Feladatok

A Nyugat harmadik nemzedéke

I. rész

1. Töltse ki a táblázatot! (10 pont)

CÍM SZERZŐ MŰFAJ
Prae    
A la recherche
   
A vers születése
   
Hajnali háztetők    
A sötétség verse
   
Harmadik szimfónia
   
XIX. Henrik
   
Babits a betegágyon
   
Folytatás
   
Nem tudhatom...    

2. Honnan származnak az alábbi idézetek? Nevezze meg a szerzőt és a mű címét! (20 pont)

  1. benned kaptam első
    fészkemet,
    szivem a sziveddel
    lüktetett,

    én és nem-én közt nem volt
    mesgye-hegy,
    benned a világgal
    voltam egy.

  2. Elfagyott rózsák, dáliák: a kertünk
    Új és új szépség akkor is, ha pusztul.
    Meglátjuk most, hogy mit szereztünk
    Bőrön, beleken és szerveken túl?
    Ez még az ősz, ha jól, ha rosszul,
    Most vívj, most védd magad,
    Míg végső hódításra el nem indul
    A sejtjeinkbe zárt tudat.

  3. Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban,
    tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
    s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
    vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

  4. Körülnéztem: szerettem volna néhány
    szót váltani jó, meghitt emberekkel,
    de nyirkos éj volt és sötét hideg volt,
    Péter aludt, János aludt, Jakab
    aludt, Máté aludt és mind aludtak...
    Kövér csöppek indultak homlokomról
    s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

  5. Hová lettek a fiatal nők,
    kik szívem rózsaszín lazacszeleteit
    tartósították illatos olajban,
    és spulnira csavart
    érzelmeimet tűdobozba zárták?
    Hová lettek a lányok,
    akik örökké félhomályos egemen
    csillagpályájukat rótták?

  6. Víz és föld határ-láncára bukik,
    de menny s mélység között lakik: ő a tenger,
    keblén sarat ringat, s e szerelemben
    sár urává, emberré változik.

  7. Ha a hold feje vérzik az égen
    s gyürüző köröket ver a tóban a fény:
    átkelnek az árnyak a sárga vidéken
    s felkúsznak a domb peremén.

  8. Először mintha egy fölfújt fehér ing lépdelne fölfelé; ezt a fehér inget nagy pocak nyomja ki; most már látom kurta lábait is, amint szuszogva emelgeti fokról fokra. Mellette kiszőkül egy vékony cselédke arca, karján zöldséges cekkerrel. A kövér ránk pislog, megtorpan, ahelyett hogy máris itt lenne. Úgy rákiáltok, mintha száz pengőt adtam volna neki: - Segítsen, mert magukra csúszik... - mire ki nem esve lassúságából , lehántja a lüszterkabátját, sodor egyet a bajszán, s mint egy gombóc. odagurul a szemüveges mellé.

  9. Az árnyékszék ablaka már jégvirágos volt, tele gyönyörű mintákkal. Nemsokára befagy a Gyöngyös. Ha egyszer leesett a hó, meg is maradt a tavaszi olvadásig; nem úgy mint a nagyvárosokban. Megmaradt kint a földeken, megmaradt a gyakorlótereken, az utakon, a főépület előtt a kavicson, a fasorokban, mindenütt. Márciusig, áprilisig nem sározzuk be többé a bakancsunkat. Tiszta és puha szőnyeget terített lábunk elé az égi kegyelem. Megbűvölve néztem ezt a fehér, édesen szelíd és mégis hatalmas varázslatot.

  10. Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.
    Ne a folyton-változótól reméld a dicsőséget.
    bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?
    Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat
    s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.
3. A Nyugat mely nemzedékeihez köthetők a felsorolt szerzők? (10 pont)

Szép Ernő; Illyés Gyula; Krúdy Gyula; Weöres Sándor; Füst Milán; Vas István; József Attila; Ady Endre; Márai Sándor; Móricz Zsigmond; Jékely Zoltán; Szentkuty Miklós; Csáth Géza; Babits Mihály; Szabó Lőrinc; Ignotus Pál; Németh László; Karinthy Frigyes; Balázs Béla; Rónay György; Kaffka Margit

4. Jellemezze és értelmezze az újklasszicizmus irányzatát! (10 pont)

 

II. rész

  1. Adja meg a szerzőt! (9 pont)
  2. Adja meg a szerzőt és a mű címét! (18 pont)
    1. Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével,
      s hamit temagadból szégyenkezve nézel,
      tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által
      az Isten is nézi, az Isten is látja!

      Krisztus urunk, segíts meg!

    2. Az országosan szokásos munkarend szerint, a tehén-, ökör- és igásló-istállókban az első etetés pontosan három órakor történik. Hajnali három órakor tehát a csirások, béresek és igáskocsisok kezében már forog a villa; takarmányt vetnek a jászlakba; kupacokba hányják, aztán saroglyákon kihordják a trágyát. Amire - négy óra tájban - a gazdák megjelennek, már az állatok csutakolása, vakarása és kefélése folyik. Öt órakor az állatok megkapják a takarmány második adagját. Aztán kihajtják itatni őket. Amíg az ökrök a hosszú vályúkból a vizet szürcsölgetik, s mintegy reggeli ásításként égig zengő bőgést harsogtatnak, bent a béresek gyorsan friss almot hánynak a tárgya helyére, felsöprik az istállót. Aztán ők is ehetnek, fél hattól hatig reggeliszünet van. Ilyenkor bóbiskolják ki azt az öt percet, ami az alvás és a tökéletes ébrenlét közötti átmenethez kell, ilyenkor vakaródzzák ki tisztességesen magukat, s csavarintanak egyet a bajuszon. Pontosan hat órakor a haranglábon megcsendül a szelíd angélus, ekkorra valamennyinek szekéren kell ülnie. Közben élénk tutulással a kanászok is kivonulnak.

    3. A ház is alszik, holtan és bután,
      mint majd száz év után,
      ha összeomlik, gyom virít alóla,
      s nem sejti senki róla,
      hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.

    4. Szindbád, az ezeregyéjszakabeli hajós történetünk előtt körülbelül huszonöt esztendővel kisdiák volt a határszéli algimnáziumban, a Kárpát alatt, valamint a legjobb valcertáncos
      a városka tánciskolájában. A mohos zsindelytetők alatt, ahol az algimnázium meghúzódott, Szindbád semmiféle nevezetes emléket nem hagyott maga után, a névaláíráson kívül a torony falán; ellenben a tánciskolában, táncos lányok és fiúk között, Szindbád emléke sokáig kedves emlékezetben maradott, amint a következőkből majd minden kiderül.

    5. Mondd el, mert ez világ csodája:
      Egy szegény nép karácsonyfája
      A Csendes Éjben égni kezdett
      És sokan vetnek most keresztet.
      Földrészek népe nézi, nézi,
      Egyik érti, másik nem érti.
      Fejük csóválják, sok ez, soknak.
      Imádkoznak vagy iszonyodnak,
      Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
      Népek Krisztusa, Magyarország.

    6. 1. Az ember ezermesternek született. Nincs nagyobb méreg a számára alvó képességeinél. A satnya testű ember kedvetlen, de még kedvetlenebb, akinek a képességei petyhüdtek el. Az ember képességeivel gyökeredzik a világban, azzal kapaszkodik, amit meg tud csinálni. Mindig csordában éltünk, és sosem voltunk Robinsonok. De azért Robinsont nem lehet elpusztítani bennünk. Minden élet egy sziget, mely cserekereskedelmet folytat más szigetekkel. A csere egy darabig hasznos, a sziget ad és kap, segítik és segít. A baj ott kezdődik, amikor a csere öncélú lesz, több a hajós, mint a szigetlakó, s a gazdaság szétdúlja a szigetek belső idilljét. A természet üzemmé válik, az emberek nemcsak cserélnek, hanem a cseréért élnek, egyoldalúan aknázzák ki magukat. Kincseik kiásott részét elprédálják a hajósok, nagy része pedig ott pusztul érintetlenül. Mi lesz e kopárságban a szigetlakóból?
      Elhülyül vagy Robinson korára emlékszik. Meggyűlöli a kereskedelmet, s azon töpreng, hogy tehetné el láb alól a hajósokat.

  3. Adjon meg legalább 5 olyan mai irodalomtörténészt, akik a Nyugattal foglalkoznak! (10 pont)

  4. Adjon meg legalább 5 Márai művet! (5 pont)

  5. Adjon meg legalább 3 Baudelaire fordítót! (6 pont)

  6. Igaz-e, hogy Kosztolányi saját alakjáról mintázta Esti Kornélt? Hozzon fel érveket Pro és kontra! (10 pont)

 

III. rész - Elemzés

Értelmezze az alábbi verset mintegy egy-másfél oldalnyi terjedelemben! (20 pont)

WEÖRES SÁNDOR : MERÜLŐ SATURNUS

T. S. Eliot emlékének

Elvették nyájamat. Bánjam-e? Többé semmi dolgom,
nincs felelosség: menhelyen könnyu az aggnak élete.
Legelobb a papot kergették el, az agancsos félrebeszélot
deszkájáról ahonnan égbe röppent naponta - bolond ! -
és okosabb papokat válogattak; késobb a királyt, a védo
védtelent, és kardos királyokat fogadtak; aztán a bölcset,
hiszen van tudósunk elegendo; végül a költot,
minek számlálja ujjait gagyogva? tódulnak helyébe
a kivánalmak célszeru dalnokai megbízás szerint.

Igy állok, arccal falnak fordítva, törött pásztorbotommal.
Csordám a vályunál tolong: mennyi vidám vadonatúj
nagyszerüség úszkál benne! Orr orr mellett, orr az orrot
kitúrja - bánjam-e? - már nem hivatásom,
agyarat döfnek belém, ha látom: mi lesz a roppant
szaporulatból, a kapart anyaméhbol, falánk
bódulatban, gyorsuló iramban, a gyilkos sugarakból,
a kapuba rakott robbanásból -

Mint ha sínén a vonat
rohan a szakadékba melynek túlsó partja nincs -
bánjam-e? - lehet, megállítják a végso percben;
vagy a szakadék felett is pálya visz, csak vak vagyok;
talán a meredély szélén szárnyat bont, felröpül:
ok tudják, nem én. Bajuk, ha ok se tudják.
Nekem már mindegy: pásztorbotom eltört,
könnyu szalmán heverni, évezredek
fáradalmát kipihenni. Nem látnak, fejük a vályuban,
én is csak farukat s lobogó füleiket látom.

- megoldások -

- vissza -