Megoldások

I.

1. Az emberi testnek azokat a szerveit, amelyek a beszéd hangjait létrehozzák vagy módosítják, együttesen beszédszerveknek nevezzük.
   
2. A tüdő, a légcső, a gégefő a hangszalagokkal, a garatüreg az ínyvitorlával, az orrüreg, illetve a szájüregben: a fogak, az ajkak, a szájpadlás és a nyelv.
   
3. Zárállás: a hangszalagok szorosan egymáshoz simulnak. A levegő csak úgy tud távozni, hogy a hangszalagokba ütközik és megrezegteti azokat. Így keletkezik a zönge, amely minden magánhangzóban és néhány mássalhangzóban is megtalálható. Résállás: a hangszalagok kb. 10°-os szöget zárnak be. A levegő ilyenkor súrolódva távozik, így egyetlen hang keletkezik, a h. Nyitott állás: a hangszalagok kb. 30°-os szöget zárnak be. A levegő úgy távozik, hogy alig érinti a hangszalagokat. Ekkor nem a gégefőben keletkezik a hang.
   
4. A magánhangzók képzésekor a hangszalagokat megrezegtető levegő akadály nélkül távozik a szájüregből. A magánhangzó tiszta zenei hang: zönge. A mássalhangzók képzésekor a levegő a szájüregben akadályba ütközik. A hangszalagok állása szerint zöngés zöngétlen mássalhangzót különböztetünk meg.
   
5. A beszédhang konkrét, fizikai természetű hangjelenség, amelynek számos egyedi és alkalmi jellemzője van. A fonéma nyelvek hangrendszerének általánosan érvényes tulajdonságokkal jellemezhető eleme. A fonémáknak tehát a szavak hangsorában jelentésmegkülönböztető szerepük van (gép - kép, zár - sár stb), míg a nyelvek írásrendszerében az ábécé betűi nem a kiejtett beszédhangok valamelyik változatát, hanem a fonémákat jelölik.
   
6. a. Ha a kezdőbetű különböző, a szavakat az első betűk ábécébeli helye szerint soroljuk betűrendbe.
   b. Ha a szavak azonos betűvel vagy betűkkel kezdődnek, akkor a sorrendet az azonos betűt vagy betűket követő nem azonos betű ábécébeli sorrendje határozza meg.
   c. A magánhangzók rövid és hosszú változatát jelölő betűket egyenértékűnek vesszük, vagyis a besorolás szempontjából nem teszünk különbséget közöttük.
   
7. cérna, Cholnoky, Gaal, galamb, Gärtner, góc, Goethe, Kassák, kastély, keres, kérés, kistányér, kóros, márványtömb, mennybolt, mennyi, mostan, nagygyakorlat, naggyal, Tiszántúl
   
8. 1. b; 2. a; 3. b; 4. b; 5. a; 6. a; 7. b; 8. b; 9. b; 10. b.
   

II.

1. Lehetséges válaszok:
   
   • Az állatok nem képesek az emberéhez hasonló hangképzésre, mert rendelkeznek megfelelő beszédszervekkel (hangképző szervekkel).
     
   • Az állati jelhasználat alapvetően különbözik az emberétől:
     
     • jelhasználatuk (beszédjük) mindig helyzethez kötődik, valami kiváltja azt, s ha a kiváltó ok megszűnik, nincs jelhasználat sem; illetve a jelcsoportot nem használják a helyzettől függetlenül;
       
     • ezzel függ össze, hogy általában nem tudják kifejezni a múltbeli, a képzeletbeli stb. történéseket;
       
     • jelhasználatuk többnyire nem tagolható, az elemekből tetszés szerinti új jelek nem építhetők föl.
       Mindhárom fenti szempontból vannak kivételek az állatvilágban.
Értékelés: Két szempont: 2 pont, egy szempont: 1 pont.


2. A helyes sorrend: tüdő, légcső, hangszalagok, gégefedő porc, garat, lágy szájpadlás, szájüreg, ajkak.
   Értékelés: Minden hiba fél pont levonással jár.
   
   
3. Igaz állítások: b, c, g, f.
   Értékelés: Minden hiba 1 pont levonással jár.
   
   
4. a) garatüreglégzés; b) hasüreg; c) ínyvitorla
   Értékelés: Minden hiba 1 pont levonással jár.
   
   
5. 1) A hangzók időtartamának különbségéből, a rövid-hosszú váltakozásból (időmértékes ritmus).
   2) A hangsúlyos a másik forrás: elsősorban a szavak első szótagjára eső szóhangsúlyból származik a ritmusosság (nyomatéki ritmus).
   3) Várható válaszok még: az azonos vagy hasonló hangzás szabályos váltakozása (pl. rím, refrén); a gondolatritmus.
   Értékelés: 1) és 2) hiánya vagy hibája esetén 1-1 pont levonás jár. A ritmusélmény 3)-ban felsorolt forrásai nem kötelezőek, hiányuk esetén nem jár levonás, meglétükért sem jár több pont (csak dicséret).
   
   
6. Lehetséges eszközök: a, b, e, f, h.
   Értékelés: Minden hiány vagy hiba fél pont levonást jelent.
   
   
7. 1) A hanglejtés a beszéddallam kialakításának (a beszéd zeneiségének) egyik eszköze, vagy másként: intonációs eszköz.
   2) A hanglejtést a hangmagasság változása alakítja ki.
   3) Három alaptípusa van: az ereszkedő, az emelkedő és a lebegő. Ezek kombinációja összetettebb hanglejtésformákat hoz létre.
   Értékelés: 1) és 2) hiánya vagy hibája esetén 1-1 pont levonás jár. A 3)-ban felsoroltak nem kötelezőek.
   
   
8. Az elnevezés: hangszín vagy hangszínezet.
   Értékelés: A hiány vagy hiba 1 pont levonással jár.
   
   
9. Rövid szó | homályos szokott lenni.
   Sok beszédnek | sok az alja.
   Ismerjük anyanyelvünk írott és íratlan, | kimondott és kimondatlan szabályait, | szakadatlanul viszonyítunk, | rangsorolunk, | igazodunk a beszélgetőtárshoz, | önmagunkhoz, | esetleg még ahhoz is, | akiről éppen szólunk.
   Értékelés: A hiány vagy hiba fél pont levonással jár.
   
   
10. a) Köszönés helyett integetés; igenlő válasz helyett fejbólintás stb.
    b) Például a Nem félek tőled. mondat kimondásakor a beszélő visszahúzódik, hátrál (növeli a távolságot); védően maga elé tartja a kezét; remeg; tekintete, arca riadalmat árul el stb.
    c) Például a mosoly a barátságos üdvözlés jeleként.
    d) Például az időkérés jele a sportban; bármilyen csoportra jellemző jelzés.
    Értékelés: Minden jó példa 1 pontot ér.
    
    
11. Betűrend szerinti sorrend: tér, Téri Tibor, Téry Teréz, tesz-vesz, tét, tetanusz, tetanusszal, tetanuszszérum, tétet, tettet, tettét
    Értékelés: Minden hiba fél pont levonással jár.

- vissza -