26. HÉT: ÖKOLÓGIA I.

(Biológia II. 59 -81)

KULCSFOGALMAK

1. Populáció

Definíció:
Egy faj meghatározott térben együtt élő, tényleges szaporodási közösséget képező egyedei alkotják a populációt.

Magyarázat:

A genetikai fajmeghatározás szerint a faj egyedei egymással szaporodni képesek és utódaik is termékenyek; természetes körülmények között azonban az egymástól elszigetelt populációkban élő egyedek nem fognak ténylegesen szaporodni. Így ezen populációk genetikai állománya közötti különbségek növekedhetnek az idő (és az evolúció) előrehaladtával, elveszíthetik az egymással szaporodás képességét, és így új faj keletkezhet. A faj fogalma lényegében mesterséges, a természetben valójában populációkat találunk.
Ennek ellenére a populációk határait (azaz, hogy mely egyedek melyik populációba tartoznak) sok esetben nehéz meghatározni. Évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt még számos jól elszigetelt populációja volt az emberi fajnak, mára azonban ezek a határok már sok esetben gyengültek vagy épp eltűntek. Ennek következtében az emberi faj minden bizonnyal egységes marad, bár különböző genetikai állománnyal rendelkező populációi léteznek és valószínűleg még hosszú időn keresztül fenn is maradnak.
A populáció illetve a faj fogalmának értelmezését számos további jelenség nehezíti, gondoljunk csak azokra a növényekre, amelyek gyakran vegetatívan szaporodnak, ugyanakkor hibridek képzésére is hajlamosak. Hazánkban ilyen a hölgymál nemzetség számos növénye.

 

2. Társulás

Definíció:
Meghatározott területen együtt élő, különböző fajok populációi által alkotott élőlényközösség.

Magyarázat:

A társulás valójában az ökológiai vizsgálódások alapegysége, a társulást alkotó populációk együttesen alkalmazkodnak az adott élőhely (gyakran önmaguk által is befolyásolt) környezeti tényezőihez, illetve hatnak egymásra a táplálékhálózaton keresztül. Vannak jellegzetes társulástípusok, amelyek az élőhelyek környezeti tényezőinek megfelelően számos helyen kialakulhatnak. Így például a Zempléni-hegység és a Bakony bükkösei egymáshoz hasonló társulások, de nem alkotnak egy társulást.

 

3. Tűrőképesség

Definíció:
Egy adott populáció alkalmazkodóképessége egy adott környezeti tényezővel szemben.

Magyarázat:

Nem sok magyarázatra szorul. Azonban természetesen nem minden alkalmazkodóképesség-környezeti tényező grafikon haranggörbe lefutású (ld. 62. oldal), sőt...

 

4. Talaj

Definíció:
A földkéreg legkülső, mállott, termékeny rétege, amelyben a biológiai anyagátalakulások végbemennek.

Magyarázat:

A Föld felszínén a kőzetek a fizikai aprózódás és a kémiai mállás eredményeként anyagos kőzettörmelékké alakulnak, amelyből a megjelenő élet kialakítja a biológiai mállás során a talajt. Egy erdei talaj térfogat-százalékos összetétele látható az első ábrán. Az elpusztult élőlények részlegesen lebomló szerves anyagai alkotják a humuszt. A humusz nem egyszerűen szerves anyagot biztosít a talajlakó élőlények számára, hanem a növények számára az ásványi anyagok biztosításában is óriási szerepe van, csakúgy mint a talaj kedvező szerkezetének fenntartásában. Az esőerdők talajának a termékenysége pontosan azért alacsony, mert a szerves anyagok jelentős része teljesen lebomlik és így nagyon kevés humusz képződik. Így tehát az esőerdők elpusztítása és mezőgazdasági művelésbe vonása az egyik legrosszabb stratégia.

1. ábra Egy erdei talaj térfogat-százalékos összetétele

5. Biomassza

Definíció:
Egy adott élőhelyen, adott időpontban az ott található élőlények összes tömege.

Magyarázat:

A biomassza mennyiségének változásából számíthatjuk ki a biológiai produkció értékét is. Az elsődleges produkció nem más mint a növények biomasszájának a fotoszintézis általi növekedése. A másodlagos produkció a heterotróf fogyasztó és lebontó szervezeteinek a biomasszanövekménye.

 

KIEGÉSZÍTÉSEK

Ökológiai válság

  1. Túlnépesedés: a Föld, mint az emberi faj élőhelye az (egyébként az emberi tevékenység miatt feltehetően csökkenő) eltartóképességének a határához közeleg: növekvő egyedszámú fajunk táplálék- és ivóvízigénye már számos helyen túllépte az ottani készleteket, de a probléma globális méreteket is ölthet.

  2. Globális felmelegedés: Földünk hőmérsékletét a Nap sugárzó energiája, a Föld energia-kisugárzása és a légkör energiavisszatartó képessége együttesen határozzák meg. A Föld átlaghőmérséklete légkör nélkül a számítások szerint -18 Celsius-fok lenne a jelenlegi +14 helyett. A Föld légkörében azonban vannak úgynevezett üvegházhatású gázok (szén-dioxid, halogénezett szénhidrogének, metán), amelyek a Napból érkező rövid hullámhosszú sugárzást alig nyelik el, így azok melegíthetik a talajt; ellenben a Föld felszínéről származó hosszabb hullámhosszú sugárzást elnyelik, ezzel megakadályozva a Föld lehűlését.
    Földünk átlaghőmérsékletét így nagymértékben a légkör üvegházhatású gázai határozzák meg. A globális felmelegedés ténye cáfolhatatlan, mérések mutatják, hogy az átlaghőmérséklet az elmúlt száz év során megemelkedett, az óceánok felső rétege is melegedett, a globális tengerszint emelkedett és a hegyi gleccserek világszerte visszahúzódtak. A globális felmelegedés hátterében egyrészt természeti hatások állhatnak - mint ahogy az emberi civilizáció előtt is megannyi klímaváltozáson ment keresztül a bioszféra, - azonban egyre több tudományos vizsgálat utal arra, hogy a jelenlegi gyors klímaváltozásban az emberiség környezetalakító tevékenysége, elsősorban az üvegházhatású gázok nagymértékű kibocsátása, meghatározó szerepet játszik.
    Az autotróf élőlények, mint például a növények, a légkör szén-dioxidját képesek beépíteni szerves anyagaikba, ezáltal alapot adva az őket elfogyasztó heterotróf élőlények életéhez. Végső soron mindezek a szerves anyagok elbomlanak és újra a légkörbe kerül széntartalmuk.
    Az élővilág a bioszféra története során azonban nagy mennyiségű szenet kivont ebből a körforgalomból, így szabályozva többek között a szén-dioxid tartalmat és létrehozva a légköri oxigént, gondoljunk csak a kőszén, a kőolaj és a földgáz hatalmas készleteire a Föld mélyén, amelyek mind egykori élőlények maradványai. Civilizációnk pont ezen raktárok felszámolásával teremti meg a jólétét, erőteljesen beavatkozva ebbe a kényes egyensúlyba.
    A szén-dioxid kibocsátás legfontosabb tényezői a gépjárművek belsőégésű motorjai, a fosszilis energiahordozókkal üzemelő hőerőművek és fűtőberendezések valamint az erdők felégetése. Nyilvánvaló, milyen erőfeszítésekkel lehet a kibocsátást visszaszorítani: a jelenlegi gépjárművek használatának csökkentésével és nem benzinalapú motorok fejlesztésével, alternatív energiaforrások (megújuló energiaforrások) használatával, a természetes növénytakaró felégetésének megállításával.

  3. Metánkibocsátás: Ennek a kis molekulának az üvegházhatása kb. hússzorosa a szén-dioxidénak. A természetben is képződik, a szerves anyagok oxigénmentes környezetben történő elbomlásakor, gyakran úgynevezett metanogén (metánt képző) baktériumok közreműködésével, például mocsarakban vagy a kérődző vadállatok belében.
    Azonban az emberiség a természetes metánkibocsátás többszörösét képes a légkörbe juttatni: a tenyésztett szarvasmarhák bélgázaival, a hatalmas mocsaras rizsföldekkel, a szemétlerakó helyeken bomló szerves anyagokkal, az erdők felégetésével és nem utolsósorban a földgázkitermelés és -szállítás során elszökő gázokkal. A metánkibocsátást azonban csökkenteni lehetne például a szerves hulladékok szelektív gyűjtése és komposztálása révén is.

TOVÁBBI ÉRDEKESSÉGEK AZ INTERNETEN

És két fajsúlyosabb olvasmány, de középiskolai szinten is részben megérthető:

- feladatok -

- vissza a tematikához -