FEJLŐDÉSPSZICHOLÓGIA III.

A fejezet címszavakban:

Szocializáció gyermek- és ifjúkorban
1. A 3-6 évesek szocializációja
  Ebben az életkorban a gyerekek már elindultak az önállósodás útján, éntudatuk fokozatosan új elemekkel gazdagodik. Elkezdik kiépíteni nemi identitásukat is, mely 5-6 éves korra az én szerves részévé válik. Önállósodási törekvéseik azonban nem mindig esnek egybe a szülői elképzelésekkel, így a szülők részéről kezdetét veszi a tudatos nevelés: a szocializáció eszköztára bővül, mindennapossá válnak a direkt instrukciók, a büntetés és a jutalmazás.
  1. Szülői-nevelői eljárások és következményeik
    - Becker modellje
      Becker és Schaefer egy, a szülői attitűdökre vonatkozó modellt alakítottak ki, melyben interjúik alapján a szülői magatartás két komponensét különítették el:
      1. Az érzelmi dimenzió
        Tartalmát a szülői szeretet és melegség adja, két végpontja az elfogadó (meleg), illetve elutasító (hideg) szülői attitűd. Becker a szeretet meglétét, vagy hiányát a szülők büntetésének módjával hozta kapcsolatba. A negatív végpont közelében elhelyezkedő szülők büntetéskor főleg hatalmukat hangsúlyozzák, míg az ellenkező végponton a meglévő szeretet hasznosítása történik a büntetéskor. Hatalomhangsúlyozó büntetés a fizikai büntetés minden vállfaja, a kiabálás, lekicsinylés és megszégyenítés, míg a szeretet hasznosításakor a szülő érveléssel és magyarázattal indokolja, miért tart valamit helytelennek, vagyis nem a gyereket, hanem tetteit minősíti.
        A kétféle büntetési típus eltérő következményekkel jár az agresszió és a moralitás területein. A rideg, érzelem nélküli büntetés többnyire a vétségre adott externalizált (kifelé irányuló) reakciók kialakulásával jár, elsődleges cél a büntetés elkerülése lesz, emelelett nagyfokú agresszió is megjelenik. Ha a büntetés veszélye alacsony, akkor a szabályszegés valószínűsége nőni fog. A szeretetet hasznosító büntetési eljárások általában a vétséggel kapcsolatban az internalizált (belsővé vált) reakciók fejlődését segítik, ilyen például a bűntudat, felelősségvállalás, a vétkek bevallása és az önkritika.
      2. A kontroll dimenzió
        Két végpontja az engedékenység és a korlátozás. Az engedékenység szabad utat ad (gátlástalanít), míg a korlátozó fékeket épít a viselkedésbe, ezzel megszabva a meglevő viselkedéstendenciák irányát. A szeretet hiányával jellemezhető megengedő szülő gyerekétől nyílt agresszió és antiszociális viselkedés várható. Ha az ilyen szülőket a korlátozás jellemzi, akkor az agresszív tendenciákat a gyerek gyakran maga ellen fordítja.
        A szeretetteli nevelés esetén az engedékenység a kreativitás, barátságosság és nonkonformitás fokozódását valószínűsíti, míg a szerető, de korlátozó szülő gyereke általában tekintélytisztelőbb, dependensebb, kevésbé kreatív és kevésbé szociábilis.
    - Baumrind modellje
      A vizsgálatában szereplő óvodásokat a viselkedésük megfigyelése alapján három csoportba sorolta: kompetens gyerekek (magabiztos, vidám, kíváncsi), visszahúzódók (félénk, szégyenlős), és éretlenek (impulzív, érzelmileg tapadó gyerekek). Ezután a gyerekek szüleit is megfigyelték, majd négy kritérium mentén osztályozták őket: mennyire kontrollálók, mennyire követelik meg az érett viselkedést, milyen a gyerekükkel való kommunikációjuk és mennyire érzelemtelen gondoskodók.
      Becker modelljének azt a nézetét, miszerint a kontroll és a szigor meggátolja a kreativitást és spontaneitást a vizsgálat eredményei cáfolták. A kompetens gyerekek szülei ugyanis gyereküket meglehetősen szigorúan kontrollálták. Baumrind a szülői bánásmód három típusát különítette el: a tekintélyelvű szülő követelő és szülőcentrikus, az engedelmesség mindennél fontosabb számára, nézetei szerint a szülőknek jogaik, a gyerekeknek pedig kötelességeik vannak (gyermekeik visszahúzódóak voltak). Az engedékeny szülő gyerekközpontú, kerüli a büntetést, a kontrollt és a konfliktusokat, nézeteik szerint a gyerekeknek jogaik vannak (ezek a gyerekek alkották az éretlenek csoportját). A mérvadó szülők gyerekközpontúak és követelők is egyben. Elvárják a szabályok betartását, de hajlanak az alkura is, magas mércét állítanak, de azokat mindig megindokolják. Szerintük mind a gyerekeknek mind a szülőknek vannak jogaik és kötelességeik is (gyermekeik alkották a kompetenseket).
    A fenti elméletekből tehát kiderül, hogy sem a melegség, sem a kontroll önmagában nem jár kedvező következményekkel. A kontroll hiánya éretlen viselkedéshez, a felelősségtudat kialakulásának hiányához, míg a túlzott kontroll pedig a személyiség sérüléséhez vezethet. A kettő optimális kombinációja vezet a sikeres és egészséges szocializációhoz.
    A pozitív, érzelemteli kapcsolat elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerek valamilyen belső kontrollt építsen ki viselkedésének irányítására, mivel az érzelemteli kapcsolat hiánya megakadályozza, hogy a sokféle társas hatáshoz pozitív vagy negatív minősítések társuljanak.
    Ezek a modellek arra adnak támpontot, hogy a szülői attitűdök milyen kombinációja teszi valószínűvé, hogy a szabályok és értékeke belsővé váljanak, azonban az elsajátított tartalmakról nem mondanak semmit, továbbá a szülői-nevelői bánásmódot a másik fél is aktívan befolyásolja.
  2. A nemi identitás kialakulása
    2-3 éves korra a gyerekek még nincsenek tisztában a nemek közti különbségek természetével, de a fiú- és lánycímkéket már használják.
    - Környezeti hatások
      A szülők kezdettől fogva másképp viszonyulnak a fiúkhoz és a lányokhoz, más játékszereket adnak nekik, más tevékenységeket erősítenek meg, stb. A nevelésben is eltéréseket találunk a két nem között: eltérő stratégiákat és más célokat tartanak fontosnak a fiúk és a lányok esetében. A fiúktól nagyobb függetlenséget várnak el, míg gyorsabban reagálnak a lányok segítségkérésére, a fiúkat többet büntetik. Az apák merevebben és aktívabban ragaszkodnak gyermekeik nemnek megfelelő viselkedéséhez, de természetesen a család és a környezet hatása kultúránként változó.
    - A kognitív tényezők szerepe
      A legtöbb 2-3 éves már fiúnak, vagy lánynak kategorizálja magát, de ez a besorolás még csak címke. 6-7 éves korra alakul ki az a tudás, hogy a nem egy olyan stabil jellemző, ami az idővel nem változik, vagyis kialakul a nemi konstancia (ami párhuzamosan fejlődik a konzerváció és a megmaradás fogalmával).
2. Kisiskoláskor
  1. A társak szerepe
    9-10 éves kor tájékán a legjelentősebb változást a társak szerepének megváltozása jelenti: a barátok kitüntetett szerepet kapnak. A barátok választásainak indoka változatos, de a gyerekek az életkor növekedésével egyre inkább pszichológiai jellemzőket említenek. Ebben a korban a társak véleménye, ítélete fontosabb és néha döntőbb, mint a felnőtteké. A felnőttek helyeslésétől való elmozdulást a társak kedvező véleményének keresése irányába Mérei átpártolásnak nevezte.
    - Népszerűség
      Peery a popularitás szempontjából három csoportba sorolta a gyerekeket: a sztárok a legkedveltebbek, az elszigetelteket nem nagyon említik, míg az elutasítottakat kifejezetten kizárják a csoportból. Az egyes gyerekek népszerűségének okai: név, vonzó fizikai megjelenés, nem, rassz, és személyiségjellemzők. Ezek a faktorok természetesen minden életkorban más súllyal esnek latba.
    - Magányos gyerekek
      A népszerűségi vizsgálat során a gyerekek 10%-át általában senki sem választja. A magány nem önként vállalt társas pozíció, hanem okai között talán a legjellemzőbb a magányos gyerekek társas készségeinek sajátosságai: nehezen kezdeményeznek kontaktusokat, nem tudnak kapcsolatokat fenntartani és konfliktusokat megoldani.
    - Versengés és kooperáció
      Iskoláskorban csoportos vetélkedés zajlik a nyerésért és a vezető szerepért, ami versenyt kultiváló társadalmunkban többnyire pozitív megítélést kap. Lorenz úgy gondolta, hogy a versengés katartikus hatású, és a harci ösztön kiélésével csökkenti az agressziót. A frusztráció-agresszió hipotézis szerint azonban a verseny frusztráló hatású, így agressziót gerjeszt nemcsak a vesztesben, hanem a győztesben is.
      A nyugati társadalmak versenyt preferáló nézeteivel szemben a következő kifogások hozhatók fel Johnson és Johnson szerint: még a versengő társadalmakban is kooperatív az interakciók zöme, a sikeresség nem a mások felett mutatott győzelemtől függ, nincs bizonyíték arra, hogy a versengés kedvező karaktervonások kialakulását segítené elő és végül, ha a gyerekek választhatnak, akkor a kooperatív szituációkat részesítik előnyben.
      Johnson és Johnson szerint nem a kompetíció, hanem a kooperáció terén szerzett tapasztalatok segítik elő a kedvezőbb kortárskapcsolatokat.
  2. A moralitás fejlődése
    A kisiskolásokat a becsület, igazságosság kérdései a mindennapok gyakorlatában foglalkoztatják. Az erkölcsi tudat, vagyis a morális szabályok ismerete még nem jelenti azt, hogy annak megfelelően is viselkednek (erkölcsi viselkedés). A kognitív fejlődés változásaival együtt ebben az életkorban az erkölcsi tudat fejlődése mutat figyelemre méltó változásokat.
    - Az erkölcsi tudat fejlődése
      Piaget a morális fejlődés három szakaszát írta le:
      1. Premorális szabályok (4-5 éves kor) - nincs igazi szabálytudat, nincsenek szabályok, csak szabályosság van.
      2. Heteronóm erkölcs (8-10 éves kor) - a külsőleg megszabott szabály szent és sérthetetlen, a gyerekek következményetikát követnek, vagyis a tetteket objektív következményeik alapján ítélik meg és a szándékot nem veszik figyelembe. Nem tesznek különbséget a véletlen baleset és a szándékos rosszaság között.
      3. Autonóm erkölcs (8 éves kortól) - a szabályokat már a kölcsönösség és a rugalmasság jellemzi, érvényesítését a társak közötti egyenlőség, kölcsönösség diktálja. Fokozatosan kialakul a másik nézőpontjának figyelembevétele, a tetteket már nem következményeik, hanem a szándék figyelembevételével minősítik (szándéketika).
3. Serdülőkor
  A serdülőkor a 12-18 év közötti gyors változásokkal jellemezhető életszakasz, de a változások nem szükségszerűen viharosak. Az identitás kialakítása, az újfajta társas kapcsolatrendszerekhez, a másik nemhez, a teljesítményhez és az ambícióhoz kialakított viszony tapasztalatai életreszólóan meghatározhatják a személyiség alakulásának és a személyes életútnak az irányait. A pszichológiai elméletek szinte mindegyike az autonóm, független, érett individuum kimunkálásának fontos állomásaként jellemzi ezt a életkort.
  1. A serdülőkor kulturális meghatározottsága
    A 20. század elejéig tartó felfogás szerint a serdülőkor a végzetes érzelmi viharok korszaka. Mead kultúrantropológiai vizsgálatainak eredményei azonban ezt a nézetet megkérdőjelezték. Mead megfigyelte, hogy a Szamoa szigeteken a serdülőkor, mint a gyerekkorból a felnőttkorba való átmenet zaklatott periódusa ismeretlen, ugyanis bizonyos társadalmi berendezkedés mellett a felnőttkorba való belépés sima és zökkenőmentes is lehet. Az ilyen kultúrák a társadalmi szereposztás bonyolultságában különböznek a nyugati kultúráktól. A primitív társadalmak viszonylag egyszerű felépítésűek a munkamegosztást tekintve, és a felnőttkor határához érve nincs dilemma arról, hogy hogyan tovább, mivel mindenki a nemének megfelelően folytatja és teszi azt, a mit gyerekkora óta jól megfigyelt, utánzott és elsajátított. Ezzel szemben az összetettebb társadalmakban évek kellenek ahhoz, hogy a serdülő képes legyen eligazodni a felnőtt szerepek sokaságában, választhasson az alternatívák közül, vagyis arra kell választ találnia, hogy ki is ő és ki szeretne lenni.
  2. A serdülőkre vonatkozó nézetek
    A nyugati társadalmakban a fiatalság a kortalanság általános értékeként jelenik meg, ugyanakkor a felnőttek a serdülők iránt gyakran ambivalens attitűdöket táplálnak. E negatív attitűdök hátterében az állhat, hogy a mai fiatalok szülei számára az engedékenység, gyermekközpontúság elsődleges értékké vált és a fiatalok viselkedését saját szülői magatartásuk és értékrendjük negatív következményeinek tartják. De a rosszalló vélekedések mögött személyes érintettség is húzódhat: az elmúlt fiatalság miatt való féltékenység és irigység, esetleg a fiatalok olyan dolgokra emlékeztetik őket, melyeket inkább elfelejteni szeretnének, vagy fokozott erőfeszítéssel próbálják megóvni gyereküket azoktól a hibáktól, melyeket ők ennyi idősen elkövettek. Ezzel együtt a fiatalság veszélyt is jelent a felnőttek világára, és az idősebb generáció fél attól, hogy elveszti a kontrollt a fiatalabbak felett. Lorenz szerint a generációváltás során a lázadásnak és változtatásnak van egy optimuma, melyek nélkül az egyes generációk sem megújulni, sem továbblépni nem lennének képesek.
  3. A serdülőkor főbb fejlődési történései
    - A serdülőkori növekedési ütem
      Ebben az életszakaszban a test alakja és funkciója is jelentősen megváltozik. A fiatal generáció magassága meghaladja szüleik, nagyszüleik magasságát (akceleráció): egy egészséges fiú általában 2,5-5 cm-rel magasabb és 3-4 kilóval nehezebb, mint édesapja, míg a lányok nagyjából 2,5 centivel magasabbak és 0,7-0,8 kilóval nehezebbek édesanyjuknál. Nemcsak a növekedés mérete fokozódott, hanem az érés üteme is. Az új generáció hamarabb éri el kifejlett testméreteit és hamarabb következik be a nemi érés is. Ezeknek a változásoknak az egyik fő oka a táplálkozás minőségében és az egészségügyi ellátásban beközetkezett kedvező változás, a másik az úgynevezett hibrid vigor: a genetikaliag egymástól távoli egyedek utódai nagyobbak és egészségesebbek, mint a szüleik. A Föld nagy részén már lehetségessé vált, hogy a fiatalaok valamilyen távoli helyről, vagy más etnikumból válasszanak párt maguknak, ezért az emberi faj ma genetikailag sokkal tarkább képet mutat, mint a korábbi időszakokban.
    - Nemi érés, szexuális fejlődés
      A pubertás egyik speciális elem a reproduktív kapacitás fejlődése. A hipfízismirigy olyan hormonok kiválasztásába kezd, melyek a nemi szervek fejlődését stimulálják. Pszichológiai szemszögből azonban érdekesebb kérdés a másodlagos nemi jellegek kialakulásával együtt járó személyiségbeli változás milyensége. A növekedés és a nemi érés ütemében, idejében és mértékében jelentős egyéni variációk figyelhetők meg. Az Egyesült Államokban végzett vizsgálat eredményei szerint fiúk esetében a korai nemi érés jobban hozzájárult az eredményesebb sportteljesítményhez, így a nagyobb népszerűséghez, valamint a felnőtt korosztály is máshogy viszonyul a felnőttes külsőt mutató serdülőhöz, mint a gyerekes alkatú kortársaihoz. A korán érő fiúk általában fesztelenebbek, jó természetűek és természetesek, míg a későn érők gyakran küzdenek önbizalomhiánnyal, társaik gyakrabban elutasítják őket és szüleik is dominánsabbak velük. Felnőttkorban ez megváltozik: a későn érők nyitottabbak, jó humorérzékűek és rugalmasabbak, mint korán érő társaik, akik konvencionálisabb életvezetésű, pszichológiailag rigidebb személyiségű felnőttekké válnak.
      Lányok esetében a korai vagy késői érés nem jár egyértelmű hatással. Mivel a korai nemi érés többnyire alacsonyabb testmagasságot eredményez, ezért azokban a kultúrákban, ahol a magas, vékony lánytípus testesíti meg a szépségideált, a korán érő lányok a kezdeti sikerek és népszerűség után egyre többet szenvednek a külsejük miatt. Továbbá nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a korán serdülő lányok gyakran növelik a szülői aggodalmakat, míg a korán érő fiúk szüleit általában a büszkeség jellemzi.
    - Az "én" és az identitás kérdései serdülőkorban
      A serdülőkori gyors testi változások felborítják az eddig folyamatosnak megélt testvázlatot, ezzel függ össze fokozott aggodalmuk testükkel kapcsolatban: identitásuk megőrzése és a felnőtt, autonóm identitás kialakítása érdekében meg kell ismerniük és el kell fogadniuk megváltozott külsejüket, és integrálniuk kell azt az önmagukról alkotott énképjükbe.
      A személyiségfejlődés során ebben az életkorban vetődik fel a legintenzívebben a ki vagyok és milyen szeretnék lenni kérdése. Erikson szerint a serdülőkor legfontosabb feladata az identitás elérése, mellyel egyidőben a társas környezet újfajta elvárásokat is támaszt a serdülőkkel szemben: elvárják, hogy érettebben viselkedjenek a különböző helyzetekben.
      Az identitás formálódásában kitüntettt szerepe van az identifikációnak (a gyerekkori identifikációk még nem eredményeznek koherens felnőtt személyiséget). Az identitás kialakulásának valódi gyakorlóterepe és szakasza a serdülőkor, amikoris szerepek és viselkedésmódok sokaságát lehet kipróbálni. Ez a folyamat gyakran konfliktusokkal terhes, de Erikson szerint normatív krízisnek, a fokozott konfliktusok normatív fázisának tekinthető, melyet fluktuáló énerő jellemez. Ez a folyamat fokozza az éntudatosságot és optimális esetben a felerősödött énre irányuló figyelem a személyes identitás megalapozásához vezet (negatív kimenetele az identitásdiffúzió, szerepdiffúzió).
      Az identitás kialakulása tartalmazza a nemi identitáshoz, egyfajta szakmához, foglalkozáshoz és valamilyen világnézethez való elköteleződést. Az identitás elérésének másik lényeges eleme bizonyos dolgok elutasítása. Több vizsgálat szerint amikor egy fiatal nem tud stabil identitást kiépíteni és az identitáskonfúzió fennmarad, annak rendszerint az áll a hátterében, hogy nem képes választani, döntésre jutni a különböző alternatívák között.
    - A serdülőkori társas kapcsolatok és preferenciák
      A serdülők életében a társas kapcsolatok több okból is kiemelkedő jelentőségűek:
      - Sokszor kerülnek olyan helyzetekbe, melynek sikeres megoldásához még nincs forgatókönyvük. Ilyenkor a kortársak információkkal, tanácsokkal szolgálnak.
      - Stratégiákat mutatnak egymásnak a felnőtti autoritás kezeléséhez, illetve megkérdőjelezéséhez.
      - Sokkal jobban tolerálják, mikor a másik új identitásokat próbálgat, amit egy szülő lehet, hogy észre sem vesz.
      - Lehetőséget adnak egymásnak arra, hogy megszerezzék azt a gyakorlatot és készséget, mely az újfajta szerepviselkedéshez szükséges szimmetrikus kapcsolatok kiépítéséhez kell. A szimmetrikus kapcsolatban a két résztvevő nagyjából egyforma befolyásoló erővel rendelkezik, hatalmuk a másik felett megközelítőleg azonos.
        Kortársak nélkül a serdülők nem tudnák megtanulni és kitapasztalni, hogy milyen viselkedéseket tartanak a társaik elfogadhatónak és személyiségük mely aspektusa vált ki belőlük elismerést vagy elutasítást.
  4. A serdülőkor fejlődési feladatai
    Hill a következő pszichoszociális kihívásokat tartja serdülőkorban a legfontosabbaknak:
    1. ragaszkodás (a gyerekkori kötődést átalakítani egy másfajta érzelmi kötelékké)
    2. autonómia (az önbizalom kiterjesztése egyre szélesebbb viselkedés területekre)
    3. szexualitás (a nemi szerepviselkedésbe fokozatosan beépíteni a szexuális aktivitást is)
    4. intimitás (képessé válni barátságok kialakítására)
    5. teljesítmény (az igyekezetet és az ambíciókat reális csatornákba terelni)
    6. identitás (a személy önmagáról alkotott képének alkalmazkodnia kell a lezajló változásokhoz, megőrizve az egyediség és a folyamatosság élményét)
    Havighurst szerint a serdülők legfontosabb feladatai:
    1. elfogadni és hatékonyan használni a megváltozott fizikai külsőt,
    2. új és érettebb kapcsolatokat kiépíteni a kortársakkal,
    3. kialakítani a nemnek megfelelő szerepviselkedést,
    4. érzelmileg függetlenedni a szülőktől és más felnőttektől,
    5. felkészülni egy hivatásra,
    6. felkészülni egy tartós kapcsolatra,
    7. törekedni a felelősségteljes társadalmi viselkedésre,
    8. elsajátítani egy érték- és etikai rendszert.

- feladatok -

- vissza a tematikához -