (angolok, franciák);
- a feketék behurcolása Afrikából Amerikába
- a zsidók kivándorlása Izraelbe;
- a kínaiak kivándorlása Európába és Amerikába.
- országok közötti vándorlások:
Elsősorban a 20. századra jellemző jelenség.
- politikai indítékú önkéntes vagy kényszerű áttelepülés illetve kitelepítés
(pl. ukrán-lengyel népességcsere, németek kitelepítése Közép- és Kelet-Európa
országaiból, indiai-pakisztáni népességcsere, kínaiak kivándorlása Ázsia különböző
országaiba, palesztinok menekülése Izraelből a szomszédos országokba).
- munkavállalás miatti áramlások (pl. vendégmunkások vándorlása Törökországból,
Dél-Európából, Észak-Afrikából elsősorban Nyugat-Európába)
- országon belüli népességmozgások:
- nagy területű országok esetén jelentős, a nagyobb népsűrűségű körzetekből
a kisebb népességű, gazdaságilag fejlődő körzetekbe való áramlás. (pl. USA
keleti partról a nyugati partra vándorlás, volt Szovjetunió európai részéről
az Urálon túli területekre vándorlás, sokszor kényszerű áttelepítés)
- szezonális vándorlások (pl. transhumance pásztorkodás, télen a síkvidéken,
nyáron a hegyekben legeltetnek)
- városokba áramlás
III. A népesség összetétele
1. Kor és nem szerinti összetétel
gyerekkorúak: 0-15 év
felnőtt korúak (kereső korúak = munkaképes korúak): 15-64 év
idősek: 65 év felett
A népesség kor és nem szerinti megoszlását korfával (=korpiramissal)
ábrázolják:
A vízszintes tengelyen bal oldalt a férfiak, jobb oldalt a nők aránya %-ban,
a függőleges tengelyen a korcsoportok szerepelnek.
A korfa alakja alapján demográfiai típusok különböztethetők meg:
- növekvő népesség korfája: széles alapú, fölfelé gyorsan keskenyedő
korfa, a fiatal korcsoportok magas (a gyermekkorúak 40-50%), az idősebbek
alacsony (2-4%) aránya jellemzi. A legszegényebb, mezőgazdasági jellegű országokra
jellemző, ahol magas a születési és a halálozási arány is és alacsony a várható
élettartam (pl: India, Kína, számos afrikai ország).
- stagnáló népesség korfája: méhkas alakú, a fiatalok (gyermekkorúak:
20-25%) és a középkorúak aránya magas és közel azonos, csak az idősebb korosztályoknál
(10-15%) keskenyedik el a korfa. Egyenletesen nő a népesség száma és várható
élettartama (pl. USA, Ausztrália).
-
fogyó népesség korfája: keskeny alapú, fölfelé kissé szélesedő korfa,
a fiatalok aránya csökken (gyermekkorúak: 15-20%), a várható élettartam
hosszú, az idősek aránya nő (15-20%), eléri, majd meghaladja a fiatalok
arányát. Gyorsan öregedik a népesség, a létszám stabilizálódik, majd csökken
(pl. Svájc, Dánia, Németország, Olaszország, Magyarország).
A születéskor várható élettartam a világnépesség egészét tekintve nő. A nők
átlagélettartama általában magasabb, mint a férfiaké. A nemek aránya általában
kiegyenlített (1000 férfira 900-1150 nő jut a világ különböző országaiban).
Általában a világon kicsit több fiú születik (52%), mint lány (48%), ezért a
fiatalabb korosztályoknál férfitöbblet mutatkozik, de mivel a nők halandósága
idősebb korban alacsonyabb, mint a férfiaké, ezért az idősebb korcsoportoknál
általában nőtöbblet mutatkozik.
2. Foglalkozási szerkezet
A felnőtt népesség munkát vállaló részét aktív kereső népességnek nevezzük.
Az aktív keresők aránya a fejlett országokban 40-50%, a fejlődő országokban
30-40%. A foglalkozási szerkezet azt mutatja, hogy az aktív keresők milyen arányban
oszlanak meg a gazdaság különböző szektorai között. Ez a megoszlás szoros kapcsolatban
áll a gazdasági fejlettséggel.
A történelmi fejlődés során a foglalkozási szerkezet jellemző módon változott.
A szektorok közötti megoszlás iránya: mezőgazdaság
ipar
harmadik (tercier) szektor. Ezt a jelenséget foglalkozási átrétegződésnek nevezzük.
3. Emberfajták (nagyrasszok), nyelvek, vallások
- Az egész emberiség egy fajhoz tartozik (Homo sapiens). Az emberiség döntő
többsége három nagyrasszba sorolható be: europid, mongolid, negrid. Ezek földrajzi
elkülönülésével, keveredésével sok altípus és átmeneti típus alakult ki.
Jelentősebb elterjedési területeik:
- europid (a világnépesség kb. fele): eredetileg: Európa, Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia
később: Amerika, Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland
- mongolid (a világnépesség kb. 1/3-a): eredetileg: Ázsia, Délkelet-ázsiai
szigetvilág
később: Amerika
- negrid (a világnépesség kb. 1/10-e): eredetileg: Afrika Szaharától délre
eső területei
később: Észak-Amerika.
Átmeneti típusok kialakulására egy jó példa:

- nyelvek
Nyelv |
A használók hozzávetőleges száma, mill. fő
|
mandarin-kínai |
800 |
hindi |
400 |
spanyol |
380 |
angol |
330 |
arab |
190 |
bengáli |
180 |
bahasa (indonéz) |
175 |
portugál |
165 |
orosz |
142 |
japán |
125 |
4. táblázat: A világ 10 legelterjedtebb nyelve
A világon kb. 3000 nyelvet beszélnek (élő nyelvek), de egyes szakkönyvek 4000-et
is említenek. A közös eredetű nyelveket egy nyelvcsaládba sorolják. A 16 legjelentősebb
nyelvcsalád:
- indoeurópai (az emberiség 45%-a beszéli, ide tartoznak a kelta,
az újlatin, germán, szláv, ind, iráni nyelvek)
- kínai-tibeti (kb. 25%)
- niger-kongói (kb. 6%)
- afro-ázsiai (kb. 6%)
- ausztronéz (kb. 5%)
- dravida (kb. 3,5%)
- altáji (kb. 2%)
- ausztro-ázsiai
- koreai
- thai
- nílusi-szaharai
- amerikai indián
- urali (kb. 25 millióan beszélik, 0,6%)
- miao-jao
- kaukázusi
- pápua
|
- vallások
- többistenhívő (politeista) vallások (pl. hinduizmus, buddhizmus, természeti
népek vallásai)
- egyistenhívő vallások (pl. keresztény, iszlám, zsidó)
A világ népességének vallási megoszlása:
- keresztény (32%, kb. 2 milliárd hívő)
- iszlám (muszlim) (16%, kb. 1 milliárd hívő)
- hindu (12%, kb. 760 millió hívő)
- buddhista (5 %, kb. 315 millió hívő)
- zsidó
- szikh
- természeti, törzsi vallások
- felekezeten kívüli, ateista (kb. 20%)
Kiegészítések
- feladatok -
- archívum -
- versenyfeladatok -
- 10. heti versenyfeladatok
megoldása -
- vissza a tematikához -