6. §.A társadalomra veszélyesnek tekintendő minden olyan cselekmény vagy mulasztás, amely a szovjet rendszer ellen irányul vagy sérti azt a jogrendet, amelyet a munkásparaszt hatalom a kommunizmusba való átmenet időszakára megállapított.
Hivatalos megjegyzés:
Nem bűncselekmény az a cselekmény, mely bár formailag megfelel e törvénykönyv különös része valamelyik szakaszában foglalt törvényi tényállásnak, de amelynek nyilvánvalóan csekély jelentőségére és a káros következmények hiányára való tekintettel nincs társadalomveszélyes jellege.
7. §. Azokkal a személyekkel szemben, akik társadalomra veszélyes cselekményeket követtek el, vagy akik bűnözőkke1 fenntartott kapcsolataiknál vagy múltbeli tevékenységüknél fogva veszélyt jelentenek, a társadalmi védekezés bírói-javító vagy gyógyító, vagy gyógypedagógiai jellegű intézkedéseit kell alkalmazni.
8. §. Ha egy konkrét cselekmény elkövetésének célpontjában e büntető törvénykönyv 6. szakasza értelmében bűncselekménynek minősült, de a vizsgálat vagy a bírósági tárgyalás idején a társadalomra veszélyes jellegét elvesztette - akár a büntetőtörvény módosítása, akár a társadalompolitikai helyzetben bekövetkezett változás ténye következtében vagy azért, mert a cselekmény elkövetője a bíróság megítélése szerint az említett időpontban a társadalomra veszélyesnek nem tekinthető; ez a cselekmény az elkövetővel szemben társadalmi védekezési intézkedés alkalmazását nem vonja maga után.
9. §. A társadalmi védekezés intézkedéseit a következő célokból kell, alkalmazni:
a) a bűncselekmény elkövetőjével szemben újabb bűncselekmények megelőzése céljából;
b) a társadalom kevéssé öntudatos tagjaira hatás gyakorlása céljából;
c) a bűncselekmények elkövetőinek a dolgozók államában való társadalmi együttélésre átnevelése céljából.
A társadalmi védekezés intézkedéseinek nem lehet céljuk sem testi fájdalom okozása vagy az emberi méltóság lealázása, sem a megtorlás vagy a bosszú.
10. §. A társadalmi védekezés bírói-javítójellegű intézkedései azzal a személlyel szemben, aki társadalomra veszélyes cselekményt követett el, csak akkor alkalmazhatók, ha
a) szándékosan cselekedett, vagyis előre látta cselekménye következményeinek a társadalomra veszélyes jelegét, kívánta e következményeket vagy tudatosan engedte azok bekövetkezését, vagy
b) gondatlanul cselekedett, vagyis nem látta előre tettei következményeit, jóllehet előre kellett volna látnia azokat, vagy könnyelműen bizakodott e következmények elmaradásában.
11. §. A társadalmi védekezés bírói-javítójellegű intézkedései nem alkalmazhatók olyan személlyel szemben, aki idült elmebetegségben vagy időleges elmezavarban, vagy más kóros állapotban követett el bűncselekményt, ha ez a személy cselekményeiről számot adni vagy szokat irányítani nem tudta; valamint olyan személlyel szemben, aki bár ép elmeállapotban cselekedett, de az ítélet hozatala időpontjában elmebetegségben szenved.
Ilyen személlyel szemben csak a társadalmi védekezés gyógyítójellegű intézkedései alkalmazhatók.
Hivatalos megjegyzés:
E szakasz hatálya nem terjed ki arra, aki ittas állapotban követett el bűncselekményt.
12. §. Tizenkettedik életévét betöltött olyan fiatalkorút, aki ellen bizonyítékok merültek fel arra, hogy lopás, erőszakoskodás, testi sértés, csonkítás, emberölés bűntettét vagy emberölés kísérletének bűntettét követte el, büntetőbíróság elé kell állítani és vele szemben megfelelő büntető intézkedések alkalmazandók (1935. nov. 25. Sz. U. 1936. № 1, 1. §).
13. §. A társadalmi védekezés intézkedései egyáltalán nem alkalmazhatók olyan személyekkel szemben, akik bár a büntetőtörvényekben meghatározott cselekményeket elkövették, de a bíróság megállapítja róluk, hogy a cselekményeket a szovjet hatalom vagy a saját személyük és jogaik, vagy más személy és ennek jogai ellen irányuló támadással szemben jogos védelmi helyzetben követték el, amennyiben a jogos védelem korlátait át nem lépték.
A társadalmi védekezés intézkedései nem alkalmazhatók, ha e cselekményeket olyan veszély elhárítása végett követték el, mely az adott körülmények között más eszközökkel elhárítható nem volt, ha az így okozott kár a megelőzött kárhoz viszonyítva kisebb (1927. jun. 6. Sz. U. № 49., 330. §).
14. §. Büntető eljárásnak nincs helye:
a) ha tíz év telt el oly bűncselekmény elkövetése óta, amely miatt a bíróság öt éven felüli szabadságvesztést szabhat ki;
b) ha öt év telt el oly bűncselekmény elkövetése óta, amely miatt a bíróság legfeljebb öt évi szabadságvesztést szabhat ki;
c) ha három év telt el oly bűncselekmény elkövetése óta, amely miatt a bíróság egy éven aluli szabadságvesztést vagy a törvény rendelkezése folytán a társadalmi védekezésnek a szabadságvesztésnél enyhébb rendelkezését alkalmazhatja.
Az elévülés akkor áll be, ha a megfelelő határidő alatt az ügyben semmiféle eljárási cselekmény nem történt. Az elévülés félbeszakad, ha a bűncselekmény elkövetője az elévülési határidő alatt más, azonos fajta vagy nem kevésbé súlyos bűncselekményt követ el, vagy a vizsgáló hatóság vagy a bíróság elől megszökik; az elévülési határidő számítása ezekben az esetekben a második bűncselekmény elkövetésének napján, illetőleg azon a napon kezdődik, amelyen a félbeszakadt eljárás ismét megindul (1927. jun. 6. Sz. U. № 49., 330. §).
Hivatalos megjegyzés:
Ellenforradalmi bűncselekményért való felelősségrevonás esetében az elévülés megállapítása mindig bírói mérlegelésre tartozik, de ha a bíróság nem is látja lehetségesnek az elévülés megállapítását, az adott bűncselekményre előírt főbelövést át kell változtatni a dolgozók ellenségévé való nyilvánításra, a szövetséges köztársaság és ezzel együtt a Szovjetunió állampolgárságának elvesztésére, valamint a Szovjetunió területéről való örök időre szóló kiutasításra vagy legalább két évi szabadságvesztésre (1927. jun. 6. Sz. U. № 49., 330. §).
15. §. Büntetést kiszabó ítéletet nem lehet végrehajtani, ha az ítélet meghozatalától tíz év telt el anélkül, hogy az ítéletet végrehajtották volna.
16. §. Ha valamely társadalomveszélyes cselekményre e törvénykönyv kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, úgy e cselekményért való felelősség alapját és mértékét e törvénykönyv azon szakaszának megfelelő alkalmazásával kell megállapítani, amely az ehhez leginkább hasonló bűncselekményről rendelkezik.
17. §. A társadalmi védekezés bírói-javítójellegű intézkedéseit egyaránt alkalmazni kell mind a bűncselekmény elkövetőivel - a tettesekkel - mind a részesekkel - a felbujtókkal és a bűnsegédekkel - szemben.
Felbújtónak tekintendő az, aki mást bűncselekmény elkövetésére rábír.
Bűnsegédnek tekintendő az, aki a bűncselekmény elkövetésében tanáccsal, útmutatással, eszköz nyújtásával vagy akadály elhárításával avagy a tettes, illetőleg a bűncselekmény nyomainak elrejtésével működik közre.
18. §. A társadalmi védekezés bírói-javítójellegű intézkedéseit a részesek mindegyikével szemben a bűncselekményben való részvételük fokához, valamint a bűncselekmény és az abban részt vevő személy veszélyességéhez képest kell alkalmazni.
Az elkövetett vagy készülő bűncselekmény feljelentésének elmulasztása csak az e törvénykönyvben külön meghatározott esetekben büntetendő.
19. §. Bármely bűncselekmény kísérlete, úgyszintén valamely bűncselekményt előkészítő cselekmény, amely eszközök és szerszámok beszerzésében és alkalmassá tételében vagy a bűncselekmény feltételeinek megteremtésében nyilvánul meg, ugyanúgy üldözendő, mint a befejezett bűncselekmény. A bíróságnak a társadalmi védekezés bírói-javítójellegű intézkedésének alkalmazásánál a kísérletet vagy az előkészületi cselekményt elkövető személy veszélyességének és a bűncselekmény előkészületének fokát, az eredmény beálltának közelségét, valamint azokat az okokat kell szem előtt tartani, amelyek miatt a bűncselekmény befejezetlen maradt.
Ha a bűncselekmény az elkövető önkéntes elállása folytán maradt befejezetlen, a bíróság a társadalmi védekezés megfelelő intézkedéseit azon cselekmények miatt alkalmazza, amelyeket a kísérlet vagy előkészületi cselekmény elkövetője ténylegesen megvalósított.
- vissza -