Esztétika és hermeneutika

   Ennek az anyagnak a hermeneutika a témája. Mi a hermeneutika? A középiskolában az irodalomtanítás nagy hangsúlyt fektet az íróra, annak életrajzára, és gyakran abból próbál következtetéseket levonni a műveivel kapcsolatban. Ezt nevezhetnénk életrajzcentrikus irodalomnak is. Az ilyen értelmezés gyakran működik, de nem jelenthet kulcsot az összes mű megértéséhez. Már akkor fellépnek a problémák, amikor a szerző (nevezzük így az írót) kitalál egy hőst, akivel narrátorként elmondat bizonyos történetet. Erre jó példa Kosztolányi Dezső és Esti Kornél viszonya. Esti Kornél Kosztolányi lenne, vagy az alteregója? Találunk-e párhuzamokat Kosztolányi és Esti "élete" között. Érdemes-e így vizsgálódnunk? Az életrajzcentrikus irodalomértelmezés és műértelmezés egyik nagy veszélye a bizonyos eszmék szolgálatába állása. Így történhetett meg, hogy egyes szerzők között szelektálva azoknak csak bizonyos műveit találják említésre méltónak. Így történt meg, hogy József Attila istenes verseit kiiktatták a kánonból. Létezik azonban egy másik szövegértelmezés, amelynek módszere a szövegből való kiindulás, és a szerző személye ilyen szempontból nem olyan fontos. Ez a hermeneutika módszere és tudománya. A hermeneutika görögül, 'kutatok, vezetek, magyarázok', vagyis értelmezéstan, az a diszciplína, amely a kifejezések megértésének interszubjektív szabályait kutatja. Bármilyen jelenség- vagy jelrendszer magyarázására, értelmezésére (exegézis) vonatkozó normákat és szabályokat, ill. törvényszerűségeket egybegyűjtő, rendszerező és eredetére vagy okaira visszavezető tudomány.

    Négyféle hermeneutikát különböztetünk meg: görög, zsidó és keresztény, ezen belül a katolikus és protestáns hermeneutikát. Valójában ezek nem annyira különböznek egymástól, hisz a keresztény mintegy "átemelte" a görög hermeneutikát, s míg látszólag nem "táplálkozott" a zsidó hermeneutika elemeiből, mégis számos elemét átvette.
   A görög hermeneutika megalapozója és fogalmának kidolgozója Arisztotelész volt. Az ókori hermeneutika nevezetes vitája során Homérosz allegorikus-anagogikus magyarázatának lehetőségeit védelmezte a kritikai-történeti magyarázókkal szemben, s végső fokon azt igyekezett bizonyítani, hogy Homérosz mindentudó volt, mint nagy jós pedig a jövőre vonatkozólag is mindent előre látott (a pergamoni grammatikusok vitája az alexandriaiakkal az i.e. 3. sz.-ban). A középkortól a 18. sz.-ig a tudománynak két fő válfaját különböztették meg, az egyik, az ún. hermeneutica sacra ('szent hermanautika') a Biblia-magyarázat elveivel foglalkozott, a hermeneutica profana ('világi hermanautika') pedig az antik szerzők szövegmagyarázatának elveivel.
   A 18. sz.-ban - párhuzamosan azzal, hogy a filológia immár nemcsak az antik szövegeket tanulmányozta, hanem általános szövegmagyarázattá fejlődött - a világi hermeneutika is a szövegértelmezés általános elvei felé fordult, másrészt pedig kialakult egy filozófiai jellegű ágazata is, amely a megértés általános kritériumainak kérdéseit kutatta. A hermeneutikának így napjainkban is három fő területe van:

  1. a filológiai hermanautika,
  2. a filozófiai hermanautika és
  3. a vallástudományi hermanautika.

   Számunkra az első az érdekes. A filológiai hermanautika a szövegértelmezés általános elveivel foglalkozik. A szűkebben felfogott filológiai problémákon túlmenően ide sorolhatók mindazok stilisztikai, poétikai és-verstani kérdések is, amelyek a mű egészét érintik, tehát olyan formajelenségekre vonatkoznak, amelyek az irodalmi alkotás értelmét meghatározzák, s így értelmezése szempontjából lényegesek. Különösen legújabban (főként a kontextus-vizsgálat és a szövegelmélet nyelvészeti-irodalomtudományi módszereinek elterjedése révén) általános szövegelemző és interpretációs eljárásként jelentkezik, amely egyesíti a szövegek apró vonásainak tanulmányozását az eszmei-poétikai mondanivaló egészének vizsgálatával. Elméletét a szellemtörténetből, J. G. Droysen historizmusából, J. Habermas "kritikai" közléselméletéből, valamint a társadalmi kommunikációelméletből veszi. Mindez eléggé heterogén szellemi háttér, mindazonáltal sok kérdésre feleletet ad, és ha bekövetkeznék valódi rendszerré fejlesztése, egy sokoldalú szövegvizsgálatot eredményezne, amely utal a művek keletkezésének és befogadásának társadalmi összetevőire is.

Feladatok

1. Kösd össze a szerzőt és a művet. A mű megjelenésének dátuma is segítségedre lehet!

Évszám
A mű címe
Szerző
1904 A mindennapi élet pszichopatológiája Roland Barthes
1918/22 A nyugat alkonya Julia Kristeva
1926 A szó az életben és a művészetben Mihail Bahtyin
1935 A műalkotások eredete Umberto Eco
1946 Mimézis - A valóság ábrázolása az európai irodalomban Erich Auerbach
1957 Mitológiák Martin Heidegger
1962 A nyitott mű Lukács György
1969 Az esztétikum sajátossága Sigmund Freud
1972 A filozófia pereme Szondi Péter
1975 Bevezetés az irodalmi hermenutikába Jacques Derrida
1979 Posztmodern állapot Oswald Spengler
1987 Fekete nap: depresszió és melankólia Francois Lyotard

2. Olvasd el figyelmes Albert Camus A művész és kora című írását!

3. Melyik műben szerepel és ki a szerzője?

Szereplő
Szerző
Asztrov    
Balga    
Baradlay Jenő    
Cumilla    
Dorian Gray    
Ficsor    
Mercutio    
Tartuffe    

- megoldás -

- vissza -