Hallottam regélték …
Egymásnak rontott, viadalra kelve,
Hildebrand és Hadubrand, két hadsereg közt.
Apa és fiú, páncélt öltve,
Csatolták vértjük, kardot öveztek,
Hősök porondra, viadalra lovagoltak.
Hildebrand szólalt, korra első,
Népek mestere, kevés szóval
Kérdezni kezdte: Ki lenne apja
Embersarjak közt …
" … vagy honnan eredsz?
Csak egyet nevezz meg, tudom a többit,
Gyermek, ismerem a harcos népet."
Hadubrand szólt, Hildebrand fia:
"Jól emlékszem, mieink mondták,
agg mesterek, hajdan köztünk élők:
Hildebrandnak hívták atyámat
És nevem ha kérded: Hadubrand.
Otaker dühétől vonult keletre
Dietrich hőssel és sok vitézzel,
Honában hagyta elhagyottan
Az asszonyt a házban s a gyermeket árván,
Örökség nélkül. S lovagolt keletre.
Dietrich szívét vágy szorongatta
Apám után, mert egyedül volt,
Otakerre ontotta heves haragját,
Legjobb vitéze volt néki apám.
A hadat vezette, a harcot szerette,
Hősként ismerték mind a hősök,
Nem vélem, hogy még testben volna …"
Isten a tanúm fönn az égben:
Ily közel-rokonnal, fajtád-bélivel
Nem álltam szemközt soha életemben."
Akkor karjáról kösöntyűt oldott:
"Fejedelmi arany, királyom adta,
a hunok ura. Vedd kegyem jeléül."
Hadubrand szólt, Hildebrand fia:
"Fegyverrel szerzek én ajándékot,
kopjahegy forduljon kopjahegy ellen,
vén ravasz vagy, te hun harcos,
csalogat ajkad, rámveted lándzsád,
öreg vagy és merő csalárdság.
Mondták nékem, kik tengerre keltek:
Nyugat árján, a homály vizén
Meghalt Hildebrand, Heribrand fia.
Látom súlyos vérteden, vén hun,
Otthon néked jó urad van,
Soha száműzve nem menekültél."
Hildebrand szólt, Heribrand fia:
"Minket isten óvjon, jaj kettőnknek,
hatvan nyarat és telet távol éltem,
választott bajvívó, idegen hadban,
nem rogytam vérembe várkapu előtt,
most saját fiamnak vasa öl meg,
vagy én osztom néki véres halálát.
Ha fürge inú és erős vagy,
A sok-évestől elnyerheted vértjét,
Zsákmányt ragadhatsz, ha győzelmet szerzel.
Gyáva lenne a keleti vándor,
A viadalt tőled megtagadva,
Ha lobog véred harci üszke,
Harcoljon, kinek megadatik.
Egyik elejti fegyverét a porba,
S a másiké lesz mindkét páncél."
Kőrisdárda záport zúgattak,
Nyársak a pajzsokba fúródva megálltak.
Ércet hasogatva összeugrattak,
Pajzs-körszegélyek széjjelmálltak,
Súlyos ércek kicsorbultak,
Cafrangosak a fegyverektől …"
A töredék itt sajnos véget ér, ám egy másik változatából tudjuk, hogy Hildebrand győzött. Halálakor pedig e szavakkal végezte be életét: "Fejemnél áll a darabokra tört pajzs, föl van sorolva rajt az a nyolcvan férfi, kiket megöltem, élükön saját fiam egyetlen örökösöm."
- vissza -