* kollenchima (sarkos vastagodású sejtfalakkal):
(Biológia III. 64-67., 77-79., 87-90., 101-105., 122. oldal)
| Definíció: Egyforma eredetű és azonos funkcióra specializálódott sejtek egybeépülő csoportja. |
Magyarázat:
Fontos kiemelni azt, hogy a szöveteket alkotó sejtek egy bizonyos funkcióra
specializálódnak (pl. a szállítószövet sejtjei az anyagszállításra). A tankönyvben
fellelhető definíció ("a hasonló felépítésű és működésű sejtek összessége")
- amely tehát nem hangsúlyozza a differenciáltságot -, akár egy teleptestű növényre
is igaz lehetne!
Az elsődleges növényi szöveteket az alábbi táblázat segítségével tekinthetjük át:
| OSZTÓDÓSZÖVETEK | ÁLLANDÓSULT SZÖVETEK | |||
|
BŐRSZÖVET | SZÁLLÍTÓSZÖVETEK | ALAPSZÖVETEK | |
|
farész | háncsrész |
|
|
|
||||
|
* kollenchima (sarkos vastagodású sejtfalakkal):
|
**szklerenchima (egyenletesen vastagodott sejtfalakkal):
|
| Definíció: Az a nyomás, amelyet a gyökér aktív ionfelvétele miatt bekövetkező vízfelszívás okoz. |
Magyarázat:
A gyökér vízfelszívó képessége túlnyomórészt abból a szívóhatásból ered, amelyet
a levelek párologtatása okoz. Ennek mechanizmusa az, hogy a vízvesztés miatt
töményedő levélsejtek ozmózissal vizet szívnak el szomszédaiktól, s ez a folyamat
egészen a gyökérsejtekig lehúzódik. A gyökér sejtjei viszont már csak a talajból
tudják a vizet pótolni.
Ugyanakkor a gyökér úgy is képes vizet felvenni, ha a lombozatot teljesen eltávolítjuk, vagy amikor az még ki sem fejlődött (pl. emiatt "könnyeznek" a tavasszal frissen metszett szőlőtőkék is). Ezt a jelenséget a gyökérnyomás okozza.
A gyökérnyomás nem túl erős nyomás, értéke alig haladja meg a légnyomásét. Megakadályozása például úgy lehetséges, ha a gyökérsejtek ATP-termelését bénítjuk (pl. KCN-oldatba helyezéssel, a cianidionok ugyanis gátolják a terminális oxidációt), vagy ha egyszerűen ionmentes közegbe helyezzük a gyökeret. Ezek a tapasztalatok azt valószínűsítik, hogy a gyökér ATP felhasználásával (azaz aktív transzporttal) képes ionokat pumpálni a sejtjeibe és az így megnövelt ozmotikus koncentráció eredményezi a víz ozmózisos beáramlását.
A gyökérnyomás elsősorban a csíranövények számára fontos, amíg nincsenek saját leveleik, de valószínűleg a kifejlett növények éjszakai vízfelszívásában is szerepet játszik, hiszen ilyenkor a levelek párologtatása jóval kisebb fokú.
| Definíció: A légzés során kibocsátott szén-dioxid és a légzés során felhasznált oxigén anyagmennyiségének a hányadosa. |
Magyarázat:
A légzési hányados értékét nagymértékben befolyásolja az, hogy anyagcseréjében
milyen vegyületeket oxidál az élőlény. Szénhidrátok lebontása esetén a légzési
hányados elméleti értéke = 1, hiszen
pl.: C6H12O6 + 6O2 = 6CO2 + 6H2O, tehát 6CO2/6O2 = 1.
Zsírok, olajok oxidációja viszont 1-nél kisebb légzési hányadost eredményez:
pl.: C17H35COOH + 26O2 = 18CO2 + 18 H2O, tehát 18CO2/26O2 < 1.
Tehát a tankönyv azon megállapítása, hogy "...a légzési hányados értéke ... valamivel 1 alatt megállapodik." (89. oldal) úgy értelmezhető, ha tudjuk: a kifejlett növény energianyerése zömmel szénhidrátok lebontásából ered, de kis mértékben neutrális zsírok oxidációja is történik, ezért a légzési hányados "eredő" értéke valamivel kisebb lesz, mint 1.
A másodlagos
szövetek a már kialakult (állandósult) szövetekből a sejtek újraosztódásával
(ún. dedifferenciálódással) keletkeznek.
A tankönyv 76. és 104. ábrája azt sugallja, mintha a gyökérszőrökön át felszívott víz sejtről sejtre szállítódna egészen a vízszállítócsövekig. A valóságban azonban a víz mozgása elsősorban a sejtfalak mikrokapillárisaiban (mikroszkópikus réseiben) történik, tehát lényegében a sejtek között. (Ezt a szállítási útvonalat nevezzük apoplazmás útnak.)
A sejteken keresztül történő mozgás (az ún. szimplazmás) út jóval nagyobb ellenállású, ezért a vízmozgás szempontjából alárendelt jelentőségű. A szimplazmás mozgás egyébként a sejteket egymással összekötő vékony plazmahidakon át történik, ezt a tankönyvi ábra nem mutatja.
Nagyon lényeges momentum, hogy a gázcserenyílás zárósejtjei - a többi bőrszöveti sejttel ellentétben - zöld színtesteket tartalmaznak. Ennek köszönhető, hogy a zárósejtek nem csak a növény víztelítettségére reagálnak, hanem fotoaktívak is (fény hatására a légrések kinyílnak, sötétben a zömük bezárul). A folyamat hátterében az áll, hogy a zárósejtek kloroplasztiszaiban a redukciós (Calvin) ciklus nem működik. Így a fotoszintézis fényszakaszában képződő ATP és NADPH más célra használódik el: az ATP-vel a növény egy K+ - H+ pumpát működtet, amely a zárósejtekben K+-ionokat halmoz fel. Ez a sejt ozmotikus szívóerejét megnöveli, víz áramlik be, s ezért a légrés az ismert okok miatt kinyílik.
Az elveszített H+-ionok pótlása és a NADPH "hidrogénmentesítése" pedig úgy történik, hogy az alapszöveti sejtekben előállított glükózt a zárósejt felveszi, és a glikolízisben foszfoenol-piroszőlősavig (PEP) bontja le, majd ebből a citromsavciklusban is előforduló oxálecetsav, végül almasav képződik (ugyanolyan reakcióban, mint amelyet a C4-es növényekkel kapcsolatban már említettünk, ld.a 2. hét anyagában!).
Végül egészen pontosan a sejtben felhalmozott K+- ionok almasavval
képzett sója (a kálium-malát) lesz az, ami a vizet ozmotikusan beáramlásra készteti.
Sötétben a K+ és a malátion a zárósejtből kivándorol, a citoplazma
ozmotikus szívóereje ezáltal csökken, a víz kiáramlik, a légrés zárul.
- feladatok -
- versenyfeladatok -