1938. december 8-án született Budapesten,
tisztviselőcsaládban. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte, 1957-ben érettségizett,
a budapesti bölcsészkaron szerzett magyar-német szakos tanári oklevelet. Rövid
ideig nevelőtanárként dolgozott, 1971-től szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként
működik.
Gyermekkorától máig ugyanabban a házban él Budán, a Lánchíd
közelében. Ifjúkorától fogva él együtt feleségével, Tandori Ágnessel (ki maga
is író s műfordító); néhány prózakötetet társszerzőként együttesen is írtak
vagy adtak közre. Nagyon fiatalon bekerült gimnáziumi tanárának, Nemes Nagy
Ágnesnek írói-baráti körébe (Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával, Mándy Ivánnal
s másokkal volt szoros kapcsolatban), s e körnek irodalmi-művészeti-filozófiai
tájékozódása, ízlése s erkölcsi tartása igen nagy hatással volt írói pályakezdésére
s választásaira.
Versei a hatvanas évek közepétől fogva jelennek meg rendszeresen,
első kötete 1968-ban jelent meg Töredék Hamletnek címmel. E kötet azonnal
magára vonta az irodalmi közvélemény kitüntetett figyelmét, s általa (továbbá
következő kötete, az 1973-ban megjelent Egy talált tárgy megtisztítása által)
Tandori a korszak költészeti megújulásának központi szereplőjévé vált; költészetének
mind metafizikai mélysége, mind filozofikus játékossága újszerűen és felszabadítóan
hatott. A hetvenes évektől kezdődően Tandori folyamatosan és igen sokféle műfajban
publikált: jelentős érdeklődést és visszhangot váltott ki mind állandóan, kötetenként
megújuló, folyamatosan új poétikákat kipróbáló költészete, mind széles körű,
filozofikus esszéírása (mellyel a magyar és a világirodalom és képzőművészet
igen sok kiemelkedő alakját és művét is érintette), mind sokoldalúan újító prózaírása
(akár önéletrajzi jellegű esszéisztikus fikcióiban, akár a műfaj határait sokfelé
nyitogató, saját nevének anagrammájából készített álnéven - Nat Roid - publikált
krimisorozatában), mind pedig a minimal art vagy a concept art felé tájékozódó
képzőművészeti, grafikai tevékenysége.
1978-ban megkapta a József Attila-díjat. A hetvenes évek vége
felé visszavonult az irodalmi élet nyilvánossága elől, s több mint tíz évig
csak alkotásaival jelent meg a közönség előtt: életében ettől kezdve nagy szerepet
töltöttek be madarai, verebei, kikkel együtt élt, kiknek ápolását és gondozását
egyik legfontosabb feladatának tekintette, s kik ez időben keletkezett műveiben
is rendkívül intenzív ihletőerővel hatottak.
A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától kezdve ismét kilépett,
személyében is, a nyilvánosság elé: sokat utazott (műveinek kiinduló témái közt
ekkortájt jelennek meg a külföldi utazások, s az utazások céljaként a lóversenyek
is), s gyakran fellépett irodalmi (nemegyszer performance-okra emlékeztető)
rendezvényeken is, melyeken saját műveinek meglepő és izgalmas interpretátoraként
is bemutatkozott. Az első kötete óta eltelt három évtized
alatt rendkívül sokat és sokfélét publikált: önálló köteteinek száma eléri a
hetvenet, műfordításainak mennyisége oly hatalmas, hogy szinte beláthatatlan.
Műveinek részletes bibliográfiája (mely - terjedelmi okokból
- csak a könyvekben megjelent publikációkra szorítkozik) 1998-ban jelent meg
a Liget Könyvek sorozatában (Gergely Ferenc és Kovács Ákos szerkesztésében)
Miért ne élnél örökké? címmel.
1989-ben Déry Tibor-díjat, 1990-ben Weöres Sándor-díjat kapott.
1994-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia választotta tagjai közé.
1996-ban elnyerte a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díjat, 1998-ban pedig
a Kossuth-díjat. Hatvanadik születésnapján, 1998 decemberében az irodalmi élet
igen sok jeles képviselője köszöntötte benne a magyar irodalom megújulásának
egyik legeredetibb és legnagyobb hatású képviselőjét.
Az életrajzot írta Margócsy István.
- vissza -