A makrojövedelem számbavétele, a pénz

Minden nemzetgazdaságban megvan az igény, hogy tudják, hogy az országban adott időszak alatt mennyi jövedelem keletkezik, az hogyan oszlik meg, mennyire befolyásolja az újraelosztás, és mekkora a végső felhasználásra rendelkezésre álló jövedelem.

Az SNA

A fenti kérdésekre a választ a nemzetközi számlarendszerek adják meg. Hazánkban és más országokban is egyre általánosabban az ENSZ nemzeti számlarendszerének , az SNA-nak (System of National Accounts) korszerűsített változatát alkalmazzák a makrofolyamatok adatainak rendszerbe foglalt összesítéséhez.

Az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején a Szovjetúnióban kialakították az MPS (Material Product System) számlarendszert. Ez azonban csak az anyagi termelésre terjedt ki és figyelmen kívül hagyta a nem anyagi szolgáltatásokat. A volt KGST országok használták ezt a rendszert, de a KGST megszűnésével ezek is áttértek az SNA-ra.

Az SNA-t az országok közötti összehangolódás érdekében többször 1953-ban, 1968-ban és 1993-ban is egységesítették.

 

Az SNA alapmutatói

Egy-egy makrogazdaság éves eredményeit átfogóan az SNA-alapmutatói tükrözik, amelyek megmondják:

Az SNA törekvése, hogy minden létrehozott terméket és szolgáltatást számításba vegyen. A különböző javak mennyiségeit a piac által elfogadott árak segítségével összegezi. Fontos, hogy ebbe az összegzésbe ne kerüljenek bele azok a termékek, amelyeket egy másik termék, vagy szolgáltatás előállításához felhasználtak. Ezek értéke ugyanis belekerül a létrehozott termékek értékébe is, így beszámításuk esetén többszörösen lennének benne a jövedelemben. Az elhasznált javakban megtestesült jövedelem összegét termelőfogyasztásnak, vagy folyó termelőfelhasználásnak nevezzük. Míg a megtermelt jövedelem többszöri beszámítása a halmozódás.

GDP

Az egy nemzetgazdaságban 1 év alatt létrehozott bruttó jövedelmet bruttó hazai terméknek nevezzük. Általánosan használt rövidítése: GDP (Gross Domestic Product). A GDP az SNA első számú alapmutatója.
Ha a megtermelt javakat kibocsátásuk idején vett árakon értékeljük Az összesítés eredményét a termelés nominális mutatójának nevezzük. Ez az időbeni összehasonlítást nem teszi lehetővé az árszínvonal változása miatt. Ezért az időbeli összehasonlítás esetén kiszámítják azt is, hogy mekkora lenne az összesítés eredménye évenként akkor, ha az árszínvonal nem változott volna a kiinduló év óta. Ezt a mutatószámot a termelés reálmutatójának nevezzük, és úgy számítjuk ki, hogy a kibocsátás folyó áron számított összegét elosztjuk az árszínvonalnak a kiinduló évhez viszonyított árindexével. A nominális GDP növekedése nem csak a termelés növekedése miatt léphet fel, hanem az árszínvonal növekedése miatt is.

 

NDP

Egy termék, vagy szolgáltatás értékébe nem csak a folyó termelőfelhasználás, hanem a korábban előállított a termelésbe befektetett állótőke értéke is beletartozik, hiszen azok is jövedelmet képviselnek. Ezek általában sok éven keresztül használódnak el, aminek egy évre jutó arányos része az évi értékcsökkenési leírás, amit évi amortizációnak nevezünk. A keletkezett nettó jövedelmet úgy kapjuk, hogy a bruttó jövedelmet csökkentjük az évi amortizáció összegével.
Az egy nemzetgazdaságban egy év alatt megtermelt nettó jövedelmet nettó hazai terméknek, vagy NDP-nek (Net Domestic Product) nevezzük.

 

GNI, NNI

A GDP és az NDP arra ad választ, hogy mennyi jövedelmet hoztak létre az adott nemzetgazdaságban. Ez azonban nem azonos azzal, hogy az elsődleges jövedelemelosztás során mennyi jövedelemhez jutottak az adott gazdasághoz tartozó gazdasági szereplők. A különbség oka, hogy a hazai gazdaság szereplői külföldön is jutnak jövedelemhez, míg a hazai jövedelemelosztásból külföldi gazdasági szereplők is részesülnek.
Egy nemzetgazdaság gazdasági szereplőinek egy év alatt az elsődleges elosztás során akár külföldről, akár belföldről megszerzett összes bruttó jövedelmét bruttó nemzeti jövedelemnek röviden GNI-nek (Gross National Income), nettó jövedelmét nettó nemzeti jövedelemnek röviden NNI-nek (Net National Income) nevezzük.

Számolásuk GDP-ből és NDP-ből:

GDP
+ hazai gazdasági szereplők külföldi munka- és tőkejövedelme
- külföldi gazdasági szereplők hazai munka- és tőkejövedelme
= GNI

és

NDP
+ hazai gazdasági szereplők külföldi munka- és tőkejövedelme
- külföldi gazdasági szereplők hazai munka- és tőkejövedelme

= NNI

 

GNDI, NNDI

A fentiektől különbözik a végső felhasználásra rendelkezésre álló jövedelem is. Ez utóbbi nagyságát befolyásolja a jövedelmek újraelosztása során az országba beáramló és az országból kiáramló transzferek nagysága.
Egy nemzetgazdaság szereplőinek egy adott évben végső felhasználásra fordítható összes bruttó jövedelmét rendelkezésre álló bruttó nemzeti jövedelemnek, röviden GNDI-nek (Gross National Disposable Income) nettó jövedelmét pedig rendelkezésre álló nettó nemzeti jövedelemnek, röviden NNDI-nek (Net National Disposable Income) nevezzük.

Értékeiket az GNI-ból és az NNI-ból számíthatjuk:

GNI
+ az országba külföldről beáramló transzferek
- az országból külföldre áramló transzferek
= GNDI

és

NNI
+ az országba külföldről beáramló transzferek
- az országból külföldre áramló transzferek

= NNDI

 

Az Y azonosítható a GDP-vel és az NDP-vel egyaránt. Ha Y = GDP, akkor az I a bruttó beruházásokat jelzi és az amortizáció része a vállalat megtakarításának az SV-nek. Ha viszont Y = NDP, akkor az I a nettó beruházásokat jelzi, és az amortizáció nem szerepelhet az SV-ben.

 

A pénz

A makrojövedelem mérésénél különböző termékeket piaci árukon vettük figyelembe. Ezzel feltételeztük, hogy létezik olyan eszköz a gazdaságban, amelynek segítségével az árat kifejezni tudjuk, és ez az eszköz a pénz. Első megközelítésben tehát azt mondhatjuk, hogy a pénz az árakat megjelenítő kategória. Pénzzel lehet valamely korábbi időpontban keletkezett tartozásokat kiegyenlíteni, vagyis a pénz akár önállóan az áruktól függetlenül mozoghat a gazdaságban. Tehát a termék- és jövedelemfolyamatok mellet pénzfolyamatok is léteznek.

 

A pénz funkciói

Pénz elszámolásieszköz-funkciójának nevezzük a pénznek azt a tulajdonságát, amely a gazdasági alanyok tájékozódását biztosítja.

A pénz forgalmieszköz-funkcióján azt értjük, hogy az egyik gazdasági szereplőtől a másikhoz kerülvén a megfelelő árumozgást közvetíti.

A pénz fizetésieszköz-funkciót tölt be, amikor egyoldalú jövedelemátengedést közvetít.

A gazdasági tevékenységhez gyakran jövedelem felhalmozás szükséges. Ebben az esetben ki kell vonni a pénzt a forgalomból. Ez azonban csak akkor ésszerű, ha a forgalomból kivont pénz megtartja az értékét, valamint a forgalomból való kivonás és visszatérés költségmentes. Az utóbbi tulajdonsággal rendelkező árut likvidnek nevezzük, vagyis valamely termék likvid, ha bármikor veszteség nélkül más termékekre cserélhető. A pénz természetesen likvid, sőt a likviditás foka a közönséges árukénál jóval nagyobb.

Az értékállóság és a likviditás eredményezik, hogy a pénz felhalmozási eszközként funkcionálhat. E működése során a pénz természetesen a vagyontartás egyik formája.

A pénz lehet áru is, vagyis tárgya lehet valamely eladási vagy vételi ügyletnek. Erre igen szemléletes példa a valutaeladás és -vétel. Ekkor a pénz ára az az árfolyam, amely megmondja, hány belföldi pénzegységet kell egy külföldi pénzegységért kiadni.

- feladatok -

- archívum -

- vissza a tematikához -