Európai reneszánsz

EMLÉKEZTETŐ

A reneszánsz elnevezés a középkort követő új kultúrtörténeti korszakot és egyben az erre az időszakra jellemző művészeti korstílust jelöli. A szó, amely újjászületésként fordítható, jól érzékelteti a reneszánsz két fontos jellemzőjét: tudatos szembehelyezkedését a középkorral és az antik kultúrához való visszatérés igényét. A reneszánsz történelemszemlélet értelmezése szerint a műveltség normájának tekintett antikvitást egy barbár korszak követte. Ezt a köztes, átmeneti időszakot felváltó új korszaknak az a feladata, hogy a kizökkent történelmet visszatérítse helyes irányába, és ismét érvényre juttassa a tökéletesnek tekintett antik kultúra eszményeit.

A reneszánsz persze nem szakított olyan radikálisan a középkorral, mint ahogy azt önértelmezése sugallja. Bár sok tekintetben valóban a középkortól eltérő jellemvonásokat mutat, mégsem fogható fel annak teljes ellentéteként. A keresztény világkép továbbra is uralkodó maradt, s továbbra is érvényes világmagyarázatot nyújtott a kor emberének, ugyanakkor kétségtelen, hogy a vallásosság jellege jelentősen átalakult. A középkor aszketikus vallásosságával szemben, amely a világi élettől való elfordulást követelte meg, a reneszánsz fogékonyabb volt a földi élet örömei iránt. Nem vonta kétségbe a túlvilági létre vonatkozó keresztény tanokat, mégsem irányult figyelme kizárólag a halál utáni életre.

Ahogy a reneszánsz önértékelése kissé túlhangsúlyozta szembenállását a középkorral, hasonló egyoldalúsággal az antikvitás megőrzőjének szerepét is kisajátította. A reneszánsz kétségtelenül sokkal szorosabban kötődött az ókori műveltséghez, mint a középkor, mégis hamis az a beállítás, amely szerint a középkor időszakában feledésbe merült volna az antikvitás teljes kultúrája. Ugyanakkor a középkor gyakran elutasította, sőt olykor kifejezetten veszélyesnek minősítette azokat a műveket, amelyeket a keresztény szemlélettel összeegyeztethetetlennek ítélt. A reneszánsz lényegesen türelmesebb magatartást tanúsított az ókori művekkel szemben.

A reneszánsz története a latin és a görög irodalom alkotásainak lázas felkutatásával kezdődött. Számtalan elfelejtett kéziratot fedeztek fel az egyházi könyvtárakban, de Bizáncból is sok kéziratos könyvet vásároltak, melyek az antik auktorok műveit tartalmazták. A középkorban már széles körben elterjedt latin mellett lassan megindult a görög nyelv tanulmányozása. A görög nyelv ismeretének elterjedése eredményezte a legfontosabb ókori görög szerzők műveinek egyre gyarapodó latin nyelvű fordításait. Az antik szerzők művei iránt megnyilvánuló tudós érdeklődés megnevezésére használták elsőként a humanizmus kifejezést. A humanisták az antik szövegek megértésén, gondozásán és fordításán túl arra is törekedtek, hogy saját latinságukat az ókorihoz közelítsék. Később a humanizmus az olvasott antik szövegekből kibontakozó nevelési eszményt is magába fogadta. A humanista embereszmény a sokoldalúan képzett, a világ minden jelensége iránt fogékony személyiség. Bekövetkezett a leglényegesebb fordulat a középkorral szemben: kialakult az emberközpontú szemléletmód.

Az emberi személyiség minél teljesebb kiművelésének szándéka az egyéniség kitüntetett szerepéhez vezetett. Míg a középkorra leginkább az erős közösségi szemléletmód volt jellemző, addig a reneszánsz személyiség-felfogás az egyén önállóságára is nagy súlyt fektetett, az egyes ember bizonyos mértékig kiemelkedett a közösségből. A személyiség új önértékelésének egyik legfontosabb következménye az ókorból már ismert hírnévvágy feltámadása volt. A reneszánsz alkotó nem igyekezett az ismeretlenség, az anonimitás homályában maradni, hanem büszke volt személyes teljesítményére. A korabeli művészi individualizmusnak elsősorban ez a tartalma, hiszen a művekben az egyedi vonások még nem váltak meghatározóvá. A művészet legfontosabb alapelve az imitáció, a nagy elődök példájának tudós követése.

A reneszánsz ember nemcsak önmagához viszonyult újszerűen, hanem a környező világhoz is. Ahogy a személyiség önértéke megnövekedett, ezáltal a földi élet is új jelentőséget nyert. Új érdeklődés nyilvánult meg a világ jelenségei, elsősorban a természet iránt. A természet fogalmának felértékelődése egyrészt az antik szövegek olvasásának következménye, másrészt azzal is összefügg, hogy a reneszánsz már kezdetekor is kifejezetten a városi civilizációhoz kötődött. A természet nem csupán témája lett a művészetnek, hanem mércéje is. A mesterkéltnek ítélt gótikus ízléssel szemben a természetes arányok, a természet harmóniája és egyszerűsége igénye lettek az új korstílus legfontosabb alkotói eszményei.

A humanizmus szellemi irányzatát követően, annak eredményeiből táplálkozva, megszületett a reneszánsz saját filozófiája. Az újplatonizmus kialakulását az a szorgos kutatás és gondos fordítói tevékenység tette lehetővé, amellyel az itáliai humanizmus története elindult. Platón filozófiája a skolasztika Arisztotelészre támaszkodó rendszerével szemben egy új filozófiai gondolkodás alapjává vált. A skolasztikus filozófiát a reneszánsz túlságosan bonyolultnak és mesterkéltnek tartotta. Az életszerűbb filozófia igényének több szempontból is megfelelő kiindulópontot jelentettek Platón művei. A skolasztika lezárt rendszerével szemben Platón dialógusaiban egy folyamatosan változó, szigorú értelemben rendszerré soha nem rögzülő gondolkodásmód nyilvánult meg. Másrészt a dialógusok a filozófiát nem annyira, mint elvont okoskodást, hanem mint eleven életformát mutatták meg. A legtöbb Platón-dialógus ugyanis látszólag egyszerű kérdésekre keresi a választ fordulatos vita vagy párbeszéd keretében. A végeredményként megfogalmazott filozófiai gondolat és a kiindulásként feltett életszerű, közérthető kérdés kapcsolata mindvégig világos marad. A reneszánsznak éppen olyan filozófiai gondolkodásra volt szüksége, amely az elvont elmélettől bizonyos értelemben az életszerűség felé közelít, ugyanakkor nem távolodik el a szellem anyaggal szembeni magasabbrendűségének keresztény tanításától sem.

 

A magyar reneszánsz

A reneszánsz és vele együtt a humanizmus hatása Magyarországon is korán jelentkezett. Már a 15. század első felében feltűnnek az új szellemiség nyomai, de igazi kibontakozása Hunyadi Mátyás (1458-1490) uralkodása alatt következett be. Az udvartartás meghatározó alakjai Antonio Bonfini, aki a magyarok történetét Mátyás kérésére írja meg, illetve Janus Pannonius az első európai rangú költőnk.

Magyarország jól felfogott politikai érdeke volt, hogy szerves és értékes részévé tudjon válni a nyugat-európai gazdasági és kulturális áramlásnak. A törökökkel szemben Magyarország csak így vértezhette fel magát. Nyilvánvaló, hogy a magyarországi humanizmus gondolatvilágában ezért a politikai kérdések és tettek szorosan összekapcsolódtak az újrafogalmazódó erkölcs problémáival, a tudományok és a meggyőző művészi beszéd kultúrájának ügyével. Ezeket az ismereteket megfelelő magyarországi iskolák hiányában Itáliában lehetett megszerezni. Így került Janus Pannonius is Ferrarába, Guarino mester iskolájába, ahol arányaiban tekintve a retorikai-irodalmi műveltség fontosabbá vált a természettudományos és jogi képzésnél.

Az egyik tanult és gyakran használt irodalmi műfaj a dicsőítő ének, amely a reneszánsz egyik legnagyobb tekintélyű, antik mintákat követő lírai műfaja. A vers logikája szerint a bölcsnek, nevelőnek is kell lennie. A nevelés feladata pedig az, hogy méltóvá tegye az embert a világ rendjéhez, és uralomra segítse benne természetének isteni sajátságait.

Pesti GáborA reneszánsz a reformációval együtt élve sajátos képet alakított ki. Előtérbe kerültek a Biblia nemzeti nyelvű fordításai, amelyek a szellemi élet minden területére rendkívül nagy hatással voltak. Tamás és Bálint, két szerémségi magyar pap az 1430-as évekből, az első jelentős Biblia-fordítóink. Munkájuk huszita hatás alatt fogant. Komjáti Benedek Szent Pál levelei 1533-ból Rotterdami Erasmus humanizmusának hatásait mutatják. Az erasmusi iskolát Pesti Gábor 1538-ban megjelent Újszövetség-fordítása zárja. A legteljesebb Újszövetség-fordítást Sylvester János jelentette meg 1541-ben.
A magyar reneszánsz irodalom egyik jelentős műve Heltai Gáspár Száz fabulája (1566). A mű az erkölcsi nevelés érdekében Ezópusz meséit adja az olvasók kezébe. A műből kiemelkedik az utolsó előtti mese, amely az ördögről és az emberről szól. A történet vándormotívumokat felhasználva tejes egészében saját mesét alkot, s méltán nevezhetjük a magyar széppróza első novellisztikus elbeszélésének.


A humanizmus mellet fontos és maradandó kultúrtörténeti hatása volt a 16. században a reformációnak. Ekkor gazdag prédikációs és levélirodalom született, kialakult a drámairodalom egy sajátos neme a vitadráma. Kiemelkedő jelentőségű a zsoltárirodalom, amely Marot és Béza ószövetségi zsoltárfordításaira megy vissza. Szkhárosi Horváth András a protestáns énekszerzők egyik legkiválóbbja, Sztárai Mihály zsoltárátdolgozásai mellet több ószövetségi történetet is megverselt (Az Holofernes és Judit asszony históriája). A sorból kiemelkedik Bornemissza Péter, aki az Elektra lefordítása mellett magyar nyelvű világi líránk első mesterei közé tartozik. A 16. századi magyar protestáns irodalom és műveltség egyik nagy összefoglalója volt Szenci Molnár Albert (1574-1634), aki 1604-ben első modern szótárként megírta a latin-magyar, magyar-latin szótárt. Szenci Molnár pályájának legmaradandóbb alkotása a teljes Zsoltárok könyvének magyar versben való megszólaltatása volt.


Balassi BálintA magyar reneszánsz utolsó nagy alakja Balassi Bálint (1554-1594), aki a magyar lírában jelentős újításokat vitt végbe. Meghonosította az udvari költészetet, önálló strófaszerkezetet hozott létre, s feltételezhetően kötetkompozícióban gondolkozott. Verseinek jelentős része, illetve drámája a jellegzetes reneszánsz téma, a szerelem körül forgott. Lírai műveiben nagyon sok olyan panelt találunk, amelyek az európai költészetben gyakoriak voltak. Így Balassi nevéhez fűződik, hogy líránkba beépült a petrarcai szerelmi költészet. Balassi verseit hagyományosan három témára osztjuk: szerelmes versek, istenes versek, vitézi énekek.

Balassi az első magyar nyelvű költőnk, aki már nem meglévő dallamra írta verseit (ld. históriás énekek), hanem írásai szövegversként születtek, azaz kizárólag a nyelven keresztül fejtették és fejtik ki hatásukat az olvasóra.

 

- feladatok -

- versenyfeladatok -

- vissza a tematikához -