V. A vállalat jellemzői, környezete

A vállalat és környezete

A különböző kereskedelmi és szolgáltató- s a mögöttük meghúzódó termelővállalkozásoknak a közös tulajdonságaikkal, s a piacon betöltött szerepükkel foglalkozunk. Ezeket egyszerűen vállalkozásnak, vagy vállalatnak nevezzük, s a vállalat egészét egyetlen "személynek, egyetlen piaci szereplőnek fogjuk fel.

A vállalat olyan gazdasági szervezeti alapegység, amely a gazdasági élet más szereplőitől elkülönülten gazdálkodik. A piac közreműködésével kapcsolódik ezekhez, és pénzjövedelem szerzésére törekszik.

A továbbiakban a vállalatot tekintjük a piaci kínálati oldal szereplőjének, a háztartást pedig fogyasztónak, s eltekintünk attól, hogy a háztartásokban is folyik termelés.
A vállalat működése közben erőforrások (emberek, gépek, anyagok…) áramlanak be, s termékeket bocsát ki. Az előbbieket inputnak, az utóbbiakat outputnak nevezzük, s a folyamatot reálfolyamatnak. Az erőforrások beszerzéséhez a vállalatnak pénzt kell befektetni, amit az értékesítés során nyerhet vissza. Ez utóbbit pénzfolyamatnak hívjuk. Ezen folyamatok (kereslet, profit) információkat is hordoznak a vállalat számára, amelyekkel értékelni tudják környezetüket, működésüket.
A vállalat két piacon jelenik meg, a termékek piacán eladóként, az erőforrások piacán (földpiac, tőkejavak piaca, munkaerőpiac, pénzpiac) vevőként.
A vállalatoknak bizonyos mértékben alkalmazkodnia kell piaci környezetéhez. Ilyenek az egymáshoz fűződő közvetlen kapcsolatok (pl. adásvétel); bizonyos piaci törvényszerűségek (pl. a racionalitás); az állam befolyásoló szerepe, mint tulajdonos, vagy jogi szabályok és törvények által; a természethez való alkalmazkodás, mint társadalmi elvárás; a társadalmi-politikai környezet, történelmi, kulturális hagyományok (értékrendek). A vállalat külső környezete a mikroökonómiában egy adottság, amely a vállalati magatartás külső feltételrendszerét adja.


A vállalat célrendszere

A vállalat racionális gazdasági szereplő, bizonyos célok elérésére törekszik. Az elsődleges célja az, hogy profitot, jövedelmet akar szerezni, ezért számára a több lehetőség közül az a legcélszerűbb, ami nagyobb profitot eredményez. A vállalatnak hosszabb-rövidebb ideig egyéb céljai is lehetnek, de ezek elérést a megfelelő profit elérése segíti. A lenti felsorolásban láthatunk néhány jellemző vállalati célt, a profit a legfontosabb, de a teljes célrendszer minden eleme egyszerre érvényesül valamilyen mértékben. A non-profit szervezeteket most nem tárgyaljuk.

A vállalat főbb céljai:

  1. Jövedelmezőség, profit;
  2. Vagyon megtartása;
  3. Növekedés, fejlődés;
  4. Piaci pozíciók megtartása, javítása;
  5. Korszerűsödés és termelékenység növelése;
  6. Fizetőképesség, likviditás;
  7. Fizikai és pénzügyi erőforrások megszerzése;
  8. Vezetői külön célok.


A vállalatok szervezeti formái

A tulajdonformák szerint vannak állami, önkormányzati, szövetkezeti és magánvállalatok. A privatizáció során a magánvállalatok kerültek többségbe, az állami vállalat és állami többségű vegyes vállalatok olyan esetekben maradtak, amikor tevékenységük kiemelt szolgáltatás (pl. Magyar Posta), vagy speciális bank, vagy valamilyen nemzeti örökséget képvisel.
A társas vállalkozási formák a tagok önkéntes vagyoni hozzájárulásával keletkeznek, ezért magánvállalkozások (állam, vagy állami vállalat is lehet tag). A társasági formák megkülönböztetésének egyik szempontja, hogy kik alapítják. Lehetnek természetes személyek (emberek), vagy jogi személyek (szervezetek). Fontos szempont, hogy milyen a tagok felelősége. Korlátlan, ha a tagok az egész vagyonukkal felelnek a társaság kötelezettségeiért, korlátozott, ha csak a társaságba bevitt tőke erejéig tartoznak felelőséggel.
Ezek alapján megkülönböztethető társasági formák a közkereseti társaság, betéti társaság, egyesülés, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság. Ezek legnagyobb előnye a rugalmas tulajdonosi szerkezet, az egyes társaságok egymásban is szerezhetnek résztulajdonokat. A más vállalatok részesedéseit kezében tartó vállalatot holdingnak nevezik.

A részvénytársaság (rt.) az a vállalat, amelynek reáltőkéjét a részvények ellenértéke fedezi, és a részvényesektől független önálló jogi személyként működik.

A részvénytársaságban a tőke tulajdona, az irányítás funkciója elvált egymástól, három alapvető döntési szintet különböztethetünk meg:

Az rt. hatékony vállalati nagyság létrehozását teszi lehetővé, gyakorlatilag korlátlan vállalati méret alakítható ki. Teljesítményének értékelésére a profit mellett a részvények árfolyama szolgál.
Méret szerint megkülönböztethetünk nagy-, közepes- és kisvállalatokat. A tevékenység jellege szerint termelő-, kereskedelmi és szolgáltatókat, s ezen belül ipari, mezőgazdasági, bel- és külkereskedelmi, kis és nagykereskedelmi vállalatokat. A vállalatok besorolása az előbbi kategóriákba gyakran nem végezhető el egyértelműen.


Az idő a gazdaságban

A vállalatok különböző időtávokhoz kapcsolódnak gazdálkodási döntéseik során. A gazdasági időtávok a döntések feltételeit, lehetőségeit fejezik ki.

Piaci időtáv (nagyon rövid táv) az az időszak, amelyen belül a vállalat csak eladási, vagy vételi döntésekkel képes reagálni a külső eseményekre.

Rövid táv az a periódus, amelyen belül a vállalat legalább egy termelési tényezője adott, megváltoztathatatlan, miközben legalább egy másik tényező megváltozhat.

pl. a vállalat épületei, termelőhelye adott, míg a munka, anyagmennyiség változtatható.

Hosszú táv az az időperiódus, amelyen belül a cég valamennyi termelési tényezőjének mennyisége megváltoztatható.


A különböző profilú vállalatoknál az időtávok hossza eltérő lesz.


A termelési függvény

Egy vállalat termelése során dönt a felhasznált erőforrások mennyiségéről és arányáról, szem előtt tartva a gazdasági hatékonyságot.

A gazdasági hatékonyságot úgy állapítjuk meg, hogy adott feladat elvégzéséhez meghatározzuk a legkisebb költségű eljárást, vagy adott összköltség mellett keressük a legnagyobb termelési eredményt.

Rövid távot feltételezve vizsgáljuk meg egy vállalat termelését, ahol a tőke, mint erőforrás állandó, s közben a ledolgozott munkaórák száma nő.

termelés

Az ötödik oszlop mutatja a munkamennyiség átlagtermékét (APL=Q/L), míg a negyedik oszlop a határtermékét (MPL = Q/DL).

A munka átlagterméke (APL): egységnyi munkaráfordításra jutó termékmennyiség.

Képletben: a munka átlagterméke

A munka határterméke (MPL) a munkaráfordítás-változás hatására bekövetkező termelésváltozást jelent.

Képletben: a képletben a "változása"


Termelési függvény: a termelési tényezők kombinációi és az általuk termelhető maximális termékmennyiség közötti összefüggés.

Képletben Q = f (K, L).

A lenti ábrán látható a munka átlag és határterméke, s a termelési függvény, amin a tőke, változatlansága miatt nincs feltüntetve. A határtermék egy ideig nőtt (d), addig a termelési függvény konvexen emelkedett (c), tehát a termelés gyorsulva nőtt, majd a határtermék csökkent, ekkor a termelési függvény konkávan, lassulva nőtt (c inflexiós pont). Ahol a határtermék negatív lett (b), onnan kezdve a termelési függvény csökken (a). Addig a pontig, amíg a határtermék nagyobb, mint az átlagtermék az átlagtermék-görbe nő (k), onnantól csökken. Látható, hogy egy bizonyos pont után a határtermék csökken:

A csökkenő hozadék elve az a tétel, miszerint egy tényező határterméke (egy pont után) csökken, amint egyre növelik annak felhasználását.


termelési függvény

- feladatok -

- archívum -

- versenyfeladatok -

- 4. heti versenyfeladatok megoldása -

- vissza a tematikához -