Típusai hőmérséklet alapján:
- hideg légtömeg;
- meleg légtömeg;
- helyi légtömeg.
A frontok típusai:
a) hidegfront: hideg légtömeg áramlik a meleg légtömeg felé. Mivel a hideg levegő nehezebb, és gyorsabban mozog (ugyanis ez közeledik a meleg levegő felé), hirtelen magasba emeli a könnyebb meleg levegőt. A hirtelen feláramlás nyomán erős szélvihar, zivatar, sőt akár jégeső is kialakulhat. Az esőzóna viszonylag keskeny (50-70 km).
b) melegfront: meleg légtömeg áramlik a hideg légtömeg felé. Mivel a meleg levegő könnyebb és gyorsabban mozog (ugyanis most a meleg levegő közeledik a hideg levegő felé), a meleg levegő lassan felsiklik a hideg levegőre, miközben maga előtt tolja a hideg légtömeget. A lassú feláramlás nyomán széles sávban (300-400 km) hosszú csendes esőzés alakul ki.
c) okklúziós front: a hidegfront haladási sebessége nagyobb mint a melegfronté, így a hidegfront utolérheti a melegfrontot. Ekkor az eredeti meleg levegőt a találkozó két hideg légtömeg a magasba emeli, és most már a találkozó két hideg levegő eltérő hőmérséklete dönti el, hogy a kialakuló újabb front hideg lesz-e vagy meleg. Ennek alapján beszélünk hideg okklúzióról és meleg okklúzióról.
Magyarázata:
A Föld esetében a kerületi sebesség a különböző szélességeken eltérő. Az Egyenlítőnél a legnagyobb a kerületi sebesség (egy teljes fordulat során egy pont 40000 km-t tesz meg), a sarkpontokon pedig a legkisebb (gyakorlatilag 0).
Ha a földfelszínen valami - pl. levegő vagy víz - az Egyenlítőtől északra vagy délre, a sarkpontok felé mozdul el, akkor a nagyobb kerületi sebességű hely felől mozog a kisebb kerületi sebességű hely felé, így a nagyobb kezdősebesség miatt egy kicsit "előreszalad". Ha a sarkpontok felől az Egyenlítő felé halad valami, akkor a kisebb kerületi sebességű hely felől a nagyobb kerületi sebességű hely felé mozdul el, tehát egy kicsit "lemarad". Mindkét esetben belátható, hogy a mozgó anyagok az északi félgömbön jobb kéz felé, a déli félgömbön balkéz felé térülnek el.
Mértékegységei: hPa (hektopascal), mb (millibar), atm (atmoszféra), torr=Hgmm (higanymilliméter).
Összefüggések:
1 atm = 101300 Pa = 1013 hPa
1 bar = 100000 Pa
1 mb = 1hPa 1 torr = 133,3 Pa
| milli=10-3 hekto=102 |
A földfelszíni légnyomás: 1 atm = 1013 hPa = 1013 mb =760 Hgmm. Felfelé haladva, mivel a felettünk lévő légkör vékonyodik és ritkul, a légnyomás csökken. (A troposzférában a csökkenés mértéke: 1 Hgmm/11m.)
Izobárfelület: az azonos légnyomású pontokat összekötő felület a valóságban.
Ha a Föld felszíne homogén (egynemű) lenne, nem volnának szint- és hőmérsékletkülönbségek, akkor a Föld felszínétől egyenlő távolságra lévő pontokon a légnyomás egyenlő volna, az izobárfelületek páthuzamosak lennének egymással és a földfelszínnel (a földfelszínnel koncentrikus gömbhéjak lennének).
A valóságban azonban a földfelszín nem homogén, nagyok a szint- és hőmérsékletkülönbségek is, ezért az izobárfelületek nem párhuzamosak egymással és a földfelszínnel sem, hanem metszik a földfelszínt. Az izobárfelületek és a földfelszín metszésvonalai az izobárvonalak vagy röviden izobárok. Az izobárok tehát egyenlő légnyomású pontokat összekötő, önmagukba visszatérő görbék. A légkörben tehát különböző légnyomású helyek alakulnak ki.
|
1. Ciklonok A ciklon nagy sebességgel áramló légörvény. A ciklonban, mivel a közepén alacsony a légnyomás, a levegő befelé áramlik. A Coriolis-erő miatt az északi félgömbön jobb kéz felé térül el ez a mozgás, ezért az óramutató járásával ellenkező irányú forgómozgást is végez. A ciklon közepébe áramló levegő a ciklon belsejében felemelkedik. (A déli félgömbön a ciklonokban természetesen szintén befelé, de az óramutató járásával megegyező irányba áramlik a levegő.) Két fő típusa: a) mérsékelt övi ciklonok: Főbb tulajdonságaik:
Kialakulásuk, fejlődésük: A meleg és a hideg levegő találkozási vonalán hullámok jönnek létre, a meleg és a hideg levegő egymásba kapaszkodik, majd örvénylés alakul ki. Az örvényben a meleg levegő "nyelvét" hideg levegő veszi körül. A meleg és a hideg levegő érintkezési vonalán időjárási front alakul ki. A ciklonban, mivel légörvényről van szó, hideg és melegfront is megfigyelhető, de mivel a hidegfront sebessége nagyobb mint a melegfronté, a hidegfront idővel utoléri a melegfrontot, kialakul az okklúzió (záródás), a hideg levegő teljesen elzárja a talajtól a magasba kényszerített meleg levegőt. Ekkor az egész ciklont hideg levegő tölti ki, megszűnik benne az alacsony légnyomás, az örvénylés gyengül, a ciklon feloszlik.
A. ábra: Egy ciklon fejlődése. A pontozott terület csapadéksáv.
B. ábra A ciklonban hideg- és melegfront kergeti egymást
b) trópusi ciklonok Főbb tulajdonságaik:
Kialakulásuk, fejlődésük: Az erősen felmelegedett (26-27 °C-os) tengeren szélcsendben keletkeznek. A víz látens hője biztosítja a kialakulásukhoz szükséges energiát, és a Coriolis-erőnek is fontos szerepe van létrejöttükben. A középpontjukban igen alacsony a légnyomás, ez a 10-30 km átmérőjű terület a ciklon "szeme", ahol derült az idő. Ezt veszi körül a gyorsan áramló viharzóna, ahol a szélsebesség akár 100-250 km/h is lehet. Három fő helyen alakulnak ki: (1) Dél-Amerika északi részén a Karib-tenger térségében, itt hurrikán a nevük; (2) Délkelet-Ázsia partjai mentén, itt tájfunoknak nevezik őket; (3) az Indiai-óceán térségében alakulnak ki az orkánok.
Az anticiklon olyan légörvény, amelynek középpontjában magas a légnyomás. Ennek hatására az anticiklon belsejében leszáll a levegő, a Föld felszínén a középponttól kifelé áramlik, és a Coriolis-erő hatására az északi félgömbön az óramutató járásával megegyező irányban forog. Főbb tulajdonságaik:
|
- passzátszelek: 0°-tól é.sz. és d.sz. 30°-ig, az északi
félgömbön ÉK-i, a déli félgömbön DK-i irányúak.
- nyugati szelek: é.sz. és d. sz. 30° és 60° között, az
északi félgömbön DNY-i, a déli félgömbön ÉNY-i irányúak.
- sarki szelek: é-sz. és d. sz. és 60° és 90° között, az
északi félgömbön ÉK-i, a déli félgömbön DK-i irányúak.
- elhelyezkedésük: a troposzféra felső részén és a tropopauzában
10-15 km-es magasságban, az é.sz és d.sz 30° és 60° között;
- kiterjedésük: vízszintesen kb. 100 km, függőlegesen 1-2 km;
- irányuk: NY
K
- sebességük: 200-500 km/h;
- jelentőségük: örvények keletkezhetnek bennük, amelyek egészen a felszínig lehatolnak, így ciklonok és anticiklonok alakulhatnak ki.