Externáliák, közjavak

Externáliák

Egy gazdasági tevékenység normális piaci adás-vétel tárgyát képezi egy termelő és fogyasztó között, akik a piacon keresztül szerződésben állnak egymással. Ha az adott tevékenység hatására a szerződő feleken kívül egy harmadlagos szereplőre olyan váratlan költségek hárulnak, vagy olyan haszontöbblete keletkezik, amelyre az nincs befolyással externáliáról, vagy külső hatásról beszélünk.

Az alaptevékenységet az externália forrásának, az érintett tevékenységet az externália tárgyának nevezzük.
Ilyen externáliát tartalmaz egy környezetszennyező gyár, vagy egy gyümölcsös mellett létrehozott méhtelep, amely növeli a termőképességet.

A tevékenységek egyéni és társadalmi megítélése.

A kizárólag csak az eladónál és a vevőnél jelentkező költségeket és hasznokat egyéni határköltség és egyéni határhaszon görbékkel ábrázolhatjuk. Ennek az egyensúlyában fog kialakulni a termelt mennyiség. Az externáliás hatások miatt a tevékenység egész társadalomra kiható költsége és haszna az egyénitől eltérő lesz, kialakulnak a társadalmi határköltség és társadalmi határhaszon görbék. A társadalmilag optimális termelési szint eltér az egyéni optimális kibocsátástól.

Az egyéni és társadalmi haszon és költség különbsége az externáliás haszon és az externáliás költség.

Az extern hatások csoportosítása

Az egyik lehetséges felosztás szerint pozitív és negatív externáliákról beszélhetünk.

Ebben az esetben a társadalmi határhaszon nagyobb, vagy a társadalmi határköltség kisebb az egyéninél. Ekkor az egyedi kalkuláció révén megvalósuló output kisebb lesz, mint a társadalmilag kívánatos mennyiség.

Ebben az esetben a társadalmi határhaszon kisebb, vagy a társadalmi határköltség nagyobb az egyéninél. Ekkor az egyedi kalkuláció révén megvalósuló output nagyobb lesz, mint a társadalmilag kívánatos mennyiség.
A pozitív és negatív externáliák két speciális példája az újítások (+) és a környezetszennyezés (-).
Megkülönböztethetünk fogyasztói, és termelői externáliákat is attól függően, hogy fogyasztói, vagy termelői tevékenység okoz külső hatást.

Az extern hatások és a hatékonyság

Az erőforrások társadalmi szinten akkor osztódnának el hatékonyan, ha minden esetben ismert lenne az adott tevékenység teljes, társadalmi haszna, illetve költsége és ezek figyelembevételével határoznák meg az optimális termelési mennyiséget. Ez a MSB = MSC pontban van.
A társadalmi optimum meghatározásához a külső hatások belsővé tételére (internalizálására) van szükség. A járulékos költségeket és hasznokat a belső szereplők számára érzékelhetővé kell tenni. Ekkor a társadalmi és egyéni hasznok és költségek megegyeznek.
A külső hatások belsővé tételének több módja van. Az egyik az érintett felek közötti önkéntes megállapodás, kompromisszum. Ezt gátolhatja a szereplők nagy száma. Ha nem tudnak megállapodásra jutni, akkor jogi eszközökkel kötelezhető a másik fél az extern hatások ellentételezésére. A jogi korlátozásokat, garanciákat hatásos jogrendszernek kell tartalmaznia.
Az externáliák kezelésének gyakori módja, hogy hatósági előírásokkal próbálják korlátozni a negatív külső hatásokkal járó, emberek sokaságát érintő tevékenységet. Ilyenkor nem az externáliák internalizálása, hanem a kialakulásának megelőzése a cél.
Az állam olyan externáliák esetén avatkozhat be hatásosan, amelyek nagy terjedelműek, sok embert érintenek. Adót kell kivetni a visszaszorítani kívánt negatív externáliák forrástevékenységére, az ösztönözni szándékolt pozitív externáliák forrástevékenységét pedig támogatni kell.
Az externáliák kezelése még nem megoldott. Alapvetően három területen szükséges az előrelépés. A jogrendszerbe kell beépíteni olyan új elemeket, amelyek lehetővé teszik az általánosan jellemző vitás kérdések gyors és egyértelmű eldöntését. Meg kell oldani az extern hatások mértékének megbízható mérését. Végül pedig szükség van egy környezetbarát szemlélet elterjesztésére, kialakítására.

Közjavak

A magánjavakra jellemző, hogy a fogyasztók között rivalizálás van a fogyasztásban, s megvalósítható a fogyasztók bizonyos részének kizárása. A magánjavakat piacon, pénzért lehet megszerezni, a kínálatot egyéni termelők biztosítják. Magánjavak esetén a fogyasztó pontosan azonosítható. Magánjavak lényegében a hagyományos piaci áruk.
A tiszta közjavak ezzel szemben azok a jószágok, amelyek fogyasztásából nem zárható ki senki, s amelyek egyének általi fogyasztása nem csökkenti a többiek rendelkezésére álló készletet, azaz nincs rivalizálás a fogyasztók között. A közjavak fogyasztásában a kollektív fogyasztás a jellemző, azaz egyidejűleg többen is fogyaszthatják ugyanazon szolgáltatást. A fogyasztásból nincs kizárási lehetőség.

Két csoportot különböztethetünk meg. Az egyik a szabad természeti javak (víz, levegő stb.), amelyek korlátlanul és mindenki számára rendelkezésre állnak. A másik a termelt közjavak, amelyek termelési folyamat eredményei (út, kresztábla).
Léteznek továbbá a vegyes javak, melyek nem sorolhatók sem a közjavakhoz, sem a magánjavakhoz. Ezeknél az egyéni fogyasztás nem csökkenti a rendelkezésre álló készletet, de bizonyos személyek kizárhatók belőle (pl.: kábeltévé-hálózat).

A közjavak és a vegyes javak jellemzői

Általában olyan jószágok és szolgáltatások, amelyek a mindennapos élet és a termelés normális működéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Megfelelő kínálatuk biztosítása piaci mechanizmuson keresztül nem megoldott. Okai:

• A közjavak meglehetősen költségesek (pl.: autópálya, közmű stb.).
  
• Jellemző a fix költségek magas aránya.
  
• Nem lehet azonosítani (illetve csak jelentős költséggel) a fogyasztókat, akiktől az ellenérték elkérhető. A szolgáltatás mértéke sem könnyen mérhető.
  
• Jellemző rájuk a potyautas-magatartás.
  
• Bevételeik begyűjtése bizonytalan, a megtérülési idő hosszú.
  

A potyautas-magatartás az a jelenség, amikor a közjavak fogyasztásában a fogyasztó igyekszik minimalizálni a közös költségekből a részt vállalást, és maximalizálni a közös eredményből a részesedést.
A közjavak elégtelen kínálata azt jelenti, hogy bár sokak számára hasznos, alapvetően fontos jószágról van szó, de mert a piaci mechanizmus nem mutatja meg a tényleges fogyasztókat és rezervációs áraikat, így a bevétel lassúvá és bizonytalanná válik. Emiatt az egyéni termelőknek nem jövedelmező ebben az iparágban tevékenykedni, s a kínálat megvalósítása az állam feladata.
A közjavak előállítása, szolgáltatása az állam feladata, amelyhez a pénzügyi hátteret az egész ország hozzájárulása, adózása adja, amit természetbeni juttatások formájában visszaterel az adózó polgárokhoz.

- feladatok -

- vissza a tematikához -