City of London
(Williams, Neville E.: The Eighteenth - Century Constitution. Cambridge. 1965. 308-309.)
A demokratikus elemek fennmaradásának ragyogó példája London város kormányzata. Ezúttal csak az összetett szervezet üres vázára utalhatunk. Négy fontos kormányzati testület figyelhető meg. Az első, a Common Hall Court, amely a polgármesterből és nyolcezer céhes polgárból állt, akik mintegy 89 gildéhez és társasághoz tartoztak. A második a Court of Aldermen, amely a polgármesterből és huszonöt aldermen-ből áll, amelyet 26 kerület adófizető szabad lakosai választottak, mert a huszonhat kerületre oszlott a város adminisztratív szempontból. Az aldermenek seniorja, később az összes, békebíró is volt. A harmadik testület a Court of Common Council, amely állott a polgármesterből, a huszonöt aldermenből és kétszáz oly polgárból, akiket a szabad adófizetők választottak. Az aldermenek és tanácsosok négy tanácsba lettek beválasztva, amely képezte a Court of Wardmore-t (kerületek tanácsa). Kerületi tanácsból 26 volt, ezekben működtek kerületi egyházfiak, kerületi jegyzők, rendőrök, utcaseprők és esküdtek (tagjai a kerületi esküdt bíróságoknak). Ezek voltak felelősek a városok napi adminisztrációjáért, így a polgárok kötelező szolgálataiért is. Az egyes bűncselekményeket kinyomozták, majd az esküdtbíróság járt el. A korszak elején az aldermen-ok bírósága volt a város leghatékonyabb központi kormányzati szerve a tanácsadó testülettel (Common Council) együttműködve. Minden aldermen az ő kerületének kapitánya volt és az ő kerületi tanácsosaival együtt felügyelte a polgárok személyes kötelességeinek teljesítését, amely az őrködésre, tisztaságra, az utcák világítására vonatkozott, valamint a rendőri feladatokra. Az Aldermen Court képviselte a legnagyobb üzleti házak érdekeit és támogatója volt a kormányzatnak. A Common Council Court reprezentálta az üzleti világ alacsonyabb rétegeit, általában ellenzékben volt az előbbivel, lehet mondani, hogy a kettő a tory és jakobinusok ellentétét mutatta, később a radikálisokét. Természetesen küzdelem volt a kettő között és az alapvető kérdésekben az aldermenek mint egy második kamara szerepét játszották, akik a vétó hatalmával a Common Council Court tevékenységét megvétózták. Ezért sikerült a városi privilégiumokat megőrizni még a forradalmi időben is, és ezt az 1725-os Walpole jóvoltából kiadott parlamenti törvénnyel is biztosították. A második változás az 1746-os reform, amikor Pelhams jóvoltából megváltozott a status quo. Ettől az időtől a város kormányzata lassanként átalakult. A Common Council Court megkapta valóságos végrehajtó hatalmi szerepét, míg az aldermenek testülete tisztán bírósági feladatkört látott el. Idők múltával hatását kiterjesztette a kerületekre, kiszorítva a személyes szolgálat régi rendszerét a court of wardmote helyett is a fizetett tisztviselők láttak el szakigazgatási feladatokat A korszak végén nagyjelentőségű testületté vált. Nem korrupt. A 18. század végén London, az óriási település hatékonyan volt kormányozva. - Ennek az adófizetői demokráciának a sikere nagy jelentőségű volt, túlmutatott az utcák tisztaságán és világításán. London város ugyanis az egész angol történelem fontos része. Szerepe a forradalomban ismeretes, és hatása a napi politikában nap mint nap növekedett az egész korszakban. Azoktól a napoktól eltekintve, amikor a polgárai az utcára vonultak, aktivitásuk középpontja a Court of Common Hall volt, amelyről sokat lehetne beszélni. Az adófizető polgároknak ez a testülete választotta meg a két seriffet, akik közül az egyiket az aldermenek testülete polgármesterré választott. A Common Hall választotta a seriffeket és a kamarásokat (többek között) és a parlamentbe négy tagot, akik mint küldöttek az ő álláspontjukat képviselték. Gyakran volt harc az aldermenek és az adófizető polgárok között, a whigek és jakobiták, a torik és a radikálisok között. A város vezette a politikai harcot a késő 1760-as években és az 1770-es években.
