30. HÉT: AFRIKA REGIONÁLIS FÖLDRAJZA


Probáld: Földrajz II.: 142 - 149. o.
Probáld: Regionális földrajz: 124 - 127. és 133 - 149. o.

AFRIKA

Területe: 30,3 millió km2
Lakossága: kb. 700 millió fő

ORSZÁG
TERÜLET (ezer km2) LAKOSSÁG (millió fő)
Egyiptom
997,7 55
Nigéria
923,8 110
Dél-afrikai Köztársaság 1 221 40

Afrika a legek kontinense:

I. Történelmi háttér

Afrika az ember kialakulása szempontjából kiemelkedő jelentőségű terület, hiszen a korai emberek legtöbb maradványa erről a kontinensről került elő. Történelmi, kulturális és etnikai szempontból Afrikát két fő részre szokták tagolni: Fehér-Afrika Észak- és Északkelet-Afrikát jelenti, ahol a kedvező természeti és társadalmi feltételek fejlett kultúrák kialakulását tették lehetővé már az időszámításunk előtti időkben. Ezen a területen elsősorban sémi-hámi népek (arabok, berberek, mórok) élnek. Fekete-Afrika a Szaharától délre eső területeket jelenti, ahol elsősorban a negrid nagyrasszhoz tartozó népek (szudáni, bantu, pigmeus, busman stb.) élnek. Itt a kedvezőtlenebb természeti-társadalmi adottságok miatt egy-két kivételtől eltekintve nem jöttek létre nagyobb államok, sok helyen ma is nemzetségi-törzsi szervezetben, törzsi fejedelemségekben élnek.
Fehér-Afrika területén Egyiptom a Kr.e. III. évezredben, Tunézia területén Karthágó a Kr.e. IX. századtól fejlett birodalommá vált. A Kr.u. II. századtól Róma fokozatosan hatalma alá vonta egész Észak-Afrikát és különböző provinciákat hozott itt létre (Mauretania, Numidia, Africa, Cyrenaica, Aegyptus). A népvándorlás idején a vandálok átmenetileg (Kr.u. V-VI. sz.) meghódították a mai Algéria, Tunézia és Líbia egy részét, Egyiptom pedig a Bizánci Birodalom fennhatósága alatt állt. A Kr.u. VII. századtól az arabok egész Észak-Afrikát meghódították. Az arab kereskedők egészen a Kongó vidékéig bejárták Afrikát, városokat alapítottak (pl: Timbuktu) és részt vettek különböző államok szervezésében. Később Észak-Afrika Törökország fennhatósága alá került.
A XV. századtól portugál hajósok kutatták Afrika Atlanti partjait elsősorban arany- és rabszolgaszerzés reményében. Az első expedíciók Tengerész Henrik, Bartolomeo Diaz és Vasco da Gama nevéhez fűződnek. Később megjelentek a spanyolok, a hollandok, az angolok és a franciák is. A XVI. századtól megindult a rabszolga-kereskedelem, négerek millióit hurcolták elsősorban Amerikába. A XVI. század végén a Guineai-öböl vidékén angol rabszolgavadász telepek alakultak, de a XVIII. századig csak kevés, főleg partmenti területet gyarmatosítottak. Afrika legnagyobb részét a XIX. századtól gyarmatosították, elsősorban az angolok és a franciák. A franciák nyugatról kelet felé, az angolok északról dél felé haladva próbáltak összefüggő gyarmatbirodalmat létrehozni. Kisebb területeket a németek, hollandok, belgák, portugálok és olaszok vontak uralmuk alá.
1830-48-ig tartó hódító háború során a franciák megszerezték Északnyugat-Afrika jelentős részét. 1869-ben nyitották meg a Szuezi-csatornát, amelyet Egyiptom francia segítséggel épített mintegy 10 éven át. A csatorna stratégiai fontossága miatt az angolok is megpróbálták meghódítani Egyiptomot. Az angol-francia vetélkedésből 1882-ben Anglia került ki győztesen. 1884-85-ben Németország megszerezte Német Délnyugat- és Német Kelet-Afrikát. Dél-Afrika területén már a XVII. században megjelentek a holland telepesek (leszármazottaik a búrok), de később Anglia is igényt tartott a területre. 1899-1902 között zajlott az angol-búr háború, amely látszólag a rabszolgatartó búrok kegyetlen bánásmódja ellen irányult, valójában az angolok a gyémánt- és aranylelőhelyeket akarták megszerezni. A háború eredményeként Dél-Afrika Anglia birtokába került. A XX. század elején a németek Afrika újrafelosztására irányuló törekvései vezettek a marokkói válságokhoz (1905 és 1911), amelyek Németország számára sikertelenül végződtek.
A XIX-XX. század fordulóján Afrika csaknem teljes területe függő helyzetbe került.

Az I. világháború után Németország elvesztette gyarmatait, azok Angliához, Franciaországhoz, Belgiumhoz kerületek. 1935-ben Olaszország rövid időre meghódította Abesszínát (ma Etiópia). A II. világháború idején Észak-Afrika hadszíntér volt (1940-43). A II. világháború után felerősödtek a nemzeti felszabadító mozgalmak, amelyek eredményeként az afrikai államok többsége az 1950-es, '60-as években függetlenné vált. A mai országhatárok az egykori gyarmati beosztást tükrözik.
Jelenleg Afrika területén 48 önálló állam található, melyeknek zöme a fejlődő országok közé tartozik.

II. Természetföldrajz

A Szuezi-csatorna elkészültéig Afrika összefüggött Ázsiával, így az Óvilág három része (Európa, Ázsia, Afrika) egyetlen szárazföldet képezett. Afrika kiterjedése észak-déli irányban mintegy 8000 km, az Egyenlítő csaknem a közepén húzódik. Természetföldrajzilag az angolai Benguela várostól az eritreai Masszava kikötőig húzható képzeletbeli vonallal két részre osztható a kontinens. A vonaltól északnyugatra fekszik a nagyobb kiterjedésű, 450 m átlagmagasságú ún. Alacsony-Afrika, a vonaltól délkeletre pedig a kisebb területű, túlnyomórészt 1000 m fölé emelkedő ún. Magas-Afrika található.
Földtörténet:
Afrika területének legnagyobb része (több mint 90 %-a) az ősi Gondwana kristályos kőzeteiből (africidák) épül fel. Az ősidőben keletkezett Afrikai-pajzs kőzetei nagy területeken vannak a felszínen. Az óidő elején elsősorban Alacsony-Afrika területén zajlott üledékképződés, ekkor (kambrium-szilur) alakultak ki Észak-Afrika kőolajtartalmú homokkövei. Az óidő végén (karbon) lezajlott Variszkuszi-hegységképződés maradványai az Atlasz hegység egyes részein és a Fokföldi-hegységben találhatók meg. Az óidő és a középidő határán szárazföldi üledékképződés folyt, ekkor alakultak ki az ún. karru rétegek Dél- és Kelet-Afrikában. Az újidőben, a harmadidőszak elején gyűrődött fel Európa és Afrika ütközése során az Atlasz-hegység nagyobbik része. Az eocén elején kezdődött meg a kelet-afrikai árokrendszer kialakulása és a hozzá kapcsolódó vulkáni tevékenység. A harmadidőszaki vulkánosság eredményeként jött még létre a Kamerun-hegység valamint a Szahara közepén a Hoggar és a Tibeszti. A pleisztocén idején Afrika területén nedves, hűvös (pluviális) és száraz, meleg (arid) időszakok váltották egymást, amelyek az északi kontinensek glaciális és interglaciális időszakaival állíthatók párhuzamba.

Nagytájak:

III. Ipar

1. Bányászat

Afrika ásványkincsekben gazdag kontinens, a kitermelt ásványkincsek zömét exportálják.

2. Feldolgozóipar

A feldolgozóipar leginkább a Dél-afrikai Köztársaságban fejlett, iparának teljesítőképessége akkora, mint az összes többi afrikai országé együttvéve. A dél-afrikai ipar Witwatersrand térségében (Johannesburg, Pretoria) és Fokvárosban tömörül.
Az észak-afrikai feldolgozóipari központok elsősorban a földközi-tengeri kikötőkben összpontosulnak.

 

IV. Mezőgazdaság

A lakosság nagy része az éghajlatnak megfelelő, általában önellátó gazdálkodást folytat. Az esőerdőben égetéses és talajváltó földműveléssel maniókát, batátát, jamszgyökeret, kukoricát, zöldségféléket termelnek. A szavannák terménye a köles, a rizs és a földimogyoró. A magasabb fennsíkokon, szárazabb területeken nomád állattartást folytatnak, szarvasmarhát, juhot és kecskét legeltetnek. A falvak környékén a kunyhók körül baromfiak, kecskék, disznók kóborolnak.
A mezőgazdaság fontos ága az ültetvényes gazdálkodás, melynek terményeivel néhány ország a világpiacon is jelentkezik:

- feladatok -

- archívum -

- vissza a tematikához -