Lépések és megoldások

Arisztotelész 2. - Természetfilozófia és lélektan

  1. A természeti testek mozgásuk és nyugvásuk okát önmagukban hordják. Ki vannak téve a változásnak, de önálló létük van.
  2. Arisztotelész elveti a preszókratika felfogását, mely szerint az ellentétes minőségek egymásba alakulása képezné minden változás alapját: ezek volnának az elsődleges princípiumok. Ezért feltételez egy alapvető szubsztrátumot, amely nem azonos egyetlen elemmel sem, de anyagi természetű, és rajta jelennek meg a minőségek. A szubsztrátumot (anyagot) valamilyen formában tapasztaljuk a változás során: valami valamivé válik. A változás azonban megkövetel egy harmadik összetevőt is: ez a forma privációja. Ez akkor is jellemző, ha nem valaminek a puszta megfosztásaként értjük, hiszen a változás mindig valamilyen megfosztottságot tartalmaz: A, amely nem-B AB-vé válik. A szubsztrátum a változás előtt ugyan számszerűen egy volt, de két elemet foglalt magában: azt, amely a változás során állandó maradt, és azt, amelynek majd az ellentéte lép a helyébe. A három előfeltétel tehát: az anyag, a forma és a priváció.
  3. Arisztotelész négy okot különböztet meg. A bronzszobornak így a következő okai lehetségesek:
  4. A XVI. századra már csak a ható ok maradt meg, mint ok.
  5. A mozgás a potenciálisnak mint potenciálisnak az aktualizálása. Ha van valami, ami aktuálisan (jelenleg, tényszerűen) x (például az autó jelenleg áll), potenciálisan (lehetősége szerint) pedig y (az autó el tud indulni), akkor a mozgás az ő y voltának aktuálissá tétele (az autó el is indul - ám ekkor az ellentétpár megfordul és potenciális lesz az, hogy az autó meg is tud állni). A mozgást tehát nem csak helyváltoztatással teszi Arisztotelész egyenlővé. A mozgásnak négy fajtája van, de csak az egyik a kifejezett (valódi) mozgás:
  6. Arisztotelész nem elemeket különböztet meg elsődlegesen, hanem minőségeket, melyek ellentétesek és párokba rendezhetők: meleg, hideg, száraz és nedves. Ezek hatféle kombinációt adnának, de a kontrárius ellentétek (meleg-hideg, nedves-száraz) nem állíthatók párba. Az elemek e minőséges kombinációi:
  7. Arisztotelész úgy véli, minden élőlénynek van lelke. Egy fokozatot állít fel, amelyben a felsőbbrendű lények az alsóbb lélekrészekkel rendelkeznek, de fordítva nem. A vegetatív (tápláló) lélekrész a növényeknek is van, ez felelős az ön- és fajfenntartás funkcióiért. Az érzékelő lélekrész már növényeknek nincs, de az állatoknak van: a táplálék felkutatásához ugyanis érzékelésre van szükség. Az értelem csak az emberre jellemző. (Az isteni létezőknek ezzel szemben csak értelme van, nincs szükségük a másik kettőre.)
  8. A közös érzék (sensus communis) az érzékszervekhez nem kötött, de az összes érzékszervben jelen lévő készség. Öt terület van, melyre vonatkozik:
  9. A gondolat nem kép, de képek nélkül nem tudunk gondolkodni. A gondolkodóképesség a formákat (ideákat) képekben gondolja el. Gondolat akkor jön létre, ha az elme két kép között azonosságot talál, ám ehhez is szükség van a képzeletre. Ha nem konkrét vagy nem mennyiséggel rendelkező dolgot gondolunk el, akkor is szükségünk van egy konkrét képre, illetve konkrét mennyiségekre.
  10. Az aktív rész kifejezést nem, ám a passzív rész kifejezést használja Aristztotelész. Ez előbbire körülírással utal. Itt is különbséget tesz potenciális és aktuális ész között. A passzív (potenciális) ész befogadja a formákat, az aktív viszont dolgozik ezekkel, ez utóbbi a konstruktív ész.

- vissza -