MEGOLDÁSOK

1. feladat megoldásai

  1. Akheiropoiétosz (gör.): nem kézzel készített, a legendák szerint mennyei eredetű ikonok.
  2. Anasztaszisz (gör.): feltámadás -Krisztus pokolraszállásának ábrázolása a bizánci művészetben.
  3. Apszis (gör.): egybekapcsolás, ív - a) az ókeresztény bazilikában a papság tartózkodási helye; b) a későbbi keresztény templomépítészetben félkör alakú szentélylezáródás.
  4. Archivolt (gör ,lat.): boltív.
  5. Árkád (lat.): francia: oszlopokon boltívek sora.
  6. Atrium (lat.): sötét, füstös, a bazilika oszlopcsarnokkal körülvett udvara.
  7. Baptisterium (lat.): keresztelőkápolna.
  8. Bazilika (gör., lat.): királyi - hosszirányú ókeresztény templom, amelyet oszlopsorok fő- és mellékhajókra tagolnak; a főhajó annyira a mellékhajók fölé emelkedik, hogy oldalfalak felső szakaszának ablakain át közvetlen világítást nyer.
  9. Béma (gör.): szentély - a bizánci stílusú templom szentélye, az oltár és az istentiszteleti szertartások helye.
  10. Dalmatika (lat.): dalmáciai - eredetileg az ókorban a dalmáciai előkelőségek díszruhája, később papi öltöny, rövid és széles ujjú ruha.
  11. Deészisz (gör.): könyörgés - Krisztus ábrázolása a hódolva felé forduló Mária és Keresztelő János között.
  12. Diakonikon (gör.): diakonosz (szolga) az ókeresztény és bizánci építészetben az apszis déli oldala melletti, sekrestyéül szolgáló helyiség.
  13. Diptychon (gör.): kettős táblácska, leggyakrabban elefántcsontból készül, különösen jelentősek az ún. "consularis diptychonok", amelyeket a consulok - a legmagasabb rangú állami tisztviselők - hivatalba lépésük alkalmából a császártól kapnak ajándékba.
  14. Dzsámi (arab): gyülekezőház, mohamedán főtemplom.
  15. Eleusza (gör.): könyörületes- a gyermekét magához szorító Mária ábrázolása.
  16. Exonarthex (gör.): a bizánci templom külső csarnoka.
  17. Galaktotrophusza (gör.): tejjel tápláló - a gyermekét szoptató Mária ábrázolása.
  18. Glükophilusza (gör.): édes csók, a gyermekét megcsókoló ábrázolása.
  19. Hagia (gör.): szent (nő).
  20. Hagiosz (gör.): szent (férfi).
  21. Hetoimaszia (gör.): előkészítés - Krisztus trónjának előkészítése az Utolsó ítélethez.
  22. Hosziosz (gör.): szent (férfi).
  23. Ikon (gör.): eikón (kép) - bizánci szentkép. Festésének körülmény technikáját, formáját, az ábrázol típusait előírások szabályozták.
  24. Ikonodul (gör.): képtisztelő (szó szerint: képnek szolgáló).
  25. Ikonográfia (gör.): eikón és grapheia - a művészetben ábrázolt személyekkel illetve hagyományos ábrázolásmódok alakulásával foglalkozó tudomány.
  26. Ikonoklaszt (gör.): képromboló.
  27. Ikonológia (gör.): eikón és logia - a művészetben előforduló képtípusok értelmezését vizsgáló tudomány.
  28. Ikonosztászisz (ikonosztászion) (gör.): eikón és sztaszisz - a bizánci rítusú templomban a hajót a szentélytől elválasztó, képekkel díszített fal, helyesebben fából készült aranyozott állvány, amelyet alul kétoldalt két kisebb, középütt pedig egy nagyobb, ún. királyi kapu tör át.
  29. Katholikon (gör.): a) a bizanci templom kereszthajója; b) nagy bizánci monostorok temploma.
  30. Koimészisz (gör.): elalvás - Mária halálának ábrázolása a bizánci művészetben.
  31. Konkhé (gör.): kagyló - az építészetben a kupolanégyszöget alátámasztó félkör alakú alapépítmény.
  32. Liturgia (gör.): léiton és ergon (közjóra irányuló munka) - a) a keresztény vallás által előírt szabályok szerint végzett nyilvános istentisztelet. A keleti egyházban a legfontosabbak Aranyszájú Szent János (Ióannész Khrüszosztomosz) és Szent Vazul (Baszileiosz) liturgiái; b) az "isteni liturgia" a bizánci művészetben: az Utolsó vacsora jelenetének ábrázolása.
  33. Lóron (gör.): a bizánci díszruhán nyaktól, illetve a vállaktól a mellen át lefutó, széles, drágaköves szalag.
  34. Mandorla (ol.): mandula alakú dicsfény, amely egyes ábrázolásokon Krisztus, ritkábban Mária alakját ötvözi.
  35. Menológion (gör.): a szentek életéről szóló könyv, amely egyházi kalendáriumként, papi olvasmányként is szolgál, hasonlóan a (lat.) breviariumhoz.
  36. Naosz (gör.): hajó - a templom hajója.
  37. Narthex (gör.): a bazilika és a bizánci stílusú templomok főhajója előtti csarnok.
  38. Ómophorion (gör.): ómosz és phorosz: (váll és hordó, viselő) - a bizánci püspökök vállát díszítő, hosszú, sclycmből készült ruhadarab.
  39. Palmetta (lat.-ol.): pálmalevelekhez hasonló, öt vagy több lemezből, illetve levélből álló díszítmény.
  40. Pammakarisztosz (gör.): a legboldogabb a bizánci liturgiában, ikonográfiában az Istenszülő Mária jelzője.
  41. Panagia (gör.): a legszentebb - Mária jelzője a bizánci liturgiában és művészetben.
  42. Pantokratór (gör.) a mindenható- Krisztus bizánci mellékneve.
  43. Pendentiv (lat.), illetve francia pendetif: függő csegely, négyzetes vagy sokszög alaprajzú terek gömbháromszög alakú tartóelemei, rajtuk nyugszik az ún. csegelyes kupola.
  44. Peribleptosz (gör.): körülcsodált, nevezetes.
  45. Platütera (gör.): platürera úranón (tágasabb a mennyeknél) - bizánci Mária-ikon, az Istenanya pajzs alakú mellképben ábrázolva a gyermek Jézussal - más nevén Blakherniotissza, a konstantinápolyi Blakhernai-palotában őrzött Mária-ikonról elnevezve.
  46. Proszkünészisz (gör.): imádás- térdhajtással adott tisztelet.
  47. Protheszisz (gör.): az ókeresztény és a bizánci stílusú templomban az apszis északi oldalához csatlakozó helyiség, amely a miseáldozat előkészítéséhez szolgál.
  48. Quadriga (lat.): négyesfogat.
  49. Solidus (lat.): késő római - kora bizánci aranypénz.
  50. Sztaurothéka (gör.): sztaurosz és théké (keresztereklyetartó).
  51. Sztemma (gör.): bizánci császári korona.
  52. Tambour (francia): dob, illetve kupoladob, a tartóelemek és a kupola közé beiktatott hengeres vagy sokszögű épülettag.
  53. Theotokosz (gör.): Istenszülő - Mária leggyakoribb neve a bizánci liturgiában és ábrázolásokon.
  54. Thrénosz (gör.): siratás - Krisztus siratása.
  55. Trikonkhosz (gör.): kupola három félkör alakú alapépítménnyel.
  56. Triptychon (gör.): három részből álló táblácska

 

2. Szent Bölcsesség (székesegyház neve)


3. feladat megoldásai

3.1. A tizenkét ünnep a következő:

  1. Angyali üdvözlet Mária és Gábor arkangyal alakjaival, néha a szolgálólány mellékalakjával;
  2. Krisztus születése, Mária barlangban jelenik meg, körötte angyalok, pásztorok, királyok, alatta Szent József, továbbá a gyermek Jézus fürdetésének ábrázolása két nőalakkal;
  3. A gyermek Jézus bemutatása a templomban. Főalakok: Mária a gyermek Jézussal és az agg Simeon;
  4. Krisztus keresztelése Keresztelő Szent János által, mellette három angyallal;
  5. Krisztus színeváltozása, Mózes és Illés próféta és három apostol alakjával;
  6. Lázár feltámasztása, Lázár múmiaként ábrázolva, számos mellékalakkal;
  7. Krisztus bevonulása Jeruzsálembe, számos mellékalakkal, táji és építészeti háttérrel;
  8. Krisztus keresztrefeszítése Mária és János evangélista alakjával;
  9. Feltámadás (Krisztus pokolraszállása) Ádám, Éva és ószövetségi királyok alakjaival, néha a Pokol megszemélyesített alakjával;
  10. Krisztus mennybemenetele, fent angyalokkal, alattuk Mária az apostolok közt;
  11. Pünkösd, a 12 apostol körben ülő alakjával;
  12. Az Istenanya halála. Krisztus Mária lelkét pólyás gyermek alakjában tartja kezében, felette angyalok, a ravatal körül szomorú apostolok, esetleg két egyházatya.

3.2. Dódekaorton (tizenkét ünnep)

3.3. Festészet és elefántcsont-szobrászat.

 

4. feladat megoldása

Vlagyimiri Istenanya

1125-1131 között, Konstantinápoly, ikon. fa, tempera, 113,6 x 68 cm Moszkva, Tretyakov Képtár
A közép-bizánci festészet új, humanizálódó stílusának egyik legszebb példája ez az Eleusza-típusú Istenanya-ikon.
Nemcsak Mária arca lágyabb, kedvesebb, mint a korábbi ábrázolásokon, de tartása is az új felfogást fejezi ki: arcát a gyermekéhez szorítja, aki nyakát átöleli, és aggódva néz fel rá. Mária arca azonban inkább szomorúságot, fia eljövendő szenvedésén érzett bánatot fejez ki.
(Ez a típus előképe annak a később kialakuló ikonográfiai változatnak, ahol Krisztus szenvedésének eszközeit is ábrázolják a kompozícióban.) Mandulavágású szemei, keskeny, finom metszésű orra, arcának sötét olajzöld modellálása, kegyelemmel teljességét érzékelteti. Az arcok finom plasztikájában azonban érezhető még itt is az antik művészet öröksége.
Az eredetileg körmenet céljára készült ikont Konstantinápolyban festették 1125-1131 között, a tartórúd helye még látható a szélén. A császári udvarból került Kijevbe 1131 körül, ahol a nagyherceg visegorodi udvarában őrizték. Andrej Bogoljubszkij herceg 1155-ben Vlagyimirba vitte, innen kapta nevét.
1161-ben az ottani Uszpenszkij- (Istenanya halála-) székesegyházba került. Az 1185-ös nagy tűzvészből megmentették, az 1237-es tatárdúlást is sértet-lenül vészelte át, csak a drágakövekkel díszített borítóját rabolták el a tatárok. 1315 óta Moszkvában őrzik.
Az ikon egyik fő bizonyítéka annak, hogy az új, érzelmekben gazdagabb, lágy stílus, amely a későbbi Palaiologosz-korszakot jellemzi, már a XII. század elején, a Komnénoszok uralkodása idején keletkezett, és a század közepére fej-lődött ki, mint ahogy azt a Nereziben lévő freskók is tanúsítják

 

5. feladat megoldása

Ézsaiás próféta imája.
PÁRIZSI ZSOLTÁROSKÖNYV, X. század eleje, Konstantinápoly, miniatúra, 36x26 cm; Párizs, Bibliothéque nationale
" Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett." Ézsaiás próféta imáját (Ézs. 26, 9-20) ábrázolja a híres Párizsi Zsoltá-roskönyv egyik legszebb miniatúrája.
Míg a korábbi bizánci kéziratokban ezt a jelenetet szinte szó szerint értelmezték - a próféta sietős léptekkel halad egy gyertyát tartó kisfiú vezetésével -, itt Ézsaiás látomásának és prófétává való elhivatása pillanatának vagyunk tanúi (Ézs. 6, 8).
A prófétának utat mutató ifjú félig mezítelen antik puttóvá, a Hajnal ("Orth-rosz") megszemélyesítőjévé változott. A próféta imádkozó alakját pedig egy szépséges nőalak, "NYX", az Éjszaka ellensúlyozza.
Ézsaiás próféta az éjszakát jelképező szépséges, éjkék alak és a hajnalt szimbolizáló fáklyás gyermek között állva, az isteni megvilágosodásban részesül. A miniatúrák minden esetben idealizált architektonikus vagy természeti háttere arra vall, hogy ezek a főváros egyik kitűnő műhelyéből származnak, amely valószínűleg a bizánci udvar számára is dolgozott.
A miniatúrák klasszikus stílusa egyes kutatókat olyannyira megtévesztett, hogy a zsoltároskönyvet VII. századi műnek tartották. Ma már általánosan elfogadott, hogy a X. században készült, és hogy a miniatúrák nem egyetlen mű másolatai, hanem különböző klasszikus források felhasználásával alkották meg őket.
Kétségtelenül megfigyelhetők ugyanis a bizánci stílusban gyökere-ző, a kódex saját korának megfelelő antiklasszikus tendenciák is. A nemes, érzéki szépségű antik alakokat ezen a miniatúrán például arany háttér előtt ábrázolja a festő, szemben a kézirat számos egyéb ábrázolásával, ahol a szerep-lők konkrét, építészeti vagy tájelemek által meghatározott térben mozognak. Itt, a néhány fa és bokor ellenére az arany háttérrel a művész tudatosan meg-szünteti a reális térérzetet, hogy a jelenet tartalmát hívebben kifejezze.
Ézsai-ás próféta imáját és látomását ugyanis az Istennel való érintkezésnek fogja, ezért földöntúli szférába helyezi.

 

6.1. és 6.2. megoldása

A festő Feofan Grek (Theophanész), aki Oroszországban meghonosította a kifinomultsága miatt sienainak nevezett stílust, és valószínűleg az ő tanítványa volt Andrej Rubljov, az irányzat legnagyobb mestere.

A feladatban látható kép adatai: Szentháromság-ikon, készült 1430 k. (Moszkva, Tretyakov Képtár).

7. feladat megoldása

Hodégétria (gör.): útmutató, kalauz. Az utazók védője, amely az Istenanyát a bal karján ülő gyermek Jézusra mutatva ábrázolja.
A híres Hodégétria (New York, Metropolitan Museum) a három fennmaradt bizánci elefántcsont szobor egyike.
A ruharedők és az arcvonások finom megmunkálása arra vall, hogy készítője a X. század egyik legkiválóbb mestere lehetett.

8. feladat megoldásai

8.1.

JELENETEK KRISZTUS ÉLETÉBŐL
VI. század, Palesztina (?)
Ereklyetartó fedele.
Fa, tempera.
Vatikán, Museo Sacro

A kis fadoboz fedelének belső oldalán arany alapon öt, Krisztus életéből vett jelenet látható: Feltámadás (Kenetvivő asszonyok a sírnál), Mennybemenetel, Keresztrefeszítés, Jézus születése és Jézus megkeresztelése. A dobozban kis köveket, fa- és textilmaradványokat találtak, melyek a mellékelt feliratok szerint Jeruzsálemből; az Olajfák hegyéről, a Golgotáról, Betlehemből stb. származtak. Ezeken a helyeken járhatott a zarándok, aki a dobozt a Szentföldről emlékül magával hozta. A jelenetek szokatlan sorrendje is arra utal, hogy zarándokok számára készített emléktárgy lehetett, egyben "útikalauz" a szent helyek sorra látogatásának egyes állomásaival.
Az ábrázolások igen tömörek, a lényegre szorítkozóak. Közelebb állnak a katakombák képjeleihez, mint valamely liturgikus szöveg részletes illusztrációjához. Stílusuk szír vagy palesztinai eredetre utal, és kormeghatározó a Keresztrefeszítés ikonográfája. Krisztus mint fájdalomtól érintetlen istenség, nyitott szemmel, egyenesen áll a keresztfa lábtámaszán. Hosszú, bíborszínű
kolobiont visel, melyet arany sáv díszít. Ez, a ruhán válltól lefelé futó, függőleges díszítő sáv eredetileg a római szenátorok méltóságjelző attribútuma volt. Az arany szín a bíbor tunikán a bizánci császárok számára volt fenntartva. A kompozíció szigorúan szimmetrikus, még a helyszínre utaló hegyvonulat, jobbra Agra hegye, balra Hóreb hegye sem bontja meg az egyensúlyt. A helyszín hangsúlyozása jellemző a Jézus születése-jelenetre is, ahol jól látható a barlang, amely a betlehemi zarándokok fő látványossága volt.
Közelebbről szemügyre venni a Szent Sír ábrázolását a Feltámadás-jenetben, mert Nagy Konstantin Anasztaszisz-rotundájának azt az eredeti állapotát tükrözi, amilyen 614 előtt, a perzsák betörése előtt lehetett.

8.2.

JUSZTINIANOSZ CSÁSZÁR ÉS KÍSÉRETE
Mozaik
53-547k., Ravenna
Ravenna, San Vitale

A templom szentélyének északi falán elhelyezett mozaik az első monument bizánci császárportré. Megvalósul benne mindaz, ami az elkövetkező évszázadokban kötelező érvényű lesz a bizánci uralkodók ábrázolásában. A császár a legfőbb földi hatalom megtestesítője, és ez a hatalom Istentől ered. Az uralkodóról kialakult teokratikus koncepciót semmi sem fejezi ki jobban, mint a kompozíció középpontjában álló császár, koronás feje körül nimbusszal, bíborba és aranyba öltözve, kezében a templom felszentelésére adományozott arany paténával. Jobbján két szenátor és a császári testőrség, mögötte Belizariosz, a győztes hadvezér, aki Ravennát visszahódította a keleti gótoktól ők a földi hatalom megszemélyesítői. Balján Maximianus érsek és a papok, a birodalom szellemi vezetői. A kettő összefonódását és elválaszthatatlanságát jelképezi a testőrök pajzsán a Krisztus-monogram is. Ez a rituális kompozíció egyben politikai manifesztum: a bizánci cezaropapizmus eszméjének hű kifejezője.
Az ábrázolás hieratikus jellegéből következik az alakok merev frontalitása és a síkszerűség. Az egyéni, mégis elvont személyeket szinte rituális ritmus fűzi össze. A császár, a hadvezér és az érsek arcvonásai portrészerűek. Jusztinianoszra ráillik a történetíró Prokopiosz leírása: "...nem volt se túl magas; se túl alacsony, hanem közepes, sem pedig vékony, hanem inkább egy kicsit testes, arca, bár kerek, nem volt csúnya színű.. ."
Mivel nem törekedtek a tér, illetve mélység illúziójának keltésére, a színeket merészen, dekoratív módon kezelték, így mindegyik külön-külön érvényesülhetett. Az izzó színek ugyanazt a célt szolgálják, mint az ünnepélyes öltözetek: a ceremóniát, a rítust dicsőítik, és a császár liturgikus adományának jelentőségét emelik.

9. feladat megoldásai

  1. Máté evangálistát (XI. század, Konstantinápoly).

  2. Több evangélista-ábrázolás ismeretes; könyve fölé hajoló, írásába mélyedő írnok-típus, kezében írószerszámmal; másik a Makedón-reneszánsz korszakban előtérbe kerülő, antik antik filozófus-ábrázolások hagyományait felélesztő, ún. filozófustípus. Erre jellemző a klasszikus nyugalom, a nagy formákban aláhulló súlyos ruharedők, a fejet elgondolkozva a kézre támasztó mozdulat, a távolba révedő tekintet.

  3. A XI. századtól fokozatosan háttérbe szorul az antik filozófus-típus. Az Ioannésztész Klimakosz aszketikus írásainak illusztrációiban feltűnő, szikárabb, nyugtalanabb, új típusú szent lesz a mérvadó az evangélista-ábrázolásokon. Itt szárazabb, modorosabb ábrázolásmód, éles szögekben megtörő, sematikus drapéria-ábrázolás a jellemző. A ruha gyűrött hangsúlyozása miatt az alak is nyugtalanabb hatású lesz. A feszültség azonban leginkább az alak tekintetében, arcában figyelhető meg leginkább, itt összpontosul. A fej kemény, bizánciasabb, s az arányok is változtak.

10. feladat megoldása

A "kopt" szó az arab qubtból ered, mely a görög aigyptosz (egyiptomi) szó eltorzulása, eltorzított változata.

- feladatok -

- vissza -