ÁLTALÁNOS PSZICHOLÓGIA

A fejezet címszavakban:

12. hét: I. Az érzelmek
13. hét: II. A motiváció

A fejezethez kapcsolódó tesztkérdéseket a tizenharmadik heti anyag végén találhatjátok meg!

Az érzelem és motiváció pszichológiája

I. Az érzelmek

1. Az érzelem meghatározása
   
   1. Definíció
      Kleinginna és Kleinginna (1981): Az érzelmek a szubjektív és objektív tényezők összjátékának bonyolult halmazai, amelyeket idegi és hormonális rendszerek közvetítenek. Ez az összjáték
      
      • növelheti az érzelmi élményt
        
      • kognitív folyamatokat indíthat be
        
      • aktiválhatja a fiziológiai aktivitást
        
      • cél által irányított, alkalmazkodó viselkedést eredményezhet
        
      
      Fischer, Shaver és Carnochran (1990): Az érzelem számos tényező egységes összjátékaként írható le. Az érzelmekben szerepet játszhatnak
      
      • kognitív folyamatok
        
      • fiziológiai folyamatok
        
      • cselekvéses hajlandóság
        
      • szubjektív érzések
        
      • instrumentális viselkedések
        
        E definíció szerint az érzelmek kategóriákba rendeződnek, és nincs olyan egyetemleges jellemzőjük, ami minden érzelemre meghatározó lenne.
        
        
   2. Az érzelem mint kategória
      Fehr és Russel (1984) kimutatták, hogy az érzelem kategóriája természetes kategória. Azért nehéz ezt a kategóriát jól definiálni, mert prototípusosan szervezett, és nem rendelkezik éles definiáló határokkal.
      
      
2. Az érzelmek klasszikus elméletei
   
   1. Az érzelmek perifériás elmélete (James-Lange elmélet)
      Szekvenciaprobléma: milyen sorrendben követik egymást az érzelem összetevői (esemény, annak észlelése és a testi válasz)
      Ezen elmélet szerint az érzékelést követően válaszolunk az eseményre, és az érzelmi élmény ennek a válasznak az észlelése során alakul ki: az érzelmi élmény a külső eseményre adott válasz észleléséből származik. A válasz lehet a viselkedésben, testi válaszokban, vagy az idegrendszer aktivációs állapotában bekövetkezett változás. Tehát a környezet nem közvetlenül, hanem a testi változásokon keresztül vált ki érzelmi élményt (nem azért menekülünk, mert félünk, hanem azért félünk, mert menekülünk).
      Az elméletből következik az a probléma, hogy a különböző érzelmekkel mennyire jár együtt mintázott vegetatív reakció (az elmélet szerint más-más érzelemmel különböző testi válaszok járnak együtt).
      
      
   2. Az érzelmek centrális elmélete (Cannon)
      Cannon megkérdőjelezte a vegetatív reakciók észlelésének az érzelmi élményben betöltött szerepét, mert
      
      • a vegetatív változások túl lassúak ahhoz, hogy az érzelmek forrásai legyenek
        
      • a zsigerek viszonylag érzéketlenek
        
      • belső szervi változások mesterséges előidézése nem eredményez érzelmeket
        
      • ha a zsigerek és a központi idegrendszer kapcsolata megszűnik, akkor sem lesz változás az érzelmi viselkedésben
        
      • nagyon eltérő érzelmi és nem érzelmi állapotokban hasonló zsigeri reakciók vesznek részt
        
      
      James és Lang elmélete szerint az érzelmi élmény központja az agykéreg, míg Cannon szerint ezt a talamusz aktivitása határozza meg és szerinte az érzelmi élmény a testi változásokkal közel azonos időben jelenik meg. Számára az érzelmi élmény csupán a testi változások velejárója.
      
      
   3. Az érzelem kéttényezős elmélete (Schachter és Singer)
      Ez az elmélet az érzelemekben a vegetatív aktivációs állapot, az arousal kognitív magyarázatát hangsúlyozza. Eszerint az érzelmek az általános vegetatív aktivációs szint megváltozásával járnak, és minőségüket az határozza meg, hogy hogyan magyarázzuk ezt a változást. A magyarázatban szerepet kapnak az aktuális helyzet jellemzői és a korábbi tapasztalatok egyaránt.
      Az elmélet az arousal érzelmekre nem specifikus jellegét tételezi fel, és azt, hogy a megnövekedett arousal magyarázati igényt indukál, de ha ilyen nincs, akkor a környezetben keressük az arousal emelkedés okát.
      Az elmélet igazolására terveztek egy kísérletet, mellyel azt próbálták bebizonyítani, hogy ha a vegetatív arousal és annak címkézése az érzelem két fontos összetevője, akkor egymástól függetlenül is befolyásolhatók. A kísérletben egy beépített ember a viselkedésével manipulálta a környezetet: dühösnek vagy túláradóan vidámnak mutatkozott (a kísérleti személyek vitamin injekció címszóval vagy adrenalint, vagy placebót kaptak). Az adrenalint kapók egy részét tájékoztatták a szer hatásairól, egy másik felét nem, a harmadik részét pedig félreinformálták, tehát az utóbbi kettőnek nem volt magyarázata érzéseire. Az eredmények szerint ez a két csoport nagyobb mértékben számolt be a beépített ember által előidézett pozitív vagy negatív hangulatról, mely mind az érzelmeikben, mind a viselkedéses jegyeikben megmutatkozott.
      
      
3. Az érzelmek és az arousal
   Arousal: nem specifikus vegetatív fiziológiai aktivitás.
   
   • Az arousal nem egységes fiziológiai fogalom, 3 típusa van: vegetatív, kérgi és viselkedéses arousal
     
   • A vegetatív arousal sem egységes, mert mutatói nagymértékben függenek a kognitív aktivitástól
     
   • Kiváltott érzelmek esetén eltérő aktivitásmintázat mutatható ki: Ekman, Levenson és Friesen vizsgálatában a színészek a meglepetés, undor, szomorúság, düh, félelem és boldogság érzését fejezték ki. Eredményeik szerint ehhez a hat alapérzelemhez a vegetatív arousal eltérő mintázata társult, és az érzelmek között három csoportot lehetett elkülöníteni.
     Félelem és szomorúság: szívritmus magas, bőrhőmérséklet alacsony
     Harag: szívritmus és bőrhőmérséklet magas
     Boldogság, undor, meglepetés: szívritmus alacsony
     
   A fiziológiai mintázat, ha nem is dönti el az érzelem minőségét, képes azért az érzelmi élmény módosítására.
   
   
4. Az érzelemkifejezés és a kommunikáció
   
   1. Az érzelemkifejezés biológiai és kulturális meghatározói
      Buck: az érzelmek saját belső állapotainkat jelzik, ugyanakkor fontos információt szolgáltatnak azok belső állapotairól is, akik érintkezésbe lépnek velünk.
      Darwin: az érzelemkifejezést vizsgálta, szerinte az érzelemkifejezés elsődleges szerepe a cselekvésre való felkészítés. Ezek az információk befolyásolják az egyén és így a faj túlélését is. Az érzelemkifejezés egy köre hasonlóságot mutat a fajfejlődés különböző fokán álló állatok és az emberek között, pl. a szőrzet, tollazat akaratlan merevedése (a méret látszólagos növelésével az egyed félelmetesebbnek látszik).
      Szerinte az érzelmek belső, öröklött tendenciák, a tanulásnak nincs bennük szerepe, hiszen bizonyos érzelemkifejezések már újszülötteknél, vagy vakon született csecsemőknél is megjelennek, valamint nagyon hasonlóak egymással sosem érintkezett népcsoportok körében is.
      Az érzelemkifejezés ugyanakkor kulturálisan szabályozott is, Friesen kísérletében amerikai és japán diákok arckifejezése nagyon hasonló volt, ha egyedül tartózkodtak a vizsgálati helységben, de ha azonos kultúrából származó interjúkészítő is velük volt, az amerikaiak több negatív érzelemkifejezést kommunikáltak, míg a japánok több pozitívat (erős érzelmeket kiváltó filmeket kellett nézni a diákoknak). Tehát a kultúra befolyásolja, hogy milyen helyzetben milyen érzelmek mutathatók ki (kimutatási szabályok).
      
      
   2. Az érzelemkifejezés visszajelentési hipotézisei
      Arckifejezési visszajelentés hipotézis: az érzelem kifejezése erősíti az érzelem élményét, a kifejezés elnyomása pedig csillapítja azt (összhangban a James-Lange elmélettel).
      Hatfield és munkatársai szerint mások érzelemkifejezését kisebb intenzitással, nem tudatosan utánozzuk, és az átvett érzelemkifejezés a visszajelentési folyamatok során befolyásolja érzelmi állapotunkat. Ez az elképzelés erősíti azt az elképzelést, hogy az érzelmek lényegi eleme a kommunikáció.
      
      
5. Az érzelmek funkciói
   Rolls (2000) és Plutchik (1994) szerint az érzelmek funkcióit 3 csoportba sorolhatjuk:
   
   1. Az érzelmek evolúciós funkciója
      Az érzelmek adaptív válaszokkal kapcsolódnak össze: Plutchik szerint növelik az egyén túlélési esélyeit azzal, hogy a helyzetben a legmegfelelőbb választ hívják elő, valamint az érzelemkifejezésen keresztül jelzést szolgáltatnak cselekvési szándékáról.
      Szerepet játszanak a társas kapcsolatok szabályozásában: a gyerek viselkedésével, érzelemkifejezésével befolyásolja a gondozó viselkedését és érzelmi állapotát. A sírás és a nevetés egyaránt közeledő viselkedést vált ki, egyszer azért, hogy megszüntesse a kellemetlen ingert, míg a mások esetben azért, hogy fenntartsa a kellemest. A csecsemők érzelmi viselkedései olyan korán jelennek meg, hogy a tanulási folyamatok még nem érvényesülhettek kialakulásukban. Érzelemkifejezésüknek önmagukban nincs funkciója, jelentőségük abban rejlik, hogy az önmagát ellátni képtelen kis egyed így befolyásolhatja környezetének viselkedését.
      
      
   2. Az érzelmek szerepe a kognitív folyamatokban
      Az érzelmek és hangulat szerepet játszanak a környezet értékelésében, módosíthatják a kognitív információfeldolgozást. Az aktuális hangulat befolyásolja a figyelmet, észlelést, tanulást és az emlékezetet is.
      Bower elméletében az emlékezet hálóként jelenik meg, amely csomópontjaiban fogalmak és sémák vannak és a pontokat aktivációk kötik össze. A csomópontok akkor lesznek aktívak, tudatosak, ha elérnek egy bizonyos aktivációs szintet. Bower szerint az érzelmeknek is vannak ilyen csomópontjai, melyek érzelmeket kiváltó helyzetekkel, szerepekkel, fiziológiai reakciókkal stb. kapcsolódnak össze. Ugyanakkor összekapcsolódnak az egyén életében az adott érzelmet kiváltó eseményekkel is. Ha az egyik ilyen csomópont aktiválódik, a serkentés továbbterjedhet más emlékezeti csomópontokra is, és régen elfelejtett emlékek aktivációját idézheti elő. Régi emlékek felidézése is aktiválhatja a hozzá kapcsolódó érzelmi állapotot.
      E megoldás funkciója valószínűleg a korábbi hasonló helyzetekben nyert tapasztalatok, összefüggések aktivációjával az, hogy a környezethez sikeresebben tudjunk alkalmazkodni.
      
      
   3. Érzelmek és viselkedésszabályozás
      Az érzelmeknek fontos szerepe van az inger-válasz kapcsolat rugalmasabbá tételében is: lehetővé teszik a kidolgozottabb alkalmazkodást, a komplex ingerek gyorsabb feldolgozását, a kompetens válasz megjelenését.
      Scherer: az érzelem egyik fontos funkciója a külső és belső ingerek folyamatos értékelése.
      Anticipátoros érzelmek (Baguzzi, Baumgartner, Pieters): a cél milyenségének elképzelése által kiváltott érzelmek, nem egy valós, hanem egy elképzelt történéshez kapcsolódnak. Ha erősségük elér egy szintet, akarati folyamat indul be, mely a cél felé terel, kialakul a cselekvésre biztató szándék.
      Carver és Scheier az érzelmek szerepét hangsúlyozza a célok elérésében. Ha a kívánatos cél és a jelenlegi helyzet közt nagy a diszkrepancia (messze vagyunk a céltól), felállítunk egy sztenderdet, mellyel az adott cél felé közelíthetünk. Érzelem akkor alakul ki, ha ettől a sztenderdtől bármely irányba eltérünk: ha gyorsabban haladunk, mint elterveztünk pozitív, ha lassabban, akkor negatív érzelmet élünk át. Ezek szerint az érzelmek a célelérés egyfajta monitorjai, ellenőrző pontok és hozzájárulnak a célkövető viselkedés fenntartásához, vagy esetleg a viselkedés megszüntetéséhez.
      Tehát az érzelmek cselekvésre mozgósítanak, de ugyanakkor az eredményekkel kapcsolatos érzelmek visszajelentést is nyújtanak a cselekvésről és annak eredményéről, befolyásolva ezzel a későbbi viselkedést.

- versenyfeladat -

- vissza a tematikához -