Magyarország a 19. század második felében

Habsburg birodalom

• A birodalom megtartotta dinasztikus jellegét a század második felében is.
  
  
• Ferenc József szerint a hadsereg, a hivatalnokrendszer és a cárral fenntartott jó viszony a birodalom egységének záloga (nemzetek feletti birodalmát az udvarhoz lojális arisztokrácia és a klérus támogatja).
  
  
  
  
• Hatalmi csoportok:
  
  

  Windischgratz: birodalom föderalisztikus, arisztokrácia túlsúlyát biztosító szervezet legyen (Apponyi György: a cseh és lengyel nemesség szerepének elismerése mellett dualisztikus átszervezése birodalomnak). Schwarzanber: monarchikus eszmére épített abszolutizmus (német központú centralizáció az egységes Németország osztrákok vezette létrehozása érdekében), ám egyetlen nemzet sem tartotta hazájának a birodalmat), Birodalmi Tanács létrehozása, 1851. Szilveszteri pátens abszolút monarchiának nyilvánítja a birodalmat. Bach: liberális polgárság vezetője, uralkodói hatalmat jól szervezett szakszerű adminisztráció megszervezésével segíti, gazdasági szabadság biztosítása a polgárságnak (politikai szabadságjogok korlátozása).

• 1850 után neoabszolutizmus bevezetése.
  
  
• 1853. újabb úrbéri pátens erősíti meg a jobbágyság eltörlését.
  
  
• Az állam beavatkozását megszüntetik az egyházi kérdésekben.
  
  
  
  
• 1857. gazdasági válság államcsőd szélére juttatja a birodalmat, ezért semleges (a krími-háborúban angol bankok segítsége), elveszíti az orosz politikai támogatást.
  
  
• 1859. piemonti háború a hadsereg gyengeségéről tanúskodott (magyar emigráció mozgolódása).
  
  
• 1859-től óvatos reformok (föderalista csoport előtérbe kerül).
  
  
• 1860. Októberi Diploma kiadása: közös ügy (Birodalmi Tanács): költségvetés, hadkötelezettség, kereskedelem, bank- és adóügyek, többi ügyeket tartományi gyűlések intézték, magyar kormányszékek visszaállítása.
  
  
• 1861. Februári Pátens az októberi diploma végrehajtását elrendelő irat (Schmerling a centralizáció híve, változtat rajta): kétkamarás Birodalmi Tanács létrehozása (magyarok nem küldik el képviselőiket: provizórium időszaka).
  
  
• 1866. vereség a poroszoktól (felgyorsítja a kiegyezés munkálatait).
  
  
• 1867. Decemberi alkotmány: általános polgári jogok deklarálása, birodalmi bíróság létrehozása, Birodalmi Tanács parlamentté alakítása (lehetőség a rendeleti kormányzásra).
  
  
• Iparilag elmaradott Európához képest (századfordulón felgyorsul gazdaság fejlődése, de birodalom különböző területeinek a fejlettsége nagyon eltér egymástól).
  
  
  
  
• Nemzetiségek a környező nemzetállamok felé fordulnak (hiányzik domináns etnikum).
  
  
• 1880-as évektől napirenden van a birodalom trialista átszervezése (szlávok bevonása a hatalomba).
  
  
• A század végén már a Habsburg-család tagjai maguk kezdeményezik a birodalom föderális átszervezését (Rudolf trónörökös: Monarchia minden népét egyenértékűnek kell tekinteni).
  
  
• Az állam egységének fenntartása meggyengíti a Monarchia nemzetközi pozícióit.
  
  
• A birodalom széthullásától való félelem irányítja a kül - és belpolitikát.
  
  
• A külpolitikában nincs egyetértés a közös külügyben, aktivitás imitálása, annak elhitetése, hogy a birodalom fennmaradása európai szükségszerűség).
  
  
• Beust külügyminiszter Német Császársággal jó kapcsolat kialakítására törekszik.
  
  
• Andrássy Gyula külügyminiszterként az oroszellenes politika híve.
  
  
• Az Oroszországgal fennálló balkáni konfliktus a meghatározó külpolitikai eseményekben.
  
  
• 1873. három császár szövetsége (orosz - német - osztrák).
  
  
• 1877. balkáni konfliktusban semleges marad Monarchia.
  
  
• 1879. kettős szövetség létrehozása (német - osztrák).
  
  
• 1882. hármas szövetség (osztrák - olasz - német).
  
  
• 1885. földközi-tengeri hármas szövetség (angol - olasz - osztrák).
  
  
• 1887. bulgáriai királyválasztás háborús helyzetet teremt a Monarchia és Oroszország között.
  
  
• 1908. Bosznia-Hercegovina annektálása.
  
  

Magyarország

Politikatörténet

• 1850-ig Haynau terrorisztikus uralma.
  
  
• 1851. szilveszteri pátens (neoabszolutizmus = a birodalmat az uralkodó/birodalmi tanács (2 magyar tag) irányítja, gyakorlatilag nincs más államirányítási szerv).

Bach-korszak (1850-59)

• Közigazgatás: 5 katonai kerületre osztják Magyarországot, Szerb vajdaság, temesi Bánság, Határőrvidék, Horvátország, Erdély leválasztása a magyar koronatartományokról, ezek élén a helytartótanács áll.
  
  
• 14 polgári kerület kialakítása, amelyek élén konzervatív magyar arisztokraták álltak, melléjük miniszteri biztosokat neveztek ki (megyerendszer kerületek alá rendelése).
  
  
• Bürokrácia kiépítése (hatalmas összegeket emészt fel).
  
  
• Politikai szabadságjogok korlátozása.

Magyar politikai utak:

• Szabadságharc felújítása (Makk József, Noszlopy Gáspár szervezkedései).
  
• Passzív ellenállás (közügyektől való elzárkózás deáki mintája).
  
• Emigráció: Törökország (Kütahya): Batthyány Kázmér, Mészáros Lázár, Perczel Mór; London: Pulszky Ferenc, Klapaka György, Türr István; Párizs: Andrássy gyula, Teleki László, Horváth Mihály, Szemere Bertalan; Kossuth Lajos végül Olaszországba (Torino) telepedik le, számos alkotmánytervezetet dolgoz ki a dunai népek együttélésének lehetőségeiről; súlyos ellentétek osztják meg az emigrációt, 1859. Magyar Nemzeti Igazgatóság létrehozása (Kossuth, Teleki, Klapka); leginkább az amerikai emigráció gyökerezik meg, a többiek a kiegyezés után hazatérnek.
  
• Behódolás: karrier vagy megélhetési gondok miatt.
  
• Konzervatívok korszerűsített rendisége (októberi diploma szellemisége).
  
  
  
• 1860. októberi diploma kiadása (Helytartótanács, kancellária, főispánság, országgyűlés intézményeinek helyreállítása).
  
• Széchenyi Ein Blick.
  
• 1861-65. Schmerling-provizórium (időleges katonai kormányzás).
  
• 1861. februári pátens (egész birodalom működését szabályozó rendelet, centralista elképzelés, németesítés, osztrák tartományok számára kedvező, bevezetve egy parlamentáris rendszert).
  
• 1861. országgyűlés feladata a királykoronázás előkészítése, ám a februári pátens elleni felzúdulás lesz a fő témája (közjogi kérdés).
  
• Felirati Párt (Deák Ferenc) elfogadja Ferenc Józsefet, elhatárolódik a forradalomtól, kompromisszumkészség, 1948-as eredményekhez ragaszkodnak, feliratban tiltakozik februári pátens ellen.
  
• Határozati Párt (Teleki László) nem fogadja el az uralkodót, mindenfajta alkut elutasítanak, 1849-es eredményekhez ragaszkodnak, határozatban tiltakozik a februári pátens ellen (unokaöccse Tisza Kálmán kezébe veszi a párt irányítását és a megegyezést keresi Deákkal, Teleki öngyilkosságot követ el politikai kudarca miatt).
  
• Végül a császár egyik javaslatot sem fogadja el, országgyűlés feloszlatása.

1861-65 provizórium

• Magyarok nem küldik el követeiket a Birodalmi Tanácsba, ezért egy ideiglenes rendszabást alkalmaznak a magyar területek igazgatásában (megyék élére főispáni helytartók kerültek, de meghagyják központi magyar kormányszékeket is.
  
• 1862. Apponyi György emlékirata (Pragmatica Sanctio egyzetetése a 48-as áprilsi törvényekkel).
  
• 1863. erdélyi választáson magyarok kisebbségbe kerültek, és Erdély elküldte követeit a Birodalmi Tanácsba, nemzetiségek növekvő nyomása).
  
• 1863. lengyelek felkelés leverését közönyösen nézte végig Európa (európai segítségbe vetett hit megszűnik).
  
• Elkerülhetetlen a megegyezés a birodalom két része között (1864-től titkos tárgyalások Deákkal), porosz vereség felgyorsítja az eseményeket.
  
• 1865. Deák Húsvéti cikke (reális együttműködési lehetőség Béccsel, ha nem megy 1848-as alapon, akkor alkotmányos keretek közt engedni kell).
  
• Kossuth tiltakozása kiegyezés ellen: Kasszandra-levél.

Kiegyezés rendszere

• 1867. létrejön a kiegyezés (első miniszterelnök: Andrássy Gyula, Ferenc József koronázása).
  
• Közös ügyek:
  

  Hadügy (uralkodó e legfőbb hadúr, hadüzenetet meg kell szavazni magyar országgyűlésnek, újonc megajánlási jog). Pénzügy (delegációk megállapodásán nyugszik). Külügy (kizárólag két kormány intézi).

• Közös ügyeket a két parlamentből választott delegáció ellenőrzi.
  
• Az egyéb ügyekben kormányzati önállóság.
  
• Külön 10 évre kötött gazdasági kiegyezés (közös költségekből való részesedés kvóta alapján, vám- és kereskedelmi szerződés).
  
• Paritásos alapon nyugvó rendszer.
  
• Mindkét fél rendelkezik önálló parlamenttel és felelős kormánnyal.
  
• Bonyolult társadalmi, gazdasági és politikai államalakulat jött létre, az ügyek szabályozatlansága miatt állandó viták a két fél között.
  
• Alkotmányos rendszer jött létre, amely néhány helyen csorbát szenvedett.
  
• 1868. horvát-magyar kiegyezés.
  
• Vagyoni és műveltségi cenzuson alapuló választójog, aránytalan választókerületek (nemzetiségek mellőzése) és a nyílt szavazás csorbítja a jogokat.
  
• Kétkamarás parlament népképviseleti alapon.
  
• Király rendelkezik a törvényekre vonatkozó előszentesítési joggal és a kormány kinevezésének / felmentésének jogával.

Pártok

• A parlamentben létrejönnek az apparátus nélküli politikai pártok (csak a képviselők alkotják):
  
• Deák-párt (Andrássy Gyula köré szerveződik, kiegyezéspárti polgárság, köznemesség és az arisztokrácia egy része), 8 évig kormánypárt.
  
• Balközép (Tisza Kálmán köré szerveződik kiegyezés rendszerének elutasítása, bihari pontokban megfogalmazott program, amely Magyarországot nagyobb önállósággal ruházta volna fel a Monarchián belül).
  
• Függetlenségi Párt (Madarász József köré szerveződik, 49-es program követelése, kiegyezés teljes elutasítása).
  
• 1875. Deák Párt és Balközép fúziója: Szabadelvű Párt (új kormánypárt születik), lehetetlenné vált a parlamenti váltógazdaság kialakulása.
  
• Antiszemita Párt (1884).
  
• Mérsékelt Ellenzék (később nemzeti Párt) Apponyi Albert köré szerveződik (1881).
  
• Általános Munkásegylet (1868), Általános Munkáspárt (1880): Frankel Leó szervezésében, Magyarországi Szociáldemokrata Párt (1890): főleg az általános választójogért küzd.
  
  
  
• Törvényalkotási láz Magyarországon (ipartörvények, bírói és közigazgatási reform).
  
• 1868. nemzetiségi törvény kiadása (Eötvös József): kulturális autonómia a nemzetiségeknek, de a magyart tekinti egy és oszthatatlan politikai nemzetnek (Európai látókörű és magas színvonalú törvény, csak a jogorvoslati fórumok hiányoznak az elgondolásból).
  
• 1868. népiskolai törvény kiadása (6-12 éves kora közt minden gyermeknek kötelező iskolába járnia).
  
• Csemegi-kódex: modern büntetőtörvénykönyv kidolgozása.
  
• Tisza Kálmán miniszterelnöksége (1875-90).
  
• Tekintélyelvű politikai kultúra kialakulása.
  
• 1890. véderő vitán vérzik el, ellenzék a nemzeti érzést használja fel megbuktatására.
  
• Monarchia válsága egyre inkább érződik a politikai életben, magyarság egyre inkább igényt tart a Monarchián belüli vezető szerepre.
  
• A két vezető nemzet szorosan egymásra van utalva a birodalom fenntartásában.
  
• Gazdasági és társadalmi változásokat nem követi politikai.
  
• A külpolitika aktivizálódását nem támogatják a magyar politikusok, főleg a balkáni terjeszkedést, német szövetséget elfogadják.
  
• Nemzetiségi mozgalmak megindulása.
  
• Paraszti és agrárszocialista mozgalmak megindulása (Várkonyi István, Csizmadia Sándor, Áchim András, Nagyatádi Szabó István).
  
• Országos Radikális Párt megalakulása (1914. Jászi Oszkár).
  
• Szapáry-kormány (1890-92) közjogi és egyházpolitikai vita.
  
• Wekerle-kormány (1892-95; 1906-10): valutareform (aranyalap bevezetése), pénzreform (korona bevezetése), Kossuth temetésének megszervezése, polgári házasság bevezetése; közigazgatási rendelet, munkásbiztosítás bevezetése.
  
  
  
  
• Bánffy-kormány (1895-99) támadó nemzetiségi politika, konzervatív fordulat.
  
• Obstrukcióval bénított parlamenti viták egyre sűrűbbé válnak.
  
• Széll-kormány (1899-1903) nyugalom időszaka a politikai életben.
  
• Tisza István-kormánya (1903-05, 1913-17) belső rendteremtés a cél, obstrukció letörése (házszabály-módosítás (pártját azonban megosztja a szavazás, a kiírt választásokon veszít a Szabadelvű Párt).
  
• Fejérváry-kormány (1905-06), darabont kormány.
  
• 1910. Tisza megalakítja a Nemzeti Munkapártot, választási győzelem, házelnökként újabb rendszabályok az obstrukció ellen.
  
• A háború előestéjén a hadseregfejlesztésre koncentrálnak.
  
• A választójogi törvény és nemzetiségekkel való megbékélési kísérletek.

Gazdaság

• A gazdaság óriási fellendülés az 1850-es években, vasútépítési láz.
  
• Jobbágyfelszabadítás segített a mezőgazdaság átszervezését, de a nagybirtok megmaradt.
  
• A középbirtokos elszegényedése (jobbágyfelszabadítás állami kárpótlása nehézkesen halad).
  
• Liberális gazdaságpolitika (kiegyezés után számos vállalkozást segítő törvényt hoztak).
  
• Kialakul egy agrárius csoport antikapitalista nézetekkel, védővám bevezetését szeretnék a magyar élelmiszerek védelmében, antiszemita nézetek (1882. Tiszaeszlári-per).
  
• Merkantil-agrárius ellentét évtizedekig jelen van a magyar gazdaságban.
  
• Óriási fellendülés az iparban, az 1890-es években (főleg élelmiszeripar és elektronika, legkorszerűbb gyártástechnológia átvétele).
  
• 1907. 10 éves iparfejlesztési program, amelyek célja Magyarország teljes gazdasági önállóságának elérése volt (számos könnyűipari középüzem alakul, de a lemaradást nem sikerül behozni).
  
  
  
  
• Finánctőke igen jelentős hazánkban.
  
• A mezőgazdaság vezető szerepe megmaradt, a védővámok következtében a Monarchián belül a magyar mezőgazdasági termékek az uralkodók.
  
• A mezőgazdaságban szükség lett volna a korszerűsítésre (ez csak részben teljesült), ám erre nem voltak kellően rákényszerítve a nagybirtokosok.
  
• A főváros hatalmas fejlődése (1873. egyesítés, sugárutak kiépülése, milleneumi ünnepségek: Hősök tere).ű

Társadalom

• Kiegyezés rendszere konzerválta a korábban létező társadalmi problémákat.
  
• Nagybirtokos réteg birtokolja a gazdasági hatalmat és a politikait is.
  
• Nagypolgárság száma lényegesen kevesebb és a fontos gazdasági pozíciókhoz nem társul politikai súly.
  
• Dzsentri politikai befolyását igyekszik megtartani, mivel gazdaságit egyre inkább elvesztette (főleg megyei és központi államigazgatásban vesznek részt), társadalmi értékrend meghatározása.
  
• Középpolgárság értékrendje is a dzsentrihez igazodik.
  
• Parasztság létszáma egyre növekszik és egyre inkább rétegződik (jövedelem arányában).
  
• Erősödő nacionalizmus jellemzi a magyar társadalmat.
  
• Egyre nagyobb létszámú munkásság jelenik meg az iparosodás következtében.
  
• Politikai hatalomból kirekesztettek bomlasztják a politikai élet szilárdságát: nemzetiségek (egyre inkább bírálják a nemzetiségi törvényt, nagyobb önállóságot követelve), munkásság, polgári radikálisok (Jászi Oszkár svájci mintára átszervezni a Monarchiát).

Érdekességek

• Annak ellenére, hogy a nagyhatalmak a magyar forradalom vezetőinek amnesztiát szavaztak, köztük Miklós cár is kegyelmet kért a megtévedetteknek, a császári ház a véres megtorlás mellett döntött. 1850. Januárjáig 120 halálos ítéletet hajtottak végre, kb. 1200 embert zártak börtönbe és kb. 50 000 emberre várt kényszersorozás.
  
  
• 1853. február 18-án egy a szabadságnak elkötelezett szabólegény Libényi János az egyik bécsi várbástyán késsel merényletet kísérelt meg a császár ellen. A merénylőt elfogták és kivégezték.
  
  
• Az emigráció katonai kísérleteket is tett a magyar szabadságharc felélesztésére. A porosz-osztrák háború idején, a poroszok az osztrákok sakkban tartására engedélyezték egy katonai egység, a Klapka-légió felállítását. A légió1866. Augusztusában Trencsén közelében át is lépte a határt, de érdemi támogatást nem kapva a poroszok visszarendelték. Klapka ezután lemondott.
  
  
• A magyar vasúthálózat fejlesztése Baross Gábor közlekedési miniszter nevéhez fűződik, az ő minisztersége idején vették állami kézbe a MÁV-ot.
  
  
• Kossuth állampolgárságáról. 1875-ös törvény szerint mindazok elveszítik magyar állampolgárságukat, akik külföldön élnek és 15 éven belül nem folyamodnak annak meghosszabbításáért. Az emigrációban élő Kossuth természetesen felháborodottan utasította vissza a kérvényezést. A minisztertanács ülésén vitát váltott ki a kérdés. Tisza Kálmán kiállt Kossuth állampolgársága mellett, ám ezzel elveszítette a király bizalmát, és minisztertársai is leszavazták.

Szöveggyűjtemény

• Vajda János: Polgárosodás
  
  
• Ady Endre: Kis magyar Pimodán

Ajánlott irodalom

• Gergely András - Szász Zoltán: Kiegyezés után, Gondolat, Budapest 1978.
  
  
• Gerő András: Elsöprő kisebbség, Gondolat, Budapest 1988.
  
  
• Kosáíry Domonkos: Újjáépítés és polgárosodás, Háttér, 1990.
  
  
• Reden (szerk.): Az Osztrák-Magyar Monarchia, Budapest, Salzburg 1989.
  
  
• Szabad György: Kossuth politikai példája, Kossuth, Budapest 1977.

- feladatok -

- archívum -

- vissza a tematikához -