Fekete sár mélyétől mennybolt magaságig
Sorra kibogoztam a világ minden titkát,
Megleltem valahány csalás és furfang nyitját,
Felhők szemem elől csak a halált borítják.
*
Két-három ostoba váltig úgy képzeli
Felfuvalkodva, hogy ők világ bölcsei,
Közöttük hát tetesd te is magad szamárnak,
Ne mondják rád: "Pogány! Hitet tördeli!"
*
Bár tudnám ki vagyok, bár tudnám mért vagyok
Világ bódultjaként mily úton ballagok?
Örülnék szüntelen, ha rám jósors ragyog
S ezer szemmel sírnék, ha fájdalom sajog.
- vissza -