A tőkepiac

Korábban a termelési tényezőknek négy fő csoportját különböztettük meg. Ezek a következők: a föld (A), a tőke (K), a munkaerő (L), a vállalkozó (E). Ez utóbbi a munka tényezőcsoport egy megkülönböztetett részének is felfogható.

Nagyon eltérő okok határozzák meg, milyen mennyiségben állnak az egyes tényezőfajták a társadalom rendelkezésére. Ezek alapján a termelési tényezők a következőképpen is csoportosíthatók:

Az elsődleges termelési tényezők nem gazdasági okokból keletkeztek, de a gazdasági folyamatokban is felhasználhatók, s ekkor tőkejavak.

A munkaerő, a népesség alakulását történelmi, erkölcsi tényezők befolyásolják, s nem a gazdaság munkaerőigénye, ami a szakmák szerinti megoszlásra már erősen hat. A természeti tényezők mennyisége is külső adottság.

A termelt tőkejavak mindazon anyagi és pénzügyi erőforrások, amelyeket gazdasági folyamatokban állítanak elő.

A termelt tőkejavak nem közvetlen fogyasztási cikkek, hanem épületek, gépek, berendezések, melyek a fogyasztási cikkek gyártását szolgálják.


Az erőforrások kereslete

A vállalat inputtényező iránti kereslete különbözik a fogyasztási cikkek iránti kereslettől. Míg a fogyasztó a terméknek tulajdonított hasznosságérzet alapján választ, a vállalat az eredményesség szempontjait követi. A vállalat által keresett mennyiséget az határozza meg, hogy mennyi terméket kíván gyártani, azaz mekkora a termékei iránt a piaci kereslet. A termelési tényezők iránti kereslet a piaci kereslet által befolyásolt származékos kereslet.

Származékos kereslet: A vállalat azért keres inputtényezőket, mert a vásárlók meg kívánják venni a termékét, s ebből profitot remél.

 

Egy tényező optimális felhasználása

Egy vállalat output piacán a profitmaximalizálás feltétele továbbra is a határbevétel és határköltség egyenlősége (MC = MR).
Az inputtényezők piacán is vizsgálhatjuk a bevételek és költségek alakulását, az input mennyiségétől függően. Egy pótlólagos munkafelhasználás (L) következtében bizonyos mennyiségű határtermék (MPL) keletkezik. Ez a vállalat TR összbevételét MPL × MRx = MRPL mennyiséggel növeli, míg az (TC) összköltséget a L × PL = MFCL mennyiséggel.

A határtermék-bevétel (MRPL) az adott inputtényező határtermékének és ennek eladásával elérhető piaci egységárnak a szorzata.

Képletben: MRPL = MPL × MRx.

Kompetitív vállalat esetén megegyezik a határtermék-érték VMPL = MPL × Px nagyságával.

A tényező-határköltség (MFCL) az adott input tényező mennyiségének változása és az adott input egységárának szorzata.

Képletben: MFCL = L × PL.

Egy vállalatnak addig érdemes növelni input felhasználását, amíg az újabb tényező által termelt áru értéke meghaladja a tényező felhasználásának költségeit. Az optimális érték a kettő egyenlőségénél alakul ki.

Egy tényező felhasználása akkor optimális, ha határtermék-értéke egyenlő a tényező-határköltséggel.

Több tényező esetén természetesen minden tényezőre külön-külön igaznak kell lennie az előző összefüggésnek.
A vállalat tehát többszörös optimalizálást folytat. Az MC = MR összefüggés teljesüléséhez az MRP = MFC egybeesés szükséges.


A tőkepiac

A termeléssel létrehozott anyagi termelési tényezők, valamint a pénz és értékpapírok együtt alkotják a tőkepiacot.

A tőkeeszközök piaca

A termelt tőketényezők piacát megkülönböztetésül tőkeeszközök piacának nevezik. Főbb részei a gyártóberendezések, járművek, alkatrészek, féltermékek, anyagok, energia, mezőgazdasági termények piacai. Tőkeeszközöket vállalatok, vállalkozók vásárolnak nagy mennyiségben és értékben.
A nyersanyagok és mezőgazdasági termények egy része speciális szervezett piacon, az ún. árutőzsdén (terméktőzsde) kerülnek forgalomba.

A terméktőzsde a nagy tömegű nyersanyagok, alapanyagok, mezőgazdasági termények adásvételének színtere, intézménye.

A tőzsde előnye, hogy több vevő és több eladó találkozhat egyszerre, s gyorsan értesül mindenki az árakról és az eladott mennyiségekről. A tőzsde nem profitorientált szervezet, a vevők és eladók önkéntes társulása. Ma már piacszabályozó szerepet is játszik. A tőzsdén kialakult árak befolyásolják az egyéb piacok árait is. Lényegéhez tartozik a tőzsdei spekuláció is, amikor későbbi határidőre kötnek üzletet az akkori nyereség reményében.
1991-ben újra megnyílt a Budapesti Árutőzsde. Jelenleg három szekciója van: a gabonaszekció, a hússzekció és a kicsit nem ideillő devizaszekció.


Tőkebefektetés - kamat - profit

A vállalatok tőkéjük egy részét lassan megtérülő állótőkében, másik részét gyorsabban mozgó ún. forgótőkében tartják. Egy vállalat a piachoz való alkalmazkodás során (terjeszkedés, visszafogás, más vállalat felvásárlása) tőkemozgásokat hoz létre.
Egy vállalat bővítéséhez nem mindig áll rendelkezésre saját tőke. Ilyenkor gyakran hitelt vesznek fel, vagy eszközöket bérelnek (lízing). Teljesen mindegy, hogy pénzt, vagy eszközt vesz kölcsön a vállalat, mindegyikért kamatot kell fizetni.
A tőkeeszközök bérbevételével szétválik a tőketulajdonos és a vállalkozó szerepe. A lízingelt gép a bérbeadó tulajdonában marad, az ő jövedelme a használatért kapott kamat. A vállalkozó a gépet profitszerzésre használja, az ő jövedelme a nyereség.

A tőketulajdonos jövedelme a kamat, a vállalkozó jövedelme a vállalkozói nyereség, vagy profit.


Saját tőketényezőket használva is két része van a tulajdonosvállalkozó jövedelmének: a kamat és a vállalkozói nyereség.

A kamat ez esetben implicit költségként jelentkezik, a normálprofit legfontosabb eleme. A vállalkozó profitja nem kialkudott érték, hanem egy maradvány, a költségek feletti bevétel nagysága, míg a munkabér, kamat, földjáradék egy szolgáltatás meghatározott ellenértéke.


Tőkebefektetések értékelése-vagyonértékelés

Tőkebefektetés, ha valaki vásárol egy újabb gépet, bővíti az üzemét, de ide tartoznak a vállalatfelvásárlások is. A tőkebefektetések értékelése a tervezett befektetési lehetőségek összehasonlítása, értékelése az előzetes kalkulációk alapján. Vállalat, vagy nagyobb üzem vásárlásakor meg kell határozni annak értékét. Erre szolgál a vagyonértékelés, tehát része a tőkebefektetés értékelésének. Ezt általában könyvvizsgáló társaságok végzik.
Egy vállalatnak többféle gazdasági értékelése lehet egyidejűleg:

A könyv szerinti érték a vállalati vagyontárgyak ún. nettó értéke. Ez a beszerzési áron, a tényleges költségekkel elkönyvelt bruttó eszközérték, levonva belőle az eszközök elkönyvelt értékcsökkenését.

 

Vagyonértékelés módjai

 

Egy tényező tőkésített értéke

A tőkésített, vagy üzleti érték egy befektetés jövedelmezőségének megállapítására, vagy több befektetési lehetőség közötti választásra szolgál.

A tőkebefektetések értékelésekor csak azonos időpontra átszámított jövedelmeket és költségeket szabad összehasonlítani.

A különböző időpontbeli pénzeket, vagy leszámítolhatjuk az első időszakra (diszkontálás), vagy "felkamatolhatjuk", azaz kamattal növelhetjük az utolsó időszakra.
A kamattal való növelés esetében a jövőbeni értéket (FV) állapítjuk meg a piaci kamatláb (r) és az időtartam figyelembevételével. PV0 a jelenérték.

A tőke jövőbeni értéke a t-edik évben: FVt = PV0(1 + r)t. Ez egy adott összeg kamattal növelt értéke egy későbbi időpontra.

A diszkontálás a jövőbeni pénzösszeg jelen értékének (PV0) meghatározása a kamatláb és időtartam figyelembevételével.

Egy jövőbeni pénzösszeg jelenértéke: PV0=FVt×(1/(1+r)t).

Egy vagyontárgy tőkésített értéke a jövőbeni jövedelmek jelenértéke. Ez a jövőbeni jövedelmek kamatlábbal diszkontált hozadékösszege.

Most már egy meglévő vagyontárgy értékét meg tudjuk határozni, de vizsgáljuk a tervezendő befektetéseket. Ez abban különbözik az előzőektől, hogy a jövőbeni jövedelmek jelenértékéből le kell vonni a befektetett összeget is. Így kapjuk a nettó jelen értéket.

Nettó jelen érték a tőke jelen értéke és a befektetési összeg különbsége.

Minél nagyobb ez az összeg, annál inkább jó egy tőkebefektetés, így az azonos befektetési összegek esetén így tudunk rangsorolni.

Belső kamatláb az a szám, amely megmutatja, hogy egy tőkebefektetés évi hány százalék kamatot hoz belátható időtávra.

Azaz milyen kamatlábra kellene cserélni a piaci kamatlábat, hogy a befektetés nettó értéke nulla legyen. Ha ez nagyobb, mint a piaci kamatláb (ilyenkor a nettó jelenérték pozitív) megéri elindítani a befektetést, ha kisebb, akkor nem. Jövedelmező befektetések összehasonlítására nem alkalmas.


Pénz- és értékpapírpiac

A pénz és az értékpapírpiacok döntő fontosságúak egy fejlett pénzgazdaságban. Lényegében ez a piac biztosítja a tőke legjobb allokálását, hiszen itt koncentráltan jelen van minden lehetőség, és mivel a szabad piac feltételei érvényesülnek, ezért a legjövedelmezőbb befektetések kerülnek majd megvalósításra. A reáltőkemozgások mindig valamilyen pénzmozgást takarnak, ezért nevezhetjük a pénz- és értékpapírpiacot tőkepiacnak.
A tőkepiacon, mint minden piacon adva a kereslet és a kínálat. A kettő együttes mozgása alakítja ki a kívánatos egyensúlyt, ezáltal meghatározva a megtakarítások, és befektetések nagyságát és a kamatlábat. A kínálati oldalon áll mindenki, aki megtakarításait nem hagyja otthon állni, hanem pénzét valamilyen értékpapírba vagy vállalkozásba befekteti. A keresleti oldalon állnak azok a vállalkozók, vállalatok, akiknek pénzre van szükségük elgondolásaik megvalósítására. Hogy ez minél egyszerűbben történjen meg a tőkepiacon jelen vannak azok a közvetítő szerepet betöltő hitelintézetek, bankok, brókercégek, amelyek tevékenységükért rendes profithoz jutnak.

A tőkepiac keresleti oldalának legfontosabb szereplői: állami költségvetés, önkormányzatok, részvénytársaságok.

A tőkepiac kínálati oldalán állnak az intézményi befektetők, és a magánbefektetők.

A tőkepiac termékei az állampapírok, a bankkötvények, a vállalati és önkormányzati részvények, szövetkezeti részjegyek, befektetési jegyek, a biztosítások és tartós bankbetétek.

A bankbetétek közül csak azért a tartósak vannak megemlítve, mert az egy évnél rövidebb időre vonatkozó tranzakciókat pénzpiaci műveletnek tekintjük, az ennél hosszabbakat a tőkepiac részének.

 

A tőkekereslet, kínálat és a kamat

Kereslet

A vállalat azért keresi a pénzt a tőkepiacon, mert úgy gondolja, hogy a tőke, mint termelési tényező határterméke nála nagyobb lenne mint a határköltsége, ami nem más mint a piaci kamatláb. A tőke határtermékét jól érzékelteti a belső kamatláb. Ezek után bátran kijelenthetjük, hogy egy termék termelését addig érdemes fokozni pótlólagos tőkebefektetéssel, amíg a pótlólagos befektetés belső kamatlába a piaci kamatlábnál magasabb. A tőkepiaci kereslet a vállalatok így levezetett egyéni tőkekeresleteinek összegződése.

Kínálat

A tőkekínálat elsősorban a megtakarítások nagyságától függ. Ha valaki fogyasztását szeretné későbbre elhalasztani, és el nem költött pénzével megjelenik a tőkepiacon, máris bővíti a tőkekínálatot.
A tőkénél külön kell választanunk a reáltőkét és a pénztőkét. A pénztőke maga a pénzmennyiség, amelynek ugyan óriási a jelentősége, de a ténylegesen elfogyasztható javakat közvetlenül a reáltőke, a gépek és berendezések valamint az ember együttműködése hozza létre.

Kamat

A kamat a várakozás díja. Annak az ellenértéke, hogy a pénz tulajdonosa pénzét nem költi el, hanem azt későbbre halasztja, és olyan valakinek adja kölcsön, akinek viszont a jelenben van rá szüksége. Nagyságát a tőkekereslet, kínálat valamint a befektetés kockázata dönti el. Általában minél nagyobb a befektetés kockázata annál nagyobb a kamatláb.


A kötvény

Az üzleti életben gyakran előfordul, hogy egy vállalatnak tőkére lenne szüksége, és ezt nem képes saját megtakarításaiból fedezni. Ezért szüksége van külső pénzügyi erőforrásokat bevonni. A lehetőségei rövid távú hitelre: bankhitel, váltó, szállítói hitelek; hosszú távra: bankhitelek, értékpapírok (kötvény, részvény) kibocsátása.

A kötvény határozott időre szóló, hitelviszonyt megtestesítő, egyedileg meghatározott kamatozású értékpapír.

A kötvény konkrét kibocsátási árát, névértékét, kamatozási és visszafizetési feltételeit a vállalat határozza meg. Érdemes minél vonzóbbra alakítani ezeket a feltételeket, hiszen a hitelezők maguk döntik el, hogy megveszik a kötvényt vagy sem. A kötvény kellemes tulajdonsága hogy annak lejárta előtt azt nem kell visszafizetni, de a fejlett tőkepiacok esetén, a másodlagos piacon a hitelező mégis eladhatja kötvényeit. Ezeken a piacokon a kötvények nem a kibocsátáskor meghatározott névértéken cserélnek gazdát, hanem a valós piaci értékükön. Ezt a két értéket meg kell különböztetnünk egymástól.

Névérték a kötvény kibocsátásakor megállapított és a kötvényre rányomtatott eladási egységár.

Forgalmi érték, más néven kötvényárfolyam a kötvény adott időpontban jellemző, piaci ára.

 

A részvény

A vállalat részvények kibocsátásával is előteremtheti a szükséges tőkét. Ekkor a részvényt megvásárló személy fix kamatozás és lejárat nélkül a vállalat tulajdonosává válik.

A részvény lejárati határidő nélküli értékpapír, amely a vállalat vagyonának egy tulajdoni hányadát testesíti meg.

A részvényeknek is kialakult másodlagos piaca; ez általában az értéktőzsdén, vagy azon kívül: befektetési alapok, brókerházak, intézményi és magánbefektetők közvetlen cseréje formájában.
A részvénynek vannak nagyon fontos, és egyedi sajátosságai:

.

Az értéktőzsde

Az értéktőzsde önkéntes tagságon alapuló nem profitcélú intézmény, amely az értékpapírok szervezett cseréjét biztosítja.
Az értéktőzsde legfontosabb feladatai:

- feladatok -

- archívum -

- versenyfeladatok -

- 8. heti versenyfeladatok megoldása -

- vissza a tematikához -