A görög-perzsa háború

5. Halála után a királyt hatalmat fia, Xerxész örökölte. Xerxésznek azonban nemigen volt kedve Hellasz ellen vonulni, és inkább az Egyiptom elleni hadjáratra készülődött. De ott élt a királyi udvarban Mardoniosz, Gobrüasz fia, aki Dareiosz nővérének fia, s így Xerxész unokatestvére lévén, különlegesen nagy befolyással volt Xerxészre. Ez a Mardoniosz beszélgetés közben a következő szavakat intézte hozzá: ,,Mégsem helyénvaló, uram, hogy az athéniak, akik annyi gonosztettet követtek el már a perzsákkal, ne nyerjék el méltó büntetésüket. Mi lenne hát, ha most megtennéd, amire készültél, de a szemtelen Egyiptom leigázása után nyomban hadat indítanál, Athén ellen is, hogy dicső hírnevet szerezz magadnak az emberek között, s hogy azontúl senki ne merészelje megtámadni országodat." Szavait ugyan a bosszúvágy sugallta, de persze arra is hivatkozott, hogy Európa földje csodálatos, ahol dúsan hoznak gyümölcsöt a legkülönfélébb fák, bőven terem a föld, úgyhogy a halandók közül egyedül a nagy király méltó a birtokára.
   
   
6. Mardoniosz azért beszélt így, mert merész vállalkozásokra vágyott, és mert ő szeretett volna Hellasz kormányzója lenni. Lussan meg is győzte Xerxészt, hogy tanácsai szerint cselekedjék, de egyéb körülmények is a segítségére voltak, hogy sikerüljön rábeszélnie a királyt. Először is követek érkeztek Thesszaliából az Aleuadáktól, akik teljes készségüket felajánlva hívták a királyt Hellasz ellen. Ezek az Aleuadák Thesszaliában voltak királyok. Rajtuk kívül a Peiszisztratidák is megjelentek Szuszában, és ugyanazt sürgették, mint az Aleuadák, de még többel is kecsegtették a királyt. Velük volt ugyanis Onomakritosz athéni jós, Muszaiosz jóslatainak összegyűjtője, aki kibékült már a Peiszisztratidákkal. Ezt az Onomakritoszt ugyanis Hipparkhosz, Peiszisztratosz fia korábban száműzte Athénból, mert a hermionéi Laszosz rajtakapta a jóst, amint Muszaiosz jóslatai közé olyan jövendölést is becsempészett, amely szerint a Lémnosszal szomszédos szigeteket elnyeli a tenger. Ezért aztán Hipparkhosz száműzte Onomakritoszt, noha korábban nagyon szívélyes volt a viszonyuk. Most aztán a Peiszisztratidákkal együtt utazott, hogy a király színe elé járuljon. A Peiszisztratidák sok csodálatos dolgot beszéltek róla, ő pedig felolvasott a jóslataiból, persze azokat, amelyek a perzsákra csapást jövendöltek, elhagyta, és csak a legkedvezőbbeket válogatta ki, például amely azt állította, hogy a végzet rendeléséből egy perzsa hidat fog verni a Hellészpontoszon, s el is magyarázta az átkelést. Ekképpen igyekeztek Xerxészt meggyőzni, ő azzal, hogy felidézte a jóslatokat, a Peiszisztratidák és az Aleuadák pedig azzal, hogy latba vetették minden rábeszélőképességüket.
   
   
7. Xerxész végül is úgy döntött, hogy hadjáratot indít Hellasz ellen. A Dareiosz halálát követő évben azonban előbb a lázadók ellen vezette seregét. Leverte őket, és még keményebb sorssal sújtotta az egyiptomiakat, mint amilyennel Dareiosz. Majd rábízta az ország kormányzását testvérére, Akhaimenészra, Dareiosz fiára. Ezt az Akhaimenészt azonban később, már egyiptomi helytartó korában, megölte a libüai Inarósz, Pszammétikhosz fia.
   
   
8. Egyiptom leigázása után Xerxész megkezdte az Athén elleni hadjárat előkészületeit. Összehívta a perzsa vezető embereket, hogy megismerje véleményüket és kifejtse előttük terveit. Amikor összegyűltek, a következő szavakat intézte hozzájuk: ,,Perzsa férfiak! Nem én hozom először ezt a törvényt, hanem aszerint járok el, amit örököltem. Tudom az öregektől, hogy egy pillanatig sem tétlenkedtünk azóta, hogy Kürosz megfosztotta hatalmától Asztüagészt, és elhódítottuk az uralmat a médektól. Mindez isten akarata volt, s azóta sok vállalkozásunk végződött sikerrel. Nem kell felsorolnom, hiszen ti is jól tudjátok, hogy hány népet hódított meg és csatolt birodalmunkhoz Kambüszész és atyám, Dareiosz. Amióta trónra léptem, engem magamat is az az egyetlen szándék foglalkoztat, hogy ne szerezzek kisebb tisztességet elődeimnél és ne növeljem csekélyebb mértékben a perzsák hatalmát. S nemhiába töprengtem, mert rájöttem, miképp növekszik dicsőségünk, s miképp szerezhetünk a meglévőhöz további területet, nem kisebbet, nem is silányabbat, sőt termékenyebbet, s miképp állunk ezzel ugyanakkor bosszút és veszünk elégtételt. Ezért hívtalak össze benneteket, hogy elmondjam, milyen tervek foglalkoztatnak. Hidat akarok verni a Hellészpontoszon, hogy Európán keresztül Hellasz ellen vonulhassak, és bosszút álljak az athéniakon mindazért, amit elkövettek a perzsák és atyám ellen. Hiszen tudjátok, hogy atyám, Dareiosz is háborút akart indítani őellenük, de meghalt, mielőtt bosszút állhatott volna. Én azonban érte és a többi perzsáért nem nyugszom addig, amíg el nem foglalom és földig nem perzselem Athén városát, amelynek lakói annyi gaztettet követtek el ellenem és atyám ellen. Először a mi rabszolgánk, a milétoszi Arisztagorasz vezetésével Szardiszt támadták meg, égették fel szent ligetét és szentélyeit. Aztán, mindnyájan jól tudjátok, csúfosan elbántak velünk, amikor Datisz és Artaphrenész vezetésével partra szálltunk a földjükön. Ezért döntöttem úgy, hogy háborút kezdek ellenük. Ez a vállalkozás véleményem szerint a következd haszonnal járna. Ha ezt a népet és a phrüg Pelopsz földjén lakó szomszédaikat leigázzuk, akkor Perzsia határait Zeusz égboltjáig terjesztjük ki, mert nem fog a nap olyan országot látni, amely határos volna a miénkkel, hanem ha én végigvonultam veletek egész Európán, az összes országot egyetlen birodalommá egyesítem. Úgy tudom, ha megsemmisítjük azokat, akikről beszéltem, nem marad egyetlen város és egyetlen emberi törzs sem, amely képes lenne szembeszállni velünk. Így - vétkes vagy nem vétkes - mindenki a mi uralmunk igáját fogja hordani. Ti pedig, ha a kedvemre akartok tenni, a következőképpen járjatok el: amikor kitűzöm a gyülekezés időpontját, mindnyájan lelkesen jelenjetek meg, s annak, aki a legjobban felszerelt sereget hozza magával, olyan ajándékot adok, ami nálunk a legnagyobb kitüntetésnek számít. Így kell tehát tennetek. De hogy senki ne gondolhassa, hogy rá akarom erőltetni a magam akaratát, elétek tártam a dolgot, s most kérlek benneteket, hogy mondjátok el a véleményeteket." E szavakkal fejezte be Xerxész a beszédét.
   
   
9. Mardoniosz vette át a szót, és a következőket mondta: ,,Uram, te vagy a legkiválóbb nemcsak az eddig született perzsák között, hanem azok közt is, akik eztán fognak megszületni. Te, aki mindenről a legszebben és a legigazabban beszéltél, nem tűröd, hogy az Európában lakó iónok rajtunk nevessenek, bennünket gyalázzanak, amire nincs is joguk. Leigáztunk olyan népeket, mint a szakák, az indek, az etiópok, az asszürök, leigáztunk annyi sok és nagy népet, amelyek semmit nem vétettek a perzsáknak, csak azért, hogy hatalmunkat továbbterjesszük, így aztán igazán különös lenne, ha nem állnánk bosszút a helléneken akik kezdeményezői voltak a jogtalanságnak. Mitől félünk? Miféle emberek hadától? Miféle anyagi erőtől? Hiszen ismerjük a harcmodorukat, tudjuk, hogy erejük milyen jelentéktelen. A mi területünkön élő leszármazottaikat, akiket iónoknak, aioloknak és dóroknak neveznek, már leigáztuk. Magam is megtapasztalhattam, hogy milyen emberek ezek, hiszen atyád parancsára egészen Makedóniáig nyomultam előre, sőt kis híján elértem Athént, de egy lélek sem szállt velem csatába. Úgy tudom, a hellének oly tapasztalatlanok és oly gyávák, hogy mindig a lehető legügyetlenebb módon sorakoznak fel az ütközetre. Mert amikor hadat üzennek egymásnak, kiválasztanak egy sima, egyenletes terepet, és azon csapnak össze, persze aztán a győztesek is nagy vérveszteségeket szenvednek, nem szólva a legyőzöttekről, akik teljesen megsemmisülnek. Pedig közös nyelvet beszélnek, így hát viszályaikat inkább hírnökök és követek útján kellene elintézniük, vagy bármi más módon, de nem háborúval. De ha mindenáron harcolniuk kellene, mindkét félnek olyan terepet kellene kiválasztania, amellyel az ellenfél nehezen tud megbirkózni, és ott próbálkozni. Ilyen ügyetlenül járnak el tehát egyébként a hellének, mégsem jutott eszükbe, hogy megütközzenek velem, mikor Makedóniáig előnyomultam. Veled pedig ki merne szembeszállni és csatát vívni, királyom, aki Ázsia valamennyi népével és hajójával indítasz hadat? Szentül hiszem, hogy a hellének nem lesznek képesek elszánni magukat egy ilyen bátor tettre. De ha tévednék, és arra az őrült gondolatra vetemednének, hogy szembeszállnak velünk, majd megtapasztalják, hogy minden ember közül mi értünk a legjobban a hadviselés tudományához Mindenképpen meg kell próbálnunk, mert magától semmi nem megy, és az emberek közt minden a próbálkozásból születik."
   
   
10. Ilyen lelkesen támogatta Mardoniosz Xerxész elhatározását, majd elhallgatott. A perzsák némán várakoztak, senki nem mert ellentmondani az előterjesztett indítványnak, csak Artabanosz, Hüsztaszpész fia, Xerxész atyai nagybátyja szólalt meg - épp a rokoni kapcsolaton felbátorodva: ,,Ha nem fejtünk ki egymással ellentétes véleményeket, királyom, nincs módunk kiválasztani a célravezetőbbet, hanem az egyetlen elhangzott javaslatot kell elfogadnunk, ha viszont kifejtünk, mód van a választásra. A tiszta aranyat sem tudjuk önmagában felismerni, de ha egy másik aranydarabhoz dörzsöljük, mindjárt kiderül, melyik a jobb. Atyádnak, Dareiosznak, aki a testvérem volt, azt tanácsoltam, ne indítson háborút a szküthák ellen, mert annak a népnek a földjén nincs egyetlen város sem. Ő azonban, abban a meggyőződésben, hogy képes lesz leigázni a nomád szküthákat, nem hallgatott rám. Megkezdte a hadjáratot, ahonnan úgy tért vissza, hogy serege nagy részét, legjobb katonáit elveszítette. Te pedig, királyom, olyan emberek ellen készülsz hadat indítani, akik sokkal kiválóbbak a szkütháknál, s akiknek az a híre, hogy szárazföldön és tengeren egyaránt kiváló harcosok. Így hát kötelességem, hogy figyelmeztesselek rá: veszélyes vállalkozásba kezdesz. Azt mondod, hidat veretsz a Hellészpontoszon, és azon vezeted át a hadseregedet Európán át Hellaszba. De megeshet, hogy vereséget szenvedsz a szárazföldön, a tengeren, vagy mind a kettőn. Ezeket az embereket bátornak mondja a hír, amit az is igazol, hogy seregünket, amelyet Datisz és Artaphrenész vezetett Attika földjére, az athéniak egymagukban meg tudták semmisíteni. De tegyük fel, hogy nem így történik, és hajóhadukkal lecsapva ránk csak tengeri csatában győznének le bennünket, és a Hellészpontoszhoz hajózva lerombolnák a hidat, az is végzetes következményekkel járna számodra, királyom. Ez nem az én képzeletem szüleménye, hiszen ez a csapás kis híján utolért bennünket, amikor atyád a szküthák elleni hadjáratán hidat veretett a thrák Boszporoszon és az Isztrosz folyamon. A szküták minden erejüket latba vetve megpróbálták rávenni az Isztroszon vert híd őrizetével megbízott iónokat, hogy rontsák le az átkelőhelyet. És ha Hisztiaiosz, Milétosz türannosza csatlakozik a többi türannosz véleményéhez, és nem száll szembe velük, akkor a perzsák hatalma bizony véget ér. Márpedig hallani is szörnyű, hogy a perzsa király teljes hatalma egyetlen ember döntésétől függjön. Ne vállalj ekkora kockázatot, hiszen semmi nem kényszerít rá, hanem fogadd meg szavamat. Oszlasd fel most ezt a gyűlést, s majd később, amikor jónak látod, amikor mindent végiggondoltál magadban, akkor nyilvánítsd ki, hogy melyik tervet látod a legjobbnak. Nagy érték a jól megfontolt döntés, mert ha tervünket nem koronázná siker, legalább nem az elgondolásunk volt rossz, hanem a véletlen szólt közbe. Ha azonban valaki rosszul dönt, hiába kedvez neki a sors, csak talált kincs az, és a terve nem lesz tőle jobb. Láthatod, hogy az isten azokra sújt villámaival, akik a legmagasabbra törnek, és nem engedi őket gőgjükben tetszelegni, a kicsinyekre pedig úgyszólván rá sem hederít. Láthatod azt is, hogy villáma mindig a legmagasabb fákat és palotákat sújtja, mert az isten azt semmisíti meg, ami a legkiemelkedőbb. Ezért fordulhat elő, hogy egy kisebb hadsereg legyőz egy hatalmasabbat, mert arra az isten irigységében félelmet bocsát vagy vihart küld, és dicstelenül elpusztul. Mert az isten senkinek sem engedi meg, hogy gőgös legyen, csak saját magának. De a sietség is tévedéseket szül, és nagy károkat okozhat, a várakozás viszont jó dolgokat ígér, amelyek talán nem látszanak meg azonnal, de idővel megnyilvánulnak. Ezt tanácsolom hát neked, királyom. Te pedig, Mardoniosz, Gobrüasz fia, ne szórj állandóan dőre vádakat a hellénekre, mert nem adtak rá okot, hogy semmibe vegyük őket. Ezekkel a hellénekre szórt vádakkal arra akarod rávenni a királyt, hogy személyesen indítson ellenük háborút, és láthatóan erre a célra törekszel megszállott buzgalommal. De nem teszed jól! A rágalmazás ugyanis nagyon veszedelmes dolog, s ketten vétkeznek egy ellen. Mert vétket követ el a rágalmazó, amikor megvádol valakit, aki távol van, de az is vétkes, aki hallgat rá, mielőtt meggyőződött volna szavai igazáról. A távollevő, aki nem hallja, mit mondanak róla, igazságtalanság áldozata lesz, mert egyrészt valaki megrágalmazza, másrészt másvalaki elvetemült embernek tartja. Ha már mindenáron háborút kell indítanunk ellenük, legalább kövessük a perzsa szokást és a király maradjon itthon, mi ketten pedig hagyjuk itt zálogként a gyermekeinket, és légy te magad a hadjárat vezetője, válaszd ki a neked megfelelő embereket, vigyél magaddal akkora sereget, amekkorát csak akarsz. Ha a király számára olyan szerencsésen alakulnak az események, ahogy te mondod, végezzék ki velem együtt a gyermekeimet is. Ha azonban úgy végződnek a dolgok, ahogy én jóslom, akkor öljék meg a te gyermekeidet, s amikor hazaérkeztél, téged is. Ha pedig nem akarod vállalni ezeket a feltételeket, és mégis felvonulsz Hellasz ellen, akkor -a szemedbe mondom - csakhamar széltében azt fogják beszélni idehaza, hogy Mardoniosz nagy szerencsétlenséget hozott a perzsákra, és testét széttépték a kutyák és a dögmadarak valahol Athén vagy Lakedaimón földjén, vagy talán már az oda vezető úton, és akkor majd belátod, hogy milyen emberek ellen nógattad hadjáratra a királyt!"
    
    
11. Így beszélt Artabanosz, de szavaira a király magából kikelve válaszolt: ,,Csak azért nem lakolsz meg ostoba szavaidért, Artabanosz, mert atyám fivére vagy! Hitvány és gyáva viselkedésedért azonban meg foglak szégyeníteni, és nem vehetsz részt oldalamon a Hellasz elleni hadjáratban, hanem itthon kell maradnod az asszonyokkal. Mert a te segítséged nélkül is véghez fogom vinni tervemet, amelyet bejelentettem! Mert nem volnék Dareiosz fia, nem volnék Hüsztaszpész, Arszamész, Ariaramnész, Teiszpész, Kürosz, Kambüszész, az idősebb Teiszpész és Akhaimenész méltó utóda, ha nem állnék bosszút az athéniakon. Mert tudván tudom; hogy ha mi békén maradunk is, ők nem lesznek tétlenek, és nyilvánvalóan megtámadják országunkat. Erre lehet következtetni a korábbi vállalkozásaikból Szardisz felégetéséből és Ázsia megtámadásából Egyik fél sem hátrálhat már meg, és vagy cselekszik, vagy szenved - ez itt a tét; vagy a mi birodalmunk kerül a hellének, vagy az ő birodalmuk a perzsák uralma alá, mert a mi viszályunkban nincs más megoldás, nincs középút. Dicső feladatunk, hogy megtoroljuk a sérelmeinket. Hadd tudjam meg, milyen veszélyt jelenthetnek nekem azok az emberek, akiket a phrüg Pelopsz, őseim alattvalója leigázott, hogy még ma is a hódító nevét viseli az a föld!"
    
    
12. Több szó nem esett, s az éjszaka is leszállt. Xerxészt azonban éjjel sem hagyta nyugodni Artabanosz tanácsa, folyvást azon töprengett, s végül belátta, hogy nem érdemes hadat indítani Hellasz ellen. Ebben az elhatározásban aztán el is aludt. És - úgy beszélik a perzsák - álmában látomást látott. Azt álmodta, hogy megáll előtte egy magas, tekintélyes férfi, és így szól hozzá: ,,Megváltoztattad hát, perzsa, az elhatározásodat, és nem indítasz hadat Hellasz ellen, pedig már elrendelted a perzsa csapatok gyülekezését is? Nos, nem teszed jól, ha megmásítod a véleményedet, és nem lesz emberfia, aki egyetértene veled. Azon az úton kell most mar haladnod, amely mellett tegnap döntöttél!"
    
    
13. Xerxész úgy látta, hogy e szavak után az álomkép elszáll. Reggel nem szólt egy szót sem az álmáról, hanem újra összehívta az előző napi gyűlésen megjelent perzsákat, és így beszélt hozzájuk: ,,Bocsássatok meg nekem, perzsa férfiak, hogy ilyen gyorsan megváltoztattam a döntésemet. Lelkem még nem telt meg annyira bölcsességgel, hogy mindent át tudnék tekinteni, azok pedig, akik a tegnapi döntés végrehajtására biztatnak, egy percre sem tágítanak mellőlem. Mikor meghallgattam Artabanosz tanácsát, elfogott az ifjúi indulat, úgyhogy keményebb szavakat használtam, mint amilyeneket egy idősebb emberrel szemben illett volna. De belátom, hogy tévedtem, és az ő tanácsát fogadom el. Visszavonom az elhatározásomat, nem indítok hadjáratot Hellasz ellen, úgyhogy éljetek tovább békében."
    
    
14. A perzsák e szavak hallatára leborultak örömükben. Éjjel azonban újra megjelent Xerxész álmában a látomás, és így szólt hozzá: ,,Hát mégis visszavontad elhatározásodat a perzsák előtt , Dareiosz fia, hogy hadat indítasz, rá se hederítettél szavaimra, mintha nem is mondtam volna semmit sem? Tudd meg hát: ha nem indítasz azonnal hadat, annak az lesz a következménye, hogy amilyen rövid idő alatt tekintélyes és hatalmas lettél, éppolyan gyorsan leszel semmivé."
    
    
15. Xérxész megrémült az álomlátástól, felriadt, és hírnök útján tüstént magához hívatta Artabanoszt. Amikor Artabanosz megérkezett, ezt mondta neki: ,,Artabanosz! Egy rövid időre elhagyott a józan belátásom, és oktalan szavakkal válaszoltam a te bölcs tanácsodra. De aztán hamarosan megbántam a dolgot, és beláttam, hogy a te tanácsod szerint kell cselekednem. Mégsem cselekedhetem úgy, bármennyire szeretném is, mert amióta meggondoltam magam és megváltoztattam az elhatározásomat, egy álomkép kísért, és tiltja, hogy a tanácsodat kövessem. Épp az előbb ment el és megfenyegetett. Ha valamelyik isten küldi reám ezt az álmot, aki a szívén viseli Hellasz megtámadását, akkor előtted is meg fog jelenni ugyanez az álomkép, s neked is meg fogja parancsolni, amit nekem. Szentül hiszem, hogy így is történik, ha felöltöd az én ruháimat, a trónomra ülsz, aztán az én ágyamban dőlsz álomra."
    
    
16. Ezt mondotta Xerxész. Artabanosz eleinte vonakodott, mert nem tartotta magát méltónak rá, hogy a királyi trónra üljön. Végül kénytelen-kelletlen engedett a király kívánságának, és teljesítette az óhaját, de előbb még így szólt: ,,Királyom! Véleményem szerint egyformán értékes helyesen gondolkodni és elfogadni a bölcs tanácsot. Benned egyesül ez a két tulajdonság, de a rossz emberek társasága olykor tévútra vezet, ahogy a tengert is - amelyet az ember számára a leghasznosabb elemnek mondanak - megakadályozzák a rátörő viharok, hogy a saját természetét kövesse. Nem is az bántott, hogy keményen szóltát hozzám, hanem inkább az esett rosszul, hogy mikor két indítvány hangzott el a perzsák előtt - amelyek közül az egyik az elbizakodottságot táplálta, a másik meg csillapította, s arra figyelmeztetett, hogy kárhozatos dolog arra tanítani a lelket, hogy a meglévőnél mindig többre törekedjék-,te a rád és a perzsákra nézve rosszabbat választottad közülük. És most, hogy mégis elfogadtad a jobbik véleményt és feladtad a hellén hadjáratot, azt mondod, egy isten küldte látomás nem engedi, hogy lemondj a hadjárat tervéről. De ez az álomkép, fiam, nem isteni eredetű! Majd én felvilágosítlak téged, hisz sokkal idősebb vagyok nálad, hogy milyenek ezek a kóbor álmok. Az ember álmában rendszerint olyan képek jelennek meg, amelyek napközben is foglalkoztatják, márpedig bennünket az elmúlt napokban egészen lekötött ennek a hadjáratnak a terve. De ha mégsem úgy van, ahogy én gondolom, és teelőtted mégiscsak egy isteni lény jelent meg, akkor te már röviden elmondtál mindent, ami lényeges: nos, jelenjék meg énelőttem is, akárcsak teelőtted, és mondja el parancsoló szavait. De akkor is meg kell látnom, ha nem a te ruhádat viselem, hanem a magamét, s ha nem a te ágyadban alszom, hanem a magaméban - persze ha egyáltalán meg akar jelenni. Mert akárki látogasson is téged álmodban, csak nem lesz olyan ostoba, hogy azt higgye, én te vagyok, pusztán mert a te ruhádat viselem. Most legalább majd megtudjuk, hogy engem is kitüntet-e ez az álom, méltónak tart-e rá, hogy megjelenjen, már akár a saját ruhám van rajtam, akár a tiéd, és hogy egyáltalán el jön-e még egyszer. Mert ha eljön, magam is hajlok rá, hogy isteni jelenség. Mármost, ha megmásíthatatlanul eltökélted és ragaszkodsz hozzá, hogy a te ágyadban aludjam, jól van, megteszem, hadd jöjjön nekem is az a látomás. Addig azonban kitartok a korábbi javaslatomnál."
    
    
17. Így szólt Artabanosz, és bár szívből remélte, hogy megcáfolhatja a király szavait, teljesítette a parancsot. Felöltötte Xerxész ruháit, felült a királyi trónra, majd pedig lefeküdt aludni. És akkor álmában ugyanaz a látomás tűnt fel előtte, aki Xerxészt is meglátogatta, és most Artabanosz előtt megállván így szólt: ,,Te vagy hat az az ember, aki le akarod beszélni Xerxészt a hellén hadjáratról, mert azt mondod, hogy aggódsz sorsáért? De sem most, sem később nem kerüli el a büntetést az, aki meg akarja akadályozni azt, aminek meg kell lennie. Xerxésznek már elmondtam, mi vár rá, ha nem engedelmeskedik."
    
    
18. Artabanosznak tehát álmában úgy tűnt, hogy az álomkép megfenyegeti és a két szemét izzó vassal ki akarja égetni. Nagyot kiáltott, felriadt, aztán odaült Xerxész mellé és elbeszélte, mit látott álmában, majd hozzátette: ,,Királyom, nemegyszer tanúja voltam én már életem során annak, hogy egy nagy hatalmat egy kicsiny legyőz, ezért próbáltam megfékezni ifjúi indulatodat. Tudom, hogy végzetes dolog sokra vágyni. Emlékszem, hogyan végződött Kürosz hadjárata a masszageták ellen, emlékszem Kambüszésznak etióp háborújára, és magam is részt vettem Dareiosznak a szkütha földre indított vállalkozásában. Ilyen tapasztalatok alapján gondoltam, hogy ha békességben élsz, boldognak mondanak az emberek. De itt most isteni akarattal van dolgunk, és úgy látszik, a helléneket valamilyen isten küldte pusztulás ragadja el, úgyhogy az én meggyőződésem is megváltozott, és visszavonom a korábbi véleményemet. Add hírül hát a perzsáknak az isteni döntést, rendeld el, hogy az előző parancsod értelmében készüljetek a háborúra, és úgy cselekedj, hogy az isteni akaratot mindenben végrehajtsd." Az álomkép biztatására ilyen szavakat váltottak, másnap reggel pedig Xerxész mindent a perzsák tudomására hozott. Artabanosz, a terv egyetlen ellenzője, most mindenki füle hallatára cselekvésre buzdította a királyt.
    
    
    
19. Miközben Xerxész a hadjárat előkészületeivel foglalkozott, még egy harmadik álmot is látott, amelyet a mágusok úgy értelmeztek, hogy az egész földkerekségre vonatkozik, és azt jelzi, hogy Xerxész az egész emberiséget le fogja igázni. Ez az álomlátás pedig a következő volt. Xerxész úgy látta, hogy egy olajágból font koszorú* van a fején, és az olajágból fakadó gallyak árnyékba borítják az egész földet, aztán egyszerre eltűnik a koszorú a fejéről. Amikor a mágusok kifejtették értelmezésüket, a perzsák mind hazautaztak a maguk kormányzóságába, és igyekeztek a legnagyobb buzgalommal végrehajtani a kiadott parancsot, mert mindegyik maga szerette volna megkapni az ígért ajándékot. Így szervezte meg Xerxész a hadseregét, miután minden szárazföldi tartományát végigkutatta.

- vissza -