A történelem segédtudományai

2000-ben látott napvilágot Georges Duby, a modern történetírás egyik kiváló francia alakjának önéletrajzi kötete Folytonos történelem címmel (Napvilág Kiadó), amelyben a tudós elsősorban történetírói módszerének kialakulásáról, fejlődéséről, etikai állásfoglalásáról mesél a maga közvetlen, szellemes, bölcs módján. Ha van időd, ajánlom, lapozz bele ebbe az olvasmányos könyvbe, mégpedig azelőtt, hogy belekezdenél a rendszeres tanulásba, mert magáról a rendszeres, egymásra épülő ismeretekről is képet kaphatsz és segítséget belőle a további tanuláshoz. Két idézettel szeretnék kedvet csinálni az olvasáshoz és a történelmi búvárkodáshoz.

"Egy ideje mind gyakrabban használom könyveimben az "én" szót. Én így figyelmeztetem az olvasót. Nem az igazságot akarom átadni neki, hanem a valószínűt sugallom, azt a képet állítom elé, amely bennem alakult ki az igazságról. Ehhez a képhez sokban hozzájárult a képzeletem is. Ügyeltem azonban arra, hogy a képzelet szilárdan támaszkodjon azokra a pillérekre, amelyeket a tisztesség, a tudósi tisztesség nevében nem manipuláltam, amelyek közül egyet sem hanyagoltam el, amelyeket gondosan ellenőriztem, hogy meggyőződjem szilárdságukról. A forrásokról beszélek, a bizonyítékaimról." (60. lap)

"Néhány megmaradt eredeti oklevél többségét a Saone-et-Loire megyei levéltár őrzi. Ahogy az néha lenni szokott, a levéltáros a rábízott iratok tulajdonosának érezte magát, és igyekezett minden betolakodót távol tartani. Gyanakvó éberségét sikerült kijátszanom, de végül is csalódnom kellett? A várt óriási agyag helyett alig valamit találtam. Néhány örömteli pillanat mégis várt rám az apró olvasószobában.
Egymagam volta. Végre elértem, hogy kihozzák az áhított kartondobozt. Óvatosan levettem a fedelét. Vajon mit találok a dobozban? Kiemeltem a legfelső iratcsomót, leoldottam róla a madzagot, és becsúsztattam a kezemet a pergamenlapok közé. Aztán megfogtam az egyiket és széthajtottam. Már pusztán az előkészületek is élvezetet jelentettek. Ezeknek a bőröknek gyakran kifejezetten kellemes az érintése, amihez hozzájárult a nagyközönség előli elzárt, titkos helyre való belépés keltette megilletődés. A nagy csendben úgy tűnt, mintha a gondosan szétterített és kisimított iratokból a rég kihunyt életek illata áradna. Az ember szinte érzi annak a másiknak a jelenlétét, aki nyolcszáz évvel korábban megfogta a lúdtollat, bemártotta a tintába, és lassan, meggondoltan rajzolni kezdte a pergamenre a betűket, ahogy csak az örökkévalóságnak írhat az ember, aztán a szöveg ott van előtte, üde frissességében. Kik olvasták előttem ezeket a szavakat? Legfeljebb négyen vagy öten. A kiválasztott boldog kevesek. Újabb élvezetet jelent a kibetűzés izgató türelemjátéka. A délután végén a jutalom alig néhány adat, de ezek csak az enyémek, mert én hajtottam fel őket, és a zsákmánynál nagyobb öröm volt maga a vadászat. Magunk előtt tartani és saját szemünkkel tanulmányozni ezeket az idők mélyéről itt maradt iratfoszlányokat, amelyek a hajótörés után előbukkanó roncsokra emlékeztetnek, megérinteni, megszagolni, nagyítóval vizsgálni ezeket a jelekkel telerótt tárgyakat, amelyeket magunk között "forrásnak" hívunk, ezek azok a pillanatok, amikor a történész úgy érzi, soha nem volt ilyen közel a konkrét valósághoz, a hőn áhított, de mindegyre szétfoszló igazsághoz." (26-28. lap)

Diplomatika (oklevéltan)

Oklevelek formai vizsgálata és létrejöttük körülményeit kutatja

Paleográfia

Írások történetével foglalkozó tudományág

Epigráfia (felirattan)

Az ókori feliratok gyűjtésével, megfejtésével foglalkozik

Kodikológia

A kódexeket (kézzel írott könyvek) vizsgálja

Pecséttan

Kronológia

Az időmérés és időszámítás tudománya

az idő számításának kezdőpontját a különböző népek más-más dologhoz kötik:
ókori görögök az első olimpiai játék megrendezésétől számították: Kr. e 776.
ókori rómaiak Róma város alapítását tekintették kezdőpontnak: Kr.e. 753.
a zsidóság a világ teremtésétől számol: Kr. e 3761., amit a Bibliában található ősatyák mondai korának összeadásából következtetett ki
bizánci kezdőpont is a világ teremtéséhez kötődik: Kr. e. 5494.
a keresztények krisztus feltételezett születésétől számolnak
a mohamedánok prófétájuk Mohamed Mekkába menekülésétől számolnak: 622.

Az idő mértékegységeinek meghatározása legtöbbször csillagászati megfigyelésen alapul, amely a Föld-Hold-Nap mozgásának figyelembe vételével történik. A holdév (354 nap) és a napév (365 nap) azonban nem fed egymást. Az európai rendszer, amely az egyiptomiaktól származik és Julius Caesar tökéletesíttette, a szolaris (napév) évet használja. A Julián- naptárat, amelyet a mai napig is használunk utoljára XIII. Gergely pápa módosíttatta 1582-ben (gregoriánus naptár).

A keresztény időszámítás

Krisztus születésének időpontját, amely a kezdőpontot adja a 6. sz-ban határozta meg Dionysius Exiguus római apát. Ez az időszámítás a 11. sz-ra terjedt el Európában kivéve az iszlám és a keleti kereszténységet valló országokban. Így Oroszországban Nagy Péter cár rendelte el az időszámítás megváltoztatását (7208. dec. 31. után 1700. jan. 1. következett).

az év nem mindig jan. 1-vel kezdődött elsősorban pogány eredete miatt csak a 14. sz-tól terjedt el. márc. 25. szinte egész Nyugat-Európában elterjedt évkezdet volt, ez az angyali üdvözlet napja.
szept. 1. főleg a keleti kereszténységben elterjedt évkezdet
dec. 25. az egyik leginkább elterjedt évkezdet, Magyarországon a 16. sz-ig ezt használták
a hónapok neveit a legtöbb nép a rómaiaktól vette át, ám léteznek saját anyanyelvi hónapnevek is
Magyarország:
január = Boldogasszony hava, február = Böjtelő hava március = Böjtmás hava április = Szent György hava május = Pünkösd hava június = Szent Iván hava július = Szent Jakab hava augusztus = Kisasszony hava szeptember = Szent Mihály hava október = Mindszent hava november = Szent András hava december = Karácsony hava
a középkorban a napokat inkább jeles egyházi ünnepekhez viszonyítva adták meg a mai sorszámmal jelölés a 14. sz-tól kezdett elterjedni

Genealógia: eredet- vagy származástan, családtörténet.

Fontosabb fogalmak:

ős - felmenő rokon, akitől valaki vagy valamely család származik
nemzetség (gens) - egy közös őstől származó, azonos nevű ivadékok sora
nemzedék (generáció) - egy időben élő, megközelítően azonos korú emberek összessége
ág - leszármazási vonal (egyenes ági, oldalági)

Név:

Anjou-kortól alakult ki a vezetéknév
öröklődő családnevek kialakulása a nemesség körében (XIV-XV.sz.) a városi polgárság körében (XV.sz) a jobbágyság körében (XVI-XVII. sz.)
1787. bevezetik a vezetéknevek apai ágon való öröklését
a névváltoztatást királyi engedélyhez kötik 1848. belügyminisztériumi engedélyre változik

Történeti földrajz

korábbi történeti korok földrajzi képének rekonstruálása
forrásai az oklevelek, amelyek megadják birtokok határát, gazdasági természeti jellemzőit, adó- és birtokösszeírások, helynévtárak
Az első Magyarországot ábrázoló térkép a 16. sz-ban készült. 1785-ben volt az első egész Magyarország területét felölelő katonai felmérés

Néhány ókori város és a mai ország neve, amelynek a területén található:

Törökország	Tunézia	Libanon	Irak	Irán	Izrael
Pergamon	Karthago	Szidon	Ur	Szuza	Akko
Epheszosz	Zama	Büblosz	Uruk	Ekbatana	Haifa
Milétosz		Türosz	Lagas	Perszepolisz	Názáret
Halikar-nasszosz		Megiddo	Larsa		Jeruzsálem
Trója			Eridu
			Asszur
			Ninive
			Babilon

Numizmatika: pénztörténet

Attól a pillanattól kezdve, hogy az emberek tudtak írni és olvasni, a fémpénzekkel való ügyletelés helyett írással: levelekkel, ígéretekkel, rendelvényekkel helyettesítették az ércet.
A Kr. e. 20. sz-ban Babilonban a helybeli kereskedők és bankárok között már papírpénzek és csekkek forogtak, amelyek formátuma még messze volt a maiaktól, de elmésségük mégis figyelemreméltó. Hasonló szellemes eljárásokkal találkozunk Görögországban a hellenisztikus Egyiptomban (Alexandria).
Rómában ismerték a folyószámlát, az argentariik rovataiban tartozik-követel rovat szerepel. Minden hiteleszközt: váltó, adóslevél, hitellevél, bankjegy, csekk ismertek az iszlám kereskedők. Európa csak újra rátalált ezekre a formákra, amikor kereskedelme szükségessé tette a pénzforgalom bonyolultabbá válását.

Az európai országok pénzverését három szakaszra bonthatjuk:

Denárperiódus (középkori pénzverés a XIII. század végéig)
Garasperiódus (XIII-XIV. sz. fordulójától a XV-XVI. sz. fordulójáig)
Tallérperiódus (XV-XVI. sz. fordulójától a XIX. sz-i nemzeti valutáig)

I. Istvántól az Árpád-korban változó értékkel érvényes: ezüstdénár
Károly Róbert: magyar aranyforint 1325-ben, váltópénz a garas 1329-től
Mátyás: állandó ezüstpénzt veret 1467-ben, de forgalomban van a dénár, az obulus, a garas és a magyar aranyforint is
I. Ferdinánd: ezüsttallért veret 1553-ban, létezik még a magyar aranyforint, ekkor dukát a neve, váltópénze az ezüstdénár
1659-től bevezetik a krajcárértéket, de megmarad az aranydukát és az ezüst váltópénzek is.
II. Rákóczi Ferenc: arany féltallért veret, váltópénze az ezüst poltura (lengyel mintára)
1760. először vernek Magyarországon rézpénzt
1762. az első papírpénz megjelenése
1848/49. először lesz magyar nyelvű felirat a pénzen
1892. az aranyalapú korona-valuta megjelenése
1926. aranyalapú pengő kibocsátása
1946. aranyalapú forint megjelenése

Heraldika: címertan

A címer egy családhoz, földterülethez kötődő színes jelvény, amely az évszázadok folyamán örökölhető. A címer legfőbb hordozója a pajzs, amelyen a színes figurális ábrázolások elhelyezkednek. Európában a 12. sz-ban jelent meg és terjedt el használatuk.

A magyar középcímer

A magyar országcímer

Magyarországon az első ábrázolással III. Béla idején találkozunk, ezeken az érméken már megjelent a kettős kereszt ábrázolása.
I. Imre idején címereink másik alapeleme a vörössel és ezüsttel vágott pajzsmező is megjelent.
Az Anjouk egyesítették saját liliomos címerüket az Árpádokéval és megjelent a kereszt alatt a hármas lóhereív, ez még nem hegyet jelentett ekkor csak talapzatot adott. 14. sz. végén bukkan fel a pajzs fölé helyezett korona.
A 15. sz végétől a címerhez szimbolikus jelentés tapadt: az ezüst sávot a 4 folyóval (Duna, Tisza, Dráva, Száva) a kereszt alatti lóhere formát hegyekkel (Tátra, Mátra, Fátra) azonosították. Ezzel készen állt az úgy nevezett kiscímer. E mellett kialakult a középcímer, amely a meghódított vagy igényelt tartományok címereit is magában foglalta (Horvátország, Dalmácia, Szlavónia, Erdély).
1849-ben alakították ki a Kossuth-címert, amely a kiscímert jelentette korona nélkül.
1949-ben, majd 1957-ben új szocialista jelképekkel teletűzdelt országcímert vezettek be.
A ma érvényes címert 1990-től használjuk, amely a koronás kiscímert idézi.

Inszigniológia: hatalmi jelvények történetét vizsgáló tudomány

Magyar koronázási jelvények

A legfontosabbak (mivel csak akkor tartották érvényesnek a koronázást, ha azt a hagyományos jelvényekkel végezték ld. pl. Károly Róbert háromszori koronázása): a korona, a jogar, az országalma és a kard volt valamint a palást, amely Szent István öröksége.

Korona

A ma látható Szent Koronát I. István még nem viselhette, azt később állították össze V. István vagy más feltételezések szerint III. Béla koronázására. A két részből álló korona alsó rész, az úgy nevezett görög korona egy homlokpánt, amelyet drágakövek és színes zománcképek (pl. Bíborbanszületett Konstantin, I. Géza) díszítenek A pánt elülső részét 8 oromdísz ékíti, az elülső rész közepén félkör alakú aranylapon az áldást osztó Krisztus látható. A pánton aranyláncokon lóhere formájú drágakövek függnek. A korona felső részét az úgynevezett latin koronát szintén az áldást osztó Krisztus díszíti az ezt körülvevő apostolképekkel. A pántok kereszteződésében található az aranykereszt, amely ferdeségére nincs megnyugtató érvelés.

Története:

1001-ben Istvánt (még nem az itt leírt jelvényekkel) koronázták királlyá Esztergomban. Az ekkor használatos jelvények eltűntek
a ma ismeretes korona kb 1180-ra alakult ki Székesfehérváron, Visegrádon, Budán őrizték
1440-ben Habsburg Albert özvegye kilopta az országból, Mátyás király szerzi vissza II. Frigyestől hatalmas összeg fejében (1464)
1551-ben Izabella királyné Ferdinándnak adta át
1619-ben II. Mátyás adta vissza a magyaroknak és a pozsonyi várban őrizték
1849-ben Orsovánál elásták, amelyet a Habsburgok 1853-ban ásattak ki, ettől kezdve Budán őrizték
a második világháború idején Nyugatra menekítették, 1945-től amerikai tulajdonba került, amelyet 1978-ban ajándékoztak vissza

Jogar

A nyele fapálca aranyozott ezüstlemez borítással, amelynek végére szabálytalan hegyi kristályt erősítettek aranyfoglalatba. a kristálygömbbe 3 oroszlánt véstek. valószínűleg 10. sz-i munka.

Országalma

Tömör, aranyozott rézgolyó, tetején az apostoli kettős kereszttel. Valószínűleg a 14. sz-ban az Anjouk készíttették, mivel a ráerősített lemezen liliomos címerük látható.

Kard

A ma látható kard a 16. sz-i velencei ötvösmunka.
Az eredeti kard a 16. sz-ban elveszett. A prágai szent Vitus templomban őriznek egy viking kardot, amely Luxemburgi Károly leltárában mint Szent István kardja szerepel.

Palást

Gazdagon hímzett bíborselyem kelméből készült. Szöveget is hímeztek bele, amely szerint István és Gizella ajándékozta a székesfehérvári bazilikának.

Vexillológia: zászlótörténet

A zászlókat a hadviselésben, már az ókortól használták. A középkorban jelvénnyel, címerrel díszítették. A lobogó mint a nemzeti hovatartozás jelképe a 16. sz-ban alakult ki. Elsőként a hollandok használták. A francia forradalomtól kezdve terjedt el a nemzeti trikolór használata.

Magyar zászlóink

I. István korában a vörös zászlóra a turul helyett a kereszt került fel,
III. Béla pedig már a kettős keresztet hímeztette zászlajára.
II. András vörös-ezüst csíkozású zászlót használt.
16. sz-tól ismét csak vörös színű a lobogó, jelentőségét elveszti.
1608-ban II. Mátyás koronázásakor tűnt fel együttesen a 3 színű zászló.
Rákóczi szabadságharc idején a fehér selyemből készült zászló terjedt el.
A francia trikolór mintájára a 18. sz-tól terjedt el hazánkban a három színű zászló használata. Az 1848-as törvények rögzítették a nemzetiszínt és az országcímert, amit az uralkodó is szentesített.
Magyarország nemzetiszínei a 19. sz. óta nem változtak csupán a címer alakult át a zászlón.

Érdekességek

Itáliában a pénzforgalom már igen fejlett volt a 14-16. században, ennek ellenére a baratto (csere) jelentette a bölcs eljárást minden nagykereskedő számára. Minden kétséget kizáróan ennek a cserekereskedelmi hagyománynak a nyomdokain haladva találták ki a 16. sz-i genovai hitelspecialisták azt, hogy úgynevezett besanconi vásárokat rendeznek, amelyeken egész Európa minden váltóját beváltották: valóságos kliring ügyleteket bonyolítottak le (kliring rendszer: tartozások és követelések kölcsönös beszámításán alapuló elszámolási mód, amelyben a felek csak a beszámítás után megmaradó értékkülönbözetet fizetik ki illetve kapják meg).
Még az 1950-es években is "fedeztek fel" érdekes pénzeket. Pl. Nigéria belsejében élő bennszülöttek terményeiket a hivatalos brit font sterling helyett Európában vert (gyártott) korallpénzzel értékesítik egymás között. Ezeket a pénzeket olivettának nevezik, Olaszországban készülnek. Az olivetták középen átszúrt korallhengerek, hornyolással a peremükön. Az afrikai vásárló az övén hordja felfűzve, gazdagságát így bárki első pillantásra fel tudja mérni.
Kína gazdasági potenciálja miatt megrekedt egy az európainál fejletlenebb pénzügyi szisztéma szintjén. Ebből a megállapodott rendszerből azonban ki kell emelni a papírpénz zseniális ötletét, amely a 9-14. században élte virágkorát Kínában, főleg a mongol uralom idején volt nagyon hatékony, amikor a közép-ázsiai utak révén Kína egyszeriben megnyílt a sztyeppe világa, az iszlám világa és Nyugat felé. Azonfelül, hogy a papírpénz megkönnyítette az egyes tartományok közötti kifizetéseket, segítségével lehetővé vált a vert fémpénzeket, olyan kifizetésekre tartalékolni, amelyhez a Közép-Ázsiával folytatott kereskedelemhez volt szüksége. A császár bizonyos adókat bankjegyekben szedett be, a külföldi kereskedőknek papírpénzre kellett átváltaniuk ércpénzüket, amíg az országban kereskedtek, amelyet visszakaptak, ha elhagyták Kínát. A bevezetett papírpénz válasz volt a 13. sz-i kereskedelmi konjunktúrára, amelynek nehézséget okozott a súlyos rézpénzek forgalma.
Európában a papírpénz az Angol Bank újításának következtében kezd elterjedni a 17. sz. végétől. A bank igazán nagy újítása abban állott, hogy igazi gondosan szervezett jegybanktevékenységet végzett, és képes volt nagy hiteleket nyújtani bankjegyben, amelyeknek az összege a valóságban erősen meghaladta a tényleges letéteket.
Európában leginkább az arany-, ezüst és rézpénz játszotta a fő szerepet. Elterjedtségük egy-egy időszakban a fémek egymás közötti "játékának" eredménye. A pénzrendszer struktúrájához tartozik, hogy versenyeznek egymással (pl. a 17. sz. 60-as éveiben kis rézpénz árasztja el Európa és még Perzsia piacait is). A nemesfémek termelése rendszertelen és rugalmatlan. Hol egyik hol másik kerül nagyobb mennyiségben a piacra, amely hatalmas megrázkódtatásokat okoz a pénzpiacokon. (A teoretikusok szerint egyforma súly mellett az arany 12-szer ért többet az ezüstnél, de ez az ideális aránypár a gyakorlatban állandóan változott.)
A pénzrendszer gyenge pontjai: nemesfémek külföldre áramlása és a takarékosság, a gondos felhalmozás. A luxuscikkekért mindig nemesfémmel kell fizetni Európának India és Kína felé, ezért a kereskedelmi mérleg mindig deficites. A keresett ércpénznek gyorsan kéne forognia a kereskedelem miatt, ám éppen Európa szenvedélyesen tezaurál, ami éppúgy elnyeli a pénzt, mint a távol-keleti luxuscikkek.

A megadott témák forrásai, további ismeretszerzéshez ajánlott művek:

A magyarságtudomány kézikönyve. Szerk. Kósa László. Bp. 1991.
A történelem segédtudományai. Szerk. Bertényi Iván. Bp. 1988.
Történeti földrajzi kislexikon. Szerk. Zsidi Vilmos. Bp. 1995.
Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Szerk. Honvári János. Bp. 1997.
Magyar Történelmi Fogalomtár. Szerk. Bán Péter. Bp. 1989.
Bertényi Iván: Kis magyar címertan Bp. 1984

- feladatok -

- archívum feladatok -

- versenyfeladatok -

- vissza a tematikához -