X. Munka-, föld- és ingatlanpiac

Munkapiac

A munka a társadalom legfontosabb erőforrása a javak termelésében. A munkapiaci egyensúlyt a kereslet és a kínálat alakítja ki. Azt hogy egy ember mennyit hajlandó dolgozni, az az egyéni preferenciáitól függ. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az ember valamilyen külső vagy belső kényszer hatására dolgozik. Mint fogyasztó az életszínvonalát próbálja maximalizálni, éppen ezért négy fontos tényező alakítja a munkakínálatát:

• Életminőség
  
• Munkaidő
  
• Szabad idő
  
• Jövedelem
  

Ezek a tényezők együttesen alakítják ki, hogy ki mennyit dolgozik. Az életminőség maximalizálásában fontos szerepe van a jövedelemnek. Az a pénzösszeg, amit a munkáért kapunk nominálbérnek nevezzük, az ebből megvásárolható áruk körét pedig reálbérnek. A dolgozó életszínvonalának legjobbá tételében igyekszik a számára legoptimálisabb arányt megtalálni a szabadidő és a munkaidő között. A kettő közül a szabad idő a mikroökonómia feltevései szerint a hasznos jószág. A munka feláldozott energia, a munkaidő feláldozott szabad idő, ezért a munkában eltöltött idő feláldozott hasznosságot jelent. Az egyéni életminőség érdekében a fogyasztó a jövedelem és a szabad idő valamilyen mennyiségét választja ki.
A munkakínálati függvény a jövedelemszint függvénye, de eltérően más keresleti függvényektől az alakja visszahajló lesz a szabadidő-preferenciái miatt. De miért?
A munkavállaló a jövedelemszint növekedéséért kezdetben növeli munkáját, majd egy szint elérése után értékesebb lesz számára a szabadidő, és inkább csökkenti munkakínálatát.

A munkakeresleti függvény már sokkal konkrétabb és egyértelműbb: a pótlólagos munkaerő-bevonás határtermék-bevétele határozza meg. A vállalatok annyi munkaerőt keresnek, és olyan áron, amennyire a tényező-felhasználásuk optimalizációja értelmében szükségük van (tehát a tényező-határköltségük egyenlő legyen a tényező határtermék-bevételével).
A piaci munkakínálati függvény alakja nem visszahajló (nem érzékelhetően), mert más piaci tényezők is befolyásolják, mint a jövedelem és a szabadidő. Ilyen befolyásoló tényező például a népesség száma, korösszetétele, az iskolázottság, a képzettség, társadalmi szokások.

A humán tőke

A humán tőke, a szakértelem más, mint a többi termelési tényező; egyrészt hosszú távú tőkebefektetésnek számít, másrészt nem használódik el hanem még növekszik is munka közben. Nagyon fontos tényező a termelésben, és jellemző, hogy a hazánkban nem a megfelelően díjazzák a szaktudást. A humán tőke értékelésére alkalmas eszköz a jelenérték-számítás, mert a ráfordítási tényezők megfeleltethetők költségeknek az érte kapott jövedelem pedig hozamoknak. A munkabérek szakmák szerinti arányainak különbsége erre vezethető vissza.

Munkabérek

A munkabérek a kereslet és a kínálat egyensúlyától függnek. Felső határa a határtermék-bevétel piaci értéke, alsó határa pedig, hogy a dolgozó munkával kapcsolatos ráfordításait kompenzálja.
A munkapiacon nem uralkodik tökéletes verseny, hiszen nagyon sokféle törvény, jogszabály, és hagyomány befolyásolja.

A vállalkozó mint termelési tényező

A vállalkozási, vezetői képességek a humán tőke egyik különleges elemét jelentik. A vállalkozói, vezetői tevékenység azt jelenti, hogy képes koordinálni, és a többi termelési tényező együttműködését biztosítani. A vállalkozó szerepe talán legtisztázatlanabb a termelési tényezők közül, könyvtárnyi irodalom próbálja megmagyarázni, és besorolni. A mostanában legelfogadottabb állás szerint:

A vállalkozók "beazonosítása" komoly nehézségeket jelenthet egyes vállalatoknál. Egy egyszemélyes vállalkozásnál nyilvánvaló, hogy ki az üzletvezető, de mi a helyzet egy multinacionális óriásvállalatnál, ahol ráadásul a részvényesek nagy létszámban, földrajzilag szétszórva helyezkednek el? Az ilyen vállalatok élén egy menedzseri réteg áll, ami betölti a vállalkozói funkciókat, de ellenőrzésükre a részvény feljogosít. Ezért a menedzserek bármikor leválthatók a részvényesek által. Nagyon sok problémához vezet, hogy a vezetői és a tulajdonosi funkciók így elkülönülnek egymástól. Összességében elmondhatjuk, hogy a napi irányításért a menedzserek a felelősek, de végső soron a részvényesek a vállalat vállalkozói.

A vállalkozó jövedelme

A vállalkozó legfontosabb feladata, hogy a többi termelési tényezőt működő rendszerré szervezze. Ezért a tevékenységéért cserébe azt reméli, hogy a vállalkozás sikeres lesz és profitot hoz.

Természetesen egy egyszemélyes vállalkozásban, ahol a vállalkozó egy személyben tőketulajdonos, földbirtokos, munkás és vállalkozó is, az elért profit nem csak a vállalkozói jövedelem. A számviteli bruttó profit nagyon sokféle nyereséget magában foglal. A vállalkozói jövedelem leginkább a gazdasági profit nagyságával érzékeltethető. Ezt pedig úgy számíthatjuk ki, hogy a bevételből a teljes termelési ráfordítást (kamat, járadék saját eszközei után, bér jellegű költségek személyes munkája után, plusz az explicit és implicit költségek).
Látható, hogy elég nehéz meghatározni csak a vállalkozói tevékenység jövedelmét.
Érdekesség, hogy ha egy piacon egy iparágban tökéletes verseny uralkodik, akkor hosszú távon nincs gazdasági profit, tehát vállalkozói nyereség sincs. Ezek után azért vállalkoznának az iparágban mégis, mert a szokásos normálprofitra szert tehet a vállalkozó. A valós életben persze nem is érvényesülnek a szabad verseny feltételei, plusz újítással és információ-előnnyel elég rendes vállalkozói jövedelemhez lehet jutni.

A föld- és ingatlanpiac

A föld a legsokoldalúbb gazdasági erőforrás. A gazdaság legtöbb szereplőjének szüksége van földterületre.

A föld bérleti díja

A piacgazdaságban természetes, hogy a tulajdonos bérleti díjat kér a földért. A földet trágyázás, gyümölcstelepítés, épületek tehetik értékesebbé. Ezért a földterület, mint termelési tényező számos tőkebefektetést is tartalmazhat. A bérleti díj két részletből tevődik össze. A területen található tőkebefektetések kamata és a föld puszta használatáért fizetett földjáradék összessége.

A bérleti díj is kereslet-kínálat hatása alatt áll. A bérleti díj nagysága a föld minőségével, termőképességével és a rajta termelhető mezőgazdasági termékek árával van összefüggésben. A föld minősége fizikai, biológiai, domborzati, éghajlati tényezők és közgazdasági sajátosságok együttese (a piactól való távolság fontosabb lehet a domborzatnál).

A föld mennyisége adott, nem növelhető, kínálata ezért konstans, független a bérleti díjtól. A bérleti díjat a származékos keresleti tényezők határozzák meg. A föld bérleti díjának nagyságát a rajta termelhető áruk határtermék-bevétele alapján kialakuló tényezőkereslet jelöli ki a kínálat vonalán.

A bérleti díj nagysága függ a föld minőségétől, termelőképességétől (MRPA nő). A piacon tehát nem azért magas a mezőgazdasági termék ára, mert magas a bérleti díj, hanem azért magas a bérleti díj, mert magas a termék ára.

A földek adásvételi piaca

Földet nem csak bérelni, venni is lehet. A földet nem építették, nem termelték, árát így nem határozhatja meg valamilyen explicit költségráfordítás, s megfelelő használat mellett nem is használódik el. A föld árát a földjáradék határozza meg. Ha valaki 20000 forintot kapna évente, ha bérbe adná a földjét, akkor olyan összegért hajlandó eladni, amit ha berak a bankba évi 20000 forint kamatot kap (ez az összeg a bérleti díj és a kamatláb hányadosa). 20%-os kamatláb esetén a fenti tulajdonos 20000 / 0,2 = 100000 forintért lenne hajlandó eladni földjét.

Egy földterület értékébe beleszámít minden vele kapcsolatos tőkebefektetés, így a rajta lévő utak, raktárak, öntözőrendszerek, stb.… . A termőfölddel, mint termelési tényezővel kapcsolatos fontos tulajdonság, hogy elvileg a végtelenségig használható és nem amortizálódik (sőt az értéke egyre jobban nő). Így a földvásárlás a pénzmozgás egyik alapvető tényezője.

A termelő erőforrások jövedelmei

Az előzőekben megtanultuk, hogy az erőforrások használatáért versenyképes díjat kell fizetni. A munkáért munkabért, a földért földjáradékot, a tőketényezőkért kamatot kell fizetni. A vállalkozó jövedelme a profit.

Fontos kérdés, hogy az egyes erőforrások hogyan részesüljenek a megtermelt jövedelemből.

A jövedelmek funkcionális elosztásának elve szerint az egyes erőforrások határtermékük és felhasznált mennyiségük arányában járulnak hozzá a termelési eredményhez.

Ilyen mértékben kell részesedniük a megtermelt jövedelemből.
Ezen felfogás alapján a vállalkozóknak - mivel a határtermék-bevétellel megegyező nagyságú használati díjat kell fizetniük - nulla profitot kellene termelniük. Ennek ellenére nyereséggel dolgoznak. Ez azzal magyarázható, hogy a vállalkozó a határtermék-bevételnél kevesebbet fizet a használatért, vagyis elvesz az erőforrásra jutó jövedelemrészből, kizsákmányolja azt.

A funkcionális jövedelemelosztás elve szerint kizsákmányolnak egy tényezőt, ha nem fizetik meg érte a termelési hozzájárulásának megfelelő jövedelmet.

- feladatok -

- vissza a tematikához -