Negyvenegy praedicátoroknak a gályákra való vitetésekről, és azoknak az útban
tatár módra való kegyetlen nyomorgattatásokról
Nem telik be az üldözőknek telhetetlenségek a szegény foglyoknak ennyi nyomorúságokkal
is, hanem sok fenyegetéseket, midőn a király kegyelmességet várnak, s minden
felől jóval biztatnak, megteljesítsék. Szemléljed itt a pápista uraknak merészségeket:
nyertenek vala a reformátusok a királytól sok költségekkel fáradságokkal mandátumot,
melyben Kollonicsnak keményen megparancsoltatik vala az, hogy bocsássa el a
papokat, de minthogy a mandátum a cancellarius nyitrai püspök által, ki egy
vala Pozsonyban a papokra halálos sententiát kiadó bírák közül, adatott vala
ki, megvesztegetteték a mandátum; mert ezt írá a hátára: ut orare: hogy könyörgeni.
Láttak e szókat sok jeles tanult emberek, de nem gondoltak, hogy a mandátum
ellen való dolog legyen benne; noha semmi jót nem gyanítottak belőle, odaadják
mindazáltal Kollonicsnak, és a rabok szabadulását kérik; de megteljesíti most,
amit 1674. mártiusban sokszor mondott vala Kollonics: ti erősen bíztok a ti
királyotokba, de az ő gratiája soha nektek nem fog használni; mert adjon rólatok
tízszer kegyelmes parancsolatot, én százszor megváltoztatom.
Megteljesíte most ezt Kollonics, melynek alkalmatossága ez volt: egy néhány
sereg katonát külde a király a spanyol király segítségére Nápolyba, 1675-ben
martiusnak tizenegyedik napján, azért estve, az estig való munka után lopva
egy szökő ajtón kivitetnek 36-an, kettőt a tömlöcben hagyván, kik a vénség és
elromlott erőtlenség miatt épen alkalmatlanok valának az elmenetelre. A vár
alatt adattatnak Gemanner György kapitánynak, hogy az gályákra vigye. Kivitetvén
mondom, a várból, melyről ezerszer is megesküdött vala Kellio, hogy onnan ki
mennének, míg vallásokat el nem hagyják, az hostátban negyven lovas és annyi
gyalog némettel körülvétetetnek, megtiltják, hogy még ne is szusszanjanak, szekerekre
rakatnak és elvitetnek, kikkel sem faluba, sem városba be sem mentek, míg Magyarországról
ki nem mentenek. Morvaországban Magyar-Kenyér [Uhersky Brod] nevű városnál elejükbe
megyen egy plébánus, szánja sorsokat, és csudálkozik rajta, hogy a gályákra
vitetnek; ad nekik kenyeret és sert. Az ostravai vendégfogadóban ismét más plébánus
sert ad nekik. Más vendégfogadóban ismét más plébánus igen emberségesen fogadván
gazdálkodik nekik, ki monda: én a ti tudósaitoknak könyveit szorgalmatosan eddig
olvastam, de a ti vallásotokon való embert soha nem láttam, most ugyan kívánnám,
hogy más állapotban látnálak titeket; de ugyan csak, hogy látlak, örülök. Kívánnám
a ti szájatokból hallani, mik azok, amelyek titeket a római háznak egyességétől
elszakasztanak? Erre nem akarnak ugyan felelni a foglyok, mint akik már az ilyen
kérdésre való feleletnek sokszor megadták az árát, de az emberséges plébánus
kényszerítésére felelének: mert a pápát a Szent Írás ellen az anyaszentegyház
fejének hiszik lenni, purgatóriumot költenek a Krisztus elégtételének megüresítésére,
a megigazulásról nem jól tanítnak, az úr vacsorájáról is; melyeket midőn erős
megmutatással beszélenek, monda: ezek olyanok, hogy ezeknek hitelére nem tűzzel,
vassal és tömlöccel kell az embereket hajtani, hanem az Isten beszéde és lelke
által. Én csudálom is azt erősen, hogy a keresztyények felülmúljak a zsidókat,
törököket s minden barbarusokat az ilyen kegyetlenkedésben. Hiszen jobb volna
rendes úton-módon az ilyet eligazítani.
Forrás: Galeria omnium sanctorum.
A magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete.
Szerkesztette: Makkai László
Magyar Helikon, Budapest, 1976, 88-90.
- vissza -