MEGOLDÁSOK

  1. 1.Férfiportré (kb. i.e. II. század)

    Jelenlegi hely: Budapesti Szépművészeti Múzeum /Antik Osztály/

    Az életnagyságnál valamivel nagyobb (55 cm magas) márvány mellszobor elmélyült, tűnődő arckifejezése arra vall, hogy kora szellemi életének egyik kiemelkedő alakját ábrázolja. Ezt bizonyítja az is, hogy a thessaloniki múzeumban egy másik portréja is látható.
    A haj- és szakállviselet a klasszikus kor görög filozófus- és költőportréit idézi, de a kissé félrefordított fej és a tekintet az emberábrázolásnak a klasszikus korban ismeretlen pszichologizálásáról tanúskodik. Ez a kettősség, klasszikus minták nosztalgikus utánzása, amelyen átütnek a jelen realitásaira valló vonások, jellemző a portré keletkezésének korára és területére: az i. sz. II. század utolsó negyedében készülhetett Kisázsia valamelyik görög városában.
    A rómaiaktól megszállt Görögországnak ez a része a II. században, főleg Hadrianus óta új virágkorát élte, amelyet a rómaiak lenézéssel vegyes görög-tisztelete is ösztönzött, és amelyben az irodalmi vagy képzőművészeti művek varázsát elsősorban a nagy szellemi múlttól való búcsúzás fájdalmas tudatának kifejeződése adta meg.

    2.NIOBIDA

    Jelenlegi hely: Budapesti Szépművészeti Múzeum /Antik Osztály/

    I. e. II. századból való terrakotta szobor, m.: 67 cm. Niobé thébai királynét, gyermekeinek halálával büntették az istenek, mert szebbnek merészelte tartani őket Létó szülötteinél, Apollónál és Artemisznél. Ez a monda az antik művészetben nagy visszhangra talált, és az alkotások egész sorát inspirálta.
    A budapesti Niobida Campaniában, az antik Capuában díszített egy templomot. Az ifjú a halált hozó nyílvesszők elől arca elé húzott köpennyel oltalmazza magát, és menekülni igyekszik.
    A szobor stílusa a hellenisztikus görög művészet szenvedélyes irányához áll a legközelebb, mely csúcspontját a pergamoni Zeusz-oltár domborművein érte el.
    A campaniai Niobida-szoborral az itáliai hellenisztikus művészet egyik fő művét őrzi a Szépművészeti Múzeum.
    Niobé tragikus mítoszának témája többször is megjelenik a késő klasszikus és hellenisztikus művészetben. Egyik ilyen híres szobor (A köpenybe burkolódzó Niobida) a firenzei Uffizi gyűjteményében található, ez azonban már egy római másolat.

    3. Iphigenia feláldozása (Museo Archeologico Nazionale, Nápoly)

    A jóslat szerint lphigeneiát, Agamemnón lányát fel kell áldozni, mert másképp nem szűnik meg a szélcsend, amely megakadályozza a görög hajóhad elindulását. Az utolsó pillanatban azonban Artemisz egy szarvasünővel helyettesíti a kiszemelt áldozatot.
    Az Iphigeneia feláldozásának jelenetét ábrázoló festményt, amelynek eredetijét feltételezhetően Parrhasziosz tanítványa, Timanthész készítette, egy pompeji házban találták meg. Agamemnón a kép bal szélén áll, arcát eltakarva. lphigeneia Odüsszeusz és Diomédész kezében várja a halált. Az égen azonban már feltűnik Artemisz és vele a szarvasünő. A kompozíció mozdulatlansága a várakozás feszült pillanatait érzékelteti.
    Iphigenia feláldozásának témája néhány változatban újra és újra felbukkan a századok folyamán.

  2. " A hellenisztikus szobrászat hétköznapi témaválasztása és felfokozott mozgásvilága"

    Főként az istennő alakjában figyelhetjük meg a felfokozott belső mozgások dialektikájának egységbe foglalását. Mindenekelőtt a laza tartás benyomását keltő, keresztbe vetett lábak, az előre-hajló törzs, az egyik kar lenyúló, a másik felnyúló megtámasztása mutatja, hogy a szobrász teljesen elvetve a trónolás motívumát, a hétköznapi élet meg-szokott tartását kívánta monumentalizálni. Még ennél is világosabban olvashatjuk ki a szerkesztés eme rafinált megoldását egy kora hellénisztikus szobor római kori másolatából.
    A széken ülő fiatal leány, akihez eredetileg valószínuleg még egy mellékalak is tartozott, nyilván-valóan az antiokheiai műhatása alatt, de annak megoldását a végletekig kihegyezve készült. Itt már nem volt kötelező a királyi megrendelésre készült alkotás monumentalitása. A téma és a kivitel a mindennapi életkép világába, s az alkotás funkciója is nyilvánvalóan a privát muvészet körébe tartozott. Az egyszerűszék merev vonalai mintha egyenesen azt a célt szolgálnák, hogy az alak tartásának és tagjainak szándékolt diagonálisait és görbületeit kiemeljék. A székre támaszkodó jobb karral meghosszabbított, vertikális vonalhoz kapcsolódó testrészek minden lehetséges irányhajló és terjedő örvénylést keltenének, ha nem fedeznénk fel a csípője táján ismét egy olyan csomópontot, amely a kuszának tűnő mozgásokat a függőleges két végpontjára támaszkodó sztereo-metrikus kontúr egységébe vonja.

  3. 1. Rhodoszi Athanadórosz, Agészandrosz és Polüdorosz: Laokoón trójai főpap és fiai a tengeri kígyó halálos szorításában.

    Márvány szoborcsoport, amely az korai császárkorban készült az i.e. II. században, az eredeti után.
    /Musei Vaticani, Róma/

    Az egy nézetre komponált szoborcsoportok első számú példájaként szokás emlegetni a híres Laokoón-csoportot, amelyet Rómában találtak, s amely a trójai főpapnak és két fiának tragikus halálát ábrázolja.
    A háromalakos, bonyolult szoborcsoport, amelynek egymással dialektikusan egybehangolt tartású alakjait a kígyótest tekervényei kapcsolják össze, egyrészről az érett hellénizmus pátoszát, erőteljes plasztikai nyelvezetének bonyolult csoportszerkesztését idézi emlékezetünkbe, másrészről az i. e. I. századra jellemző egysíkú szerkesztést mutatja.
    Innen támadt a mű eredetiségére és datálására vonatkozó vita. A kutatók egy része eredeti alkotásnak, más része római kori másolatnak tartotta, egyesek a pergamoni művészet fénykorába helyezték, mások a hellénisztikus szobrászat egyik legutolsó mesterművének tartották. A vita megoldásának egyik lehetősége az, hogy a Sperlongában talált és kétségtelenül az időszámításunk kezdete körül felállított szobor-csoportok egyikén ugyanannak a , három művésznek a neve szerepel, akiknek az ókori irodalom a Laokoón-csoportot is tulajdonította.
    Athanadórosz, Agészandrosz és Polüdórosz rhodoszi szobrászok voltak, akik az i. e. I. század vége felé római megrendelők számára dolgoztak, és korábbi hellénisztikus bronz szoborműveket másoltak, illetve adaptáltak a római igényeknek megfelelően. Ha a művészek azonosságát kétségtelennek vesszük akkor minden valószínűség szerint a ránk maradt Laokoón-csoport egy háromdimenzionális bronzkompozíció síkba széthúzott márvány utánzata. Ebben az értelemben visszakövetkeztethető eredetije az érett hellénisztikus, fennmaradt másolata pedig a késő hellénisztikus szoborkomponálás példájának tekinhető.

    2. Lessing, A könyv címe: Laokoón. /Akadémia, Bp. 1963/

- feladatok -

- vissza -