A kommunikáció | közvetlen | közvetett |
kétirányú |
a | d, f |
egyirányú | b, c, e |
természetes jel | mesterséges jel | |
2, 8 | nem nyelvi jel | nyelvi jel |
1, 4, 6 | 3, 5, 7 |
A kommunikáció tényezői | Példa |
valóság | |
beszédhelyzet | |
beszélő (vagy: adó, közlő) | Péter |
hallgató (vagy: vevő, befogadó, címzett) | Mari |
csatorna | levegő |
üzenet (vagy: közlemény) | történet/monológ az ejtőernyős ugrásról |
kód | a (magyar) nyelv |
A mondat betűjele | Legfontosabb nyelvi funkciója |
a) | tájékoztató (vagy: referenciális) funkció |
b) | esztétikai (vagy: poétikai, művészi) funkció |
c) | metanyelvi (vagy: értelmező) funkció |
d) | érzelemkifejező (vagy: expresszív, emotív) funkció |
e) | kapcsolatfenntartó (vagy: fatikus) funkció |
f) | felhívó (vagy: konatív) funkció |
Állati kommunikáció | Az ember nyelvi kommunikációja | |
korlátozott számú üzenet hozható létre | + | |
minden jelzés valamilyen konkrét helyzethez kötődik, amely kiváltja a jeladást |
+ | |
a jelzés mindig tagolható | + | |
múltbeli eseményről, helyzetről is szólhat az üzenet | + | |
létrehozható olyan üzenet, amely nem a megtapasztalható létezőkről szól (hanem például képzelt dolgokról, hazugságokról) |
+ | |
ugyanabban a helyzetben is egyéni megoldások nagyszámú változata valósulhat meg |
+ | |
kivételes, nem jellemző a jelhasználatra a tájékoztató funkció, inkább a felhívó a domináns |
+ |
- vissza -