Európa és az Európán kívüli világ a két világháború között (1920-1939)

Forradalmi hullám

A volt központi hatalmak területén 1918-23 között széleskörű forradalmi hullám bontakozik ki, amelynek oka az elvesztett háború és a szovjet példa követése.
Munkásság forradalmi megmozdulásai: gyár és földfoglaló mozgalmak (1919. Komintern megalakulása, világforradalmi elképzelés, felkelések erőszakos kirobbantása).
Konzervatív, nacionalista megnyilvánulások (katonatisztek, munkanélküliek vezetik, fő ideológiájuk a sovinizmus és a baloldal okolása a háború elvesztéséért).
Németország:
Baloldali felkelések: 1918-19. berlini munkásfelkelés, bajor tanácsköztársaság vezetők: R. Luxemburg, Liebknecht, P. Levi.
Jobboldali felkelések: 1920. Kapp-puccs, 1923. sörpuccs (Hitler is részt vesz benne).
Olaszország:
1921-ben megalakul a kommunista párt, gyárfoglaló, földfoglaló mozgalmak.
Fasciok létrejötte (1921. Nemzeti Fasiszta Párt megalakulása), nemzetmegváltó programmal.

Nemzetközi helyzet az 1920-as években

A nagyhatalmak újrarajzolják Európa térképét, gazdasági, politikai érvek döntenek a határok meghúzásában, etnikai elrendeződést nem veszik figyelembe, cél: Németország meggyengítése.
Monarchia felbomlásával kis nemzetállamok jönnek létre Kelet-Európában, állandó etnikai feszültségek a térségben, erősek a nacionalista mozgalmak (1929: Szerb-horvát-szlovén Királyság létrejötte, nacionalizmus államon belül jelentkezik).
Bomlófélben lévő Törökország részein Anglia és Franciaország is osztozik (olaj szerepe fontos).
USA: elzárkózik az európai konfliktusoktól.
Szovjetunió: miután nem sikerült világforradalmat kirobbantani, gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat épít ki európai országokkal.
1920-21.: kis-antant létrejötte (szerb-horvát-szlovén királyság, Románia, Csehszlovákia, Franciaország).
1920.: sevres-i béke Törökország feldarabolása ® nemzeti mozgalmak (Kemál pasa).
1921.: washingtoni konferencia (a világháborút lezáró egyezmények a csendes-óceáni területeken: "nyitott kapuk elve" Kínával szemben, tengeri fegyverkezés szabályozása).
1922.: rapalloi szerződés (német-szovjet gazdasági együttműködésről).
1922.: Népszövetség létrehozása.
1924.: Dawes-terv: USA megsegíti Németországot, hogy az antant hatalmaknak fizethesse a kártérítést, ezzel megerősödik a német gazdaság.
1925.: locarnoi szerződés (európai országok szavatolják Németország nyugati határait, keletieket viszont nem).
1928.: Kellog-Briand -szerződés: háború, mint nemzetközi politikai eszköz elítélése.
1929.: Young-terv: második jóvátételi konferencia.
Briand Páneurópa-tervezete.

Gazdasági helyzet az 1920-as években és a gazdasági világválság

Az első világháború óriási pusztítást és káoszt okoz Európa gazdaságában (az önellátásra berendezkedett hadigazdaságból nehezen térnek vissza a kölcsönös kereskedelmi szerződések rendszeréhez.
USA hatalmas kölcsönökkel támogatta a háború idején az európai gazdaságot, a háború után rövid határidőn belül visszaköveteli, USA-ban védővámok bevezetése.
Szovjet-Oroszország gazdasági elzárkózása, minden kapitalista államot ellenségnek tekint, megtagadja a cári kölcsönök visszafizetését.
Nagy Britannia és a font meggyöngült gazdasági pozíciója (London nem akarja feladni a vezető bankár szerepét, de nem tudja irányítani a nemzetközi gazdaságot sem, USA nem veszi át ezt a szerepet).
Világgazdasági egyensúly megváltozása: Nyugat-Európa visszaszorult, mivel a korábban fontos iparágak (kohászat, textilipar) veszítenek jelentőségükből, valamint a gyarmatok függetlenedése nyersanyaghiányt eredményez, illetve ezek a piacok elvesztek Európa számára.
Új iparágak jelentkezése: villamosipar, robbanómotorok elterjedése (szállítást és mezőgazdaság gépesítését segíti), műanyagok (műtrágya) megjelenése, új munkaszervezés: sorozatgyártás (fordizmus)®olcsó tömegtermékeket eredményez®túltermelési válság lehetősége.
Bonyolult hitel tranzakciók, kapcsolatok (egyetlen szakadás az egész pénzpiac összeomlásához vezet).
1929.: "fekete péntek" a New York-i tőzsde összeomlik, bizalmatlansági válság, hitelválság, ez leállítja az egész gazdaságot, óriási árzuhanás, munkanélküliség (Kelet-Európában még súlyos agrárválság is kibontakozik).
Az emberek egyéni életére óriási negatív hatással volt a világgazdasági válság (egzisztenciális válságot okoz, felkorbácsolva ezzel az ideológiai- politikai nézeteket)

Megoldások

a) Állami szükségintézkedések (Európa)

bankzárlat,
belső piac erősítése (regionális elzárkózás),
agrárszektor megsegítése,
Kliring-rendszer (nem pénzben hanem áruban fizetés),
Kelet-Európának rögzül ipari szerkezeti elmaradottsága.

b) Keynes-elmélet [A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete, 1936.]

Elméletének új eleme a munkanélküliség problémájának újszerű megközelítése: nem a teljes foglalkoztatottság jelenti a gazdaság tökéletes működését.
A munkanélküliség méretét szerinte a beruházások és a fogyasztás szintje határozza meg, amit az adott kormány politikája befolyásolhat.
Válság idején az állam kötelessége a beavatkozás a gazdasági életbe (még a túlköltekezés és a költségvetési egyensúly felborulása esetén is).
Jóléti (állammonopolista) kapitalizmus kiépítése (kereslet határozza meg a termelés mértékét), fogyasztást állami segédlettel ösztönzik (pl. közmunkával infrastruktúra kiépíttetése).
A munkaalkalom növeli a keresletet, ami újabb munkalehetőségeket teremt (állami szabályozás a termelésben.)
New Deal programja az USA-ban, részben ezt valósítja meg.

Fasizmus ideológiája és kialakulása

Előzménye: elmaradott, periférikus európai államokban válhat uralkodó ideológiává (kései kapitalista fejlődés, nagybirtokrendszer megléte, feudális társadalmi maradványok, megkésett nemzeti fejlődés, konzervatív hadsereg), Kelet-Közép-Európában álparlamentáris, álliberális rendszerek kerülnek hatalomra.
Ideológia: Olaszországból ered: korporációs rendszer (munkáltató és munkavállaló egy szervezetbe tömörítése, osztályfeszültség levezetésére, szociális intézkedések).
Tőkés rend megreformálása a cél (középréteg és kispolgárság adja a politikai tömeget hozzá, mivel a világválság őket érintette legerősebben: ANTILIBERÁLIS gazdaságpolitika, SZOCIÁLIS DEMAGÓGIA).
ANTIDEMOKRATIKUS társadalmi politikai berendezkedés híve (hatalomkoncentráció, diktatúra), "kemény kéz" politikája (vezér mítosz), rendet, fegyelmet ígér.
NACIONALIZMUS erősítése, létrehozott határok bírálata, revízió követelése, erőszakos nemzetpolitika.
Fajelmélet (korporációs rendszer még nem tartalmazza): bűnbak keresése.

- Ezekkel az elvekkel hatékonyén lehet manipulálni a tömegeket (nem közvetlen következménye a gazdasági világválságnak, az csak segíti az ideológia terjedését).
Antimarxizmus (forradalmi megmozdulások más irányba terelése).
Fasiszta pártok fegyveres alakulatot szerveznek.

Európa országainak története

Németország

az első világháború után mesterségesen létrehozott weimari köztársaság Európa legliberálisabb alkotmányával rendelkezik, nagy szerepe van a bürokráciának, katonai vezetők fontos pozíciókban vannak ® törékeny rendszer, alkotmányos pontok nincsenek összhangban a társadalmi hatalommal.
Hitler csoportja a 20-as években kezdi meg működését.
Világgazdasági válság erősen érezteti hatását a német gazdaságban (50%-os munkanélküliség), kommunista és a nemzeti szocialista szavazók tábora ennek hatására megerősödik (SA és a kommunista csoportok sorozatos fegyveres összecsapásai).
1933.: Hitlert kancellárrá választják, nem alkotmányos úton kerül hatalomra, fasisztáknak nincs abszolút többsége.
1934.: jún. 29-30.: "hosszú kések éjszakája", leszámolás a nemzeti szocialista párton belül (SS és Gestapo hajtja végre, Himmler a vezetője, rettegett fegyveres testületté válik).
Hindenburg halála után (1934) Hitler megszüntette az elnöki tisztséget és magát Führerré (birodalmi vezér) nyilvánította.
Megkezdődik a totális fasiszta állam kiépítése (végrehajtó hatalom teljesen bekebelezi a törvényhozó hatalmat, összes politikai pártot és szervezetet feloszlatják, terror: koncentrációs táborok létrehozása, Hitler a vezérelv alapján kormányoz a tömegmanipuláció eszközeivel: demagóg beszédek, nagyszabású ünnepségek).
Antiszemitizmus hirdetése (zsidóüldözés nem újkeletű Európában, már a középkor óta kiszorították őket a földtulajdon birtoklásából, ezért elsősorban értelmiségi és ipari, pénzpiaci pályán érvényesültek), a munkanélküliség megoldását hangoztatták a numerus clausus (bizonyos munkakörökbe, iskolákba csak korlátozott számú zsidó vehető fel) bevezetésével.
Külpolitikai program Hitler Mein Kampf-jában fogalmazódik meg: teljesítési politika tagadása, bírálta az első világháború előtti német külpolitikát (hibás a gyarmati terjeszkedés, idegen célokért vitte háborúba Németországot), azonban a terjeszkedést Németország számára létfontosságúnak nevezte (élettér-elmélet, a területbirtoklás az ország erejének alapja), ezt 3 lépcsőben kívánta megvalósítani: 1. német szuverenitást korlátozó intézkedések felszámolása (fegyverkezési szabadság, Rajna-vidék demilitarizálásának megszüntetése), 2. nem az első világháború előtti határok helyreállítása a cél, hanem az egész németség egy országba tömörítése (Ausztria annektálása, Csehország és Lengyelország német lakta vidékeinek megszerzése), 3. etnikai határokon túllépő terjeszkedés.
1935.: Németország nekilát az első lépcső megvalósításához: Saar-vidéket Németországhoz csatolják, Rajna-vonalat német csapatok megszállják, általános hadkötelezettséget vezetnek be, erőteljes fegyverkezésbe kezdenek.
Anglia és Franciaország még nem érzik igazán veszélyesnek a helyzetet (pl. angol-német flottaegyezmény).

Ausztria

Dollfuss kancellár ausztorfasizmusnak kedvez, amely Hitler- és Anschluss-ellenes, ám őt támadják jobbról a német barát nemzetiszocialisták, balról pedig a szociáldemokraták, a két erő között pedig állandó utcai harcok dúlnak, Dollfoss meggyilkolása után már szinte szabad az út Ausztria annektálásához.

Olaszország

1922.: nápolyi fasiszta kongresszus kiadta a parancsot a Rómába menetelésre ("Marcia su Roma")
Király Mussolinit nevezi ki miniszterelnöknek, majd a parlament tejhatalmat szavaz meg számára.
1923.: megalakul a Fasiszta Nagytanács.
1924.: megalakul az ellenzéki pártokból az "aventinusi blokk".
1925.: megkezdődik a totális állam kiépítése (végrehajtó hatalom teljes egésze a miniszterelnök kezében, kormány törvényhozási jogot nyer, önkormányzatok megszüntetése, összes politikai párt feloszlatása).
Agresszív külpolitika történelmi köntösbe öltöztetve: Imperium Romanum feltámasztása a cél: Duna-medence elsősorban politikai befolyás kialakítása, Földközi-tenger medencéjében (Albánia, Görögország, Marokkó, Tunézia, Algír) területszerzés, gyarmati térségben is (Abesszínia).
1929.: lateráni egyezménnyel létrejön a Vatikán-állam.
1933.: korporációs törvények meghozatala.
1934.: Hitler hatalomra jutása után még összeütközés Mussolini és Hitler között (1934. római jegyzőkönyv: osztrák-magyar-olasz blokk, Dollfuss halála után Mussolini megakadályozza az Anschlusst).
Majd az ezt követő gyarmati terjeszkedés konfliktusba sodorja Franciaországgal és Angliával, ezért Németországhoz közeledik.
1936.: Abesszínia annexiója.
1939.: ápr.: Albánia megtámadása.

Spanyolország

1923-27.: Primo de Rivera katonai diktatúrája.
1931.: köztársaság kikiáltása (majd állandó küzdelem a kormányok jobbra tolódása ellen).
1936.: népfront kormány alakul.
1936.: Franco vezetésével fasiszta felkelés (Német- és Olaszország támogatja, Anglia és Franciaország létrehozza a Benemavatkozási Bizottságot), a polgárháborúban a köztársaság hivatalos segítséget csak a Szovjetuniótól kap, bár sok nemzetközi önkéntes harcol mellettük.
1936-39.: váltakozó sikerű harcok dúlnak az országban.
1939.: Franco győzelme után fasiszta diktatúrát vezet be Spanyolországban.
Portugáliában Salazar fasiszta diktatúrája támogatja Franco csapatait.

Balkán

Balkánon nem alakulnak ki fasiszta diktatúrák, bár vannak fasiszta szerveződések.
Ennek oka, hogy nincs hatékony tömegmanipuláció, korlátozott a parlamentarizmus, jobb- és baloldali ellenzéke van a fasizmusnak.

Nagy-Britannia

Az ipari termelés stagnálása miatt a gazdasági válság hatása nem olyan nagy méretű mint pl. USA-ban, ezért nincs számottevő belpolitikai feszültség (szociális támogatások pl. munkanélküli segély bevezetése).
Külpolitikájára a szovjetellenesség és az agresszorokkal való megbékélés jellemző.
1924.: McDonald munkáspárti kormánya és Baldwin konzervatív kormánya váltja egymást.
1926.: Balfour-formula elismerte a domíniumok külpolititkai önállóságát.
1931.: Brit Nemzetközösség létrehozása (westminsteri statútum): 1. csoport: autonóm országok, egyenjogúak Angliával, önálló kül- és belpolitika, gazdaság és hadsereg, csak a király személye és a protekcionista gazdaságpolitikai köti össze őket (Ausztrália, Új-Zéland, Írország, Kanada, Dél-Afrika); 2. csoport: részleges önkormányzatot kapnak (India, Palesztina, Egyiptom); 3. csoport: megmarad a hagyományos gyarmat szintjén (Nigéria, Ceylon)
1938-tól erősödik a Churchill vezette kormányellenzék (Chamberlain-kormány, Halifax külügyminiszter), amely erőteljesebb fellépést követel Németország ellen.

Franciaország

Az első világháborút követő gazdasági visszaesést nem tudja megfékezni, a gazdasági válság is érzékenyen érinti, ez tartós társadalmi feszültséget gerjeszt.
A nemzeti blokk (Poincare) és a baloldali szövetség (Herriot) kormányai váltják egymást, ám egyik sem tud határozott lépéseket tenni az infláció megfékezésére, USA nyomása egyre nagyobb a háborús tartozások követelésében.
1923.: Ruhr-vidék megszállása (politikai és gazdasági válságot eredményez).
1925.: gyarmati háborúk (marokkói riff köztársaság, Szíria ellen).
1926.: a társadalmi feszültségek miatt fasiszta párt is alakul Franciaországban: Tűzkeresztesek Szövetsége (de la Rocque vezeti).
1934.: fasiszta puccskísérlet megbukik
1936.: népfront kormány alakul Leon Blum vezetésével (radikálisok + kommunisták + szocialisták + szakszervezetek alakítják), belső harcok miatt a kezdeti gazdasági és szociális sikerek után megbukik, jobboldali kormányok követik.
Külpolitikájában a baloldali kormányok a biztonság elvét, a jobboldaliak a francia nagyság újraélesztését tűzték ki célul, ám mindkét irány sikertelen, Franciaország gyakorlatilag elszigetelődik.
1920-as évek közepétől erősebben támogatja a kis-antantot, növelve Duna-medencei befolyását.

Szovjetunió

az első világháború totális gazdasági összeomlást eredményez (közlekedés elégtelensége miatt a segélyszállítmányok nem jutnak el az ország belsejébe, az éléelmiszercsomagok tönkremennek, ez növeli az amúgy is pusztító éhínség mértékét).
Elavult a hadsereg felszerelése (német hadsereggel szemben tehetetlenek).
1911-től az orosz udvart Raszputyin, egy vallási fanatikus irányítja.

Oroszországi pártok:

Orosz Nép Szövetsége ( monarchista párt): forradalom elleni harc, cár iránti elkötelezettség, nagyhatalmi érdekek támogatása a programja, társadalmi bázisát a földbirtokosok közül a kisbirtokosok adták (tagjai jelentős számban fordulnak majd elő a fehér hadseregekben).
Október 17.: Szövetsége (októberisták): liberalizmus jobbszárnya, ipari nagypolgárság pártja, alkotmányos monarchiát akartak, polgári szabadságjogok megadása (az 1917-es ideiglenes kormányban jelentős szerepük van).
Alkotmányos Demokrata Párt (kadét párt): liberális monarchista burzsoázia legjelentősebb pártja, népképviseleti felelős kormányt akarnak, polgári szabadságjogokat, munkástörvényeket, nyelvhasználati szabadságot hirdetnek (ideiglenes kormányban jelentős szerepe van).
Szociál -forradalmár Párt (eszer), demokratikus köztársaságot, általános választójogot, munkástörvényeket, föld szocializálását akarják, alapjában parasztpárt volt (sokat örököltek a marodnyikok terrorista szárnyától: agrárterror meghirdetése), a háború mellett állnak ki, Kerenszkij a párt jobbszárnyához tartozik.
Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt forradalmi program: mensevik és bolsevik szárny (proletárdiktatúra, államosítás, földosztás).

1916-tól folyamatos megmozdulások a háború ellen szerte Oroszországban.
1917. febr 23.: (márc. 8.) petrográdi munkásnők menete, a forradalom kezdete (katonaság átállása) Polgári demokratikus forradalom.
Febr. 27.: Pétervári szovjet megalakulása.
Márc. 2.: Ideiglenes kormány megalakulása Lvov herceg vezetésével.
Kettős hatalom kialakulása (kormány és az apparátus hatalma valamint a szovjetek hatalma).
Ápr.: Lenin és Zinovjev hazatérése (Trockij, Buharin száműzetésből visszatér).
Kormányválság (jún.: Kerenszkij-offenzíva megindulása és összeomlása).
Kormány fellép bolsevikok ellen (Lenin Finnországba menekül).
Aug. 25.: Kornyilov-puccs (kaukázusi hegylakókból szervezett hadsereggel), bolsevikok tömeges fellépése akadályozza meg a katonai hatalomátvételt.
Eszerek balszárnya és bolsevikok közeledése a földkérdésben (tömegek megnyerése).
Októbertől bolsevikok készülnek a fegyveres forradalomra (proletárforradalom ideje eljött, elméleti kidolgozása a forradalomnak).
Forradalmi Katonai Központ megalakulása (élén Lenin és Trockij).
Okt. 24.: Szmolnij Intézetben ülésezik a felkelés vezérkara, Pétervár stratégiai pontjainak megszállása.
Okt. 25.: Téli Palota elfoglalása (szimbolikus).
Szovjetek Kongresszusa összeül (bolsevik többség, mensevik és eszer tagok egy része kivonul az ülésről).

Határozatok:

szovjethatalom kikiáltása,
békéről szóló dekrétum elfogadása (azonnali békekötés),
földről szóló dekrétum (megváltás nélküli földelkobzás, megszüntette a földmagántulajdont és a földet használatra átadta a parasztságnak.

Államszervezet (Lenin Állam és forradalom című műve az elméleti alapja):
munkás-paraszt - és katonatanácsok államhatalmi jogokkal való felruházása,
legfőbb hatalom letéteményese a Szovjetek Összoroszországi Kongresszusa, két kongresszus között jogkörét a Központi Végrehajtó Bizottság gyakorolta (első elnöke: Kamenyev),
végrehajtó bizottság nevezi ki a Népbiztosok Tanácsát (miniszterek szerepének átvétele) első elnöke: Lenin (külügyi népbiztos: Trockij, nemzetiségügyi népbiztos: Sztálin), teljes egészében a bolsevikok uralják a tanácsot,
az ellenforradalmi megmozdulások és a szabotázsok ellen létrehozták az Összoroszprszági rendkívüli Bizottságot (VCSK) a későbbi titkosrendőrség (GPU, KGB) elődjét,
megszüntetik a feudális jogokat, szabad vallásgyakorlat bevezetése, polgári házasság bevezetése, új népi bíróságok létrehozása,
új államigazgatási szervek kiépítése (a szakképzett hivatalnokok hiánya miatt szükségük van a volt polgári bürokráciára),
a széleskörű demokrácia helyett kialakult egy a szigorú hierarchián alapuló központosított államapparátus.
1918.: breszt-litovszki béke megkötése, számos ellenzője van a békekötésnek, de a bolsevik vezetők szerint az ország képtelen tovább a háború terheinek viselésére és fel kell készülnie a forradalom exportjára, végül a megkötött békében Oroszország hatalmas területet (780 000 négyzetkilométer), 56 millió lakosát és ipari kapacitásának jelentős részet veszítette el.
Baloldali eszerek kilépnek a kormányból a béke aláírása után.
1918-as dekrétumok: bankok államosítása, kölcsönök visszafizetésének felmondása, kereskedelem államosítása.
1918. jan. 1.: merénylet Lenin ellen.
1918. jan.: Alkotmányozó Gyűlés ülésezése.
Munkás-Paraszt Vörös hadsereg létrehozás a készülődő intervenció ellen
1918. febr. 1-ével bevezették a Gergely-naptárat.
1918. márc. 11.: Kormány átköltözik Moszkvába, innentől kezdve ez Szovjet-Oroszország fővárosa.

malevics.jpg
1918. tavasza.: intervenció megindulása (angol-Murmanszk, japán-Valgyivosztok, német-Kaukázus, román-Beszarábia).
Nacionalista kormányok megalakulása Szibériában és az ázsiai területeken (antant támogatással).
1918. július.: hadiállapot bevezetése (áltaalános hadközelettség).
1918. júl. 17.: cári család minden jogi eljárás nélküli kivégzése Jekatyerinburgban.
1918. aug. 30.: Lenin elleni merénylet.
Ukrán, Észt, Lett, Litván Belorusz Szocialista Köztársaságok megalakulása.
1918: Nov-dec.: az intervenció csúcspontja (Kolcsak, Gyegyikin legjelentősebb győzelmei).
1919: Fordulat az intervenció menetében, vörös csapatok győzelmei (antant kivonul és a fehérekre bízza a forradalom felszámolását, kivonulást elősegítik a nyugat-európai demonstrációk a szovjetek mellett).
Baltikumi országokban polgári erők hatalomra jutása, békekötés Szovjet-Oroszországgal.
1920. ápr.: lengyel-szovjet háború kirobbanása (területi kérdések miatt, Pilsudski hatalomra jutása Lengyelországban, a párizsi békeszerződésben nyitva hagyott keleti-lengyel határok rendezése a cél), Kijev, Belorusszia elfoglalása.
Máj. elején indul a szovjet ellentámadás (Bugyonij lovashadserege), visszafoglalják a lengyelektől a területeket.
Curzon-vonal meghúzása szovjet-lengyel határmegállapodás (antant támogatásával).
Szovjetek elfogadnák a javaslatot, lengyelek viszont nem, újabb ellentámadást indítanak (Minszkig hatolnak előre).
1921. okt. 21.: rigai béke megkötése, kivérzett Szovjet-Oroszország lemondott Ny-Ukrajna és Ny-Beloruszia jelentős részéről).
1921. nov.: európai területeken vége az intervenciónak és a háborúnak.
1922. őszére a keleti frontokon is megerősödik a szovjet hatalom, leverik a helyi szerveződéseket és a szovjet hatalomhoz kapcsolják a területeket.
1920-as évek eleje polgárháborúval és az intervenció visszaverésével telik, a súlyos gazdasági helyzetre hivatkozva bevezetik a hadikommunizmust (minden magánüzem államosítása) és a munkakényszert; a kötelező beszolgáltatás és a központi újraelosztás miatt több millióan halnak éhen a falvakban.
1921.: kronstadti matrózlázadás (amelyet levernek) megmutatja, hogy nem lehet a hadikommunizmust tovább fenntartani.
1921.: Lenin bevezeti a NEP-et, az új gazdasági mechanizmust, amely megpróbálja érdekeltté tenni az embereket a termelésben, és piaci alapra próbálja helyezni a gazdaságot. Megszűnik a mezőgazdaságban a kötelező beszolgáltatás, helyette terményadó, de a fennmaradó résszel a gazda rendelkezik, iparban bevezetik a 8 órás munkaidőt, megszüntetik a munkakényszert, társadalombiztosítási ellátást vezetnek be.
A párton belül ellenzik a NEP-et, csak gazdaságilag engedélyeznék és csak átmenetileg, mert félnek attól, hogy ez a társadalmi szervezkedés kereteként szolgálhat.
(Orosz hagyomány: az állam fölénye a társadalommal szemben, nincsenek horizontális kapcsolatok a társadalmon belül, már a cári hatalom is totális állam volt, ezt csak átveszi a szovjet állam, főleg, hogy támaszkodik a volt cári bürokráciára, magát a forradalmat is egy szűk értelmiségi csoport szervezte és irányította: nem alulról szerveződő társalmi csoportok).
1924.: megszületik a szovjet alkotmány Lenin-Sztálin ellentéte (Lenin egy föderális elképzelés mellet érvel, Sztálin centrális irányítást akar) végül a fontosabb kormányszervezeteket (külügy, hadügy) egységesítik, bíráskodás, oktatás, kultúra területén önállóságot kapnak a népcsoportok.
1924.: meghal Lenin, Sztálin követi őt posztjában, bár Lenin nem javasolta őt.
Külpolitika: a 20-as évek elején a világforradalom kirobbantása a cél, ám 1926-ra kiderül, hogy a SZU egyedül maradt, a 30-as években támogatják Spanyolországban harcoló nemzetközi brigádokat és az Európában működő kommunista pártokat, Németországgal megbékélési politikát folytat, Anglia és Franciaország nem hajlandó szövetséget kötni a Szovjetunióval.
1925-27.: folyik a "szocializmus egy országban" vita, a forradalom exportjának szükségességéről (Trockij, Zinonjev szerint képtelenség felépíteni a szocializmust egy országban, Sztálin szerint lehetséges, csak erős kéz kell hozzá, védelemre kell berendezkedni).
Megindul az erőltetett iparosítás (főleg a hadi és nehézipart fejlesztik, a könnyűipar elsorvad, életszínvonal ezért sem növekedhet), megszüntetik a NEP-et, 1929-től indul az öt éves tervek programja.
A mezőgazdaságban erőszakos szövetkezetesítés zajlik, kötelező beszolgáltatás van (ismét éhínségek falun).
A sajátos orosz fejlődés következménye, hogy a világgazdasági válság nem érinti a Szovjetuniót, sőt olcsón egész gyárakat vásárol pl. Németországtól.
Az intézményrendszert erősen központosítják.
Személyi kultusz kialakítás (hatalmas ünnepségek, áhítatos tisztelet a vezér iránt).
Az orosz történelmi fejlődés predesztinálja a vezetőt diktatúra kialakítására, mivel gyenge a társadalmi ellenállás.
Megkezdődik a leszámolás a párton belüli ellenzékkel (Trockijt Szibériába száműzik, majd külföldre menekül és ott meggyilkolják, Zinovjevet kizárják a politkai vezetésből), így Sztálin 1929-től egyedüli irányítója a pártnak.
1934-ben egy párton belüli kisebbség megpróbálja leváltani, ám ez újabb leszámolási hullámot indukál, megkezdődnek a koncepciós perek (jó eszköze a tömegmanipulációnak), a párt 31 vezetőjét végzik ki 1934-38 között (Buharin, Kamenyev, Zinovjev).
Tisztogatások vannak a Vörös Hadseregen belül is.
A társadalomban is a félem lesz az úr: kényszermunka táborokat hoznak létre, ahová bárki bármikor bekerülhet (Gulag), felülvizsgálják a párttagságot, megindulnak az orvosperek (bújtatott antiszemitizmus, amelynek hagyománya van orosz földön).
Fordulat áll be a nemzetiségi politikában, felszámolják az autonóm jogokat (1936.: új centralista alkotmány), külföldi vezetőket nevezzenek ki a tartományok élére

Európán kívül

Egyesült Államok

1920-as évek: a szesztilalom időszaka (virágzik a csempészet, maffia harcok).
A gazdasági válság nagyon súlyosan érinti (ipar visszaesése kb. 46%-os, 30%-os munkanélküliség) ennek részben oka, hogy Európa akadozva fizeti vissza az első világháborúban felvett kölcsönöket (Dawes- és Young-terv csak részben jelentett megoldást a kérdésre).
A gazdasági válság idején erőszakos gazdaságpolitika és belpolitika jellemző (drasztikus bércsökkentések, sztrájkok leverése).
1932.: Roosevelt elnökké választása (1945-ig viseli ezt a tisztséget) meghirdeti a New Deal (új irányvonal) reformprogramot a válság leküzdésére: az állam beavatkozik a gazdaságba (pl. közmunkákkal, infrastrukturális beruházásokkal munkaalkalmakat teremt, ezzel a keresletet gerjeszti; a Nemzeti Ipari Újjáépítési Hivatal minden iparágban kidolgozza a termelés méreteit, a béreket, szabályozza a munkaidőt, felosztja a piacokat), ezzel egyidőben szociális intézkedéseket vezetnek be (pl. társadalombiztosítás megteremtése) ® végeredményben sikerül a jóléti állam megteremtése.
Külpolitikájára az izolacionizmus jellemző, ennek következménye 1935-ben a semlegességi törvény meghozatala (tilos háborúzó országokba fegyvert szállítani).

Japán

Nagy gazdasági fellendülés az első világháború után.
A világgazdasági válság nem olyan súlyos mint Európában vagy az USA-ban.
Erős feudális elemei vannak a társadalomnak, katonatiszti réteg meghatározó szerepe a döntéshozatalban eredményezi a fasizmus hatalomra kerülését.
Külpolitikai agressziós törekvéseit a Tanaka-memorandum (1927) tartalmazza: a terv Mongólia, Mandzsúria majd egész Kína területének meghódítása, terjeszkedés a Csendes-óceániai szigetvilágban, Közép-Ázsiában, sőt Indiában is, egész programját egy pánázsiai ideológiába öltöztette.
1931.: Mandzsúria megtámadása.
1938-39.: Mongólia felől több kisebb támadás a Szovjetunió ellen támadás.

Kína

1922.: a washingtoni konferencia a "nyitott kapuk elvét" hirdette meg Kínával szemben.
1922.: megalakul a Kuomintang (Nemzeti Párt), vezetője: Szun-jat-szen.
1924.: Kommunista Párt és Kuomintang szövetsége, három népi forradalmi elv meghirdetése: 1. harc a kínai militarizmus és a nemzetközi imperializmus ellen, 2. Kína felszabadítása és egyesítése, 3. szuverén és demokratikus köztársaság megteremtése.
1920-as évek közepén megbomlik az egység és s Csang-kej-sek vezette Kuomintang a kommunisták ellen küzd, 1928-ban nemzeti kormány alakul.
1931. Mao-ce-tung vezetésével a kommunisták ideiglenes kormányt hoznak létre, Észak-Kínába vonulnak vissza (hosszú menetelés) szovjet segítséget várva.
A második világháború alatt újra egység a felszabadító háborúban.

India

1920-tól Gandhi a függetlenségi harc vezetője (Nemzeti Kongresszus vezetője), meghirdeti erőszakmentes ellenállási programját (mindennemű együttműködés megtagadása a britekkel).
1922.: britek erőszakkal válaszolnak a megmozdulásokra.
1927-től India teljes függetlenséget követel.
1929.: Nehru lesz a Nemzeti Kongresszus vezetője.
1930. jan. 26.: Függetlenség Napjának nyilvánítják, sómenet elindítása.
1931.: Gandhi londoni tárgyalási ellenére sem kap India domíniumi státuszt, ezért ellenállási mozgalom bontakozik ki országszerte.
1935.: brit törvény India kormányzásáról, amely 1937-től India új alkotmánya, amely nagyobb szabadságot biztosít a helyi kormányzásnak, de kevesebb a követelt teljes függetlenségnél, és a kitört világháború miatt 1939-ben visszavonják a britek.

A nemzetközi politika az 1930-as években

A gazdasági válság után fokozódik a terjeszkedési kényszer, a piacok megszerzéséért, ehhez szolgáltat ideológiát a nemzeti szocializmus (sikerül a fennálló társadalmi feszültségekről elterelni a figyelmet és tömegeket egy eszme mellett elkötelezni).
1935.: angol-német flottaegyezmény.
1936.: montreaux-i konferencia (Törökország szuverenitást nyert a tengerszorosok felett).
1936.: antikomintern paktum megkötése (japán-német egyezmény kommunista propaganda ellen, esetleges Szovjetunió elleni háborúban jóindulatú semlegesség), ezután Japán felmondja a washingtoni konferencia fegyverkezésre vonatkozó paritásos elvét.
1936.: osztrák-német és olasz-német szerződések aláírása.
1937.: angol-olasz földközi-tengeri egyezmény.
1937.: Olaszország csatlakozik az Antikomintern-paktumhoz.
1938.: megkezdődik a hitleri második lépcső megvalósítása: létrejön az Anschluss (erős német fegyveres fenyegetésre).
1938.: Müncheni szerződés: Csehszlovákia felosztása anélkül, hogy cseh politikus jelen lenne (Szudéta-vidék Németországhoz kerül itt kb. 3 millió német él, Teschen és környéke Lengyelországhoz kerül), nagyhatalmak feláldozták Csehszlovákiát a háború időleges elkerülése végett, pedig Csehszlovákia határait nemzetközi szerződések szavatolták.
1938. 1.: bécsi döntés / szerződés: magyar lakta felvidéki területeket Magyarországhoz csatolják.
1939.: Hitler bevonul Csehszlovákiába, azokra a területekre is, ahol népszavazásnak kellett volna dönteni a hovatartozásról és megalakítja a Cseh-Morva Protektorátust, Tiso vezetésével létrejön a szlovák fasiszta állam, Magyarország megkapja Kárpátalját.
1939.: Molotov-Ribbentrop paktum (Lengyelország felosztása).

Érdekességek

Az első világháború után szédítő infláció sújtotta Európát. Ausztriában az árak a 14-ezerszeresükre, Magyarországon 23-ezerszeresükre, Lengyelországban 2 és fél-milliószorosukra, Oroszországban pedig 400-milliószorosukra nőttek!!!!!! A legsúlyosabb infláció Németországban volt 1923 után (Ruhr-vidék francia megszállása). 1921-ben 1 amerikai dollár 75 német márkát ért, 1923. Elején 7 ezret, júliusban 160 ezret, augusztusban 1 milliót, novemberben 4 milliárdot. A német bankjegyek értéke jószerivel még annak a papírnak az értékét sem fedezte, amire nyomtatták őket. Az ilyen nagymértékű infláció tönkretette a gazdaság minden alkotórészét. Az üzleti megállapodások egy napra szóltak, megrendelések alig érkeztek. Az inflációs válságot csak az új birodalmi márka bevezetése oldotta meg.
Az amerikai tőzsdei spekulánsok kölcsönökből merítve részvényeik árait messze a reális szint fölé tornázták. 1929. október végén eladási pánik tört ki. Okt. 24-én kedden majdnem 13 millió részvény cserélt gazdát, csütörtökön 16 millió. Az árak zuhanórepülésbe kezdtek. Az összeomlásnak nemcsak az lett a következménye, hogy az a spekulánsok tönkrementek: több mint 5 000 bank és pénzintézet jelentett csődöt. A beruházásokra mozgósítható pénzek összege is drasztikusan visszaesett, a legtöbb vállalatnak vissza kellett fognia a termelését vagy bezárta kapuit. Hatalmasra nőtt a munkanélküliség (a mélyponton 12 millió amerikainak nem volt munkája).
Raszputyin az orosz udvar meghatározó személyisége egy írástudatlan szibéria parazst volt. Vándorlásai során mindenütt papnak adta ki magát, bár semmilyen egyházhoz nem tartozott. Hipnotikus képességekkel rendelkezhetett, amely segítségével több betegséget jól tudott kezelni, így a trónörökös hemofíliáját is. A cárné hitte, hogy Raszputyin szent ember, Isten küldötte és véleménye maga az igazság. Egy idő után a cárné Raszputyin tanácsa nélkül semmiben sem döntött. 1916. októberében végül kegyetlen, véres merénylett végzett Raszputyinnal.
Trockij: 1879-ben született Odessza melletti zsidó kisbirtokos családból. A Trockij nevet egyik cári börtönőrétől orozta el. Kitűnő bizonyítvánnyal végezte iskoláit. 1905-ös forradalmi eseményekben tevékeny szerepet játszott. Az 1907-es események amerikai száműzetésében érték. Hazatérte után a bolsevikok mellé állt és Lenin jobbkeze lett. (Pétervár megszállása, breszt-litovszki béketárgyalások, Vörös hadsereg főparancsnoka, kronstadti lázadókkal leszámolás). Lenin halála után Sztálin megindítja ellene a harcot. Trockij végül száműzetésbe vonult és ott halt meg egy merénylő kezétől Mexikóban.
Sztálin: Joszif Dzsugasvili (Sztálin, azaz az Acélos megannyi álnevének egyike, amit a titkosrendőrök elől bujkálva használt). 1879-ben született Grúziában. Apja szegény cipészmester, anyja mélyen vallásos asszony volt. A tifiliszi papneveldében tanult, ahonnan politikai könyvek olvasása miatt kicsapták. Ekkor bekapcsolódott Grúzia forradalmi mozgalmaiba. A forradalom idején szürke szervezőként dolgozott. 1922-ben lett a párt főtitkára, és ezt arra használta fel, hogy barátait magas pozícióba helyezze. Távolról sem jellemezték olyan ragyogó képességek mint Lenint és Trockijt, ám áthatotta a hatalom imádata.
1918-as intervenció megindulásakor nagy szerepet szánt az antant a csehszlovák hadtestnek. A háború alatt az osztrák hadsereg fogságba esett, illetve az oroszokhoz átszökött cseh és szlovák katonáiból egy több mint 40 000 főből álló hadtestet hoztak létre a központi hatalmak elleni harcra. Mivel a breszti béke megkötése után közvetlen harcba vetésük lehetősége megszűnt, a szovjet kormány engedélyezte, hogy Szibérián és a Távol-Keleten át Franciaországba menjenek. A parancsnokság azonban olyan híreket terjesztett, hogy a szovjet kormány ki akarja őket adni a Monarchiának, ezért a hadtest fellázadt, csatlakoztak hozzájuk az orosz ellenforradalmár tisztek és a kozákok. A hadtest hamarosan 60 000 jól kiképzett és felfegyverzett főből állt, elfoglalták Szibéria és az Urál jelentős részét és jelentős Volga menti városokat.

Szöveggyűjtemény

Ajánlott irodalom

Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága, Magvető, Budapest, 1986.
Deutscher: Sztálin, Európa, Budapest, 1990.
M. Roberts: Európa története 1900-1973, Akadémiai, Budapest, 1992.

- feladatok -

- vissza a tematikához -