AZ ATHENI ALLAM

I.

1. Ami az athéni államrendet illeti, azt ugyan nem helyeslem, hogy az államrendnek ezt a formáját választották, mert ezzel a választásukkal egyúttal azt is választották, hogy a hitványaknak jobban menjen a dolguk, mint az előkelőknek, ezért tehát nem helyeslem. De viszont, hogy - ha már egyszer így határoztak -államrendjüket jól őrzik, és egyébkent helyesen járnak el, még ha a többi görögök úgy látják is, hogy hibáznak - ezt ki fogom mutatni.
   
   
2. Először is azt mondom, hogy nézetem szerint ott <méltán> kapnak többet <a hitványak> és a szegények és a nép, mint a nemesek és a gazdagok, azért, mert a nép hajtja a hajókat s adja meg az államnak a hatalmat; hiszen a kormányosok, a hajóparancsnokok és alparancsnokok, másodkormányosok, hajóácsok - ezek adják meg az államnak a hatalmat, sokkal inkább, mint a nehézfegyverzetűek, a nemesek és az előkelők. Minthogy tehát így áll a dolog, méltányosnak látszik, hogy mindenki részesedjék a tisztségekben, részint a most szokásos sorsolás, részint a kézfeltartással való választás révén, s hogy minden polgár, aki csak akar, szólhat a nyilvánosság előtt.
   
   
3. Azután valahány tisztség van, mely ha jó kezekben van, boldogulást, ha nem jó kezekben, veszedelmet hoz az egész népre - ezekben a tisztségekben a nép nem is kíván részesedni. Úgy gondolják, hogy nem kell sorshúzás útján részesedniük sem a stratégos, sem a hipparchos tisztségében; hiszen tudja a nép is, hogy több haszna van abból, ha nem maga látja el ezeket a hivatalokat, hanem hagyja, hogy a legtekintélyesebbek lássák el. Hanem valahány olyan tisztség van, mely fizetéssel jár és hasznot hoz a házhoz, azokat a nép törekszik betölteni.
   
   
4. Azután itt van, amin egyesek csodálkoznak, hogy mindenütt több előnyt biztosítanak a hitványaknak, a szegényeknek, a népből való embereknek, mint az előkelőknek, de mindjárt kiderül, hogy éppen ezzel őrzik meg a demokráciát. Mert ha a szegényeknek, a népből valóknak, a kisembereknek jól megy a dolguk, és az ilyenek tömeggé lesznek, gyarapítják a demokráciát; ha viszont a gazdagoknak és az előkelőknek menne jól a dolguk, úgy a népből való emberek éppen a saját magukkal szemben álló pártot erősítenék.
   
   
5. A legjobb elem minden országban szemben áll a demokráciával. A legjobbakban ugyanis a legkevesebb a zabolátlanság és az igazságtalanság és a legtöbb az éleslátás a nemeset illetőleg; a népben viszont a legtöbb a tanulatlanság, a fegyelmezetlenség és a hitványság; mert részint a szegénység viszi őket inkább a rút dolgokba, részint a műveletlenség és a tudatlanság, ami egyes embereknél megint az anyagi eszközök hiányának a következménye.
   
   
6. Azt mondhatná mármost valaki, hogy nem lett volna szabad megengedniük, hogy mindenki egyformán szólhasson és tanácskozhassék, hanem csak a legtekintélyesebb és legkiválóbb férfiak. Ők azonban ebben is a legjobban döntöttek, mikor hagyják, hogy a hitványak is szóljanak. Mert, ha az előkelők szólnának és vennének részt a tanácsban, akkor ez előnyös volna ugyan a hozzájuk hasonlóknak, de nem volna előnyös a népből valóknak. Most viszont, ha akarja az a hitvány ember, feláll és szól és kitalálja, ami jó neki meg a hozzá hasonlóknak.
   
   
7. Azt mondhatná erre valaki: Már ugyan mi jót tudna az efféle ember magának vagy a népnek? Ők azonban tudják, hogy ennek tanulatlansága, hitványsága és jóindulata inkább hasznukra van, mint az előkelő ember erénye, bölcsessége és rosszindulata.
   
   
8. Igaz ugyan, hogy az állam nem az ilyen berendezkedés következtében lesz a legjobb, de a demokráciát így lehet leginkább megőrizni. Mert a nép nem azt akarja, hogy az államban kitűnő alkotmány legyen, ő meg szolgaságban éljen, hanem azt, hogy szabad legyen és uralkodjék, bánja is akkor, ha rossz az alkotmány. Amiről ugyanis te azt tartod, hogy az nem jó alkotmány, pontosan az teszi erőssé és szabaddá magát a népet.
   
   
9. Ha pedig jó alkotmányt keresel, először is azt látod majd, hogy a legtekintélyesebbek hozzák nekik a törvényeket, azután az előkelőek megfenyítik a hitványakat, az előkelőek tartanak tanácsot az államügyekben és nem hagyjak, hogy őrjöngő emberek részt vegyenek a tanácsban, szóljanak vagy népgyűlésezzenek. Persze az ilyen jó berendezkedés következtében egykettőre szolgaságba süllyed a nép.
   
   
10. A rabszolgák és metoikosok zabolatlansága viszont Athénben a legteljesebb, ott nem szabad megverni sem őket, és utadból sem áll félre a rabszolga. Hogy mi az oka ennek a helyi szokásnak, mindjárt megmondom. Ha az volna a törvény, hogy a szabad ember megütheti a rabszolgát vagy a metoikost vagy a szabadon bocsátottat, bizony gyakran athéni polgárt verne meg abban a hiszemben, hogy rabszolga. Mert a nép ruházata ott semmivel sem jobb, mint a rabszolgáké vagy a metoikosoké, és a kinézésük sem jobb.
    
    
11. Ha meg azon is csodálkoznék valaki, hogy hagyják, hogy a szolganép ott bőségben, sőt egyesek nagylábon éljenek, kiderül, hogy ezt is megfontolásból teszik. Ahol ugyanis tengeri hatalom van, feltétlenül szükséges az, hogy a rabszolgák pénzért szolgáljanak, hogy megkapjam munkájából a részesedést, meg az, hogy szabadjára engedjek őket. Ahol viszont már gazdagok a rabszolgák, ott többé már nem előnyös, ha az én rabszolgám fél tőled; persze Lakedaimónban fél tőled a rabszolgám. Ha azonban a te rabszolgád fél éntőlem, az a veszély fenyeget, hogy saját pénzét is ideadja, csakhogy személyét ne fenyegesse veszély.
    
    
12. Ezért engedélyeztük a szabad beszédet (iségoria) a rabszolgának a szabadokkal szemben, és a metoikosoknak a polgárokkal szemben, hiszen az államnak szüksége van a metoikosokra a nagy csomó mesterség meg a hajózás miatt. Ezért engedélyeztük hat, érthetően, a metoikosoknak is a szabad beszédet.
    
    
13. A nép véget vetett ott a testedzés és a zenével való foglalkozás divatjának, úgy vélve, hogy az nem szép dolog, mert felismerte, hogy nem képes az ezekkel való foglalkozásra. Ha viszont chorégiáról, versenyrendezésről, hajóállításról van szó, tudja jól, hogy a chorégiánál a gazdagoké az irányítás és a költség, a népé az engedelmeskedés és a haszon, a versenyrendezés meg a hajóállítás esetében az irányítás és a költség a gazdagoké, a népé pedig csak az engedelmeskedés és az élvezés. Pénzt akar tehát kapni a nép, akár énekel, akár fut, akár táncol, akár hajóra száll, hogy neki magának legyen, a gazdagok meg csak szegényedjenek. A bíróságokban is nem az igazsággal törődnek, hanem inkább azzal, hogy mi van hasznukra.
    
    
14. Ami a szövetségeseket illeti, hogy elhajóznak hozzájuk és álnokul vádaskodnak, amint a közhit tartja és gyűlölik az előkelőket - hát felismerték, hogy az elnyomott szükségkeppen gyűlöli az elnyomót, és ha a gazdagok és hatalmasak kerülnek hatalomra a városokban, akkor a hatalom igencsak rövid ideig lesz a nép kezében Athénben, és ezért fosztják meg polgárjogaiktól az előkelőket, kobozzák el vagyonukat, űzik el és ölik meg őket, míg viszont a hitványakat nagyra növelik. Az athéni előkelők ellenben mentik az előkelőket a szövetséges városokban, felismerve, hogy nekik az a jó, ha a legjobbakat a városokban mindig mentik.
    
    
15. Azt mondhatná valaki, hogy éppen abban áll az athéniek ereje, ha a szövetségesek elég tehetősek arra, hogy pénzeket befizessenek. A népből valóknak azonban az a véleményük, hogy nagyobb előny az, hogy minden egyes athéni kezében tartja a szövetségesek pénzét, míg viszont nekik csak épp annyi van, amennyi a megélhetéshez kell, és emellett még úgy dolgoznak, hogy képtelenek holmi lázadó terveket forralni.
    
    
16. Az a közfelfogás, hogy az athéni nép abban is rosszul határozott, hogy a szövetségeseket arra kényszeríti, hogy peres ügyeiknek elintézésére Athénbe hajózzanak. Ők viszont erre előszámlálják, hogy ebből mennyi jó származik az athéni népre. Először is a törvényszéki letétpénzekből egész éven át húzzák a jövedelmet. Azután otthon ülve, anélkül, hogy kihajóznának, irányítják a szövetséges városokat, s a bíróságokban a nép embereit megmentik, ellenfeleit meg tönkreteszik, míg viszont ha mindegyik otthon intézné el peres ügyeit, az athéniek iránti gyűlöletükben saját maguk között éppen azokat tennék tönkre, akik leginkább barátai az athéni népnek.
    
    
17. Ezenfelül az athéni népnek még a következő haszna van abból, hogy a peres ügyek intézése a szövetségesek számára is Athénben folyik. Először is, mert a Peiraieusban több egyszázalékos vámot kap a város, azután, ha valakinek bérháza van, jobban jár, azután meg az is, akinek bérbe adó igásállata vagy rabszolgája van. Azután a hirdetők is jobban járnak a szövetségesek beutazása révén.
    
    
18. Ezenfelül, ha a peres ügyek intézésére nem jönnének fel a szövetségesek, akkor csakis az odahajózó athénieket részesítenék tiszteletben, a stratégosokat, a hajóparancsnokokat és a követeket. Most viszont az egész athéni népnek kénytelen hízelkedni minden egyes szövetséges, hiszen tudja jól, hogy Athénbe érkezve nem mástól függ a büntetés vagy az elégtétel, hanem a néptől, ez Athénben a törvény. Így kénytelen ott rimánkodni a bíróságokban és, ha valaki belép, a kezét megragadni. Ezért aztán a szövetségesek inkább rabszolgái az athéni népnek.
    
    
19. Ezenfelül külföldön lévő birtokaik meg külföldi hivatali teendőik miatt észrevétlen megtanuljak mind maguk, mind kísérőik az evezővel való bánást. Mert elkerülhetetlen, hogy az az ember, aki gyakran hajózik, evezőt ne ragadjon maga is, szolgája is, és hogy meg ne tanulja a hajózási szakkifejezéseket.
    
    
20. Persze hogy aztán jó kormányosok lesznek, részben hajózási tapasztalataik, részben gyakorlatuk révén. Egyesek a személyhajók kormányzásában tettek szert gyakorlatra, mások a teherhajókéban, némelyek pedig innen a háromevezősorosokra kerültek. A legtöbbje, mihelyt a hajóra lép, tudja hajtani, hiszen egész életükben előzőleg már begyakorolták magukat.

II.

1. A nehézfegyverzetű gyalogsággal kapcsolatban, amiről azt tartják, hogy a leggyengébben áll Athénben, valóban így is áll a dolog, és maguk is úgy tartják, hogy gyengébbek is, kevesebben is vannak, mint az ellenség, de a szövetségesek közt, akik az adót fizetik, szárazföldön ők a legerősebbek, és így gondolják, hogy elég a nehézfegyverzetű gyalogság, ha a szövetségeseknél erősebbek.
   
   
2. Hozzá meg a dolgok véletlen alakulásából kifolyólag olyan helyzet állt elő náluk, hogy míg a szárazföldön alávetettek számára megvan annak a lehetősége, hogy kis városok egyesüljenek és egyesült erővel harcoljanak, a tengeri hatalomnak alávetettek számára viszont, amennyiben szigetlakók, nincs meg a lehetősége annak, hogy városaikat ugyanazon a helyen fűzzék egybe, mert közbül van a tenger és az uralkodók éppen a tenger urai. De még ha megvolna is a lehetősége annak, hogy titkon összegyülekezzenek ugyanarra a helyre, a szigetlakók egyetlen szigetre, éhen vesznének.
   
   
3. Ami város a szárazföldön van alávetve Athénnek, azok közül a nagyok félelemből hódoltak meg, a kisebbek legfőképpen szükségből; nincs ugyanis olyan város egy sem, mely ne szorulna valamelyes behozatalra vagy kivitelre. Ez pedig nem lehetséges számára, hogyha nem engedelmeskedik a tenger urainak.
   
   
4. Aztán a tengeren uralkodók számára megvan annak a lehetősége, hogy megtegyék azt, amit a szárazföldön uralkodók csak néha, ti. hogy feldúlják az erősebbek földjét, mert odahajózhatnak, ahol nincs egy ellenség sem, vagy ahol csak kevesen vannak, ha pedig odajönnek, egyszerűen felszállnak és elhajóznak. És aki így tesz, kevesebb nehézségbe ütközik, mint aki gyalogsággal siet segítségre.
   
   
5. Azután meg a tengeren uralkodók olyan messze hajózhatnak saját földjüktől, amilyen messze csak akarnak, a szárazföldön uralkodók számára viszont nincs meg annak lehetősége, hogy saját földjüktől több napi járóföldre távozzanak, mert a gyalogmenetek lassúak és élelmet sem tud sok időre magával vinni a gyalogmenetben haladó. Amellett a gyalogmenetben haladó kénytelen baráti területen haladni vagy kiverekedni a győzelmet, míg aki hajón megy, ahol erősebb, kiszállhat, ahol nem, azon a földön nem száll ki, hanem elhajózik mellette, míg baráti földhöz vagy gyengébbekhez nem ér.
   
   
6. Azután a termények betegségeit, melyek Zeustól valók, a szárazföldön hatalmasok nehezen viselik el, a tengeren hatalmasok viszont könnyen, hiszen a betegség nem éri egyszerre az egész földet, és így a virágzó területről hoznak be a tengeren uralkodók.
   
   
7. Ha azonban kisebb dolgokat is meg kell említenem, hát a tenger feletti uralmuk következtében találták ki először is a fényűzés különféle módjait, hiszen érintkezésben vannak mindenfelé mindenkivel, s ami jó csak van Szicíliában vagy Itáliában vagy Kyprosban vagy Egyiptomban vagy Lydiában vagy a Pontos vidékén vagy a Peloponnésoson vagy másvalahol, azt mind egy helyre halmozták össze a tenger feletti uralmuk következtében.
   
   
8. Azután meg minden nyelvjárást hallva kiszedegettek innen ezt, onnan azt: s így míg a többi görögök inkább saját nyelvjárásukat beszélik és a maguk módján élnek és öltözködnek, az athéniek a görögöket és barbárokét mind összekeverik.
   
   
9. Ami az áldozatokat, szentélyeket, ünnepeket és kultikus helyeket illeti, a nép belátta, hogy nem képes minden egyes szegényember arra, hogy áldozzon, lakomázzék, szentélyei legyenek és szép és nagy várost lakjék, így hát kitalálta, hogy miképp lesz lehetséges mindez. Közköltségen, szóval a város, sok áldozatot mutatnak be, de a nép az, aki lakomázik és aki kisorsolja az áldozati állatokat.
   
   
10. A gazdagok közül is van egyeseknek saját tornacsarnokuk, fürdőjük és öltözőjük, de a nép épít önmagának saját használatára egy csomó tornatermet, öltözőt meg nyilvános fürdőt, és ebből több haszna van a tömegnek, mint a keveseknek és tehetőseknek.
    
    
11. A gazdagságot az összes görögök és barbárok között egyedül ők képesek kézben tartani. Mert ha egy város bővelkedik hajóépítésre alkalmas fában, ugyan hová fogja eladni, ha a tengeren uralkodót nem nyeri meg? Vagy például, ha vasban vagy bronzban vagy lenben bővelkedik egy város, ugyan hová fogja eladni, ha a tengeren uralkodót nem nyeri meg? Nos, valójában éppen ezekből vannak nekem a hajóim, az egyiktől a fa, a másiktól a vas, a harmadiktól a bronz, a negyediktől a len, az ötödiktől a viasz.
    
    
12. Ezenfelül nem fogják megengedni, hogy máshová szállítsák, akik ellenlábasaink, vagy nem használhatják majd a tengeri utakat. Így aztán, bár én semmit sem termelek a földből, mindent megkapok a tengeren át, míg egy más városnak sincs meg kettő ezek közül, nincs meg ugyanazon a helyen fa is meg len is, hanem ahol igen sok a len, ott a föld sík és fátlan; de például bronz és vas sem jön egyugyanazon államból, és a többiből sincs kettő vagy három egy városban, hanem az egyik itt, a másik ott.
    
    
13. Ezenfelül még minden szárazföld mellett van vagy egy előreugró fok, vagy egy előtte fekvő sziget, vagy valami szoros, úgyhogy a tenger felett uralkodók meg tudják vetni ott a lábukat és veszteségeket tudnak okozni a szárazföldön lakóknak.
    
    
14. Egyetlen dolognak vannak híjával: ha az athéniek szigeten laknának és úgy volnának a tenger urai, akkor megvolna a lehetőségük, hogy károkat okozzanak, ha akarnak, anélkül, hogy valamit is szenvednének, míg csak a tenger felett uralkodnak, földjüket nem pusztíthatnák, s az ellenséget sem kellene beengedniük. Most viszont a földművesek és a gazdagok lapulnak inkább az ellenség előtt, míg a nép, jól tudva, hogy az övéből semmit sem fognak fölperzselni vagy elpusztítani, félelem nélkül él és nem lapul előttük.
    
    
15. Ezenfelül egy másik félelemtől is megmenekülnének, ha szigeten laknának, attól, hogy egy kisebbség elárulja a várost, hogy kinyissák a kapukat és hogy az ellenség betörjön (mert ugyan hogy történhetnék meg ilyesmi szigeten lakókkal?), vagy pedig hogy bármely csoport fellázadhasson a nép ellen, ha szigeten laknának. Mert most, ha fellázadnának, akkor reményüket az ellenségbe vetve lázadnának fel, hogy majd szárazföldön behívják őket; ha viszont szigeten laknának, ettől sem volna mit félniük.
    
    
16. Minthogy azonban kezdettől fogva úgy adódott, hogy nem szigeten laknak, most a következőt teszik: vagyonukat a szigetekre rakják el maguknak, bízván tengeri hatalmukban, és nem törődnek vele, ha az attikai földet elpusztítják, mert tudják, hogy ha ezt sajnálnák, más, nagyobb javaktól esnének el.
    
    
17. Aztán meg a szövetségeket és esküket az oligarchikus államok kénytelenek szigorúan megtartani. Hiszen ha nem maradnak meg a megállapodások mellett, vagy valaki jogtalanságot követ el rajtad, a keveseknek, akik a megállapodást kötötték, a neve könnyen megfogható. Ami szerződést viszont a nép köt meg, ott nyitva áll számára a lehetőség, hogy a felelősséget egyedül a javaslattevőre meg a szavazás vezetőjére tolja; a többieknek pedig, hogy tiltakozzék, hogy nem volt ott, meg hogy nem is ért egyet vele, kivéve ha tudják, hogy teljes népgyűlésben történtek a megállapodások; és ha nem tetszik, hogy ezek érvénybe lépjenek, ezer ürügyük is van kéznél, hogy ne kelljen megtenni, amit nem akarnak. Ha pedig abból, amit a nép elhatározott, valami rossz származnék, a nép nyomban vádat emel, hogy egypár ember, akik az ő érdekei ellen dolgoznak, elrontotta, ha viszont valami jó, akkor az érdemet saját maguknak tulajdonítják.
    
    
18. Azt, hogy a népet komédiában kifigurázzák vagy rosszat mondjanak róla, nem engedik meg, nehogy maguknak keljen rossz hírük, de ha magánemberről van szó, még biztatják is, akinek valakivel szemben ilyen szándéka van, jól tudva, hogy többnyire nem a nép vagy a tömeg embere, akit nevetségessé tesznek, hanem vagy gazdag, vagy nemes származású, vagy befolyásos ember, és csak elvétve tesznek nevetségessé szegény vagy a népből való embert, de ezeket is csak fontoskodás miatt, vagy ha arra törekszenek, hogy valamiből többet szerezzenek, mint a nép; úgyhogy ha az ilyet nevetségessé teszik, azért sem bosszankodnak.
    
    
19. Én tehát állítom, hogy az athéni nép tudja, hogy a polgárok közül kik az előkelők és kik a hitványak. Ennek tudatában azokat, akik hozzá tartoznak és neki használnak, szeretik, még ha hitványak is; az előkelőket viszont inkább gyűlölik. Mert úgy gondolják, hogy ezeknek velük született kiválósága őnekik nem javukra válik, hanem kárukra. Ezzel szemben viszont akadnak egyesek, akik igazában a nép oldalán állnak, bár nem népi származásúak. 20. Márpedig én magának a népnek megbocsátom a demokráciát, hiszen mindenkinek megbocsátható, ha a maga javát nézi, hanem aki nem a népből való és mégis azt választotta, hogy inkább demokratikus államban lakik, mint oligarchikusban, az gazságokra készül, mert rájött, hogy a gazember könnyebben rejtve tud maradni a demokratikus államban, mint az oligarchikusban.

III.

1. Szóval, ami az athéni államrendet illeti, ezt a formát nem helyeslem. De ha mar úgy határoztak, hogy demokratikus rendben élnek, nézetem szerint jól őrzik a demokráciát, azzal a módszerrel élve, melyet bemutattam.
   Látok azonban egyeseket, akik kifogasolják az athénieknél, hogy ott néha a tanács és a nép is képtelen elintézni emberek ügyét, akik már esztendeje ülnek ott. Hanem ez Athénben nem más miatt van, mint hogy az ügyek tömege miatt nem képesek mindenkinek az ügyét elintézni és úgy elbocsátani.
   
   
2. De hát hogyan is volnának erre képesek ők, akiknek először is annyi ünnepet kell ünnepelni, mint egy görög államnak se még (és ezek alatt aligha képes valaki közügyek intézésére), azután ítélniök kell köz- ill. magánügyekben emelt vádak meg számadások felett, de annyi felett, hogy annyit az összes ember együttvéve sem ítél, a tanácsnak tanácskoznia kell a háború felől egy csomót, egy csomót a jövedelmekről, egy csomót a törvények hozásáról, egy csomót az állammal kapcsolatos folyó ügyekről, egy csomót a szövetségesekről, át kell vennie az adót, gondoskodnia kell a dokkokról és szentélyekről. Hát csoda-e, ha ennyi dolog mellett nem képesek minden ember ügyét elintézni?
   
   
3. Azt mondják erre egyesek: Menjen csak valaki pénzzel a kezében a tanácshoz vagy a néphez, menten el fogják intézni az ügyet! Persze, én egyetértek ezekkel, hogy pénzért sok mindent elintéznek Athénben és még többet is elintéznének, ha többen fizetnének. Azt azonban jól tudom, hogy az összes kérvényezőknek az ügyét nem lenne képes elintézni az állam, ha mégannyi aranyat vagy ezüstöt adna is valaki nekik.
   
   
4. Azután meg döntést kell hozni a következő dolgokban: ha valaki nem szereli fel a hajót, vagy valami közterületet beépít, ezenfelül döntést kell hozni minden évben a Dionysia, a Thargélia, a Panathénaia, a Prométhia és a Héphaistia chorégiáival kapcsolatos perekben; azután évenként négyszáz triérarchost állítanak ki, s akiknek ezek közül panaszuk van, azok ügyében is minden évben döntést kell hozni; ezenfelül a tisztviselőket is meg kell vizsgálni és ügyükben döntést kell hozni, azután meg kell vizsgálni az árvákat, meg kiállítani a foglyok őreit.
   
   
5. Ezeket tehát minden évben. időnként törvénykezni kell katonaszökevények ügyében és ha valami váratlan törvényszegés fordul elő: hogyha egyesek valami egészen szokatlan bűncselekményt cselekednének vagy hogyha istentelenséget követnének el. Meg egy sor dolgot el is hagyok: azonban ami a legfontosabb, azt már elmondtam, kivéve a szövetségi adó kiszabását: ez többnyire minden ötödik évben történik.
   
   
6. Nos tehát, nem kell-e azt gondolnunk, hogy mindezekben döntést kell hozni? Mert mondja csak meg valaki, mi az itt, amiben nem kell döntést hozni? Ha egyet kell értsünk abban, hogy mindezekben döntést kell hozni, szükséges, hogy az egy év alatt történjék, holott pedig most, amikor esztendőn át törvénykeznek, sem képesek megszabadulni a gonosztevőktől az emberek sokasága miatt.
   
   
7. No jó, de azt mondja valaki, hogy törvénykezni ugyan kell, de törvénykezzenek kevesebben. Így azonban, ha csak nem csinálnak kevés bíróságot is, szükségkeppen kevesen lesznek az egyes bíróságokban, és így egyfelől könnyebb lesz felkészülni a kevés bíróval szemben, másfelől megvesztegetik őket, hogy sokkal kevésbé igazságosan törvénykezzenek.
   
   
8. Ezenfelül meg kell gondolni, hogy az athénieknek ünnepeket is kell ülniük, amikor nem lehet törvénykezni. Márpedig kétszer annyi ünnepet ülnek, mint mások, bár én csak a legkevesebb ünnepet ülő várossal vetem egybe.
   Minthogy azonban ezek így állnak, azt állítom, hogy lehetetlenség, hogy Athénben más viszonyok legyenek, mint amilyenek most vannak, legfeljebb csak apránként lehetséges ezt elvenni, azt meg hozzátenni. Sokat azonban nem lehet változtatni anélkül, hogy a demokráciából is el ne vennénk valamit.
   
   
9. Mert sok mindent ki lehet találni, hogy az államberendezkedés jobb legyen, de kielégítő megoldást találni arra, hogy hogyan lehetne az állami életet jobbá tenni, és egyúttal a demokráciát fenntartani, bizony nem könnyű, kivéve ha, mint azt az imént mondtam, apránként valamit hozzáteszünk vagy elveszünk.
   
   
10. Nézetem szerint az athéniek abban a tekintetben sem határoztak jól, hogy a pártviszályoktól dúlt városokban a silányabbak mellett foglalnak állást. Ők azonban ezt tudatosan teszik. Mert ha a jobbak mellett foglalnának állást, akkor azok mellett foglalnának állást, akik nem ugyanazon a véleményen vannak, mint ők maguk. Mert a legjobb elem egy városban sem jóindulatú a nép iránt, hanem a legrosszabb elem az, amely minden városban jóindulatú a nép iránt, hiszen a hasonlóak jóindulatúak a hozzájuk hasonlókhoz. Ezért foglalnak az athéniek is a hozzájuk illők mellett állást.
    
    
11. Viszont valahányszor arra vállalkoztak, hogy a legjobbak mellett foglalnak állást, az sosem ütött ki jól, hanem a boiótiaiaknál a nép rövid időn belül szolgaságra jutott, azután meg mikor a milétosiaknál a legjobbak mellett foglaltak állást, rövid időn belül elpártoltak és lemészárolták a népet; azután meg mikor a lakedaimóniak mellett foglaltak állást a messénéiekkel szemben, a lakedaimóniak rövid időn belül leigázták a messénéieket és az athéniek ellen folytattak háborút.
    
    
12. Azt vethetné közbe valaki, hogy talán nem is fosztottak meg senkit igazságtalanul polgárjogaitól Athénben. Én azt mondom, hogy vannak, akiket igazságtalanul fosztottak meg polgárjogaiktól, de csak kevesen. Csakhogy nem kevés olyan emberre van szükség, aki az athéni demokrácia ellen tör, mert persze úgy áll a dolog, hogy azok az emberek, akiket igazság szerint fosztottak meg polgárjogaiktól, nem forralnak semmit, csak azok, akiket igazságtalanul.
    
    
13. Ugyan hogy gondolhatná hát valaki, hogy Athénben a nagy tömeget igazságtalanul fosztották meg polgárjogaiktól, ahol a nép látja el a hivatalokat. Ha valaki nem látja el jogszerűen hivatalát, ha nem azt mondja, ami jogos és nem azt teszi, nos ilyesmiből kifolyólag következik be a polgárjogoktól való megfosztás. Ezeket fontolóra véve nem kell azt gondolni, hogy a polgárjogaiktól megfosztottaktól kell valamit félni Athénben.

- vissza -