27. HÉT: IZRAEL ÉS A KÖZEL-KELET, VALAMINT A PERZSA ÖBÖL ORSZÁGAINAK REGIONÁLIS FÖLDRAJZA


Probáld: Földrajz II.: 128 - 141. o.
Probáld: Regionális földrajz: 115 - 124. és 127 - 133. o.


IZRAEL

Területe: 22 ezer km2
Lakossága: 5,3 millió fő (83 % zsidó, 17 % arab)

I. Történelmi háttér

A zsidó nép története az ókorra nyúlik vissza. A korai történelem legfontosabb forrása a Biblia, a benne olvasható elbeszélések történeti eseményekben gyökereznek. A Kr.e. II. évezredben a félnomád patriarchális társadalomban még a politeizmus (többistenhit) volt jellemző, amelyet hosszú folyamat során az egyistenhit (monoteizmus) váltott fel. A zsidó nép a Kr.e. XIII. században költözött a mai Izrael területére, amelyet akkoriban Kánaánnak neveztek. Ebben az időben a zsidó nép 12 törzsből álló szövetséget alkotott, amelyet már az egyistenhit tartott össze. Izrael fénykora a Kr.e. X. században volt, Dávid és Salamon király uralkodása idején, akik győzelmeket arattak a szomszédos népek fölött és egységes országot hoztak létre. Salamon halála után az ország két részre szakadt, az északi Izraelre és a déli Júdára. A két állam egymással és a hódítókkal is hosszú küzdelmet folytatott. A Kr.e. VIII. században az asszírok, a Kr.e. VI. században az Új-Babiloni birodalom fennhatósága alá kerültek. 587-ben a babiloni Nabukodonozor (Nabu-kudurri uszu) lerombolta Jeruzsálemet és a zsidó nép vezetőit elhurcolta Babilonba ("Babiloni fogság"). A zsidók sok országban kerestek menedéket a babiloniak elől, ekkor vette kezdetét a diaszpóra (szétszóródás). Amikor a Kr.e. VI. század végén a perzsák meghódították Babilont, II. Kürosz (Cirrus) perzsa király rendeletet adott ki, amelynek értelmében a zsidók visszatérhettek hazájukba és még templomuk újjáépítésére is adott pénzt. Kr.e. 63-ban a rómaiak hódították meg a területet és Syria provincia részeként Izrael a Római Birodalom fennhatósága alá került. A Kr. u. VII. században az arabok hódították meg a területet, Izrael hosszú időre az Arab Birodalom részévé vált. A középkor folyamán Jeruzsálem és a Szentföld visszahódítására a keresztes hadjáratok többször kísérletet tettek, de tartós sikereket nem értek el. Mivel a zsidó népnek hosszú évszázadokig nem volt saját országa, az egész világon szétszóródtak, Európa csaknem valamennyi országába eljutottak és főleg kereskedelemmel, pénzváltással foglalkoztak.
A XIX. században kezdett kibontakozni a cionista mozgalom, melynek fő célja az volt, hogy a zsidó népnek újra saját országa legyen. Az ekkor a Török Birodalom részét képező területen arabok (palesztinok) éltek, akiktől a cionista szervezetek földeket vásároltak és új falvakat, városokat alapítottak a bevándorló zsidó telepesek számára. Az I. világháború után a terület Palesztina néven Brit közigazgatás alá került, ahová a fasizmus elől zsidók százezrei menekültek Európa különböző országaiból és már ekkor egyre jobban kiéleződött az ellentét az arabok és a zsidók között. A II. világháború után a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió önálló Izrael állam megalapítása mellett döntött és a kérdés megoldását az ENSZ-re bízták. 1947-ben Palesztinát egy arab és egy zsidó államra osztották, majd 1948. V. 15-én megalakult az önálló Izrael, melynek története rögtön háborúval kezdődött. Izrael megalakulását követően négy arab-izraeli háború zajlott le:

II. Természetföldrajz

A Földközi-tenger partvidékén húzódó Parti-síkságon mediterrán éghajlat uralkodik. Kelet felé a Palesztinai rögvidék foglalja el az ország belső területeit, amelyet észak-déli irányban 3 részre lehet tagolni: Galilea, Szamária és Judea. Az ország déli részén a főleg kréta és eocén korú mészkőből és homokkőből álló Negev-sivatag terül el. Izrael fő folyója a Jordán, amely összeköti a Tibériás- (Genezáreti) tavat és a Holt-tengert. A Golán-fennsík bazaltláva területei körülölelik a Tibériás-tavat.

III. Ipar

1. Bányászat

Izrael területén kevés ásványkincs található:

2. Energiagazdaság

Az energiagazdaság alapja a kőolaj, amelynek teljes mennyiségét importálni kell, főleg Egyiptomból és Mexikóból.

3. Feldolgozóipar

IV. Mezőgazdaság

Izraelben a mezőgazdaságnak alárendelt szerepe van, az ország területének csak 1-e áll művelés alatt. A mezőgazdasági termelést elsősorban a vízhiány nehezíti, ezért öntözőcsatornákat, csepegtető öntözőberendezéseket létesítettek, valamint tengervíz-sótalanítással és költséges csapadékkeltő berendezésekkel próbálják bővíteni a szűkös vízforrásokat. Két különleges mezőgazdasági szervezeti forma van Izraelben, a kibuc, melyben a föld állami tulajdonban van, az épületek és a gépek a közösség tulajdonát képezik, a tagoknak nincs magántulajdonuk. A mosavban a föld szintén állami tulajdonban van, de családonként egyenlő, 2-3 hektáros parcellákra van felosztva, amelyet a családi gazdaságok művelnek, de bérmunkát nem alkalmazhatnak és el sem adhatják földjüket.

 

A KÖZEL-KELET ORSZÁGAI

A Közel-Kelethez Nyugat-Ázsia arab országait, valamint Törökországot, Ciprust, Izraelt, Iránt, Egyiptomot és esetleg Líbiát szokták sorolni. Az Egyiptomtól nyugatra fekvő észak-afrikai országokat (Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó) a Maghreb-államok közé sorolják.

Területe: kb. 7 millió km2
Lakossága: kb. 250 millió fő

Ország

Terület (ezer km2) Lakosság (millió fő) Kőolajtermelés (millió t)
Szaúd-Arábia
2 240 17,5 420
Irán
1 650 50 160
Irak
438,3 19 21
Szíria
185,2 12,8 27
Kuvait
17,8 1,5 53
Katar
11,4 0,5 21
Arab Emírségek
77,7 1,7 113
Omán
212,5 1,6 37
Egyiptom
997,7 55 45
Líbia
1 776 5 73
Tunézia*
163,6 8,3 5
Algéria* 2 382 26 58

1. táblázat: A Közel-Kelet országai

A táblázat 1992-es adatokat tartalmaz.
* Nem tartoznak a Közel-Kelet országai közé

I. Történelmi háttér

A Közel-Kelet területe az emberiség történelme szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen Kr.e. 9000 körül itt zajlott le a neolit forradalom, a földművelésre való áttérés. Ez a terület volt a legfontosabb kultúrnövényeink géncentruma. Először a búza és árpatermesztés indult meg, majd később az állatok háziasítása (juh, kecske, sertés, szarvasmarha). Ezen a területen alakultak ki az első települések: a legősibb falvakat Palesztinában (Ain Mallaha) és Észak-Szíriában (Mureibit) tárták fel, a legősibb város pedig a közel tízezer éve lakott Jerikó. A Közel-Kelet tekinthető a civilizáció bölcsőjének, hiszen az első cserépedény-maradványok Szíriából (Mureibit, Kr.e. 8000 k.), a fémolvasztás első nyomai Észak-Mezopotámiából (Kr.e. VI. évezred), az első írásos emlékek Irakból (Kis, Kr.e. 3500 k.) kerültek elő, a betűírást Szíriában találták fel a Kr.e. XI. században. A Szír-arab-sivatagot félkörívben átölelő ún. termékeny félhold területén (Mezopotámia, Földközi-tenger partvidéke, Nílus-völgy) alakult ki először, a Kr.e. III-IV. évezredben az öntözéses gazdálkodás.
Az ókorban a Közel-Keleten jöttek létre az első hatalmas birodalmak: Egyiptom területén az Egyiptomi Birodalom (Kr.e. XXX-XI. sz.), Mezopotámia területén az Óbabiloni Birodalom (Kr.e. XVIII-XVII. sz.), az Asszír Birodalom (Kr.e. XIV-VII. sz.), és az Újbabiloni Birodalom (Kr.e. VII-VI. sz.), Irán területén a Perzsa Birodalom (Kr.e. VI-IV. sz.). A Közel-Kelet jelentős része később a Római Birodalom részévé vált.
Az arab világ történetében a Kr.u. VII. század jelentette az első mérföldkövet. Ekkor lépett fel Mohamed próféta Mekkában, aki látomásaiban kinyilatkoztatást kapott Allahtól, és lerakta egy monoteista vallás alapjait. Tanításaiból halála után állították össze az iszlám vallás szent könyvét, a Koránt, amely 114 szúrából áll. Az iszlám öt pillére: a hit (sahada) Allahban, az alamizsna (zakát) a szegényeknek, a böjt (szaum) Ramadán hónapban, az Istentisztelet/ima (szalát) naponta ötször Mekka felé fordulva, és a zarándoklat (hadzs) Mekkába legalább az életben egy alkalommal. A VII. század második felében az iszlám vallás két ágra szakadt: a síiták csak Mohamed vér szerinti leszármazottait ismerték el vezetőjüknek (imámok), míg a szunniták az ortodox hagyományokat összefoglaló szunnát a Koránhoz csatolták és ennek előírásai alapján választják vezetőiket, a kalifákat. Síiták jelenleg legnagyobb számban Iránban, Jemenben és Dél-Irakban élnek. Az iszlám harcos vallás, előírja a hit terjesztését, akár fegyverrel is, ezért a kalifák (vallási vezetők és hadvezérek) idején az arab hódítás nagy lendületet vett. A VII-VIII. században meghódították az egész Arab-félszigetet, Mezopotámiát, Perzsiát, Észak-Afrikát és a Pireneusi-félsziget jelentős részét, ezzel létrejött az Arab Birodalom, amely már a IX. századtól hanyatlani kezdett, különvált a Kordovai Kalifátus, a XI. században pedig a szeldzsuk törökök is. A szétesett Arab Birodalom szerepét és helyét a XIII-XIV. században az Oszmán Török Birodalom vette át. Az arab hódítás jelentős hatással volt az európai kultúrára, hiszen Európa arab közvetítéssel ismerhette meg sok elfelejtett ókori szerző művét, az indiai tudományt, valamint számos arab tudós, matematikus, kémikus, filozófus, csillagász, fizikus, orvos tevékenysége és művei hatottak frissítőleg az európai gondolkodásra és kultúrára.
A XIX. században Észak-Afrikát, majd az I. világháború után az arab világ keleti részét is gyarmatosították az európaiak, elsősorban az angolok és a franciák. A XX. század közepétől az arab világ országai kivívták függetlenségüket és létrehozták az Arab Liga nevű politikai szervezetet, amelynek jelenleg 22 tagállama van. Az arab országokat a közös nyelv, vallás és kultúra fűzi egységbe.

II. Természetföldrajz

III. Ipar

1. Bányászat

2. Energiagazdaság

A közel-keleti országokban az energiagazdaság alapvetően a szénhidrogénekre épül.

3. Feldolgozóipar

A feldolgozóipar is alapvetően a szénhidrogénekre épül:

IV. Mezőgazdaság

A mezőgazdaság a legtöbb arab országban fejletlen, élelmiszer-behozatalra szorulnak.
A mezőgazdaság alapvetően az éghajlathoz igazodik:

- feladatok -

- vissza a tematikához -