Vállalatok a nemzetközi piacokon

Eddigi elemzéseink és vizsgálódásaink középpontjában - legyen szó akár tökéletes versenyről vagy monopóliumról - zárt nemzetgazdaságok voltak. Ezekre mind jellemző az egységes pénznem, a kultúra, a törvények és sok egyéb piaci sajátosság.

Nagyon széles értelemben a nemzeti piacok összessége és azok kapcsolatai együtt alkotják a világpiacot.
Van-e egységes világpiac? A történelmi fejlődés és a globalizáció ennek az irányába mutatnak, de egyelőre tényleges gazdasági és piaci összefonódásról még nem beszélhetünk. Jelenleg három nagy piaci egység létezik a világon: USA, Japán és az EU közös piaca.
Mit jelent egy vállalat szempontjából a világpiac? Egy konkrét székhelyű vállalat vagy a belpiacra, a saját nemzetgazdaságába, vagy egy másik ország nemzetgazdaságába, külpiacra termel.

A nemzetközi piacok részét képező nemzeti piacok nagyon elkülönülnek egymástól. Mindegyiknek más jogi, kulturális, történelmi, gazdasági háttere van, éppen ezért a nemzetközi piacra való belépés nem könnyű. Korlátok mennyiségében leginkább a monopolpiacokhoz lehet hasonlítani.

A nemzetközi piac legfőbb sajátosságai:

• A szereplők erőviszonyai egyenlőtlenek;
  
• Korlátozott a piacokra való be-és kilépés;
  
• Eltérő törvényekhez, rendeletekhez, szabványokhoz, kultúrához kell alkalmazkodnia a külpiacra lépőnek;
  
• Eltérőek a pénznemek és a pénzrendszerek;
  
• Eltérőek az árarányok (pl. Olcsó élelmiszer, drága technika vagy fordítva);
  
• Eltérő a költségszerkezet (drága munkaerő és olcsó technika, olcsó nyersanyag és drága technika, stb.);
  
• Eltérő az adók rendszere
  
• Vámok korlátozzák a nemzetközi forgalmat
  
• A belföldinél többnyire nagyobbak a szállítási távolságok és költségek.

Néhány kiegészítés a felsoroláshoz:

• A vámok mikroökonómiai jelentése, hogy megemeli a termék költségeit, ezáltal megvédi a hazai termelőket és a foglalkoztatást.
  
• Egyes országok külön nemzeti pénzzel rendelkeznek. Ezeket a nemzetközi forgalomban valutának nevezzük, amelynek forgalma és ára is van.

A nemzetközi munkamegosztás

A nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiépülésének első oka a kereskedelem volt, de ez mostanára jelentős munkamegosztássá fejlődött. Ma már az országok annyira egymásra vannak utalva, hogy súlyos gondokat okoz a nemzetközi kapcsolatok beszűkülése.

Az országok közötti kereskedelem alapvetően vállalatok közötti kereskedelem, de a külpiacra lépő vállalat szempontjából a partnervállalat és a partnerország ismerete egyaránt lényeges.

A partnerország fontosabb környezeti tényezői:

• Gazdasági környezet: az ország fejlettsége, mérete, szállítási, hírközlési sajátosságai, fizetőképessége (eladósodottsága), valutájának bizonytalansága, a piac igényessége, nyersanyag-ellátottsága, gazdaságpolitikája.
  
• Politikai-jogi környezet: az ország biztos vagy bizonytalan politikai helyzete, politikai berendezkedése, a kormány külkereskedelmi korlátozásai, a vámok, az adók, a szabványok, az engedélyezési eljárások, a termékek, a tőke jogi védelme.
  
• Kulturális környezet: az adott ország kulturális, vallási, erkölcsi sajátosságai, szokásai, hagyományai.
  
• Vállalkozási környezet: a vállalkozások működési feltételei, támogatása. A gazdasági kapcsolatteremtés feltételei, nehézségei.

Ezeknek a környezeti tényezőknek az ismerete alapvető fontosságú a külpiacra lépő vállalat szempontjából.
Miért kereskednek egymással az országok? Mert így - köznapi szóhasználattal - olcsóbban juthatnak bizonyos termékekhez, mintha otthon állítanák elő.
Ennek a jelenségnek a közgazdasági összefüggéseit már régóta kutatják a közgazdászok. Elég hamar arra a megállapításra jutottak, hogy a nemzetközi kereskedelem fő mozgatórugója az országok közötti komparatív előnyökben és hátrányokban keresendő.

A táblázat azt mutatja meg, hogy Angliában és Portugáliában, mennyi munka kell egy egység bor illetve posztó termeléséhez.

Látható, hogy Portugália mind a bor és a posztó előállításában is abszolút előnyben van, mégis akkor jár a legjobban, ha csak bort termel (ott nagyobb az előnye), hiszen a bort Angliának eladva, abból a pénzből több posztót vehet, mintha termelési tényezőit átcsoportosítva posztót is előállítana.
Anglia ugyanúgy jobban jár, ha csak posztót termel, mert azt eladva Portugáliának annak értékén több bort vehet, mint ha ő állítaná elő (lemondva ezzel a posztó termeléséről).
Ki fogja a külkereskedelemből származó hasznot realizálni? Ez a bor és a posztó világpiaci árától fog függeni. Most mellőzzük a matematikai levezetést, de biztosan kijelenthetjük: minél inkább közelebb állnak a világpiaci árak a szabad kereskedelem nélküli, autark árakhoz, annál kisebb részét realizálják a haszonnak az adott ország vállalatai.

A komparatív előnyökre vonatkozó néhány fontos tanulság:

• Gyakorlatilag mindig létezik komparatív előny két ország között valamely termékben;
  
• A valuták árszámításával kimutatott árak általában jelzik a komparatív előnyöket és hátrányokat (torzító lehet a valuták árfolyamának ingadozása, az egyéb ráfordítások hatása stb.);
  
• Az előnyös kereskedelem nem az abszolút, hanem a komparatív előnyökön alapul (nagy abszolút előnyök-hátrányok mellett is lehet kicsi vagy nagy a komparatív előny);
  
• A komparatív előnyök bemutatott példái "pillanatnyi" előnyöket jeleznek, de ettől nagyon eltérő lehet a hosszabb távú előnyök alakulása (sok egyéb tényező is befolyásolja az előnyök alakulását hosszabb távon).

Komparatív előny hosszabb távon

A komparatív előnyök realizálása sokkal könnyebben megy hasonló fejlettségű országok között. Van egy elmélet, a termékciklus-elmélet, amely szerint a külkereskedelem jelentős hányada az ún. termékciklusokkal függ össze. Ez nem mond ellent a komparatív előnyökre épülő elméletnek, hanem kiegészíti azt. Legfontosabb jellemzője, hogy hosszabb távon más és más tényezőnek van szerepe a termelésben. Ez alapján a komparatív előnyök egy termék esetében megfordulhatnak. Például:

• A terméket a felfedező országban gyártják, s előbb a legfejlettebb piacokon adják el.
  
• Ha sikeres a termék, akkor keresik az olcsóbb előállítási költségeket és az újabb piacokat.
  
• Az anyaország importőrré is válhat a termék életciklusának a vége felé. Ekkor az "anyaország" többnyire már újabb variánsokat, újabb típust gyárt az adott termékcsaládon belül.
  

A vállalat külpiacra lépése

A nemzetközi kereskedelemben a vállalatok természetesen megpróbálnak valamilyen formában kilépni a külső piacokra. Ennek a folyamatnak a szándékai, formái és eszközei többféleképpen csoportosíthatók. Célja szerint lehet export vagy import esetleg a kettő együtt. Ezen belül az export lehet áru, szolgáltatás vagy tőkeexport.
A piacra lépés formái, fokozatai:

• Közvetett export
  
• Közvetlen export
  
• Licenc és know-how eladás
  
• Vegyes vállalat alapítása
  
• Közvetlen külföldi beruházás
  
• Teljes skálájú nemzetközi termelés és marketing

Ezek a formák egyben fokozatoknak is tekinthetők, mert különböznek egymástól a külpiaccal való kapcsolat mélysége és intenzitása tekintetében.
A közvetett export esetén a vállalat nem kerül közvetlen kapcsolatba az importáló ország piacával. Általában a vállalat egy közvetítő kereskedőnek adja el az áruját, szabadkezet adva annak az áru további sorsáról. Tipikus példája az alkalmi export. Kis kockázattal jár, de ennek megfelelően a profit is kicsi.
Közvetlen export az a forma amikor a vállalat saját néven és önmaga értékesíti termékét a külföldi piacon. Ez a fokozat már sokkal költségesebb, és nagyobb kockázattal is jár, de megnő a jövedelmezőség is. A vállalat sokkal jobban megismeri a piacot ha saját maga is jelen van.
Licenc és know-how exportja esetén a vállalat nem a terméket adja el, hanem a gyártási eljárás titkait és a jogokat. Ez a forma jóval többet hozhat, de annál nagyobb a kockázata is.
A külföldi partner hanyagsága, nem megfelelő minőségű termékek előállítása komoly veszteséget okozhat a vállalatnak más piacokon is. Ha pedig a licenc felhasználó nagyon "jó", akkor fennáll annak a veszélye, hogy kisebb módosítások után mint konkurens lépjen fel.
A vegyes vállalat egy olyan piacra lépési lehetőség, amely bármilyen más formából kifejlődhet. Lényege, hogy a vállalat aktív tőkével is beszáll a külföldi üzletekbe, ezáltal megnő a befolyása, és a kapott információ mennyisége is.
Közvetlen beruházással a vállalat teljesen új telephelyet létesít a célpiacon. Ezáltal teljes mértékben alkalmazkodnia kell az ottani törvényekhez és szokásokhoz. Cserébe teljes döntési szabadsága van és e profit is realizálja. Az ilyen típusú vállalkozásoknak gyakori oka a vámfalak megkerülése és a szállítási költség lecsökkentése, valamint az olcsóbb termelési tényezőkhöz való hozzájutás. Ezeket működő-tőke kivitelnek nevezzük.
Teljes skálájú nemzetközi termelés és marketing során a termelés és az értékesítés egy multinacionális nagyvállalat világpiaci stratégiája alapján történik. Központilag döntik el, hol szerzik be a nyersanyagot, hol gyártnak, hogy értékesítenek. A vezetés és egész szervezete is nemzetközi, több országot átfogó. Ilyen például az IBM.

Ha megfigyeljük a vállalatok a piacra lépés lehetőségeit, észrevehetjük hogy a kisvállalatok eleve esélytelenek olyan hatékonyság elérésében, mint a nagyok (nem csak ezért). Levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy összefüggés van a vállalati méret és a nemzetközi kapcsolatok között.

Verseny a nemzetközi piacokon

Ahhoz, hogy egy vállalat sikeresen működjön, a verseny sok részterületén kell sikerrel szerepelnie. A legfőbb ilyen területek: árak, költségek, a termék illetve a minőségi tényezők.

A termékek versenye

A verseny legfőbb tényezője a termék a maga fizikai valóságában.

Ez a definíció egyrészt azt jelenti, hogy bármi "piaci termék", ami eladható, másrészt az, hogy a piaci termékhez lényegéhez ugyanúgy hozzátartoznak az üzleti és piaci sajátosságok is, és ezek a dolgok legalább ugyanolyan fontosak a termékek és termékcsoportok minőségi versenyében.

Termékdifferenciáció

Ha megfigyeljük a fejlett országok külkereskedelmét, észrevehetjük, hogy tömegesen cserélnek egymás között olyan termékeket, amelyeket kisebb eltéréssel szinte mindenhol gyártanak. Ennek az a célja, hogy az a kisebb eltérés jelentősen bővíti a választékot. A termékek "nagyjából" egyformák csak kisebb megkülönböztető jegyekkel differenciálják a termékeket.

Globális termékek

Globális termékek azok, amelyeket lényegében azonos változatban értékesítenek a világ legtöbb országában, és csak ritkán és minimális mértékig módosítják a helyi piac sajátosságaihoz. Az ilyen termékek megítélése elég furcsa; egyesek szerint a gyártók ráerőltetik a fogyasztókra standardizált termékeiket, ezzel csökkentik a költségeiket. Mások pedig elvárják, hogy az a termék az olyan legyen, mint mindenhol máshol a világon (például a svájci órák).
A globális külpiacra lépés legfontosabb eszköze a franchise.

Előnyei:

• az átvevő bevált terméket kap,
  
• gyors piacra jutás,
  
• kidolgozott technológia,
  
• jó az anyagellátás,
  
• az átadónak kevesebb a többletráfordítása,
  
• gyors bevezetés,
  
• az átvevő ismeri a helyi piacot.

Hátrányai:

• az átvevőnek: jelentős díjat kell fizetni,
  
• szigorú az ellenőrzés,
  
• az átadónak: az átvevő független cég.

Verseny a termékfejlesztésben

Ahhoz, hogy egy vállalat termékei sikeresek maradjanak állandóan az igényeknek megfelelően módosítani kell őket. A változtatás lehet:

• horizontális, ilyenkor nincs lényeges minőségi változtatás, csak apróbb módosítások.
  
• vertikális, amikor a korábbi termék egy vagy több lényeges jellemzője megváltozik.
  

Ezek a változtatások leginkább a vállalatok kutatás-fejlesztés területének produktumai, és komoly versenyszerepe van.

Az innovációs verseny, mint minden más a nagyvállalatoknak kedvez, hiszen csak ők rendelkeznek elegendő tőkével a kutatás-fejlesztésre. A kisebb vállalatok, ha mégis kitalálnak valamit, általában átadják a bevezetés jogát nagyobbaknak, vagy mint tőkőt beviszik egy életképesebb cégbe és beleolvadnak.

A költségek és a verseny

A termékdifferenciáció bár nagyon jelentős versenytényező, azért a nagyjából azonos termékek árai nagyon nem különbözhetnek egymástól. Az a vállalat hosszabb távon mindenféleképpen előnyben van, amelynek legkisebb a költségei.
A viszonylagos költségelőnyöknek van döntő szerepe a nemzetközi cserében is. A komparatív költségelőnyök hátterében az eltérő költségszerkezet áll. Megállapíthatjuk, hogy általában, ha egy országban viszonylag alacsonyabbak a munkabérek, akkor a munkaigényes termékek előállításában van komparatív előnye. Fontos, hogy nem a munkabér abszolút nagysága számít, és az is, hogy az olcsóbb munkaerő ugyanolyan minőségű munkára legyen képes.

A méretgazdaságosság

Általában egy vállalat minél többet állít elő egy termékből, annál kisebb lesz az átlagköltsége (legalább is egy elég nagy mennyiségig). Éppen ezért a felvevőpiac szűk volta is külpiacra lépésre serkent. Az export lehetősége nélkülözhetetlen a versenyképes termelési költségek eléréséhez. A vállalatoknak az az optimális, ha össztermelésüket sikerül az átlagköltség-görbe minimum pontjáig fokozni.

A költségek és a termelési méret kapcsolata

Működőtőke-export

Ennek a jelenségnek a létéről a külpiacra lépés kapcsán már volt szó. Nagy előnye, hogy az alacsony tényező-költségeket egyesíti a magas szintű technikával és munkaszervezéssel. Ilyenkor a komparatív előnyök kihasználása nem exporttal vagy importtal történik, hanem a termelés külföldre telepítésével.

Ár és a verseny

Az ár a termék egyik legnyilvánvalóbb tulajdonsága, mégis az árverseny a vállalatok nemzetközi versenyének legbonyolultabb formája. Ennek oka, hogy világpiacon még mindig nincs olyan nemzetközi szerv, amely rendeletekkel szabályozná a gazdaságot.
A gyors információ és tőkeáramlásnak köszönhetően egyes tömegcikkeknek egységes árai alakulnak ki a terméktőzsdéken, de általában jellemző, hogy a termékeknek nincs egységes világpiaci ára. A vállalatok minden piacon külön árakkal néznek szembe, a nagyobbak, akik képesek is befolyásolni az árakat minden helyen a saját profitmaximumukhoz tartozó árat szabnak meg.
Az ár a termék piacra lépésének stratégiai tényezője. Nagysága kifejezi a vállalat piaci céljait, ami szoros összefüggésben van a termék piaci életgörbéjével.

• Lefölöző árstratégia esetén a költségeket jelentősen meghaladó, magas indulóárat állapítana meg. Később ebből fokozatosan engednek. Sikeressége titka a termék újszerűsége, és rugalmatlan kereslet, valamint az, hogy a csökkenő ár az ismert terméket vonzóvá teszi.
  
  
• Behatoló árstratégia akkor célszerű, ha a vállalat a külpiacon először vásárlóbázisra akar szert tenni, ezért alacsony áron kínálja termékeit. Akkor sikeres, ha rugalmas a kereslet.

A nagyvállalatok gyakran alkalmazzák a behatoló árstratégiát, pedig nagyon veszélyes eszköz, hiszen könnyen tönkretehetik a hazai cégeket. Ezért aztán az országok kormányai gyakran alkalmaznak protekcionista eszközöket.

Itt kell még megemlíteni a dömpinget, mint gazdasági jelenséget. A támadó szándékkal megállapított alacsony ár célja, a korábbi vállalatok kiszorítása. Ezért ez komoly problémákat okozhat. Dömpingárnak lehet minősíteni például, ha a vállalat költségeinél alacsonyabb árat állapít meg. A dömping ellen mindenhol keményen védekeznek, ha bebizonyítják akkor a vállalatnak komoly büntetést és kárpótlást kell fizetnie. Hatékony módszer elkerülésére az, hogy a cégek ún. kartávolságnyi árat állapítanak meg, ami azt jelenti, hogy a belföldi versenytársakéhoz hasonló.

- feladatok -

- vissza a tematikához -