 |
Hozzám már hűtlen lettek a szavak, |
|
Hozzám már hűtlen lettek a szavak, |
Mai témánk Babits Mihály Jónás imája című verséhez kötődik. Olvasd el
figyelmesen a verset, és elemezd a következő szempontok szerint:
A verselemzésnek így (legalább) három részből kell összetevődnie, és ezeknek összhangban kell lenniük egymással, úgy hogy egy komplex értelmezést kaphassunk. Valószínű, hogy ilyen konkrét feladat nem szerepel majd a felvételin, legalábbis nem így részletezve a megválaszolandó kérdéseket, azonban az összeállt elemzés mindenképpen válasz lehet az "elemezd a verset" feladatra.
Megállapíthatjuk, hogy ezt a verset önmagában elemezni, mintegy
kiragadva az életműből, nem érdemes, és hitelesen nem is lehet. Számos vershez
kötődik, egyeseket szinte megtagad, másokat "továbbvisz", összegez.
Tekinthetjük ezt a maga folyamatában, a hangos szótól az elnémulásig, gondoljunk
csak a Balázsolásra,
vagy spirituális jeleket fölfedezve a hit megtalálásáig. Mint korábban már többször
szóltunk róla, életrajzi vonásokat felfedezni a versekben, és egyáltalán a szövegekben
nem célszerű, mert ez már nem az esztétika (és irodalomelmélet) mai felfogását
tükrözi. Ehelyett a teljes életműre érdemes hivatkozni, hisz - és ez mindig
is érvényes volt - akár szereplíra (gondoljunk Petőfi felhők ciklusára) könnyen
becsaphatja az olvasót. Nem hozhatjuk összefüggésbe teljes mértékben Babits
betegségét vagy akár a hit megtalálását (főleg olvasmányélményeiben Szent Ágostonon
és Szent Pálon keresztül) a versben megjelenő könyörgéssel. Az életműn túl mindenképpen
fontos figyelembe venni a környezetet, amelyben a vers született, a kultúrkört,
és a hivatkozásait, párbeszédét más szövegekkel.
Mint a címből már kiderül, Jónás imája rokon szálakat
mutat a korábban született, és a különböző válogatásokban, szöveggyűjteményekbe
vele együtt szereplő Jónás
könyvével. De milyen is a két
vers viszonya? Induljunk ki a narrációból. A hosszúvers egy történetet mesél
el, ha úgy tetszik, a bibliai Jónás könyvét parafrazálja, így a vers szövege
egyes szám, harmadik személyben íródott, a szerző a külső "lejegyző",
az Úr és prófétája történetét meséli el, mely tele van megpróbáltatásokkal,
példabeszédekkel. Ezt a verset ismerjük, és nem feladatunk most elemezni. Ezzel
szemben ez a vers a címén kívül (mely egyes szám harmadik személyként értelmezhető)
egyes szám első személyű. Talán egy szöveg címe az a kötelező rész, mely elénk
tárja a szerzőjét. Az egyes szám első személy, tehát az én eleve definiálja
személyes hangvételét. Azonban! Valóban Jónás mondja ezt el? Ez Jónás imája?
Nem. Több okból sem. Egyrészt nem illeszthető bele a bibliai hagyományba, melyet
a rokon vers átfog. De:
"hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kínoknak eleven
süket és forró sötétjébe…"
A fenti négy sorból kiderül, hogy a versbeli szerző mintegy
felveszi a próféta szerepét, ez a mint Jónás a Halban-képből egyértelmű.
Tehát a szerző belehelyezi magát Jónás szerepébe, és mintegy nyolc szétszórt
soron keresztül elmeséli azt a történetet, melyet a Jónás könyvében részletesen
írt meg. A sorok tömörsége arra ad következtetni, hogy ez a vers nemcsak a hosszúvers
után következik, hanem mintegy összefoglalja azt, és ezzel akár fölé is helyezkedik,
ha úgy tetszik, már nem tartja olyan fontosnak azt, hisz a mintegy tizenegy
oldalon átnyúló verset nyolc sorban ilyen módon összefogni felfogható akár a
vers megtagadásaként, vagy, mint a hangnemből később kiderül, a fecsegés már
nem vállalásának.
Miért is könyörög a szerző/Jónás? Mindvégig két dologra gondolhatunk.
Két olyan fontos dologra, mely egy költő számára talán a legértékesebb lehet,
mégpedig a hitre (ebben az esetben a keresztény Istenben), és az ehhez kapcsolódó,
azt ezt kifejezni tudó hiteles szavakra, végső soron a költészetre. Négy szó
azonban új dimenziót ad a versnek "mint rossz gégémből telik".
Azt hiszem, ez az a kapocs, melynél egy másik nagyon fontos Babits versre gondolhatunk,
mégpedig a Balázsolásra. A Balázsolás a személyes vallásosság igen belső
átélésébe vezet be minket, a bibliai szövegek interpretációjába. Ez a négy szó
a szöveg új dimenzióját nyitja meg előttünk, mégpedig a betegségét, mely a test
elmúlását, és akár végső soron a teljes megsemmisülését is jelzi. Itt így ez
a könyörgés átvált az életért való könyörgéssé, hisz ekkor teljesedhet ki a
költészet is, ha van miből szólni. És természetesen a félelem is fontos tényező.
Nagyon érdekes találkozása ez a belső (költői) és a külső (ha úgy tetszik, emberi)
hangnak. Milyen ez a hang? A gazda bekeríti házát magabiztossága már
sehol, az írásjelek hiánya a megadást jelentheti könnyen. Más verseinek központozása
ugyanis a magyar helyesírás szabályait követi, de itt alig találkozunk vesszővel
is, akár egyetlen mondat is lehet az egész vers. Teljes megújulásért könyörög,
és az "úgy hordom régi sok hiú szavam" akár a korábbi életmű
megkérdőjelezhetőségeként is olvasható, a parttalanság pedig fecsegésnek. Itt
is bekerítésről van szó, de nem olyanról, melyben "elefántcsont-toronyba"
vonul a költő, hogy távol legyen másoktól, hanem olyan kereteket szeretne, melyek
egy adott cél felé vezetik, mely a tenger - a végtelen, végső soron az Isten.
Itt következik a versnek egy érdekes "időcsavara", ugyanis a következő
két sorból: "s mely itt áll polcomon,/ szent Bibliája lenne verstanom"
kiderül, hogy egyrészt a Bibliát tekinti a kánonnak, ha úgy tetszik, az elfogadható
mércének, melyet saját elkövetkező költészete elé állít, másrészt pedig azzal,
hogy a polcán áll, már szerepel benne Jónás története. Ezen sorok után helyezi
magát a próféta szerepébe (mintegy visszamenve az időbe, és összegezve költészetét)
amiről korábban már szóltunk. Miért is kánon számára a Biblia? Erre a szerző
nem ad teljes választ. Ha belegondolunk, ez a vers ars poetica-ként is értelmezhető,
melyben a hagyományok szerint a költő meghatározza művészetét, miről, és hogyan
szeretne szólni. Látszólag ellentét van a versben: míg meg szeretné újítani
költészetét, addig szeretné megtalálni a régi hangot. Nevezhető-e ez az állapot
(alkotói) válságnak?
A vers egyértelműen telítve van biblia elemekkel. Egy dolog
azonban homályos. Miért írja azt Babits, hogy "egy mégvakabb és örök
/ Cethal szájában végképp eltünök". Ha mindvégig Istenhez fohászkodik
akkor miért nevezi vaknak azt? Vagy a halálra gondol?
A világirodalom és a magyar is tele van vallásos versekkel.
Ezeknek a nagy része azonban olyan személyes líra, amely belülről fakad. Másrészt
létezik egy olyan vonulata is, amely számos bibliai elemet tartalmaz. Ezek az
elemek már sokkal "kötöttebbek", és bizonyos témákat és asszociációkat
hoznak magukkal - jelentéssel telítettek. Ezek gyakorlatilag metaforaként is
értelmezhetők. Babits verseire inkább a bibliai elemekből való építkezés a jellemző,
szemben például József Attilával. Hogyan is jelennek meg ezek az elemek más
költők verseiben? Két példát említenék. Az egyik T. S. Eliot angol költő, akinek
a Háromkirályok vagy Mágusok utazása egy hasonló vers. Egy átvett szöveggel
- talált kézirattal kezdődik. A vers végén egymást követik a bibliai elemek:
három fa; sorsvetés, szőlőtők, tömlők, fehér ló. Ha észrevesszük ezeket, akkor
a versnek teljesen új értelmét is feltárhatjuk. Másik példa Pilinszky János,
akit "katolikus" költőként szokás emlegetni. Az ő verset a misztikum
hatja át, de rengeteg bibliai elem is jelen van bennük.
A könyörgés ellenére a költő a szerepét mégsem tudta levetkőzni.
Ugyanis dominál benne egy kicsit a póz, amelybe belehelyezkedve talán jó verseket
tudna írni, melyek által költészete (mellyel másoknak szeretne tetszeni) ismét
jó lehetne.
Hogy a különböző szövegekben szereplő bibliai szövegeket felismerd és ezáltal azokat elemezni tudd, fontos a Biblia ismerete. Add meg ezért, hogy melyik szentírási részhez tartoznak a következő szövegek, és mi azoknak a rövid jelentése.
- megoldás -
- vissza -