25. HÉT: FEJLŐDÉSI ÉS GLOBÁLIS ÖKOLÓGIAI PROBLÉMÁK, JÖVŐMODELLEK A VILÁGGAZDASÁGBAN

Bernek - Sárfalvi: Általános társadalomföldrajz 189 -221. o.


Fejlődési problémák és jövőmodellek a világgazdaságban

A II. világháború után a világ országait három nagy csoportba lehetett besorolni: az ún. első világ a fejlett tőkés országokat, a második világ a szocialista országokat, míg a harmadik világ a legszegényebb fejlődő országokat foglalta magában. A világ akkori politikai helyzetét az USA és a Szovjetunió szembenállása jellemezte, ami tulajdonképpen a tőkés és szocialista világrendszer, vagyis Nyugat és Kelet ellentétét jelentette. A hidegháború árnyékában kevesebb figyelem irányult arra a problémára, hogy a világ országainak egy igen jelentős része lényegesen szegényebb és elmaradottabb a nyugati társadalmaknál. A 60-as években ugyan az ENSZ keretein belül történtek kezdeményezések arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne ezt a fejlettségbeli különbséget csökkenteni, a nagyhatalmak érdektelensége miatt azonban ezek csekély eredménnyel jártak. A Szovjetunió összeomlásával a Kelet-Nyugat szembenállás a történelem lomtárába került, az Észak-Dél ellentét azonban továbbra is fennmaradt, és a világ globális problémáinak súlyosbodásával újra reflektorfénybe került.
Az Észak-Dél ellentét nagyjából a fejlett-fejletlen, gazdag-szegény, centrum-periféria megjelöléseknek felel meg. A polaritást érzékelteti, hogy míg a fejlett országok rendelkeznek a világ jövedelmének (GDP) 4/5-ével, addig a világ népességének csak 1/5-e él ezekben az országokban. A fejlődő országokban viszont a világnépesség 4/5-e él, de a világtermelésből csak 20 %-kal részesednek. A nyersanyagok, energia, élelmiszerek, fogyasztási cikkek felhasználása hasonlóan torz arányt mutat a fejlett és fejlődő országok között.
A fejlődő országok hátrányának okai elsősorban a gyarmati múlt örökségében kereshetők. A gyarmatosítás idején ugyanis ezek az országok a gyarmattartók fő nyersanyag-ellátói és iparcikk-felvevői voltak, így gazdaságuk meglehetősen egyoldalúvá vált. A gyarmatosítás sok esetben szétzúzta a hagyományos társadalmi-gazdasági formákat is. A függetlenség kivívása után a torz gazdasági struktúra megnehezítette a világgazdaságba való integrálódást, és a nagyfokú specializálódás erős egyoldalú függő helyzetet teremtett számukra a világpiacon. Helyzetüket tovább rontotta, hogy a nyers-és alapanyagok ára a 70-es évektől a csökkenő kereslet miatt relatíve alacsonyabbá vált. A fejlődő országok több fórumon igyekeztek a világgazdaságban elfoglalt pozíciójukat javítani, a fontosabb nemzetközi intézményekben azonban a fejlett ipari országok dominanciája érvényesül. A fejlődő országok függőségét tovább erősítette a 70-es évektől megindult eladósodási folyamat, mivel a szorult helyzetből csak a fejlett gazdaságok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek (IMF, Világbank) feltételekhez kötött hitelei révén kerülhettek ki. Az Észak-Dél ellentét felszámolására a világgazdaság jelenlegi tendenciái sem adnak alkalmat, számítások azt igazolják, hogy a fejlődő országok lemaradása tovább fokozódik.
A centrum fejlett országai jelenleg három pólus köré tömörülnek. Az Európai Unió, az USA és Japán alkotják a világgazdaság három nagy tömbjét, növekedési pólusát. Ezek vonzáskörzeteiben az elmúlt évtizedekben intenzíven fejlődő országok jelentek meg: a 70-80-as évektől Japán mellett az ún. kis tigrisek, a 90-es évektől pedig az EU mellett a felzárkózó kelet-közép-európai országok jelentek meg számottevő gazdasági tényezőként. A centrum országai leginkább a tőkekivitel útján kapcsolják gazdasági erőterükbe a periféria országait. A tőkeáramlás területi sémája általában követi a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok rendszerét: Európa főként Afrika, a Közel-Kelet és Ázsia piacain erősíti pozícióit, az USA elsősorban az amerikai kontinensen játszik vezető szerepet, míg Japán a Csendes- és Indiai-óceán térségének országait kapcsolja magához.
A világ jövőbeni gazdasági-politikai képére vonatkozóan sokféle elmélet, modell létezik. Egyesek szerint az USA politikai és katonai erejére támaszkodva megvalósíthatja az egységes vezetésű világot, mások szerint hosszú távon több világgazdasági pólus is kialakulhat, a világgazdaság súlypontja áttevődhet a csendes-óceáni térségre. A jelenlegi tendencia a világ gazdasági globalizálódása, melynek célja az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a technológia és az emberek minél szabadabb, korlátozások nélküli áramlása a világban.
A világgazdaság működésének jelenlegi keretei (növekedésközpontúság) és a felmerülő problémák e modellen belüli kezelhetősége gyakran képezik vita tárgyát. A kutatók többsége úgy gondolja, hogy a jelenlegi világgazdasági modell jó, és a rendszer képes az új kihívásoknak megfelelni. Más nézetek szerint a világgazdaság a hetvenes évek elejétől kezdve olyan feszültségeket hordoz magában, amelyeket csak a jelenlegi modell lényeges módosításával lehet kiiktatni. A zöldek álláspontja szerint a jelenlegi világgazdasági modell, a gazdasági növekedés minden áron való hajszolása ökológiai válsághoz vezetett, ami veszélyezteti a Föld és az emberiség életét, ezért a jelenlegi modell tarthatatlan, modellváltásra van szükség.
Egyre több szakértő vélekedik úgy, hogy a gazdasági növekedés koncepciója alapjaiban hibás, mert előbb utóbb a természeti erőforrások kimerüléséhez, a szegényebb országok teljes lemaradásához és globális ökológiai válsághoz vezethet. Az ENSZ 1992-ben, Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés konferenciája fogadta el a fenntartható fejlődés (sustainable development) koncepcióját. E szerint a fenntartható fejlődés olyan feltételrendszer, amely a jelen szükségleteit úgy elégíti ki, hogy nem teszi lehetetlenné a jövő nemzedékek számára sem a saját szükségleteik kielégítését. A fenntartható fejlődés három alappillérének a társadalomnak, a gazdaságnak és az ökológiának azonos súlyú és jelentőségű tényezőknek kell lenniük.

 

Globális ökológiai problémák

Túlnépesedés

Jelenleg mintegy 6 milliárd ember él Földünkön, és ez a szám évente 90 millióval gyarapodik. Ha a népességnövekedés üteme változatlan marad, 100 év múlva már 14 milliárdan leszünk. Ráadásul a legintenzívebb a gyarapodás a világ legfejletlenebb, legszegényebb országaiban, ami további súlyos problémákat vet fel, mint a Föld eltartóképessége és az éhezés. Az 1994-es kairói Nemzetközi Népesedés és Fejlődés konferencia a népességnövekedés mérséklésében a szociális fejlődésnek, a családtervezési programoknak, az ismeretterjesztésnek és az egészségügyi helyzet javításának tulajdonított fontos szerepet. Azonban ha lényegesen csökkenne is a születések száma, akkor is még legalább egy generáció szükséges ahhoz, hogy a növekedés lelassuljon.


Élelmezési gondok

A világ társadalmi-gazdasági különbségei legszembetűnőbben az élelmezési helyzetben mutatkoznak meg. Míg a fejlett országokban az emberek átlagosan 30 %-kal több élelmet fogyasztanak a szükségesnél és sokan súlyfelesleggel küszködnek, addig a legszegényebb országok lakói a létminimumnál 10 %-kal kevesebb élelemhez jutnak. A Föld lakóinak kb. 15 %-a nem jut elegendő táplálékhoz és évente 15 millió gyermek hal éhen vagy az élelemhiány miatt kialakuló betegségekben. A kutatók szerint ha a megtermelt élelmiszerek elosztása egyenletes volna a Földön, akkor senki nem éhezne, sőt még a jelenleginél nagyobb népesség eltartása is lehetséges volna. Az élelmezési válság okai tehát a termelés és elosztás egyenlőtlenségében keresendők. Az élelmiszerek világpiacán bőséges a kínálat, de fizetőképes kereslettel csak a fejlett országok állnak elő, a szegényebbek nem tudják megvenni a szükséges élelmiszereket.

 

Urbanizációs válság

A népesség növekedésével a városlakók száma is emelkedik, jelenleg a Föld lakóinak 45%-a városokban él. A leggyorsabb a városi népesség növekedése a fejlődő országokban, ahol leginkább a városokat övező nyomortelepek lakóinak száma emelkedik. A nagyvárosi népességkoncentráció nagyobb fogyasztással és szennyezőanyag-, hulladék-kibocsátással jár. A nagyvárosokban általános jelenség a gépjárművek kipufogógázai által (szén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-oxidok, kén-dioxid, ólom, azbeszt) okozott légszennyezés, amely nem ritkán szmog (füstköd) kialakulásához is vezet. Ezen kívül nem elhanyagolható a járművek által okozott zajszennyezés és talajszennyezés sem. A ház- és útépítések egyre több zöld területet emésztenek fel, így a városok egyre sivárabbak lesznek, és a növényzet levegőtisztító hatása is egyre kevésbé érvényesül. Gondot jelent a növekvő városi népesség tiszta ivóvízzel való ellátása is, amelyet sokszor csak több száz kilométer hosszú vezetékeken át tudnak a városokba eljuttatni. A vízhasználattal párhuzamosan növekszik a keletkező szennyvíz mennyisége is, amelynek tisztítása további problémákat vet fel. A fejlett országokban kialakult fogyasztói szokások, az áruk agyoncsomagolása a városi hulladék mennyiségének növekedését okozzák, amelynek elhelyezése, ártalmatlanítása egyre nagyobb gondot jelent.


Vízszennyezés

A világ vízfogyasztása mintegy 4000 km3 évente, amelynek többségét (65 %) a mezőgazdaság, 25 %-át az ipar és csak 10 %-át a lakosság és kisüzemek fogyasztják. A vízfogyasztás megoszlása is nagy különbségeket mutat. A lakossági vízfogyasztás a fejlettebb országokban napi 300 liter, míg a legszegényebb országokban csak 2-5 liter naponta. A vízhasználattal együtt jár a felhasznált víz elszennyeződése, a szennyvízkeletkezés. A mezőgazdaság által kibocsátott szennyvizek vegyszerekkel, hígtrágyával, a műtrágyákból és rovarirtó szerekből kimosódó nitrátokkal és foszfátokkal szennyezettek, amik az élővizekbe visszajutva a vízinövények elszaporodásához, később a vizek eutrofizációjához, holt vízzé válásához vezethetnek. Az ipar elsősorban vegyszerekkel szennyezi a vizeket, de nem elhanyagolható az erőművek hűtővizének folyókba vezetésével okozott hőszennyezés sem. A kommunális szennyvizek jelentős része tisztítatlanul jut vissza a felszíni vizekbe. A világ nagyvárosaiban keletkező szennyvíznek csak a 2 %-át tisztítják, ez az érték Budapest esetében is csak 20 %. A szennyvizek a folyók közvetítésével előbb-utóbb a világtengerbe jutnak, ahol hozzájárulnak annak az elszennyeződéséhez is. A tengerek szennyezésében jelentős szerepet játszanak a tartályhajó-katasztrófák valamint a hajók üzemanyagainak és hulladékainak a tengerbe juttatása is. A tengerszennyezés a tengeri halak, madarak és emlősök pusztulásához vezet.


Hulladékhegyek

A fejlett országokban az egy főre eső átlagos hulladéktermelés 600-800 kg évente. Ez önmagában is magas szám, de az ipar és a mezőgazdaság hulladéktermelése ennek a többszöröse. Magyarországon évente kb. 104 millió tonna hulladék keletkezik, amelyből csak 4-5 millió tonna a lakosság hulladéktermelése, a többit az ipar és a mezőgazdaság termeli. A gazdasági növekedéssel párhuzamosan emelkedik a hulladék mennyisége, hiszen nem csak a gyártási folyamat során keletkezik hulladék, hanem a csomagolásból és végül a legtöbb áruból is előbb-utóbb hulladék lesz. Miközben az egyik oldalon kitermeljük a Föld nyersanyagkészleteit és pazarlóan bánunk a természeti erőforrásokkal, a másik oldalon rohamosan nőnek a hulladékhegyek. A hulladékprobléma megoldásához a következő sorrend betartása vezethet: első lépés a megelőzés, a hulladék mennyiségének csökkentése. A második lépcső az újrahasználat (pl: betétdíjas csomagolások), a harmadik helyen az újrahasznosítás áll, amikor a hulladékot anyagában dolgozzák fel, és csak utolsó esetben jöhet szóba az ártalmatlanítás (égetés vagy lerakás).


Globális felmelegedés

A levegőbe jutó ún. üvegházgázok (szén-dioxid, dinitrogén-oxid, ózon, halogénezett szénhidrogének, metán, szén-monoxid) koncentrációja az emberi tevékenység következtében folyamatosan emelkedik. Ezek fokozzák az amúgy természetes üvegházhatást, minek következtében a levegő hőmérséklete emelkedik. A Föld átlaghőmérséklete +14°C, ami üvegházhatás nélkül csak -30 °C lenne. Az üvegházhatás fokozódása azonban azt eredményezte, hogy az utóbbi száz évben a Föld átlaghőmérséklete 0,6 °C-ot emelkedett. Ennek következményei a világtenger szintjének 20-40 cm-es emelkedése, ami a sarki jégsapkák olvadásából adódik, a gyakoribb aszály, az árvizek. A sivatagosodást nem csak a gyakoribb aszály, hanem a túllegeltetés és a szikesedéshez vezető öntözés is okozhatja. Hosszú távon az éghajlati övezetek eltolódása következhet be, a szubtrópusi öv a mérsékelt övezetbe, míg a mérsékelt övezet a sarki övezet felé tolódhat el.


Ózonlyuk

A sztratoszférában 20-25 km-es magasságban elhelyezkedő ózonréteg a napból érkező káros ultraibolya sugarak kiszűrésében játszik fontos szerepet. Az emberiség által gyártott freonok (klórozott, fluorozott szénhidrogének), kisebb mértékben a nitrogén oxidok és a metán bontják az ózont, ezáltal elvékonyítják az ózonpajzsot. Ennek következtében nő a földfelszínre beérkező káros UV-B sugarak aránya, amely nem csak a különféle műanyagokat, festékeket, gumikat károsítja, hanem egyes kultúrnövényeket (búza, rizs, szója) az emberi bőrt és a szemet is. Fokozza a bőrrák és a szürkehályog kialakulásának valószínűségét. Az 1989-ben életbe lépett Montreáli Egyezmény írja elő a halogénezett szénhidrogének felhasználásának csökkentését. 1996-ra már 159 ország írta alá ezt az egyezményt, aminek eredményeként a fejlett országok jelentősen csökkentették freonkibocsátásukat, de a fejlődő országokban még így is jelentős az emissziójuk.


Savas esők

Az ásványi tüzelőanyagok elégetése során a levegőbe kerülő kén-dioxid és nitrogén-oxidok a csapadékkal savakat (kénsav és salétromsav) képeznek és visszahullanak a földre. A csapadék kémhatása ennek következtében savasabbá válik, akár 2,5-3 pH értékű is lehet. A savas esők savanyítják a tavak vizét, ami a tavi élővilág pusztulásához vezet, savasabbá teszik a talajt, károsítják az erdőket, a növényzetet, a műemlékeket (oldják a mészkövet).


Erdőirtás

A földi civilizáció megjelenésekor még a szárazföldek felét erdő borította, ma ez az arány már csak 20 %, azaz összesen 2,4 milliárd ha. Az emberi tevékenység következtében évente mintegy 18 millió ha erdő pusztul el (erdőirtás, égetés, savas esők). A földművelés elterjedése óta a mérsékelt övi erdők területe 35 %-kal csökkent. Magyarország területén a honfoglalás előtt 65-75 % erdő volt, jelenleg ez az arány csak 16-18 %. Az erdők legfontosabb szerepe a lebegő por és egyéb szennyező anyagok megkötése, az oxigéntermelés, a lehulló lomb által a talaj tápanyagainak pótlása és lejtős térszíneken a talaj megkötése, a levegő párásítása a fák párologtatása miatt, a különböző élőlényeknek élőhely biztosítása.


Talajerózió

A talaj erózióját főként a csapadék és a szél okozza. A talajerózió azokon a területeken pusztít elsősorban, ahol az ember kiirtotta az eredeti növénytakarót és ezáltal utat enged a víz és a szél pusztító hatásainak. A talajok pusztulásában az ember közvetlenül is részt vesz, amikor utakat, városokat, gyárakat épít. Az emberi tevékenység következtében évente mintegy 25 milliárd tonna termőtalajjal lesz kevesebb a Földön.


A diverzitás csökkenése

Földünkön jelenleg kb 0,5 millió növényfaj és mintegy 2 millió állatfaj él, de a még fel nem fedezett fajok számát a kutatók 5 és 30 millió közé teszik. A legtöbb faj a trópusi területeken él, a fajok száma a sarkvidékek felé haladva csökken. Az ember különféle tevékenységei okozzák az élővilág sokféleségének, diverzitásának csökkenését. Az élőhelypusztulás, a vadászat, az idegen fajok betelepítése, a növényvédelem (amellyel csak a kultúrnövényeket védjük, az ún. gazokat pusztítjuk), a szennyezés és a gyűjtés egyaránt hozzájárul a fajok kihalásához. A fajok természetes kipusztulási üteme a kutatók szerint 3000 évenként 1 faj. Becslések szerint jelenleg naponta 10 faj pusztul ki az emberi tevékenység következtében, elsősorban a trópusi esőerdők kiirtásakor, melyeknek többségét nem ismertük és így már ezután sem fogjuk megismerni. Csak Magyarországon az elmúlt 100 évben 53 állat- és 40 növényfaj halt ki végérvényesen. 1992-ben Rio de Janeiróban 157 ország írta alá az ún. Biodiverzitás Egyezményt, amely a fajok védelmét, a változatosság megőrzését tűzte ki célul.


Génmanipuláció

A génmanipuláció során egy faj génjeit egy másik faj génállományába ültetik és így transzgénikus élőlényeket hoznak létre. A módszer leginkább a növénynemesítésben terjedt el, és elsősorban a multinacionális vállalatok számára hatalmas gazdasági hasznot jelent. A transzgénikus növényekből készített élelmiszerek biológiai hatásairól még csak keveset tudunk, ami veszélyforrást jelenthet az ember számára, valamint a génállományba való beavatkozás etikai problémákat is felvet.

- feladatok -

- archívum -

- vissza a tematikához -