Lépések és megoldások

A filozófia kezdetei 2.


  1. A Stadion, az Akhilleusz és a teknős, a Nyíl és a Mozgó sorok. Az első két paradoxon struktúrája hasonló, így a kettő közül bármelyik szerepelhet a megoldásban, a Mozgó sorok fennmaradt részei nehezen rekonstruálhatók, így azt nem érdemes választani. A Stadionban futó elfut a táv feléig, majd annak is a feléig és így tovább, következésképp soha nem ér célba. Tehát nincs mozgás. A nyíl pedig minden időpillanatban, amikor repül, állni látszik, minden mostba kimerevítve nyugalomban van. A nyugalomból pedig nem következik mosgás, csak diszkrét időpillanatok egymásutánja.

  2. Míg Parmenidésznél megjelnik a következtetés, addig Empedoklész "kettősen szól": beleénekli hallgatójába mondanivalóját. Parmenidésznek ugyan az istennő kinyilatkoztatja a tudást, mégis az út, amelyen eljut, emberi, Empedoklész az emberi erőket határain túlra kívánja növelni. Empedoklész szerint az érzékszervek jó használatával tehetünk szert tudásra, míg Parmenidésznél a vélekedéshez juthatunk csak el így. Empedoklésznél a gyökerek állandóak, de vegyülésük miatt keletkezőnek és pusztulónak látjuk a belőlük létrejövő keverék-dolgokat - Pamenidésznél a létező örök volt, a nem-létező pedig kutathatatlan.

  3. Van négy gyökér (négy elem), melyek vegyülését a Szeretet, szétválásukat a Viszály irányítja. Ha vegyülnek, a Gömb keletkezik belőlük. Ez a Gömb halandó, mert a Viszály gyöngítő ereje miatt a gyökerek szétválnak. A négy gyökeret elkülönítő örvény a felelős a négy elem megképződéséért. Ez a négy elem hozza létre a világot, először a levegőt, a föld még alaktalan, a nap és az égitestek létrejötte után a tenger elkülönül a szárazföldtől és kialakul a föld mai formája.

  4. Az atomok zuhannak az űrben és elhajlásukkal egymáshoz ütköznek, összeállnak, így jönnek létre a testek.

  5. Az atomoknak súlyuk van és szabályosan mozognak.

  6. A szofisták neveléssel, logikával, retorikával, etikával, politikával és grammatikával foglalkoztak. Az intézmények felé irányuló gyakorlati kérdések mellett leginkább a nyelvet célzó vizsgálódások lettek a szofisztikában fontossá, hiszen ez a kommunikáció alapja, s ez a fajta közvetítés (ember és ember között) a mindennapi tevékenységet hatja át. Erre irányult voltaképpen a szofisták érdeklődése. Ugyanakkor a nyelvi kijelentések ontológiai státuszát nem érintik, ezért kárhoztatja majd őket Platón és Arisztotelész.

  7. A tételt Protagórasz mondta ki, ez az első töredéke.
    Elemzés: az általam érzékelt dolgok vonatkozásában én vagyok a kritériuma annak, hogy ezek a dolgok számomra ilyenek és ilyenek - így és így léteznek, illetve nem léteznek. Ez gyakorlatilag egy érzékeken alapuló relativizmus megnyilvánulása, mely később az empirikus szkepticizmusig vezet.

  8. A harmadik töredék szerint: nem létezik a létező, mert ha létezik, akkor vagy örök vagy keletkezett vagy mindkettő.
    1. Ha örök, akkor kezdete nincs, de akkor határa sincs (térbeli és időbeli kezdet egybemosása). De ha határtalan, akkor sehol sincs, mert akkor nem volna semmi, ami körülfoghatná (márpedig ha valami van, akkor valami helyen van, valami határolja). A határtalant pedig nem lehet körülfogni (mert az, ami körülfogná, nagyobb kell hogy legyen nála - ez pedig lehetetlen).
    2. Ha keletkezett, akkor vagy létezőből vagy nem-létezőből keletkezett. Ha létezőből, akkor nem keletkezett, mert az már létezik, nem-létezőből pedig nem keletkezhet semmi sem.
    3. Kettejük keveréke sem lehet, mert akkor egyenlő lenne a nem-létezővel a létező, mivel mindkettő léteznék (mindkettő kell a létezőhöz). De a nem-létező nem létezik, ez esetben ez egyenlő a létezővel.
    1. Naturalista: csak a természettől fogva jó az, ami felé törekednünk kell.
    2. Legalista: a törvények a poliszban élő ember természetéhez tartoznak, ezek adják a legfőbb jót.
    3. Konvencionalista: csak a hatalmon lévők joga határozza meg, mi a legfőbb jó.

- vissza -