Sárfalvi-Tóth: Fölrajz I. (1992) 71-73. és 89-103.oldal
Nemerkényi: Általános természetföldrajz 142-144. oldal

Belső (endogén) erők

A Föld belsejéből származó erők.

Eredetük: a Föld belsejében lévő radioaktív anyagok (urán, tórium, kálium) bomlása során keletkező hő okozza az asztenoszférában a magma áramlását. A magmaáramlás következménye a kőzetlemezek mozgása (lemeztektonika) és az ehhez kapcsolódó hegységképződések, vulkánosság, földrengések. Ezeket, valamint a nehézségi erőt a belső erők közé soroljuk.

Külső (exogén) erők

A Föld külső geoszféráihoz (hidroszféra, atmoszféra, bioszféra) kapcsolódó erők.

Energiaforrásuk: Döntően a Nap sugárzása, kisebb mértékben a Hold hatása is érvényesül (pl. árapály jelenség).
Valamennyi külső geoszférában lejátszódó folyamatnál számolni kell a gravitációval is.

A külső erők:

• az időjárási elemek (napsugárzás, hőmérséklet, szél, csapadék),
  
• a víz (tenger, folyók),
  
• a jég (jégtakarók, gleccserek),
  
• az élőlények (köztük az ember is) felszínalakító munkája,
  
• valamint a tömegmozgások.

A külső erők munkája általában 3 részfolyamatból áll:

• lepusztítás,
  
• elszállítás (együtt: denudáció) és
  
• építés (akkumuláció).

A Föld felszínét a belső és külső erők együttesen, de egymással ellentétesen alakítják. A belső erők erőteljesebben hatnak, viszonylag rövidebb idő alatt, a külső erők kevésbé erőteljesek, így viszonylag hosszabb idő alatt érik el hatásukat.
A belső és külső erők által létrejött felszínformákkal, kialakulásuk folyamatával a geomorfológia foglalkozik.

A Föld felszínformái

A felszínformák a sík térszín és a lejtők kombinációjából alakulnak ki.
A lejtő a vízszintessel szöget bezáró felszín. A vízszintessel bezárt szög a lejtőszög.

A felszínformák típusai

1. Síkság:

Vízszintes vagy közel vízszintes felszín, ahol a szintkülönbség nem haladja meg a 200 métert, a lejtés pedig a 6 ‰-et.

Típusai:

1. Feltöltött síkságok: külső erők által épített, folyóvízi hordalékkal, morénával, szél által lerakott anyaggal, tengeri vagy tavi üledékkel feltöltött síkságok. (Pl. Alföld, Kínai-alföld, Hindusztáni-alföld, Amazonas-medence)
   
   
2. Táblás síkságok: általában homokkő, mészkő vagy bazalt vízszintes réteglapjain kialakult síkságok. (Pl. Préri-tábla, Brazíliai tábla, Arab tábla)
   
   
3. Letarolt síkságok: külső erők által lepusztított, általában tökéletlen síkságok - tönk, nyesett felszín. (A prekambriumi hegységképződések során keletkezett egykori lánchegységek a külső erők által hullámos felszínű síksággá (tönkké) lepusztított maradványai, az ősmasszívumok is ide tartoznak.)
   
   

2. Völgy:

A lejtő irányát követő hosszanti mélyedés, melyet egymással szembeforduló lejtők határolnak. Kezdete a völgyfő, a lejtő irányába eső vége nyitott.

Keletkezhet:

• belső erők hatására pl: tektonikus árok
  
• külső erők hatására pl: folyóvízi erózióval V keresztmetszetű, glaciális erózióval U keresztmetszetű völgy jön létre.
  
  

3. Medence:

Befelé forduló lejtőkkel határolt zárt térszíni mélyedés.

Keletkezhet:

• belső erők hatására pl: tektonikus medencék
  
• külső erők hatására pl: szárazföldi jégtakaró által mélyített medencék

4. Hegy:

Minden oldalról kifelé forduló lejtőkkel határolt térszíni kiemelkedés.

Magassága szerint megkülönböztetünk halmot, dombot és hegyet.

Keletkezhet:

• belső erők hatására pl: vulkáni hegyek
  
• külső erők hatására pl: eróziós szigethegyek (folyó kanyarulatai között az épen maradt eredeti felszín darabja)

5. Hegység:

Környezete fölé magasodó, összetett formaegyüttes, melyben hegy, völgy, medence lépcső és síkság is előfordulhat.

Magassága szerint:

• alacsony- (500 m-ig),
  
• közép- (500-1500 m) és
  
• magashegységet (1500 m fölött) különböztetünk meg.
  

Kialakulásának ideje szerint:

• lánchegység: fiatal gyűrt vagy vulkáni hegység, melyet a külső erők viszonylag rövid idő óta alakítanak.
  
• röghegység: az óidei lánchegységek (Kaledóniai, Variszkuszi) külső erők által hosszú idő óta alakított, lepusztított maradványa.

6. Lépcső

Két különböző magasságú, nagyjából vízszintes felszínt többé-kevésbé meredek lejtő köt össze.

Keletkezhet:

• belső erők hatására: szerkezeti lépcsők pl. töréslépcsők (törések mentén függőleges elmozdulással kialakult lépcsők)
• külső erők hatására: réteglépcsők (Ha ellenállóbb és lazább kőzetek váltakozva rétegződnek egymásra, a peremük szelektíven lepusztulva lépcsőt alkothat)

7. Part:

A szárazföld és a tenger érintkezési sávja.

Típusai:

• Pusztuló part (meredek part, általában erős hullámveréssel)
  
• Épülő part ( lapos, általában homokos part)

A belső erők felszínformáló ereje:

A Föld belső erőihez köthető folyamatok a

• lemeztektonika,
• a hegységképződések,
• a vulkanizmus és a
  
• földrengések.

Ezekről korábban már esett szó. (lásd: 2. hét)

A külső erők felszínformáló ereje:

A Föld külső erőihez köthető folyamatok a

• tömegmozgások,
• a jég,
• a szél,
• a víz, és az
• élővilág felszínalakító hatása.

Tömegmozgások (derázió)

Azok a felszínformáló folyamatok, amelyek a nehézségi erő hatására, szállítóközeg nélkül mennek végbe lejtős felszínen. A tömegmozgásokat befolyásolja a lejtőszög, a kőzetminőség, a csapadék mennyisége és a növénytakaró.

A tömegmozgásokat 2 nagy csoportra oszthatjuk:

• gyors mozgások ( 0,3 cm/s - akár 30 m/s sebességűek) pl: omlások, csuszamlások
  
• lassú mozgások (cm/év - több m/év sebességűek) pl: kúszások, folyások

1. Omlások
   
   Hirtelen lejátszódó, nagy sebességű tömegáthelyeződések, amelyek során a lefelé mozgó anyag útjának egy részét szabadeséssel teszi meg. A mozgó anyag mérete változatos lehet pl: kőpergés, kőhullás, hegyomlás, partomlás, kőlavina.
   
   
2. Csuszamlások
   
   A lejtő anyagának csúszópálya mentén bekövetkező gyors elmozdulása. A csúszópályát általában átnedvesedett agyagos kőzetek képezik. (Nedves területeken jellemző inkább.) Pl: hegycsuszamlás, lejtőcsuszamlás, rétegcsuszamlás, suvadás.
   
   
   
   
3. Kúszások
   
   A lejtőt borító törmelék vagy málladék igen lassú (cm/év sebességű) mozgása, mely során az anyagot alkotó szemcsék egymáshoz viszonyított helyzete változik meg. Pl: törmelékkúszás, talajkúszás.
   
   
4. Folyások
   
   Képlékennyé vált anyagok egyenes vonalú vagy örvénylő (turbulens) mozgása a lejtő irányába. Feltétele: elegendő víz, az anyag átnedvesedése, vízzel való átitatódása. Pl: szoliflukció (iszap, talaj és törmelékfolyások), geliszoliflukció ( fagyott területeken a felső réteg felolvadásakor bekövetkező talaj és törmelékfolyások)

A földkéreg szerkezetét átalakító folyamatok

A földkéreg kőzeteinek képződésük során elfoglalt helyzete az eredeti település vagy fekvés. A kőzettömegek azonban csak ritkán maradnak meg hosszabb időn keresztül eredeti helyzetükben, mert a belső erők hatására kialakuló kéregmozgások következtében elmozdulnak eredeti helyzetükből, széttörve elvetődnek, gyűrődnek, áttolódnak. A földkéreg kőzeteinek az endogén erők által létrehozott helyzet- és alakváltozásainak összességét diszlokációnak nevezzük. A diszlokációt a kőzetekben fellépő feszültségek váltják ki, három fő típusa különböztethető meg:

• rugalmas (elasztikus) deformáció: az erő megszűnte után a test visszanyeri eredeti alakját, ez tehát visszafordítható (reverzibilis) folyamat.
  
  
• plasztikus deformáció: olyan visszafordíthatatlan (irreverzibilis) folyamat, melynek során az erőhatás megszűnte után a test nem nyeri vissza eredeti alakját. (gyűrődés, redőződés)
  
  
• töréses deformáció: repedések, törések kíséretében beálló alak- és helyzetváltoztatás.

1. Gyűrődés

A viszonylag plasztikus (képlékeny), lazább szerkezetű, elsősorban üledékes kőzetek az összenyomás hatására gyűrődnek. A gyűrődés hatására létrejövő szerkezeti alapforma a redő, amelynek felemelkedő íve a redőboltozat vagy antiklinális, alsó íve pedig a redőteknő vagy szinklinális. A redő szimmetriasíkja a redőtengely. A redők méretei tág határok között változnak: néhány cm-től olykor több km-ig terjednek. A redők osztályozása legtöbbször a tengelyállás alapján történik:

• álló redő: tengelye függőleges, a két irányból érkező nyomás nagysága egyenlő.
  
  
• ferde redő: tengelye dőlt helyzetű, a két irányból érkező erők különböző nagyságúak.
  
  
• fekvő redő: tengelye közel vízszintes helyzetű, az egyik erő nagysága jóval meghaladja a másikét.
  
  
• áttolt takaróredő: hatalmas erők, erőkülönbségek hatására a redők elszakadhatnak eredeti aljzatuktól, gyökerüktől és más kőzetekre tolódhatnak, akár több száz km-es távolságban.
  Gyűrt szerkezetek jellemzőek a lánchegységek azon típusára, amely két szárazföldi kőzetlemez ütközésével jött létre és döntően üledékes kőzetekből áll. Ezeket gyűrthegységeknek is nevezik, pl.: Eurázsiai-hegységrendszer. Takarós szerkezetű hegységek jelentős erőhatásra alakulnak ki, pl.: Alpok, Kárpátok.
  
  
  
  
  

2. Vetődés

Tektonikai (húzó, nyomó, hajlító, nyíró stb.) erőhatásokra a merev kőzettestekben repedések, törések keletkeznek, a kőzetek törési síkok mentén szétválnak. Ha ezek az erők a szétrepesztett kéregrészeket elmozdítják egymástól, vetődés jön létre, ahol az elmozdulás síkja a vetősík. A vetősík iránya alapján a vetődéseknek három formáját különböztetjük meg:

• hosszanti vetődés: a vetősík iránya megegyezik a rétegek csapásirányával.
  
  
• harántvetődés: a vetősík iránya merőleges a rétegek csapásirányára.
  
  
• átlós vetődés: a vetősík a rétegeket átlósan metszi.
  
  A vetősíkokkal határolt kéregdarabot rögnek, a rögökből álló kéregszerkezetet pedig rögös szerkezetnek nevezzük. A rögös szerkezet formatípusai:
  
  
• szerkezeti vagy töréslépcső: Ha a vetősíkok párhuzamosak és az egyes rögök elmozdulása azonos irányú, de eltérő mértékű, lépcsős vetődés jön létre, az általa létrehozott forma a töréslépcső.
  
  
• szerkezeti árok: Ha két vetősík közötti rög a mélybe zökken, árkos vetődés jön létre, az általa létrehozott szerkezeti forma az árok.
  
  
• sasbérc: Ha két vetősík közötti rög kiemelkedik sasbérces vetődés jön létre, az általa létrehozott szerkezeti forma a sasbérc.
  
  
• szerkezeti medence: Íves vetősíkok mentén bezökkent katlan formájú mélyedés.
  A földfelszín korábban már megszilárdult, merevvé vált övezetei a későbbi kéregmozgások hatására nem gyűrődtek, hanem rögösen feldarabolódtak. Ezt láthatjuk az óidei röghegységeknél, a Kaledóniai- és a Variszkuszi- hegységrendszer tagjainál. Ezek a hegységek eredetileg gyűrt szerkezetűek voltak, majd lepusztultak és a harmadidőszaki kéregmozgások során rögösen feldarabolódtak. Törések jellemzőek a földkéreg különösen merev részeire, az ősmasszívumokra is.
  
  

- feladatok -

- feladatok 2.-

- archívum -

- versenyfeladatok -

- 4. heti versenyfeladatok megoldása -

- vissza a tematikához -